Ez a topic olyan nőkről,házaspárokról,élettársi viszonyban élőkről szól akik TUDATOSAN nem/vagy még nem/vállalnak gyereket.Hogyan élnek,mit szól hozzá a környezetük,eddig miért nem vállaltak?A késői gyerekvállalás előnyei és hátrányai.Véleményeket,hozzászólásokat,tapasztalatokat várok.
"úgy kell viszonyulnia a magzathoz, hogy az egy kivételes tehetségként születik meg. "
ez meg ugy baromsag,ahogy van....En nem zsenit akarok,hanem egy husver gyereket a sajat gyengeivel,hibaival,esetleg nem kiemelkedo teljesitmenyevel....Mivel en magam sem vagyok tokeletes,sot nem is torekszem erre,ezert a gyerekemtol sem varom el meg magzat koraban sem,hogy ennek a remenyet lassam benne....
Az egész abból következhet, hogy emberünk sosem fog gyereket szülni, ergo gőze sincs, hogyan tekint egy nő a magzatra. Biztos nem úgy, hogy, hűű micsoda karrier előtt álló matekzsenit fogok szülni. SZVSZ ha éppen fogyatékosként születik, attól még az anyák többsége ugyanúgy ragaszkodni fog hozzá.
Akár még igazad is lehet, de szerintem ez már több, mint személyes vélemény. Ha az lenne, egy szót sem szóltam volna, vállvonva megyek el mellette. Véleménye természetesen lehet, de azt kijelenteni, hogy egy társadalomnak mit kellene tennie úgy általában a _magzattal_, (ebben a kontextusában az anyát csak tartálynak tekintve), az már több, mint vélemény. Olyan ex cathedra kinyilatkoztatás, amire nem hatalmazza fel a biokémikus professzori státusza. Merthogy nem annyira van olyan státusz, amire erre bárkinek is felhatalmazást ad. Amitől meg igazán begurultam, hogy a magzatokról úgy beszél, mint valami nemzeti tulajdonról, nem úgy mint egyénekről. Ha esetleg földgázmezőkről nyilatkozott volna, ez a hozzáállás rendben is lenne.
en meg nem....Alszent dolog lenne tolem,hiszen ahogy a felnottek sem mind szimpatikusak nekem,ugy a gyerek sem.Csak azert mert fele akkora mint en,meg nem biztos,hogy edesnek,kedvesnek talalom
azert azt lassuk be,hogy "megterhesedni" nem egy olyan teljesitmeny,amiert a nagykozonseg elismeresere tarthatnank szamot es elvarhatnanak nehany elismero mosolyt vagy pillantast a villamoson.....
"úgy kell viszonyulnia a magzathoz, hogy az egy kivételes tehetségként születik meg. "
ez meg ugy baromsag,ahogy van....En nem zsenit akarok,hanem egy husver gyereket a sajat gyengeivel,hibaival,esetleg nem kiemelkedo teljesitmenyevel....Mivel en magam sem vagyok tokeletes,sot nem is torekszem erre,ezert a gyerekemtol sem varom el meg magzat koraban sem,hogy ennek a remenyet lassam benne....
Nekem nagyon megfelel el feledekeny,lusta amde csupasziv gyerek is..
A véleményed analógiájára én meg úgy gondolom, hogy az nem zavar, ha valaki sokgyerekes, az zavar, ha ehhez ideológiát gyárt, és felsőbbrendűnek tartja magát ettől.
Tökéletesen egyetértünk. A sokgyerekes nem felsőbbrendű, mint az egy gyerekes vagy gyerektelen.
Sőt, az is zavar, hogy nyomást gyakorolnak a gyerektelenekre ilyen szinten, mint pl. az idézett cikk szerzője tette. Merészeli megmondani, hogy a társadalomnak hogyan kellene viszonyulni már a magzathoz, erőteljesen támogatva ezzel a radikális abortuszelleneseket, "gyerekbebeszélőket" stb. Mert a magzat szent, az anyára meg elég vigyorogni a villamoson, mert csak az hiányzik neki, a juttatásokat már megkapta. A cikket már a címe miatt sem olvastam el, ha nem bulváros, akkor súlyosan téves, de jól tettem. Ez az ember egy hímtag, már elnézést.
Vedd észre, hogy Te is "merészeled megmondani", pl. éppen ebben a hsz-dben. :-) A társadalom arról is szól, hogy mindenki, akinek van véleménye, az m"merészeli megmondani" a véleményét, és ennek eredőjeként alakul ki a jó/rossz közmegegyezés. Vagy mindenki rossz, aki "merészel" más véleményt mondani, mint Te? Szerintem neked is jogod van elmondani a véleményed (én akár egyetértek vele, akár nem), és jó Csermely Péter professzornak is (te vagy én akár egyetértünk vele, akár nem). A tolerancia nem nehéz tudomány szvsz. :-)
Az ürge - a hímtag :-) - amúgy biokémikus professzor, nemzetközileg is elismert kutató, és szerintem sok mindenben igaza van. :-)
halihó (egy másik hímtag, aki "merészeli megmondani a véleyményét", pedig ráadásul nem is biokémikus professzor.... :-))
Aha, tehát a gyerekességet meg kell ideologizálni, a gyerektelenségről meg hallgatni kell, mint valami szégyenteljes dologról. Én nem így gondolom.
A véleményed analógiájára én meg úgy gondolom, hogy az nem zavar, ha valaki sokgyerekes, az zavar, ha ehhez ideológiát gyárt, és felsőbbrendűnek tartja magát ettől.
Sőt, az is zavar, hogy nyomást gyakorolnak a gyerektelenekre ilyen szinten, mint pl. az idézett cikk szerzője tette. Merészeli megmondani, hogy a társadalomnak hogyan kellene viszonyulni már a magzathoz, erőteljesen támogatva ezzel a radikális abortuszelleneseket, "gyerekbebeszélőket" stb. Mert a magzat szent, az anyára meg elég vigyorogni a villamoson, mert csak az hiányzik neki, a juttatásokat már megkapta. A cikket már a címe miatt sem olvastam el, ha nem bulváros, akkor súlyosan téves, de jól tettem. Ez az ember egy hímtag, már elnézést.
Bocs, a második bekezdés első két mondatát akartam kiemelni:
"Továbbmegyek, az egész társadalomnak így kellene viszonyulnia minden megszületendő magzathoz. Letudjuk a születendő gyermek segítését a juttatásokkal, és sajnáljuk a mosolyt a várandós anyától, amikor felszáll a villamosra. "
Olvastátok tegnap az Index interjúját Csermely Péterrel (Csaló diákokból lesznek a korrupt felnőttek)? Van benne egy nagyon jó rész, ami a gyerekekre, családokra, társadalomra voonatkozik. (Több jó rész is van benne, de ez foglalkozik a kölkökkel.) Alapvetően a tehetséggondozásról ír, de nekem nagyon tetszik, ahogy társadalmi összefüggésbe helyezi a gyerekeket, anyákat... Kiemeltem két mondatot, szerintem nagyon ütősek:
"A tehetségek gondozása a fogantatás pillanatával kezdődik el. A leendő anyának és apának ettől a pillanattól fogva úgy kell viszonyulnia a magzathoz, hogy az egy kivételes tehetségként születik meg. Kivételes tehetségként azért, mert bárkiből kivételes tehetség lehet, és azért is, mert mindenki egy egyedi történet.
Továbbmegyek, az egész társadalomnak így kellene viszonyulnia minden megszületendő magzathoz. Letudjuk a születendő gyermek segítését a juttatásokkal, és sajnáljuk a mosolyt a várandós anyától, amikor felszáll a villamosra. A szülőnek fel kell nőnie a tehetséges gyermekéhez. Önbecsülésben kell felnőnie. Hogy tud mit adni neki akkor is, amikor a gyermeke jobb, sokkal jobb, mint ő. Ha ezt elhiszi, nem fog rettegni attól, hogy a tehetséges gyermeke otthagyja, lenézi, és nem áll többet szóba vele. Egy valódi család a tehetségnek szárnyakat ad."
A saját véleményem ezzel a topikkal kapcsolatban így is megfogalmazható, engem önmagában az a tény nem zavar, ha valakinek nincs gyermeke (20, 30, 40, 50, 60 vagy 70 évesen - mindegy), az zavar,ha ebből ideológiát scinál, és sajnálja a szeretetteljes, örömteli mosolyt a várandós (vagy kis- vagy nagygermekes) anyától...
Szerintem élvezd egy kicsit a semmittevést, és gyűjts erőt a következő menetre :-) Majd jönnek az unokák és akkor nagy szükség lesz rád. És akkor kezdődik elölről az egész, azzal az időszakkal, amit az idő megszépített az emlékeidben, csak felturbózva:-)))) Hihi...az én fiaim 1,5 és 4 évesek, és állítom, hogy a mai gyerekek egészen más kihívás elé állítják a szülőket, nagyszülőket, mint mi tettük anno, kérdezd csak meg itt az indexen a nagymamákat:-)
Vajon jól érzem, hogy egyes hozzászólók szerint nevetséges az, hogy valaki a társadalom számára is hasznos dolog végzésében lel csak igazán nagyfokú örömet?
és nekem hiányzik is. bár a hiányzik nem a legjobb szó, mert elvagyok nélküle, de TUDOM, h fogok vmi ilyesmit csinálni, amint lesz annyi pénzem, h sokkalsokkal kevesebbet dolgozzak. az egyik ilyen a saját gyerekek, valóban, de nem az egyetlen.
gondolok pl beteg gyerekekre, amit már írtatok.
v szülők által elhagyott gyerekekre.
v pszichiátriai betegekre.
és szeretnék írni egy (két?) könyvet is.
de ezek csak nemrég vannak a fejemben, szóval sokáig nekem se hiányzott.
Ha ennyire nagyon hasznosba akarod fordítani, akkor valami civil tevékenység esetleg? Állatvédelem, önkéntes szociális munkás, környezetvédelem? Én, ha ilyesmit kéne választani, valszeg az állatvédelmet választanám.
"Es akinek nincs gyereke, sose meg se tudja, hogy valami hianyzik?"
Egy vegetáriánusnak hiányzik-e a húsvéti sonka? Nem, mert nem igényli, nincs rá szüksége, nem esik jól neki. De attól még teljes az élete, talál olyasmit a gasztronómián belül, amit kifejezetten szeret. Vhogy így lehet ez a gyerekkel is.
