A világűr nem üres kutatási adatok szerint 1 köbcm, világűr átlag öt részecskét tartalmaz, ezt 1köbmm-es cső formájú tér gyanánt vizsgálva 1m. hosszú térrészben öt részecskét találunk. Vizsgáljunk most részecske átmérőjű világűr teret fényévnyi hosszban, tegyük fel, ha ebbe egy részecske esik, (most nem akarok nagy számokkal bíbelődni) akkor 12 milliárd fényévnyi hosszú térrészbe a valószínűség szabályai szerint 12 részecskét találunk. Ennyi részecskén küzdi át magát az a foton amelyik ilyen messziről érkezik hozzánk. A felkelő és a lenyugvó napból szemünkbe érkező fény valószínűleg ugyan ennyi részecskén verekedte át magát, mivel a sűrű légrétegen ferdén jutott el hozzánk.
Mint ahogy az is tévedhet, sőt tévedett is, nevezetesen Neumann János, aki bebizonyította, hogy rejtett változók nem lehetségesek. Bizonyítása azonban téves volt, amit egy fiatal matematikus, Grete Hermann észre is vett, de rá senki nem figyelt oda, mígnem aztán David Bohm tette az 1950-es években nagy nyilvánosság előtt bizonyossá e tévedést.
De még azt sem tudjuk, hogy volt-e idő előtte. Ha nem volt - ami esélyes -, akkor eleve nem történhetett semmi.
Pontosítsunk: én Planck-korszakról beszéltem, vagyis a T=0 időpillanat és a Planck-idő közt eltelt időszakról. Még a fősodorbeli álláspont szerint is ekkor már volt idő. Tehát ebben az időszakban is történnie kellett valaminek. Mi történt szerinted? Az, hogy "nem tudjuk", az semmitmondó válasz, és nem más, mint a probléma szőnyeg alá söprése. Ez nem tudományos megközelítés.
Ott volt a világegyetem abban a sűrű és forró állapotban. Mi történhetett vele a Planck-korszakban? Ez a kérdés választ vár...
Tuaregoban az a vicces, hogy egyszer körömszakadtig hadakozik egyszerű mindennapos tapasztalatok százszor megrágott magyarázatai ellen (pl. "tévedett Galilei, tévedett Newton, tévedett Einstein")
Úgy látom nem tudsz leakadni az "Einstein tévedett..." szövegről. Csak érdekességként említem, hogy Lee Smolin is ezt írta le a korábban említett könyvében egy helyen:
"Hogy le tudja írni azt, ahogy a korrelációk kialakulnak, egy rejtett változós elméletnek el kell fogadnia az egyidejűség valamilyen adott megfigyelő általi megfogalmazását. Ez pedig azt jelenti, hogy létezik a nyugalomnak egy kitüntetett fogalma. És ebből pedig az következik, a mozgás abszolút. A mozgás abszolút módon értelmes, mert abszolút módon lehet arról beszélni, ki hogyan mozog ehhez a kitüntetett megfigyelőhöz képest – akit hívjunk Arisztotelésznek. Arisztotelész nyugalomban van. Minden amit mozogni lát, az valóban mozog. Vége a történetnek.
Más szavakkal: Einstein tévedett. Newton tévedett. Galilei tévedett. A mozgás nem viszonylagos.
Ez a mi választásunktól függ. Vagy a kvantummechanika a végső elmélet, és nem lehet áthatolni a statisztikai fátylán a leírás mélyebb szintjének elérése céljából, vagy Arisztotelésznek volt igaza, és létezik a mozgásnak és a nyugalomnak egy kitüntetett változata."
Tuaregoban az a vicces, hogy egyszer körömszakadtig hadakozik egyszerű mindennapos tapasztalatok százszor megrágott magyarázatai ellen (pl. "tévedett Galilei, tévedett Newton, tévedett Einstein"), máskor meg "értelmesen bele akar gondolni" olyasféle egzotikus dolgokba, mint, hogy "csak kellett valaminek történnie a Nagy Bumm előtt". Ostorozza a fizikusok magyarázatát az Univerzum kezdetéről, mondván, hogy "a Planck korszakról semmit se tudunk", miközben ő lazán értekezik egész korábbi ciklusokról is. Mindezt a következő jelszóval: "A tudománynak a tudományos módszerekkel összhangban álló magyarázatokat kell adnia."
Bár úgy tudom, az még nincs kizárva, hogy a legelső korban véges idő alatt végtelen számú történés volt. Mintha az Északi-sark felé mennénk, már csak két lépésre vagyunk, de minden lépésnél felére csökkenne a magasságunk.
"If one has left this entire system to itself for an hour, one would say that the cat still lives if meanwhile no atom has decayed. The psi-function of the entire system would express this by having in it the living and dead cat (pardon the expression) mixed or smeared out in equal parts.
It is typical of these cases that an indeterminacy originally restricted to the atomic domain becomes transformed into macroscopic indeterminacy, which can then be resolved by direct observation. That prevents us from so naively accepting as valid a "blurred model" for representing reality. In itself it would not embody anything unclear or contradictory. There is a difference between a shaky or out-of-focus photograph and a snapshot of clouds and fog banks."
Az egy - folyamatok lezajlásának leírásához használt függvényváltozó.
Kis kitérő:
Amikor azt mondják, hogy mérni is lehet, olyankor valójában időtartamokra gondolnak.
Időtartamokat így szokás mérni: A stabilizált energia-áramlásmérő készülékre ráírjuk, hogy időmérő. (stabilizálton azt érjük, hogy működésére nincs hatással a hőmérséklet, a nyomás, a páratartalom, és ami még eszünkbe jut)
Lee Smolin " egyértelműen állást foglal a ciklikus világmodell "visszapattanó" változata mellett."
Nem tudom hol olvastad ezt.
Megmondom, hol olvastam: Az idő újjászületése című könyvében, amit állítólag te is olvastál már.
Egy másik topikban adtam erről rövid ismertetőt, amit ehelyütt megismétlek, hátha ezzel felkeltem mások érdeklődését is e könyv iránt.
Vastag szedéssel kiemeltem a ciklikus, visszapattanó világmodellre vonatkozó megállapításait.
Lee Smolin: Az idő újjászületése
Alcím: A fizika válságától az univerzum jövőjéig.
Megvallom, először némi kétkedéssel vettem kezembe ezt a könyvet, a címlapot nézve és az előzetes recenziókat olvasva. Mi az hogy az idő újjászületése? S mit akar azzal, hogy az idő valóságos? Aztán ahogy olvastam a fejtegetéseit, el kellett ismernem, hogy "van benne valami"...Természetesen egy ilyen bejegyzésben nincs lehetőség az egész könyvet részletesen ismertetni, ezért inkább a lényeges megállapításaira szorítkoznék, ill. valami összefoglalást adni.
A könyve első része azzal foglakozik, hogy végigveszi azt a tudománytörténeti folyamatot, ami az időt "eltünteti" a fizikából, ill. alárendelt, mellékes szerepre kárhozatja. Ez a folyamat a modern tudomány születésével elkezdődött: Descartes, Galilei, Newton munkásságával, majd folytatódott Einstein relativitáselméletével és a kvantummechanikával. Ezekre nagyjából egyöntetűen jellemző, hogy az idő valóságosságát erősen csorbították azzal, hogy csupán egy adatként kezelték, táblázatokban és grafikonon ábrázolva "teresítették", vagyis mintegy újabb térdimenziót kezelték. Továbbá az általuk felállított, matematikailag megfogalmazott törvényeket egyfajta "időtlenség", változatlanság jellemezte, legalábbis ezt sugallták. Vagyis fel sem merült, hogy ezek a törvények esetleg változhatnak, fejlődhetnek az időben.
Smolin könyvének legfőbb üzenete, hogy szerinte az idő valóságos fizikai jelenség, s az egyik legalapvetőbb dolog a világunkban, s ami meglepőnek tűnik, a fizikai törvények nincsenek bezárva a matematika időtlen "elefántcsont tornyába", hanem ezek is fejlődnek, s a kezdeti feltételek (konstansok) is evolúciószerűen kiválasztódnak az időben. Erről szól könyvének második, terjedelmesebb része, s nehéz lenne itt a mintegy kétszáz oldalnyi fejtegetéseit ismertetni, viszont a könyv vége felé készített egy táblázatot, amiben összefoglalta, és egymás mellé téve szembeállította a két felfogás legfőbb megállapításait. Ezeket én itt közreadnám olyan formában, hogy egymás után felsorolom – számmal ellátva – a két felfogás állításait, s értelemszerűen az "A" felfogás azonos számú állításával áll szemben a "B" felfogás állítása.
A./ Az idő nem valóságos
A/1. Az idő illúzió. Az igazság és a valóság időtlen.
A/2. A tér és a geometria valóságos.
A/3. A természet törvényei időtlenek és megmagyarázhatatlanok, eltekintve az antrópikus elv adta lehetőségtől.
A/4. A jövőt a fizika törvényei határozzák meg, amelyek az univerzum kezdeti feltételeiből kiindulva működnek.
A/5. Az univerzum története minden vonatkozásban azonos valamilyen matematikai objektummal.
A/6. Az univerzum térben végtelen. A valószínűségi előrejelzések kétségesek, mivel két végtelen mennyiség hányadosára vezetődnek vissza.
A/7. A kezdeti szingularitás az idő kezdete (ha egyáltalán értelmezik az időt) és megmagyarázhatatlan.
A/8. A mi megfigyelhető univerzumunk egyike az egyidejűleg létező, de megfigyelhetetlen univerzumok végtelen összességének.
A/9. Az egyensúly az univerzum természetes állapota és sorsa elkerülhetetlen.
A/10. Az univerzum jól megfigyelhető összetettsége és rendezettsége ritka statisztikai fluktuációk miatt bekövetkezett, véletlenszerű helyzet.
A/11. A kvantummechanika a végső elmélet, és ennek helyes értelmezése az, hogy végtelen számú, ténylegesen létező, alternatív eseménytörténettel kell számolni.
B./ Az idő valóságos
B/1. Az idő a legvalóságosabb jellemzője a világfelfogásunknak. Minden, ami igaz és valóságos, valamilyen pillanatban az, vagyis az egymásra következő pillantok valamelyikében.
B/2. A tér emergens és közelítő jellegű.
B/3. A természet törvényei változnak az időben, és megmagyarázhatók a kialakulásuk történetével.
B/4. A jövő teljes mértékben nem előrejelezhető, így részben nyitott.
B/5. A természet sok szabályosságát lehet matematikai elméletekkel modellezni. De a természet nem minden tulajdonságának van tükörképe a matematikában.
B/6. Az univerzum térben véges. A valószínűségek közönséges relatív gyakoriságok.
B/7. Az ősrobbanás valójában egy visszapattanás, amelyet meg lehet magyarázni az előző univerzum történetével.
B/8. Az univerzumunk az egyik szakasz az univerzum egymásra következő korszakainak sorában. A korábbi korszakok nyomai vagy maradványai megfigyelhetők a kozmológiai adatokban.
B/9. Az univerzumunk csak kis részrendszerei kerülnek egyensúlyi állapotba. A gravitációval összetartott rendszerek változatos szerkezetű konfigurációkká fejlődtek.
B/10. Az univerzum természetes módon zajló és gravitáció által táplált önszerveződése az összetettség egyre magasabb szintjeit éri el.
B/11. A kvantummechanika csak közelítése egy még nem ismert kozmológiai elméletnek.
Lee Smolin természetesen a B felfogást képviseli, s nem hagyhatom szó nélkül, hogy több állítása is igen közel áll ahhoz, amit én ezeken a fórumokon képviselek. Gondolok itt arra, amit a kvantummechanikáról, az univerzum végességéről, az ősrobbanást megelőző történésekről, és az univerzum "visszapattanásáról", vagyis a ciklikus világmodellről ír.
Persze a fent felsorolt állítások némelyike valószínűleg furcsának tűnik azok számára, akik nem olvasták a könyvet. Ha igény van rá, ezek bármelyikét részletesebben is tárgyalhatjuk.
"sem a matematikai szépség, sem a kísérletekkel való egyezés nem garantálhatja azt, hogy egy elmélet alapjául szolgáló gondolatok a legcsekélyebb kapcsolatban legyenek a valósággal"
Lee Smolin
S vajon ki védi ténylegesen a tudomány elveit, aki annak igazságnak tartott tételeit bármikor próba elé meri vetni, vagy aki nem meri megkérdőjelezni annak "tételeit"?
Lee Smolin " egyértelműen állást foglal a ciklikus világmodell "visszapattanó" változata mellett."
Nem tudom hol olvastad ezt.
Én csak azzal találkoztam, hogy felveti, magyarázzuk meg valahogy a fizikai törvények kialakulását is és nem pusztán elfogadjuk, hogy a tapasztalat szerint ezek a törvények igazak, és kész. Ugye, vagy azt kellene bebizonyítani, hogy nem is lehetségesek más törvények. Amire nem sok az esély, de talán nem is igaz. (Bár Einstein szerette volna azt hinni, hogy "Istennek nem is volt más lehetősége, amikor a világot 'teremtette'. ") Vagy azt lehet mondani, hogy a fizikai törvények valahogy változnak, fejlődnek az idők során, s Smolin ezt gondolja. Szerinte az Univerzum eónokra osztható, s az épp aktuális eónban érvényes törvényeket az előző eónok történései határozzák meg. Azt képzeli, hogy az eónokat Nagy Bummok válaszják el egymástól, amelyek akár időben egymás után, akár térben egymás mellett következnek be.
Én azért azt hiszem, hogy a fizikai törvények miértjének, és esetleges fejlődésének fizikai okait vizsgálni jelenleg igencsak eltúlzott ambíció. Miközben a húrelmélet húsz évvel ezelőtt arra jutott, hogy a 11 dimenziós Chalabi-Yau sokaságokon szinte korlátlan mennyiségű (10500) különböző elmélet képzelhető el, amelyek egyaránt megfelelnek két szükséges de nem elégséges alapkritériumnak: pozitív kozmológiai állandót adnak, és kezelhetően viselkednek a közelítő számolások során. De ezek közül azóta se sikerült kiválasztani az igazit, sőt még csak szűkíteni se a körüket azokra, amelyek egyáltalán konzisztensek is (mentesek a belső ellentmondásoktól).
Természetesen mindig lehet feltenni olyan kérdéseket, amire nem lehet végleges válaszokat adni, mert mindig fel lehet tenni, hogy akkor az mitől van...
Ebből az ördögi körből úgy lehet praktikusan kilépni, ha a tapasztalatokból indulunk ki, ill. ezt részesítjük előnyben az elméletben lehetséges vagy bizonyíthatatlan esetekkel szemben. Tehát először nézzünk körül a világunkban, s tegyünk megállapításokat. Azt látjuk akár közvetlen környezetünket, akár a legtávolabbi galaxisokat nézve, hogy ez az Univerzum nem üres, nagy mennyiségű anyag található benne. Az is megállapítható, hogy a fizikai törvények is egységesek, hiszen például a legtávolabbi galaxisokban is ugyanazok a kémiai elemek és hasonló anyagi alakzatok láthatók. Azt sem tapasztaljuk sehol sem, hogy anyagok, objektumok csak úgy a semmiből lépjenek elő, vagy teljesen eltűnjenek a semmiben. Általános tapasztalatunk, hogy csak valamiből lesz egy másik valami.
Mi a helyzet az idővel? Ezzel kapcsolatban is elmondhatjuk, hogy nem tapasztaltuk eddig, hogy az idő megállt volna, elindult volna, vagy akár előre, akár hátra lehetne benne menni, úgy ahogy a térben lehet navigálni. Úgy tűnik, az idő még inkább kiiktathatatlan, megállíthatatlanabb, mint bármi más az Univerzumban. Ha olvastad Lee Smolin könyvét, Az idő újjászületését, abban részletesen kifejti, hogy miért tartja alapvetőnek és valóságosnak az időt. Szerinte a most megtapasztalt háromdimenziós tér már nem ennyire alapvető, az kialakulhatott, "befagyhatott" a táguló és hűlő Univerzumban. Ugyanígy a fizikai törvények is változhatnak az idők során; ezt nem úgy kell érteni, hogy naponta változnak, hanem szintén az Ősrobbanásnál alakultak ki a fizikai állandók értékei, s egy következő világciklusban ezek némileg más értékeket vehetnek fel.
Egyébként az a kérdés, hogy "mitől indult meg az idő?", eleve logikai ellentmondást tartalmaz, mert feltételez egy olyan időszakot, amikor még nem volt, nem indult meg az idő. Tehát az időnélküliség is feltételezi az időt magát...
Én egyetértek abban Smolinnal, hogy az idő alapvető, és valóságos, és ettől a világtól elválaszthatatlan; nem keletkezett, nem indult meg, hanem mindig is lényege ennek a létező Univerzumnak.
Ami "előugrik" az koránt sem egy Univerzum, hanem csak a Higgsmező egy átlagosnál sokkal nagyobb teljesítménysűrűségű vákuumingadozása. Ennyiben áll a puszta véletlen. Innen a többi már egy hosszú következményláncolat.
Előzmények nélkül előugró Univerzumról egyedül te beszélsz itt. Csak küzdj ellene továbbra is kitartóan!
És a sűrűség meg a forróság között se olyan egyszerű az összefüggés, mint gondolod. Az infláció végére például nagyon lehűlt, és csak abból kilépve forrósodott fel újra, azzal párhuzamosan, hogy a lebomló homogén Higgs módus más mezők (pl. foton) módusait gerjesztette. Pedig eközben tovább tágult és hígult az energia sűrűsége.
Ha az ember veszi a fáradságot, hogy az eredeti forrásokhoz nyúljon, megkímélheti magát és a környezetét attól, hogy határozottan állítson hülyeségeket.
Schrödinger, E.: Die gegenwärtige Situation in der Quantenmechanik
Egyébként Lee Smolin elfogadja az infláció kvantumfluktuáción alapuló elméletét
Smolin nem fogadja el az előzmények nélkül előugró Univerzum hipotézisét, amikor terével, idejével, anyagával, energiájával csak úgy előlépne a világegyetem. Az idő újjászületése c. könyvében kifejti, hogy a tér esetleg lehet illúzió, de az idő az alapvető és valóságos ebben az Univerzumban; azaz nem "keletkezhetett".
Emellett egyértelműen állást foglal a ciklikus világmodell "visszapattanó" változata mellett. Amellett, amit te említésre sem méltónak tartasz.
Schrödinger szegény macskájáról pedig csak azok állítják, hogy a kvantumfizika szerint egyszerre élő és halott, akik hozzád hasonlóan azt se tudják miről beszélnek.
Erről a macskáról maga Schrödinger állította ezt, aki tudta mit beszél a kvantumfizikával kapcsolatban, talán jobban is mint te, ha már itt tartunk, s olyan nagy mellényed van...
A világegyetem nem csillag, de ugyanúgy, mint a csillagokban, anyag található benne.
Ahol az anyag sűrűbben van, ott forróbb, ahol meg ritkábban, ott hűvösebb, s ez érvényes mindenhol az Univerzumunkban. Ezt a fősodorbeli kozmológia sem tagadja, hiszen a "lecsatolódásnak" nevezett esemény óta a világegyetem, mintegy 3000 Kelvin fokról a mai állapotra lehűlt átlag 2,7 Kelvinre, s közben mintegy ezerszeresére tágult. Fordított esetben a sűrűsödés hőmérséklet emelkedéssel jár.
Egyébként te, aki olyan kritikusnak mutatod magad, te mivel hozod összefüggésbe, hogy a világegyetem 13,7 milliárd évvel ezelőtt, a tágulás kezdetén, mitől volt olyan sűrű és forró? Valami csak történt vele, valami csak okozta, hogy olyan volt? Nem úgy gondolod?...
Avagy te is azt a semmitmondó álláspontot képviseled, hogy "nem tudjuk"?...Nevetséges...
