Senki sem tudja, hogy mi az a titokzatos foton. Mégis minden tankönyvben az áll, hogy a fény fotonokkal terjed.
Meg tudja valaki mondani, hogy mi a foton? Milyen nagy? Hogyan néz ki? Milyen tulajdonságai vannak?
Az első bekezdésben az "említett szűk csoport" itt nem az, amelyet a megelőző hozzászólásban jeleztem mint hátráltató elemet, hanem azok a jelenleg kis számú álmodók, akik bíznak abban, hogy lehet a civilizációnknak jövője.
(a másik - gyakran nemlétezőnek - kikiáltott szűk csoport, meg az amely fizikusokat alkalmazott, saját érdekeinek megvalósításához).
Az említett szűk csoportban fizikusok is vannak, sőt a legfőbb szellemi vezető is fizikus. Hogy kerül a csizma az asztalra? Ezt - akkor még mindezekről semmit sem tudván - több mint egy évtizede világította meg nekem egy (másik) fizikus ismerősöm:
A bonyolulttá váló világban rengeteg feladat van, amely komoly elméleti elemzést követel meg, a matematikához értő szakemberektől. Ezeket eredetileg matematikusokra bízták volna, ám a tapasztalat azt mutatta, hogy ők évekig tudnak rágódni apróságokon, és bizonyítások tömkelegén, anélkül, hogy eredményt produkálnának. Ezért próbálkoztak a feladatokat fizikusoknak passzolni. Ők sokkal gyakorlatiasabbak ehhez, és hamar modelleket(!) állítanak fel, s azt hasonlítják össze a tapasztalatokkal. A módszer bevált, és számos hasznos eredményt mutattak fel, számos feladatnál. Jópárat nekem is elárult, pl. azt, hogy egy tartályban (pl. kamion konténer) nagy mennyiségben, különböző átmérőjű, azonos fajsúlyú golyók hogyan viselkednek rázkódás hatására. A feladatok közt volt egy pár olyan is, amely erkölcsileg kifogásolhatónak voltak mondhatók (ezeket nem részletezem), de a fizikusokat ez nem érdekelte, megkapták a megoldásokért a pénzt. Mai ésszel, utólag hátborzongató, hogy milyen feladatok százával terhelhették azokat, akik talán más munkájuk révén a tudományt vitték volna előre, de helyette feltehetően érdekcsoportokat szolgáltak ki. A fizikusoknál a lényeg az a gondolkodás mód, ahogyan egy feladathoz hozzáállnak, és eljutnak a megoldásig. Ehhez kell a több éves egyetemi végzettség. Ott - látszólag - ismeretekre (is) tesznek szert, de sokkal lényegesebb a beléjük sulykolt hatékony gondolkodási struktúra, a kreativitás, a bátor kísérletezés, és az is, hogy felismerjenek egy-egy zsákutcát, amely felé időpocsékolás haladni. Évek alatt alakul ez ki. Krízishelyzetben ilyen emberekre van leginkább szükség.
J. D. Unwinról, és munkásságáról iderakom az egyik cikk linkjét. Feltehetően nem véletlenül merült a 700 oldalas műve majd 100 évig a feledés homályába, márt csak azért sem, mert - micsoda véletlen - az 1934-ben megjelent művét követően, két évre rá - még fiatalon - elhunyt.
Nagyon elgondolkodtató az utolsó bekezdésben ("Mindig ugyanúgy") olvasható idézet, és az, hogy meddig tarthat ez a kérlelhetetlen monotónia. S ma, amikor a jelenség összes mozzanatának magyarázata már az emberiség rendelkezésére állna (publikus, de mégsem közismert), arról mégsem beszél senki, mintha a krízis nem is létezne. Pedig nem lenne szerencsés 15 bukás után 16. civilizációként végezni (vagy talán volnának olyan erők, amik
e bukást előre megtervezték?).
Amit meg az utolsó bekezdésedben írtál, arról folyton az Alexandriai könyvtár jut csak eszembe.
"Már rég jóval előrébb tarthattunk volna, de ez a haladás oly visszafogottnak tűnik, mintha szándékosság lenne mögötte (talán a szűk csoport egyéni érdeke miatt?)."
Ezt viszont szerintem is jól látod.
"Ma olyan nagy a végletekig elkendőzött baj, hogy csak maga a tudomány segíthetne a megoldásban. De ez most nem a fény természetének megfejtésén múlik, hanem sokkal inkább az emberi természet eddig elhanyagolt oldalának megfejtésén (pszichológia, agykutatás, biofizika)."
Lehet, hogy igazad van, nem vitatom. Számomra ezzel csak az a baj, hogy én nem értek sem a pszichológiához, sem az agykutatáshoz, sem biofizikához. Ezért nem is tudok beleszólni. Úgy érzem, hogy a fizika területén tudok újat nyújtani, ezért foglalkozom ezzel. De az sem kizárt, hogy éppen ezen a területen találok olyasmit, ami segíthet az égő ház eloltásában.
Egyébként a te példád bizonyítja, hogy a 15 összeomlott civilizáció nem tűnt el, hanem a tudásuk mindig tovább élt a következő civilizációkban. Talán most is így lesz.
Ma az emberiség jó része csak önmagára figyel. Ez persze fontos a az egyén fennmaradása érdekében. Azonban elfelejtettek magára az emberi fajra figyelni. Ezekre hívnák fel a figyelmet a sokféle - vélt vagy valós - világkatasztrófa hisztériák. Ám a többség csak legyint rá, és ugyanúgy bízik a tudományban, és más - a hétköznapi emberek fölött álló - jóságos(?) hatalomban, mint az elmúlt fél évszázad során tette. Ez egy csapda, melynek elemzése nem ide tartozik. De ezt a csapdát maguk a feljebb állók ismerték nemrég fel, és kétségbeesetten kapkodnak önérdekből. Ez okozza azt, amit mások is észrevettek, hogy a tudomány haladása akadályozva van, és csak meghatározott korlátok között folyik. Már rég jóval előrébb tarthattunk volna, de ez a haladás oly visszafogottnak tűnik, mintha szándékosság lenne mögötte (talán a szűk csoport egyéni érdeke miatt?).
Ma olyan nagy a végletekig elkendőzött baj, hogy csak maga a tudomány segíthetne a megoldásban. De ez most nem a fény természetének megfejtésén múlik, hanem sokkal inkább az emberi természet eddig elhanyagolt oldalának megfejtésén (pszichológia, agykutatás, biofizika). Ebben nem pesszimista vagyok, hanem optimista, hogy sikerülni fog. Ám a gátló tényezők még mindig keményen működnek! Ezekre figyelek. Arra, hogy más - egyébként fontosnak tartható - kutatási területek elvonják az egyre szűkösebb erőforrásokat. Olyan ez - hasonlatként - mint mikor ég a ház, és az oltásával kellene törődni, főleg mert a tűz terjed tovább, de sokan inkább azzal törődnek helyette, hogy egy hűtőszekrényt kimentsenek a konyhából, ahol még az a veszély is fenn áll, hogy az ott lévők benn égnek. Arra figyelek, hogy találok-e olyan értékes gondolkodót, akit nem szippantott be, egy most marginális terület, és nem csak az önnön értékességének elkeseredett bizonyításán fáradozik.
Bár hosszasan elemezhetném a túlnépesedés kontra népességfogyás - mindenki elöl titkolt - csapdáját, de ez nem az a topik. Tehát figyelek arra, hogy honnan lehet még erőforrást gyűjteni a mentéshez. Mert csak akkor van értelme elemezgetni azt, hogy "Milyen lesz a jövő fizikája?", ha a mentés sikerül, és nem az történik, hogy a civilizációnk összeomlik, hasonlóan ahhoz, ahogyan ez már a régmúltban 15-ször megtörtént (forrás: J. D. Unwin: Sex and culture -1934; sumér, babiloni, egyiptomi, asszír, hellén, perzsa, hindu, kínai, japán, szasszanida, arab, (mór), római, teuton, angol-szász és angol/európai civilizációk - összeomlás "mindig ugyanúgy")
"Van egy álmom!" kezdte munkásságát valamikor Steve Job. Igen, néhányunknak most is van egy álmuk, és keresünk további álmodókat, hogy elegen legyünk ahhoz, hogy célt faragjunk belőle. És remélem nem az lesz, hogy pár év múlva magad döbbensz rá, hogy - az egyébként szintén nagyon szép - álmod, egy megmentendő hűtőszekrény volt, de veled együtt benn égett.
"Figyelek, mégpedig azt, hogy az évek, évtizedek múlásával hogyan erodálódik el a tudomány."
Ez egy természetes folyamat. Erodálódik, majd újjászületik. Most éppen az erős erodálódás időszakát éli, ami annak köszönhető, hogy a tudomány teljesen dogmatikussá vált. Lásd: S. Kuun: A tudományos forradalmak szerkezete c. könyvét.
"Egyes neves tanárok az egyetemeken panaszkodnak, hogy képtelenek sokan a tananyagot felfogni, az általánosban, meg a középben pedig a tanár dolga már nem a tanítás, hanem többnyire a fegyelmezés."
Ebben van igazság. Ez annak a jele, hogy a tudománynak megújulásra van szüksége. Sajnos az iskolákban részben elavult, részben hibás anyagot tanítanak. Van fizikatanár ismerősöm. Ő is azt mondja, hogy ezt a sok badarságot (a modern fizikát értve rajta) képtelenség átadni a diákoknak.
"Látom, hogy itt is, de sok más fórumozó munkája nyomán nem egy továbbfejlődésnek, hanem egy civilizációs hanyatlásnak vagyunk szem és fültanúi úgy, hogy közben értelmes emberek próbálják megőrizni a felhalmozott tudást, időnként szélmalomharcot vívva."
Ezt szerintem rosszul látod. A "felhalmozott tudást megőrizése" nagyrészben a hibás elméletek konzerválásáról szól.
"Figyelek annak tudatában, hogy a foton valóban nem létezik, hanem csak az a modell, amelyet egy "foton" elnevezésű, képzeletbéli részecskére alkalmaztak.
Ebben egyetértünk. A foton egy elképzelt részecske, amelyet megpróbáltak modellezni, de 100 év alatt sem sikerült. Tehát el kell fogadni, hogy rossz a modell. Új kell helyette, amely megfelel a tapasztalati tényeknek. A fotont pedig el kell felejteni.
Az alapján, amiket írsz és ahogyan írod, intelligens embernek látszol. De sajnos egy megkeseredett idős embernek is, aki boszorkányokat és hanyatlást lát. Olyan embernek tűnsz, aki a múltban él, pedig a jövőbe is nézhetne. Nagyon pesszimista vagy.
Én viszont optimista vagyok, valószínűleg ezért látom másképpen a tudományt.
Igaz, néha be is írok hozzászólásokat, ellenben inkább csak figyelek, így legtöbbször csak a saját időmet pocsékolom, nem másokét.
Figyelek, mégpedig azt, hogy az évek, évtizedek múlásával hogyan erodálódik el a tudomány. Az a tudomány, amely kb. 50 évvel ezelőttig csak fejlődött, s a középiskolákba bevezették még a differenciálszámítást is, na meg a pszichológia oktatást, majd ezek fokozatosan leépültek, s öt évtized elég volt arra, hogy mára a tudás színvonala szinte alacsonyabb mint 100 évvel ezelőtt. Egyes neves tanárok az egyetemeken panaszkodnak, hogy képtelenek sokan a tananyagot felfogni, az általánosban, meg a középben pedig a tanár dolga már nem a tanítás, hanem többnyire a fegyelmezés.
S figyelem, ez a kulturális, és civilizációs zuhanás miként rombolja szét azt a reményteli jövőt, amelyet a múlt század vége felé is biztató fejlődésében véltünk látni.
Egy előző hozzászólásból is kiderül, hogy a trend valójában éppen az, hogy a "múltat végképp eltörölni" (sokan talán nem is tudják minek az idézete ez).
Látom, hogy itt is, de sok más fórumozó munkája nyomán nem egy továbbfejlődésnek, hanem egy civilizációs hanyatlásnak vagyunk szem és fültanúi úgy, hogy közben értelmes emberek próbálják megőrizni a felhalmozott tudást, időnként szélmalomharcot vívva.
Figyelem, hogy egyik-másik nicknév alatt valójában nem egy-egy - a maga nemében zseniális - észkombájn dolgozik-e titokban ezen, tudván jól, hogy ténylegesen nincs igaza, s helyette úgy tesz mintha nem igazán értene ahhoz a témakörhöz, amelyben valamit állít. S egyre inkább felmerül a gyanú, hogy itt ténylegesen ők, a kétkedők azok a minden hájjal megkent boszorkányok, akik pengeéles logikával adják elő azt, amiben maguk nem hisznek, hanem csupán el akarják hitetni másokkal, hogy a tudomány butaságokat állít. S ezt még azzal is tetézik, hogy őmaguk nyitnak arról topikot, hogy miért is támadják őket, a zseniket. Igen, ilyen értelemben zsenik, hogy az őrültségeket brilliáns módon új, és haladó ismeretként tálalják. Minden elismerésem ahhoz, ahogyan ezt teszik, ám egyre kétségbeejtőbb, amit csinálnak a tudománnyal. Mintha felülről kapnának egyre jobb és jobb ötletmorzsákat, amelyeket elképesztő ügyességgel tálalnak. S közben - látszatra - siránkoznak azon, hogy a tudományt valahol felülről irányítják, szemben az ő gondolataikkal.
Figyelek annak tudatában, hogy a foton valóban nem létezik, hanem csak az a modell, amelyet egy "foton" elnevezésű, képzeletbéli részecskére alkalmaztak. Tényleg önnön valójában úgy nem létezik, de ugyanúgy nem létezik az a valami, mint egy hullám. Mindkettő, csupán annak tulajdonítható, hogy a fizika eszközeivel mind részecskeként, mind hullámként tanulmányozni lehet, még annak ellenére is, hogy a két értelmezés nem összeegyeztethető. De a fizika alkalmazásában ez nem probléma, mert ezeket a modelleket ezerszer ezer helyen alkalmazzuk, ám ezek a területek egyre szűkülnek, mert a civilizált népesség - és köztük a szakértők - egyre csak fogyatkoznak, s lassan nem csak a fejlődést teszi lehetetlenné ez a tény, hanem egy normális civilizált létet is. Talán észszerű lenne ez utóbbi valós veszélyre koncentrálni, és arra, hogy honnan ered ez a romboló nyomás. Ezt figyelem.
Már a [19]-ben megírtam, hogy nem léteznek fotonok, és KÉSZ!
Nem is létezhetnek, mert előbb utóbb a számításokban megjelennek a komplex számok, bennük a képzetes rész, ami csak képzelet és semmi más! Az imaginárius számok NEM léteznek! Mutasson valaki nekem egyet, ha mégis van!
De ugyanígy nem léteznek még a negatív számok sem!!! Vagy látott már valaki - 3 almát? Tessék nekem megmutatni, ha vannak.
Ezeket a dolgokat mind-mind el kell felejteni! Ezek csak a múltban kitalált hülyeségek! És a múlta most már végképp el kell törölni! Más időket élünk! Ezek nem kellenek, mint ahogyan a fotonok sem!
Persze vannak egyesek, akik azt mondják, hogy akkor is meg kellene őket tartani. Mert velük könnyedén dolgozhatunk, ahelyett, hogy nyűglődnénk valami másfélével, mint a középkorban. Vagy értetlenül állnánk, mint a harmadfokú egyenlet megoldásánál, ahol hiába van 3 gyök, amelyek létező pozitív számok, a megoldásuk lehetetlen, mert az ostoba komplex izékkel kell hozzá dolgozni, amelyek meg nincsenek!
De tényleg! Elegem van ezekből már! A mobiltelefonokból is, amelyek úgy tesznek, mintha valakivel beszélnénk, pedig akárhogyan is nézzük: nincs ott senki, nem foghatom meg, nem szagolhatom, stb.
És az internet sem létezik, meg az index fórum sem! Értitek? És mivel nem létezik, ezért nem is írtam bele semmiféle hozzászólást sem!
Húúúúú! Már érzem, hogy jönnek a boszorkányok! Meneküljünk!
"az állandó sebességét egy hullámnak én úgy értettem, hogy a megfigyelőhöz képest állandó."
Ilyen hullám nem létezik.
Ha szerinted igen, akkor mondjál egyet legalább.
"ez igaz a fényre,"
Ha igaz lenne, hogy a fénysebesség a megfigyelőhöz képest állandó, akkor a Doppler jelenség fény esetében nem létezhetne. Pedig létezik, ugyanúgy, ahogyan a hang esetében is, és vízhullámok esetében is. Miért éppen a fényhullám lenne a kivétel?
