Egy hat napos, majdnem minden kultúrális igényt kielégítő firenzei utazás megvalósítható terveit szeretnénk bemutatni sok képpel és sok információval.
Később további és egyéb tényekkel gyarapíthatjuk firenzei tudásanyagunkat, de a hat nap maradjon meg művészeti egységként.
Eddig nem találtam sokmindent, de ezt a gyönyörű Filippo Lippi Madonnát sikerült látnom élőben is, ami elég furcsa volt, mert valóban úgy tűnt, mintha egy teremben csak úgy valahogy ottfelejtették volna, semmi biztonsági védelem, persze lehet, hogy másolat volt.
Elég hosszú, de itt el kell mesélnem: Nemrég dicsértem egy Olaszországos útikönyvet (Lonely Planet), melyet alaposabban megnézve már nem dicsérek annyira. Elég sok hiba van benne, ami szerintem abból adódik, hogy a fordító nem ismerte a terepet. Ezek közül a hibák közül a legviccesebbet kimásolom:
" Mivel egyszerre csak 7 látogatót engednek be, méghozzá - milyen csodálatos szimmetria - mindössze csak 7 percre, bizony tanácsos az előzetes jegyfoglalás."
Ez a szöveg a könyv szerint az egész épületre értendő, dehát természetesen ez abszurdum. Két lehetőség van, vagy a kápolnára, vagy erre az előbb ismertetett virtuális teremre kell érteni. Amikor mi voltunk nem volt semmi megszorítás, de akkor nagy fejetlenség volt, most már elképzelhető, hogy ez a dolog működik, érthető is, hiszen kicsi helyiségek ezek.
Lehet, de akkor az a spéci terem van lenn a kert bejárata mellett. Ez egy olyan terem, ahol egy falra ki van vetítve az egész freskó és ha engem érdekel egy részlet a képből, akkor középen egy placcra állhatok, a karomat kínyújtva egy pontra mutatok és akkor kinagyítódik a részlet és a kívánt nyelven (persze magyarul azért nem) hangosan elmondják, hogy mit láthatunk a képen. Innen tudom biztosan, hogy az a fiatalember nem Lorenzo, de hogy ki, arra már nem emlékszem.
A felső képen középen, fekete ruhában, lovon Cosimo Medici, mellette az a pisze a fia, Piero.
A második képen lévő fehér ruhás fiatalembert sokan Lorenzo Medicinek gondolják és mondják, de nem az. Ő is valahol megvan, de most nem emlékszem, hogy hol.
A parányi kápolnába ha jól emlékszem a földszintről nyílt a bejárat. A falat három oldalról Benozzo Gozzoli 1459 és 61 között készült freskói díszítik, címe "Háromkirályok bevonulása", de valójában az 1439-es firenzei zsinat emlékét kívánta megörökíteni. Ez az esemény lehetőséget kínált arra, hogy a résztvevő Medici család tagjait fenséges környezetben ábrázolja.
Néhány mondat a Medici családról:
A polgári eredetű család (nevük és címerük alapján eredetileg valószínűleg orvosok voltak) bel- és külpolitikai csatározások után 1434-ben COSIMO MEDICI (1389-1464) révén jutott a város élére. Egyszerű polgárként, rang nélkül, bölcsen, békés politikával vezette és erősítette 3o éven keresztül a várost, művelt humanistaként bőkezűen segítette a művészetek fejlődését.
Fia, Piero, csak néhány évvel élte túl, így unokái kerültek a város élére 1469-ben. Giulianot politikai ellenfeleik meggyilkolták, Lorenzot csak megsebesítették. A nép segítségével legyőzték a lázadókat és a merénylet után LORENZO MEDICI (1449-1492) hatalma megerősödött. Gyűlölt ellenségéhez, a nápolyi királyhoz személyesen ment el megnyerni annak szövetségét. A város bizalma iránta korlátlan lett. Huszonhárom éves kormányzása a béke és a haladás korszaka. A művészeket barátaiként kezelte, maga is filozófus és költő volt. Vezetése alatt érte el csúcspontját a reneszánsz művészet. Sok év múlva okosabbik fia X. LEO néven, majd meggyilkolt öccsének fia VII. KELEMEN néven lett pápa. Lorenzo Medicit diplomata tehetsége, ragyogó szelleme és messze nyúló kapcsolatai akár a királyi koronáig is eljuttathatták volna, de meghalt fiatalon, 43 évesen.
Halálával kezdődött Firenze hanyatlása. Legidősebb fia, PIERO rossztermészetű, gőgös, gyáva. Amikor 1495-ben VIII. Károly francia király bevonult Itáliába, Piero Medici önként átadta neki a várost.
A franciák elvonulása után Firenze egy vallási megszállott befolyása alá került. SAVONAROLA nem túl művelt, de annál fanatikusabb domonkos rendi szerzetes volt. Az egyház megtisztítását követelte, ostorozta Firenzének az élet örömeibe merült népét és az egész világias művészetet. A középkor hideg fanatizmusa szólalt meg szavaiban, meghirdette Krisztus királyságát, könyveket, festményeket, szépítőszereket égettetett a „Hiúság máglyáján”. A város népe rémülten hallgatta kárhozatát, 1495-től az ő diktatúrája érvényesült, de 1498-ban fellázadtak zsarnoksága ellen, elfogták, és máglyán elégették a Signoria téren. Ezt követően nehéz idők jártak Firenzében, egy ideig még fenn állt a városköztársaság, majd heves harcok után 1519-ben ismét hatalomra kerültek a Magnifico utódai, de ők már csak szenvedést hoztak Firenzére. A császár által kinevezett I. COSIMO (1537-1574) herceg, majd toszkán nagyherceg már a másik ág képviselője. Uralkodása ismét békét hozott, és sokat tett a városért. Több középszerű nagyherceg követte, míg 1737-ban kihalt a Medici család férfi ága.
Évszázados Habsburg uralom után 1860-ban Firenze is csatlakozott az Olasz királysághoz.
A kápolnáról nincs, mert ott nem szabadott fényképezni, Luca Giordano terméről meg azért nincs, mert oda már nem jutottam be (záróra miatt). Úgyhogy ezekről mindenképpen jó lenne, ha keresnél.
Ez az a fiatalember, név szerint Galeazzo Maria Sforza, Duke of Pavia (1444-76)
A felső képen középen, fekete ruhában, lovon Cosimo Medici, mellette az a pisze a fia, Piero. 
Képzelem, milyen lehet ez reggeli napsütésben...
Ez a kedvenc képem a kertből.
