ja persze.... akik beszélnek róla, annak a számát felnagyítjátok, akik meg nem beszélnek róla, azokat azért veszitek bele a "statisztikátokba". :-DDDDDDDD
Szörnyű strukturális elnyomás, sőt, erőszak az, amikor a megkeresett javak 80%-át a nők költik el; komolyan, a nyugati világ igazán összekaphatná már magát, mert az a 20% még mindig ott fityeg a férfiak pénztárcájában kizárólagosan az elnyomó, patriachális döntési privilégiumának köszönhetően... :P
Tényleg lehet ebben valami 'savanyú a szőlő' effektus is. Hogy nem is olyan jó a családban élés, úgyis csak elnyomás van ott, szenvedés és erőszak, sok-sok erőszak...
Feltűnő az is, hogy rendszerint olyan nők foglalkoznak kényszeresen a szexuális zaklatással és egyéb nem kívánatos közeledésekkel, akiket nem igazán fenyeget az a veszély, hogy bármilyen férfi bárhogyan is közeledjen hozzájuk.
Ha valaki valóban tényleges egyenjogúságon alapuló közösségben szeretne élni, az a kötelességekben is egyenjogúságra törekszik egész egyszerűen azért, mert így korrekt. Ebbe beletartozik az is, hogy nem nagyobb munka a gyereket gondozni, a háztartást vezetni, mint hazatalicskázni a pénzt, vagy kijavítani a lyukas tetőt.
Lásd másik, hasonló témájú topik:
Borzalmas tendencia egy játékkatalógusban lányjátékként aposztrofálni a porszívót, míg a láncfűrész fiújátékként kategorizálása teljesen más tészta, mert a láncfűrészt a férfiak alkotásra, hobbira használják, az pusztán szórakozás. Bakker...
A nők elleni erőszak szélesebb kontextusa: a nők hátrányos megkülönböztetése A nők elleni erőszak szélesebb kontextusa a nők hátrányos megkülönböztetése. Amint a nők elleni erőszak definíciójánál már kiderült, nem egyszerűen azért beszélünk nők elleni erőszakról, mert a nők ellen nyilvánul meg valamilyen erőszak, hanem mert a nők hátrányos helyzetét fenntartó, alátámasztó strukturális erőszakról van szó.
Lehet, hogy minden szépnek látszik a te környezetedben, de a felszín alatt lehetnek érdekes dolgok. Amiről senki sem mer beszélni, mert nem illik vagy mi :(
Nagyon szépen el lehet vitatkozni arról hogy bizonyos valakiket hogyan büntessen meg az államhatalom, de szeretteljes kiegyensúlyozott és eredményes párkapcsolatot a világ összes hatósága együtt sem tud kialakítani ha mi magunk nem tesszük. A hatósági megoldás a kapcsolat hullaházi szakasza, bár tippem szerint lenne arra igény hogy együttmaradjanak, csak a másikat a rendőrség időnként elvigye megbotozni, mint Isten fegyelmező jobbkeze - azaz az esetek jelentős részében a kapcsolaton belüli erőszakhoz kérnének segítséget mintegy generalizálva a saját problémájukat az egész társadalom problémájává, közüggyé téve a saját nyomorúságát. A magam részéről nyilván fütyülök rá, tulajdonképpen tökéletesen kielégítő állapot ha a környezetemben általános a családi erőszak, csak az én családomban nem.
Azért érdemes kicsit megkapargatni azt az állítólagos nőelnyomást is... "Régen a nők nem szavazhattak, nem tanulhattak, elnyomott szolgák voltak" - ismerős, ugye? Valami ilyesmit terjesztenek a 'herstory' fanatikusai.
Pedig a maga módján igazságos rendszer volt az is: a férfinak több joga volt, de sokkal több kötelessége és felelőssége is. Pár száz éve pedig az átlag férfi sem járt iskolába, és nem is szavazott. Az úri nőket pedig drága pénzen taníttatták már akkor is.
Még az araboknál sem olyan fekete-fehér minden. Például, egy fiú sokkal nagyobb részt örököl, mint a lány testvérei (itt szoktak felhördülni), csakhogy cserébe kötelessége eltartani a család nőtagjait. Sokszor jobban járna egy egyenlő résszel, de kötelezettségek nélkül.
A feministák kontroll-mániások. Nem értik, hogy a családfőség lényege nem a féktelen habzsidőzsi, nem a pörköltszaftos necctrikóban a tévé előtt böfögés, hanem a felelősség vállalása és az egész család érdekében végzett munka. Az irányítás nem önmaga kedvéért, a hatalom érzetéért kell neki, hanem hogy működjön az általa vezetett kis közösség. Arról nem is beszélve, hogy a nők mindig is szerették kivenni a részüket az irányításba való beleszólásból, de formailag a férfi döntött, az ő hibája volt, ha nem sikerült valami.
