Ez a rovat az Írástörténeti Kutatóintézet baráti körének a szélesebb nyilvánosság felé történő megnyitása kíván lenni. Be akarunk számolni az itt végzett munkáról, meg akarunk vitatni nyitott kérdéseket az előrelépés érdekében.
A székely rovásírás eredetét kutatva ugyanis sok új felismerésre jutottunk a kutatótársakkal, amelyeket érdemes megbeszélni. Azt is tapasztaltuk, hogy nagyon sok segítséget kaphatunk a nyilvánosságtól.
Így jutottunk például egy hun tárgyhoz, amelyiken székely betűs, magyar nyelvű rovásfelirat van. Így kaptuk a most bemutatandó honfoglaláskori keresztet is, amelyiken szintén van egy magyar nyelvű rovásfelirat. Az akadémikus "tudomány" mindezekről még - tudtunkkal - semmit sem tud, vagy nem foglalkozik vele.
Így találtunk egymásra és újabb segítőtársakra is, akik fordításokkal, nyomdai előkészítéssel és millió más módon segítettek nekünk, meg a tudományos kutatásnak. Illik valamit közreadni ezekből az eredményekből és érdemes a nyilvánosságnak ezt a formáját is kihasználni a továbblépés érdekében.
A rovat címében megfogalmazott állítást is megvitathatjuk (a google-ba beütött "Az Éden írása" keresőszövegre megjelenik a tanulmány), de van ezer más írástörténeti tárgyú megbeszélnivalónk is.
A rovatot rovó nyitja, de ezen a fedőnéven több munkatársunk is közreadhatja a véleményét.
Ha az egyiptomiaknak voltak képszerű hieroglifáik is meg lineáris jeleik is (a hieroglif, a hieratikus és démotikus írásukban egyaránt), akkor nekik sem kéne keverni a képeket a lineáris jelekkel?
Vagy nekik szabad, mi meg tagadjuk le a létező képszerű jeleinket a te kedvedért?
Én úgy vélem, hogy mielőtt hozzászólnál egy írástörténeti kérdéshez, érdemes lenne egy kis időt a téma tanulmányozásával töltened.
"Azonban az írásnak ezt megelőzően sem volt akadálya"
Nem kéne a festett, akárhogy rajzolt képet keverni a rovással szerintem. De és pont itt jön a lényeg, hogy vajon a rovás hány éves. Hiszen maguk a betűképek szókezdő hangképjelek. Sematizálva. Piktogramm a becsületes neve.
Ím erre egy bötű példa ami az S: (Az a latinoknál a szerpentin, és a snake, schlange (kígyó) képéből lett szerintem)
Sapka, sipka, sátor, sador, sukja csador csukja és valahány név a nagy közös ősi nyelvi szókincstárunkban.
Én is úgy gondolom, hogy a rovástechnológia viszonylag késői dolog lehet, hiszen kés nélkül aligha lehetett róni. A vékony kőkések a rovásra nem lehettek alkalmasak, inkább csak az állatok testének feldarabolását, a bőr lenyúzását segíthették.
Azonban az írásnak ezt megelőzően sem volt akadálya, csak nem rótták a jeleket, hanem festették és karcolták, vagy homokkal szórták.
O.E. bece "beech," from P.Gmc. *bokjon (cf. O.N. bok, Du. beuk, Flem. boek, O.H.G. buohha, Ger. Buche, M.Du. boeke "beech"), from PIE base *bhagos "beech tree" (cf. Gk. phegos "oak," L. fagus "beech," Rus. buzina "elder"), perhaps with a ground sense of "edible" (and connected with the root of Gk. phagein "to eat;" see -phagous). Beech mast was an ancient food source for agricultural animals across a wide stretch of Europe. Formerly with adjectival form beechen. Also see book.
O.E. boc "book, writing, written document," traditionally from P.Gmc. *bokiz "beech" (cf. Ger. Buch "book" Buche "beech;" see beech), the notion being of beechwood tablets on which runes were inscribed, but it may be from the tree itself (people still carve initials in them). The O.E. originally meant any written document. Latin and Sanskrit also have words for "writing" that are based on tree names ("birch" and "ash," respectively). Meaning "libretto of an opera" is from 1768. Verb meaning "to enter for a seat or place, issue (railway) tickets" is from 1841; "to engage a performer as a guest" is from 1872. A betting book is from 1856; bookmaker in the wagering sense is from 1862.
A párhuzamok nem csak a székely írás eredetét teszik a bronzkorba, vagy a kőkorba, henem felhívják a figyelmet a népi, vallási és uralmi párhuzamokra is. Ezek megemésztése nélkül ma már nem lehet okosan beszélni a székely írásról.
Ebben a kötetben lett közzétéve az énlakai "Egy usten" ligatúra, amelynek bronzkori párhuzamai vannak, azaz tovább fokozza ezen írásemlék jelentőségét.
