Krakkó, a Wawel székesegyháza kívül és belül. A székesegyház 1020 és 1140 között épült.
A képeket 2012 telén készítettem. A második képen a főoltáron Szent Szaniszló püspök, meghalt 1075-ben ezüstkoporsója. A harmadik és negyedik képen Báthory István síremléke.
Értem Hungarosiculo, és teljesen reális. Egyfajta szellemi lelki szublimáció, bár ez a kifejezés itt furának tűnhet, de az. A szilárd és reális halmazállapotod egyfajta hatásra - egy energiára, amit a látvány ad - szublimál és valóban képes érezni, sőt átfogni az alkotót. Értem.
Valóban, most, hogy mondod, tényleg. Nekem eléggé ismeretlen a buddhizmus kultúrája, be kell lássam, hogy ez (is) az egyik komoly műveltségi hiányom. A Távol-Keleten lévő "vallásokból" - mert nem igazán azok némelyik - csak a sintoizmus az, amiről kezdetleges fogalmaim vannak. A bUDDHIZMUSBAN EGÉSZ EGYSZERŰEN NEM TUDTAM NEMHOGY ELMÉLYEDNI, DE -basszus caps lock nem ordítok, elcsesztem - de még az alapjaiig sem eljutni. Elovastam a Nyugati utazás avagy a Majomkirály története című kitűnő könyvet, és elkezdtem kiigazodni a taoizmus, a konfucianizmus világában, de elakadtam, és el sem jutottam a Buddhizmus filozófiájáig, nemhogy a művészetéig. Sajnos.
én meg úgy vagyok vele, mintha valaki megérintene és mondjuk rátenné a kezét a mellemre 2500 év távlatából, ami csak látszólag lehetetlen de ott állva ez mégis megvalósul. Érzem a jelenlétét a másik embernek aki szól hozzám, mégis felfoghatatlan agyilag, mert egy 2500 éves hidat hoz létre, amiben benne van az alkotó személyisége és minden ami intim, belsőleges és privát. Nem tudom érted-e?
Szóval valahogy nem tudok megszabadulni a saját törpeségem érzésétől, és attól a büszkeségtől sem, hogy a törpeségem felfogva - miként Newton mondta valamikor - nem röstellek köszönettel az óriások vállára állni, hogy messzebb lássak!
Most meg lassan ballagni tornázni, este visszanézek ám!
Mit érzek? Elsősorban bámulatot, de legfőképp a saját jelentéktelenségemet, és azt, hogy bármennyire is fontos vagyok magamnak, a szaros kis életem még egy hangyapiszok sem, a magam által szerzett tudás csak növelhető lenne, és ha ezerszeresre növelném, még mindig nem tudok semmit. Lenyűgöz, és csodálatra késztet, mint az a két-három kép is, amit még beteszek.
Végignéztem mindegyiket, én mindegyiktől seggre vagyok ülve. Csendben jegyzem meg - mintegy magamnak - nyilván hitem nekem is van, mint szerintem mindenkinek, mert a világ egyszerre és egyidőben materiális és transzcendentális. És a világ kutatásaában a metafizikának is teljes szerepe van. Ha ez nem így lenne - feltéve, de meg nem engedve - maga a dialektika nem lenne igaz. Szóval hitem van, de csak történetileg tudom felfogni ma már, hogy a különböző vallásirányzatok mit találtak kivetni valónak a másik irányzat rítusaiban. Úgyhogy nálam nemhogy kiveri a biztosítékot, hanem seggre vagyok esve tőlük.
"Gondolom nem volt nagy gond belőle és hiányzó saroknyi betont kézzel kikeverték? "
Nekem semmi gondom nem volt, de a betonos fiú egy vödörnyi fuckot is elmondott, mert rühelte a gondot, és azt is ígérte, felhívja néhány betonos barátját, és tőlük is megkérdezi, az aznapi betonszállítást, mert esős nap után sokszor előfordult már! :-D
