III/III Reloaded...
Civil rendőrök követik a tüntetőket.
Lebuktak, mert felvette őket a célszemély.
Nem ugyenezt csinálta a kádárista rendőrség 89-ig, hogy poltikai okoból vegzáltak embereket?
Na ez az idő újra eljött.
A kétezres évek elején az egyik nagy délvidéki lapnál töltöttem néhány hónapot államközi ösztöndíjjal. Első nap az egyik barátságos kolléga körbevezetett az épületben, elmagyarázta, mit merre találok. Amikor végeztünk, félrehívott, és halkan megjegyezte: most megmutatom, hol szabad és hol nem szabad kényes dolgokról beszélni. Megint körbesétáltunk, ő pedig néhány helyen rámutatott a lambériára. Ott, ahol a mikrofonok voltak. Ezek állítása szerint évtizedek óta rejtőzködtek a burkolat mögött, még Tito emberei szerelték fel őket. A Milosevic-érában még biztosan működtek. Az újságírók azonban megtanultak együtt élni velük. Nem hallottam róla, hogy valakinek bántódása esett volna a szerkesztőségben elhangzottak miatt, és nem úgy tűnt, mintha az újságírók visszafogták volna a kritikai észrevételeiket. Ezt is meg lehet szokni.
Ha én lennék a Titkosszolgálat, nagy titokban szolgálnám magamat. Drogot, fegyvert adnék-vennék, reggelire embert ölnék, ha én lennék a Titkosszolgálat.
Ha én lennék az Óriásvállalat, még nagyobbra vállalnám magamat. Szövetségbe tömörülnék, kormányt, rendőrt, bírát vennék, ha én lennék az Óriásvállalat.
De nem vagyok, hát szép a világ, evés, ivás, apró hibák... Nem figyelek, szép a világ! Neked szedtem, tüskés virág.
Ha én lennék a Világnagyhatalom, országokat foglalnék, úgybizony. Fel sem fognák a kis hülyék, szabadságdalt fütyürésznék, ha én lennék a Világnagyhatalom.
Ha én lennék a Főpénzintézet, én nyomnám az összes pénzedet. A saját pénzed kölcsönadnám, a gatyádat is elkoboznám, ha én lennék a Főpénzintézet.
De nem vagyok, hát szép a világ, evés, ivás, apró hibák... Nem figyelek, szép a világ! Neked szedtem, tüskés virág.
De nem vagyok, hát szép a világ, asszony, kocsi, apró hibák... Nem figyelek, szép a világ! Neked szedtem, tüskés virág.
1) Az EJEB ítélete több vonatkozásban is az Európai Emberi Jogi Egyezményébe ütközőnek minősítette az Nbtv. titkos információgyűjtéssel kapcsolatos rendelkezéseit. Az EJEB ítéletének alapvető kritikája a magyar szabályozással szemben úgy foglalható össze, hogy a szabályozás nem biztosít lehetőséget az igazságügyi miniszter által engedélyezett titkos információgyűjtés kormánytól független szerv általi ellenőrzésére. Az ítélet elsősorban a titkos információgyűjtés bíróság vagy más független szerv általi engedélyezését tartja kívánatosnak, ugyanakkor az Egyezménnyel összeegyeztethetőnek minősítette azt is, hogy egyes nemzetbiztonsági célú titkos információgyűjtést a kormányhoz tartozó szerv (miniszter) engedélyezze, ha a miniszter engedélyezési tevékenységét kormánytól független szerv utólag ellenőrzi. Meghatározott személyi kör (például a média szereplői) megfigyelése esetén azonban nem elegendő a kormánytól független szerv utólagos ellenőrzése. A megfigyeléssel kapcsolatos jogorvoslati lehetőség biztosítása érdekében lehetőséget kell biztosítani, hogy aki megfigyelését észleli vagy vélelmezi, a végrehajtó hatalomtól független szervnél kezdeményezhesse panasza kivizsgálását.
A nemzetbiztonsági célú titkos információgyűjtés engedélyezése a nemzetbiztonsági érdekkel (érdeksérelemmel) összefüggő politikai mérlegelést igényel, ezért a kormányzati engedélyezési hatáskör fenntartása indokolt. A törvénytervezet szerint az igazságügyi miniszter titkos információgyűjtésre vonatkozó engedélyezési jogköre – változatlan tartalommal – megmarad, a miniszter engedélyező döntését (beleértve a meghosszabbításra vonatkozó döntést is) a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (a továbbiakban: Hatóság) – mint a kormánytól független szerv – utólag felülvizsgálja. Ha a Hatóság az engedélyező döntést megalapozatlannak találja, dönt a titkos információgyűjtés megszüntetéséről és az addig lefolytatott titkos információgyűjtés során szerzett adatokat meg kell semmisíteni. Meghatározott személyek (a média szereplői, valamint a hivatásrendi titoktartási kötelezettség alá tartozó egyházi személy) megfigyelése esetén a miniszteri engedélyező döntéshez a Hatóság előzetesen beszerzett egyetértése szükséges.
A törvénytervezet megteremti a titkos információgyűjtés végrehajtó hatalomtól független, háromfázisú ellenőrzésének intézményes kereteit, oly módon, hogy a Hatóság az előzetes (a miniszteri engedélyezéshez kapcsolódó) ellenőrzési jogosítványai mellett, a titkos információgyűjtés folyamata alatt, valamint annak befejezését követően is ellenőrzési jogkörrel rendelkezik a titkos információgyűjtés végrehajtásának jogszerűségét illetően.
A törvénytervezet az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvényben (a továbbiakban: Infotv.) megjeleníti a Hatóságnak az Nbtv.-ben meghatározott, a titkos információgyűjtés engedélyezésével és a végrehajtás ellenőrzésével kapcsolatos feladatkörét, valamint rögzíti a megfigyelési panasz kivizsgálására vonatkozó jogkörét. Meghatározza a megfigyelési panasz kivizsgálására vonatkozó szabályokat is.
A megfigyelési panasz intézményének kialakításával a törvénytervezet lehetőséget teremt arra, hogy aki személyével kapcsolatosan az Nbtv.-ben foglaltak szerinti titkos információgyűjtésre jogosult szerv külső engedélyhez kötött titkos információgyűjtő tevékenységéről tudomást szerez, a Hatóságtól, mint a végrehajtó hatalomtól független szervtől kérhesse panaszának kivizsgálását.
Pintér szerint tetézte a bajokat, hogy a behozatallal foglalkozó vállalkozásoknak se külkereskedelmi tapasztalata, se pénze nem volt. A belügyminiszter többször is hangsúlyozta, hogy az országos rendőrfőkapitány (aki akkoriban ő volt) mindig mindent megtett az olajszőkítés ellen. Például a főkapitány javasolta elsőként, hogy szüntessék meg a dízelolaj és a háztartási tüzelőolaj közötti árkülönbözetet.
Pintér szerint az is akadályozta a gazdasági bűnözők elleni fellépést, hogy 1990-ben megszüntették a rendőrségen belül működő gazdasági osztályokat, illetve szigorú feltételekhez kötötték a titkosszolgálati eszközök használatát.Ráadásul folyamatosan leleplező riportokat közölt a sajtó a titkosszolgálatokról. Mire megszületett a rendőrségi törvény, már nem dolgoztak a hatóságnál hálózati személyek, így újra kellett építeni mindent. Pintér kijelentette: azon nem lepődik meg, hogy a bűnözők megpróbálják folyamatosan besározni, arra azonban nem számított, hogy tisztességes, sőt köztiszteletben álló személyek teszik majd.
Az MNVK2 úgy vélte, hogy a D. I. 5 közvetett módon minden házban és utcában rendelkezik egy hálózati személlyel, ráadásul az összes nyugdíjas katona és rendőrtiszt ügynöknek tekinthető.
Az állambiztonság működéséhez hozzátartozott, hogy az ügynökök egymásról is jelentettek. Egy volt 1956-os fiatal nemzetőr, akit zsarolással vettek rá az ügynöki munkára, „Vámos” fedőnéven jelentett, s Balázs Piroskáról a következőket írta: „A látszatra ad, szereti a hízelgést, szereti, ha felnéznek rá. Lefelé könyörtelenül durva. Egyszerre félnek tőle és utálják. Szinte már szállóige az egyetemen, [hogy a] szemében addig ember valaki, amíg a polcon ül. Példa erre Perger: mikor pártvezetőségi tag volt, barátok voltak. Pártfegyelmije után nyílt ellenségévé vált. Többen könyörögnek, alázatoskodnak előtte. Rajk egyik tábornokának volt a titkárnője… [szerinte] Rajk és a tábornoka is bűnös, ezért nem ment el a temetésére. Ezerkilencszázötvenhat októberében ő mutatta meg a stencilgép kezelését, amúgy ott lapult az erkélyen. Az egyetemen tény, hogy Balázs Piroska kapcsolatban áll a BM-szervekkel, mivel a hivatali helyiségben több alkalommal megfordulnak nála belügyes tisztek. Lefelé taposó, fölfelé hajbókoló típus. Még a moszkvai ösztöndíjasok is tudják, Balázs Piroskával érdemes, jóba (sic!) kell lenni.”
Balázs Piroska azonban nem adta fel. Kirúgásakor felajánlotta további szolgálatait, hangsúlyozva, hogy bizonyos személyekről tud olyasmit, ami érdekelheti a rendőrséget. Pártösztöndíjat kapott, majd egy budapesti színháznál helyezkedett el, 1970-ben pedig – kevésbé a szakma, mint a szocialista újságírás nagyobb dicsőségére – újságíróként alkalmazták a Hírlapkiadó Vállalatnál.
Sajtótörténeti jelentőségű cikkeiről nincsenek értesüléseink.
Magyarországon ez az egész ügynök lista dolog annyira el van misztifikálva, hogy az csoda.
Miért?
Mert nálunk úgy nevelik a kisgyereket, hogy ne lopj, majd utána azt, hogy ne árulkodj.
Most ha kiderülne a szomszédomról, hogy anno "titkos megbízott" volt a Kádár érában, elgondolkodhatnék, vajon mit jelenthetett rólam a III/III-nak?
Ha fideszes lennék azt mondanám, hogy Mi ellenzékiek már majdnem megdöntöttük a kommunista rendszert, de akkor jött Gorbacsov és Bush és megelőzött minket.
Ha meg őszinte lennék, akkor azt mondhatnám, hogy ugyan a szomszédom tégla volt, de sem rólam, sem az összes ismerősömről nem volt jelenteni valója, mert mindannyian némán húztuk az igát...
Titkos megfigyelőrendszert épít a kormány az adatvédelmi hatóság szerint
2017.08.05. 12:05
Fenntartásait jelezte az adatvédelmi hatóság a nemrég beterjesztett belügyi tárgyú törvénymódosítással kapcsolatban. Péterfalvi Attila, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH) elnöke több problémát is jelzett a BM-nek küldött levelében - szúrta ki a Hvg.hu.
A BM új tervezete szorosabb megfigyelés alá vonná az állampolgárokat. Úgy változtatnának a polgárok személyi adatairól szóló törvényen, hogy a jövőben központi helyen tárolhassák az egyes szervek által készített kép- és hangfelvételeket.
hirNem válaszolt Németh Szilárd az Országgyűlés Nemzetbiztonsági Bizottság alelnöke arra a kérdésünkre, hogy kezdeményezi-e a magyar polgári elhárítás és hírszerzés vezetőinek az elmozdítását?
Azért tettük fel a kérdést, mivel Németh Szilárd a bizottság csütörtöki, rendkívüli ülése után ismét elmondta a sajtónak, hogy a hétfői bizottsági ülést – melyet a Fidesz akkor bojkottált - „Soros György hívta össze".
Felhívtuk az alelnök-képviselőnek arra a figyelmét, hogy ha egy Soros György nevű amerikai állampolgár tényleg képes lenne összehívni a magyar Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságának az ülését, az a Pintér Sándor felügyelte polgári elhárítás és a Lázár János alá tartozó hírszerzés szakmai csődjét kellene, hogy jelentse.
Svea Eckert (az újságíró) és Andreas Dewes (az adatkutató) a Las Vegas-i Def Con hekkerkonferencián mutatták be eredményeiket. “Mit gondolnál, ha egy nap valaki becsöngetne azzal, hogy hé, megszereztem a komplett böngészési adataidat, tudom, hogy mire klikkeltél az elmúlt hónapban, minden nap, minden órában, minden percben? Azt hinnéd, hogy valami rossz szándékú hekker? Nem. Sokkal egyszerűbb: egyszerűen megvette az adataidat” – foglalta össze Svea Eckert a munkájuk eredményét.
A két magyar résztvevő kiválasztásánál elsődleges szempont volt az is, hogy ne csak a Nemzetközi Újságíró Továbbképző Központ tanárai közül kerüljenek ki, de alkalmasak legyenek arra is, hogy a Press rezidentúra, vagyis a hírszerzés operatív feladatait is el tudják látni. Ezen megfontolás alapján a Press Kalmár Györgyöt,a Népszabadság főmunkatársát és Bochkor Jenőt, az MTI újságíróját javasolta a feladatra, mint „régi operatív kapcsolatokat”. A két újságíró utazásának és kint tartózkodásának teljes költségét a MÚOSZ vállalta magára. A hírszerzés két profi munkatársat is biztosított a kiszemelt újságírók mellé: Orosz és Bakos elvtársak, a Press rezidentúra tisztjei kísérték a delegátust.
A szerző előszavában megjegyzi, hogy a vele vitatkozók nem átallották vele kapcsolatban azt mondani, hogy „nehogy már Haynau álláspontját vegyük figyelembe annak eldöntésénél, hogy mi történt 1848-1849-ben”. A hasonlatot én is mondhattam volna.
Bálint és Haynau egyaránt parancsokat teljesített, miközben mindketten figyelemre méltó öntevékenységről is tettek tanúságot. Bálint esetében nem lehet eltekinteni attól, hogy majdnem minden komolyabb ügynökperben mentőtanúnak jelentkezett a felperesek oldalán. Erre senki sem kötelezte, viszont perbeli megnyilvánulásai és ez a kötete is komolyan felveti a hitelesség kérdését.
