"Ura ....csoda, hogy egyáltalán a makuuchiban van még azokkal térdekkel, neki nem biztos, hogy
hiányzott az a 20 kiló plusz"
Ezzel a megállapításoddal mxi,álisan egyet tudok érteni.
Hoshoryu esetében is értem az indoklásod, csak azt nem tudom magamban eldönteni, hogy így, egyik tornáról a másikra, ilyen tetemes mértékű súly-gyarapodás (nert ez az ő ki-indulási tömegéhez képest
nagyon is jelentős mértékű - szinte tetemesebbnek érzem, mint, az Ichinojo - esetében észleltet) nem
járhat - e nála hátrányos következményekkel - legalábbis átmeneti jelleggel. Gondolok itt arra, hogy a mozdásában, az általa indított akciókban milyen változásokat gerjeszthet ez a tetemes gyarapodás ?
szerintem Hoshoryunak nagyon is szüksége van erre a súlygyarapodásra. nézd meg Asashoryut, kb 30 kg-al volt nehezebb yokozuna korában, mint maegashiraként.
Ura szerintem más helyzet, egyfelől ő már eléggé "benne van a korban" 29 éves, már önmagában az csoda, hogy egyáltalán a makuuchiban van még azokkal térdekkel, neki nem biztos, hogy hiányzott az a 20 kiló plusz.
"ezen a tornán (2012 Nagoya) pl Hakuho és Harumafuji is olyan teljesítményt nyújtott, amit ritkán
látni manapság."
Igen. És emellett Harumafuji nemcsak a Nagoya 2012.-t, de még az Aki 2012.-t is Zensho Yusho vitte és ráadásul még Ozeki - ként, és ha jól emlékszem, ezel a két egymást követő Z.Yusho - val érdemelte ki a Yokozuna - kinevezését, (ami, azután, a 2012. Kyushu-n lépett életbe). Sőt, még a Hatsu 2013 is Zensho Yusho sikerült neki. Ritka eredményes időszaka volt, (4 torna, ebből 3 x 15 - 0 / zensho Yusho).
Amit írtálm annak alapján én például Hoshoryu-ra volnék kíváncsi, miután az eredeti állapotához képest
(132 kg) talán ő szedte fel az arányában legtöbbet (9 kg-t) és ahogy a mentorát ismerem, ez nem-igen
lehet pusztán a véletlen műve. Egy ilyen tetemes tömeggyarapodás éppen az ő esetében (a kialakult és
jól bevált mozgásforma-kultura és technikai adottságok, vajon miként alakulhatnak ilyen mértékű plusz esetén. Az élő oélda itt van előttünk (Ura formájában) és - észleletem szerint - bár alapjában neki nem változott a sumo-ja, ám mégis az árnyalatok a visszatérése óta nem mindig igazolták azt a jelentékeny
(majd 20 kilónyi) tömeg-gyarapodást (most már 148 kiló), aminek következményei nyilván nem múlnak
el felette nyom (és persze következmények) nélkül. Kíváncsi vagyok arra, hogy a megismert Hoshoryu
eddig nagyon is izgalmas - érdekes sumo-ja miként és hova alakul - fejlődik ezzel a változással ?
az elsőre nem tudom a választ, a másodiknál csak sejtem, mert egyszer már volt ez téma Ichinojonál. akkor tervezetten fogynia kellett mind egészségügyi, mind pedig sportszakmai szempontból. akkor be is nézett 200 alá és még emlékszem, hogy mi is észrevettük, hogy sokkal mozgékonyabb lett.
hogy most mitől hízott vissza ennyire, nem tudom, de szerintem egy ekkora súly már kifejezetten kontraproduktív.
ebben az időszakban 6 (!!!) ozeki volt, Kotooshu, Baruto, Kotoshogiku, Harumafuji, Kakuryu, Kisenosato és ott volt ugye Hakuho. aztán persze Harumafuji és Kakuryu és végül Kisenosato is yokozuna lett.
elképesztő, hogy mennyivel kompetitvabb mezőny volt 10 éve, mint manapság. ezen a tornán (2012 Nagoya) pl Hakuho és Harumafuji is olyan teljesítményt nyújtott, amit ritkán látni manapság.
belinkelem, a youtube-os playlisteket hátha kedvet kaptok néhány régi torna "ledarálására"
1, Tochinoschinnál tervezett volt ez a brutális súlycsökkenés? Lehet, hogy ez szükséges, különben nem bírná már a teste (sérülés nélkül) a súlyát?
2, Ichinojo súlygyarapodásának van-e értelme? Ő ugye már jó ideje a legnehezebb figura a Makuuchiban (igaz, láthatóan jól bírják a lábai, izületei egyelőre) és az eddigi 205-206 kiló elég stabilitást is adott neki, nehéz volt őt álló helyzetből elrántani, eldobni. Most ezzel jobb lesz-e valami neki, előnyére fog-e válni a növekmény vagy már inkább a kontraproduktív irányba fordul azzal, hogy ennyire masszív (nála amúgy is látható, hogy gyakorlatilag egyetlen harcmodort ismer: megállítani az ellenfelet, elérni legalább egy kézzel a másik mawashi-ját, megemelni annál fogva és testtel kiszorítani)? Jó, tudom, utóbbira majd az idő adja meg a választ :)
Nem csak a henkát, hanem a korábbi meccseket is: Barutot vagy épp Tochinoshin párbaját Kaisei-el. Előbbi még annyira gyerekképű (a mai arcához képest), a másik (Kaisei) pedig agilis (messze nem csak a tömegnyomásával tudott dolgozni) volt ekkor.
Megint eszembe jutott viszont a videó kapcsán, hogy mennyire szerettem, amikor nemzetek tekintetében sokszínű volt az elsőosztály és nem csak japán-mongol párviadal volt az egész. Most ugye megint ott tartunk, hogy ha Tochinoschin, ill. Aoiama botlik pár nagyobbat egymás követő 2-3 bashon, akkor megint csak a két nagy nemzet fiai maradnak a Makuuchiban...
Köszönom, hogy felraktad. Számomra iskolapéldája annak, amikor a sumo valahogy (nem a kabuki, de) szinjátlkba torkollik. Már az első két felvonás is az, amikor a Yokozuna szabályosan előadja, hogy előbb megértő, majd ideges lesz, sőt másodjára már egy fenyegető geszussal is megajándékozza Kise-t és a "Nagyérdemű"- t. Aztán egy látványosan fenyegető gesztust is hozzátesz már - csak a balhé kedvéért, ugyancsak a látvány és a hangulat fokozása érdekében. Ebből a közönség már sejtheti is, hogy valami szokatlan retorzió következhet, mert mégis, hogy jön egy mezei Ozeki ahhoz, hogy két ízben is nekiront
a gyanútlan várakozó Yokozuna-nak. Ahogy tehát klasszikus szinházi nyelven mondanánk, a konfliktus- helyzet adott, most jöhetne a katharzis. És valóban jön is. Hakuho nemes egyszerűséggel félreáll Kise útjából és hagyja őt egy jó nagyot taknyolni. Az egész jelenet oly - annyira komikus, hogy maga Kise is szórakozni tud ezen. A közönség meg pláne. Még meg is tapsolják a mutatványt, mint a megtervezett szinházi előadás végső aktusát. Szóval itt a "henka" - t szinte egy gondosan meg-koreografált cirkuszi mutatvány szerves részeként mutatja be és szenvedi el a két szereplő. És csakis egy egyszerű kilépés, valamint annak következménye az egész.
A "Kismester" ezzel szemben minden előzmény nélkül - ahogy aposztrofálni is szoktam - egy szabályos műkorcsolya - figurát (egy "be, vagy kiugrós libelle" - t mutat be, amikor ehhez a műsorhoz folyamodik. Elózménye nincs ennek, ahogy koreográfiája és dramaturgiai folyamata sem. Vagyis, ahogy mondani is
szokás (nert magyar kitaláció emez is) : "Ha valahol, valamikor valakik ugyanazt csinálják, attól még az korántsem ugyanaz".Elnézést a hosszadalmas kifejtésért, de Hakuho és Kise mutatványa valami módon elfogadhatóbbnak, sőt szórakoztóbbnak tűnt a szememben, mint amit Chiyoshoma tesz ugyanez okból (ráadásul a szokásosnál kissé gyakrabban).
visszatérve a henkára, a tornák közötti szünetben gyakran rámegyek régi tornák visszanézésére (Kintamyama youtube csatornáján) és pont tegnap néztem végig a 2012-es Nagoya bashot, ahol ezt a gyöngyszemet találtam.
Ez a sérülésre érzéjenység egy igen kritikus pontja minden ilyen brutális kűzdési módozatokkal és nagy ambícíóval megvívott meccsekből összeálló tornának. Ennek áldozatata - többek között - Terunofuji is és
ehhez még az is hozzájön, hogy éppen a sérülése okán az alsóbb régiókban eltöltött 2 és 1/4 éve (2017.
07.(Nagoya) - 2020. 11.(Kyushu) éppen ezt, az ő szempontjából lehető leg-ütőképeseebbnek tekinthető időszakát (26 - 29 éves korát) vette el tőle és ezt ebben a mostani, immár majd 30 événél sajnálatosan többnek tekinthető állapotát (fittségi szempontból már korosabbat mutat) a pályafutása szempontjából ablakon kidobott időnek lehet tekinteni, amit a hátralévő idejében -éppen a rendkívül érzékeny sérülési
zónái okán - már nem fog tudni pótplmi, elimimálmi. Azaz korántse lesz képes annyi nagy tornát nyeni,
mint amennyire, a körülményei képesíthetnék egyébként. Ha más-egyéb tekintetben nem is, de ebben összehasinlítva Hakuho-val azt lehet mondani, hogy a Császár a rendkívüli tehetsége és minden kiváló adottsága mellett, éppen amiatt is volt képes egyedülálló módon, 45 Yusho -t összehozni a pályafutása
során, mert egyfelől rendkívül fiatalon (22) lett Nagy Bajnok és 13, szinte sérülés-memtes, háborítatlan
évet tölthetett el Yokozuna-ként, mivel (természetesen) hatalmas mesterségbeli tudásánál fogva és az
ehhez hozzájáruló szerencséje okán is (mert ez is szükséges volt mindehhez) szinte még e szempontból
is háborítatlanul versenyezhetett. És éppen ez - utóbbi is csak nagyon keveseknek adatott meg ebben a különleges világban.
Ez egy érdekes dolog: az igaz, hogy Waka két Ozekitől is kikapott, Teruval meg nem meccselt - így hát azt lehetne mondani, hogy szerencséje volt, hiszen úgy nyerte a basho-t, hogy a papíron legerősebbek ellen alulmaradt (vagy nem találkozott velük).
De ha azt nézzük, hogy milyen állapotban vannak pont ezek a "nagyok" (Teru, Shodai, Taka), akkor azt kell mondani, hogy Waka mindegyiküknél jóval erősebb volt - és ezt nem csak erre a basho-ra lehet kijelenteni.
Igazából én azt látom/érzem, hogy Teru erősebb lenne, HA teljesen egészséges lenne (abszolút megérdemelten ő az egyetlen Yokozuna most). De neki pont az egészsége a gyengéje és ugye ez nem új dolog és csak remélni lehet, hogy újra kigyógyul mindenből és teljes erejében látjuk majd küzdeni. Shodainál már az volt a csoda, hogy nem bukott ki az Ozekik közül (pláne az első 5-6 meccse után egy fillért sem tettem volna rá) és Takakeisho is messze volt a meggyőzőtől (meg a kétszámjegyű eredménytől).
Azaz ha az aktuális erősorrendet nézem, akkor Waka nálam most ott van a TOP5-ben, de talán TOP3-ban is, ami (amennyiben nagyjából tartja az erőnlétét) könnyen vezethet újabb győzelmekhez. Nem azért, mert ő már az új Chiyonofuji - sokkal inkább azért, mert az akutális ellenfeleinek többsége nem igazán tudja hozni a saját potenciálját, pláne nem kiegyensúlyozottan.
"Az az érzésem, hogy kiváló tehetsége mellett, nagy szerencséje is volt"
a "nagy szerencse" - t némi túlzásnak érzem. Egyfelől maga, a 12 - 3 végeredménye okán. Ezt még az álmoskönyv szerint is már "Yokozuna-hoz méltó eredmény" - ként szokták értékelni (ha jól tudom). Más-felől viszont tény, hogy a torna folyamán, éppen a Yokozuna- val (annak idő - előtti visszalépése miatt)
nem került szembe és a három Ozeki közül lettőtől (Shodai és Mitakeumi) vereséget szenvedett és csak Takakeisho-t sikerült verni. Emellett még Kiribayama is megoldhatatlan feladatot jelentett ezen a tornán
Ezzel szembeállítható az, hogy a többi meccsét biztosan hozta és a Yusho -ra vel együttesen aspiráló és hosszú idő óta először igazán jó formát mutató Takayasu-t két alkalommal is sikerült verni és ráadásul a "play-off" - során nagyon kiélezett és harcos küzdelemben és egy igazán látványos akcióval. Úgy vélem, hogy ebben az értelemben és helyzetben igazán rászolgált a Yusho-ra.
Abban teljesen egyt tudok érteni, hogy már ahhoz is, hogy egy újabb, legalább hasonló eredményt kell produkálnia most, a Natsu Basho-n ahhoz, hogy előléptethető legyen Ozeki-vé, mert a három legutolsó tornájának egyesített mérlege ezzel (9+12+12 =33 győzelem) hozhatja helyzetbe őt és a Szövetséget egyaránt. Az is tény, hogy ha ez sikerül neki, valóban még rovábbi forma-, és teljesítmény emelésre és emellett további két - egymást követő - Yusho besöprésére lesz szüksége a további előre-lépéséhez.
Bár Chiyonofujit élőben nem láttam már küzdeni, de azért jól ismerem (már csak azért is, mert Waka miatt mostanság több helyütt újra és újra példálóznak vele).
Nyilvánvaló a testi (és ebből következőleg bizonyos szintig a küzdési) hasonlóság kettejük között, de ezzel együtt ugye két különböző emberről van szó és kérdés, hogy ami az egyiknek ment, megy-e a másiknak is azonos súllyal. Igazából kicsit Hakuho lebeg a szemem előtt, aki idővel (akárcsak a legtöbb szumós) felszedett még magára pár tucat kilót és úgy lett igazán tökéletes a balansz nála.
Ha nem probléma, szolgálok egy kéretlen tanáccsal. Keress rá a neten Chiyonofuji Mitsugu (1955-2016) nevével az ő versenyzői korszakának legsikeresebb 10 évét (1981-1990) reprezentáló linkekre. Ott majd megláthatod azt a szinte megdöbbentő küllemi hasonlatosságot, ami a pályája delelőjén (26-35 évesen)
versenyző Yokozuna, illetve a jelenleg 27 1/4 éves Sekiwake, Wakatakakage között látlható. És ez a fajta hasonlatosság nemcsak küllemi (test-felépítési), hanem visszaköszön a nagyon ambiciózus és technikás küzdőmodorában és gyors reakcióképességében is. Az adottságai tehát jó alapot kínálnak az előlépésre.
EL én sem várom tőle a Yokozuna-rangot, csak megfordult a fejemben (látva a méretéhez képest borzalmas erejét és hatalmas technikai tudását + persze az akaratát), hogy lehet-e belőle több, "legtöbb" (már csak azért is, mert ugye nem is olyan régen még azt se tudtam volna róla elképzelni, hogy pl. az Ozeki rang közelébe is kerüljön).
A jelenlegi gárdát (főleg az előző basho ELŐTT) elnézve az is megfordult a fejemben, hogy egy kis "szerencsétlenséggel" akár majdhogynem ki is ürülhetett volna a kíválóságok sora: ha Terunak megint kiújultak volna a sérülései (és kiszáll megint az állandó versenyzésből), ha Shodai és Takakeisho behúz egy 7-8-at és lejjebb gurul a rangsorban, akkor hirtelen már csak Mitakeumi maradt volna az egyetlen toplistás figura - ami ugye így elég kínos lett volna (szerintem) a szumó-bajnokságok szempontjából (meg nyilván marketingszempontokból se jó, ha nincsenek igazán nagy sztárok).
Kagayaki-t (a Makuchi-ból), illetve Takakento-t (a Juryo-ból) tisztelhetik - szerethetik a Banzuke - készítő "nagymesterek", ez nem lehet kétséges. Mindkettejük esetében arra tippeltem, hogy vissza-pottyantják őket egy - egy divizióval.
Kisebb mértékben, ámde az is meglepett, hogy Daieisho - t vitték fel a Sanyaku-ba. Akár Ichinojo-t, akár Kiribayamaa-t, de Takayasut és Kotonowakat is biztosabb befjutónak gondoltam volna. Ámde ilyen ez a Makuchi-let . . .
"Az utóbbi időben újra elkezdett komoly keikokat csinálni, és a heya szekitoriaival edz. A napi edzések száma attól függ, hogy aznap hogyan érzi magát. Egyes napokon még hosszú butsugari edzéseket is tartott, és a testére hallgatva halad" - magyarázta. Terunofujinak idén mindenféle gondjai voltak. Januárban saroksérülést szenvedett, majd a basho után elkapta a vírust, és nem tudott megfelelően felkészülni márciusra. Aztán a régi jobb térdsérülése ismét kiújult, ami miatt a márciusi basho 6. napján kellett elhagynia a versenyt. Az általában nem panaszkodó Yokozuna maga kérte, hogy menjen kyujo-ra, ami ritka tőle, és ez azt jelenti, hogy a teste elérte valamiféle határát. "Ahogy ránéztem, tényleg úgy tűnt, hogy fájdalmai vannak. Lassan, de biztosan elkezdte a felépülési folyamatot, és most úgy tűnik, túljutott a sérüléseken, és halmozza az edzéseket. Mivel az elmúlt két bashón nem vett részt a yusho versenyben, a következő bashónak erős elszántsággal fog nekivágni. Ha a kondíciója tökéletes lesz, akkor minden bizonnyal versenyben lesz a yushoért" - mondta Ajigawa.
A dohyo erőviszonyai némileg megváltoztak az elmúlt két basho során: Mitakeumi Ozekivé lépett elő, Wakatakakage pedig megszerezte első yushóját, és ezzel egyértelmű jelölt lett a következő Ozeki címre. Ha hozzáadjuk Abit, Kotonowakát és Hoshoryut, akkor valami fő, forr, és ki akar ömleni a felszínre. "Az új fiúk, a joi jelenlegi arcai megváltoztak. Ha szembe tud nézni velük úgy, hogy megfelelően csinálja a saját szumóját, akkor szerintem ez elvezethet a yushójához" - tette hozzá. Érdekes lesz látni, hogyan teljesít a basho első felében, ahol viszonylag gyengébb ellenfelekkel fog találkozni - ez lehet a kulcstényező a yusho megszerzésében. "Azt akarom, hogy megfelelően felkészüljön és gambarizáljon!" - összegzett az ex-Aminsihiki, aki május 29-én végre megkapja a visszavonulási ceremóniáját. Még 2019 júliusában vonult vissza. "Az igazat megvallva, ideges vagyok, és komolyan fel fogok készülni rá... Szeretném, ha az emberek, akik eljönnek, jól éreznék magukat. természetesen tiszteletben tartom a formaságokat, de megpróbálom majd a saját szmagamra formálni..." - összegzett a danpatsushiki kapcsán.
Bocs, hogy bele-elegyedek, de tanult kollégánk előző véleményéhez csatlakozva totál megalapozottnak
tartom azt magam is. Amint írod, fizikai - fiziologiai alapon gondoltad végig a kérdésed. Eszerint, puszta
fizikai adatokat nézve Wakatakakage legjellemzőbb test-adatai : testamagsság : 181 cm, test - tömeg : (jelenleg) 130 kg.
Ugyanezek az adatok Specialist kollégánk által említett Chiyonofuji esetében : 183 cm és 127 kg. Tehát
pusztán ezen az alapon semmi akadálya nem lehet annak, hogy Wakatakakage feljuthassin a csúcsra.
A hasonló adatok ellenére nekem Chiyonofuji szálkásabbnak tűnt és a rendkívüli sikereinek titka éppen
a nagy izomtömegéből fakadő ős-ereje mellett a gyoesasága, technikai tudása és a rettenete akarása is szerepet játszhatott abban, hogy a sportág egy nagyon látványos évtizedésben (1981 - 1990) yokozuna
és egyben az akkori, de joggal mondhatni az egyetemes sumo - sport élmezőnyének talán az egyik leg-meghatározóbb alakja lehetett.
De volt hasonló példa későbbiekben is. Így például Wakanohana, aki viszonylag rövid ideig (1998-2000)
szolgált ebben a rangban ugyancsak hasonló fizikum-beli adatokkal bírt (180 cm, 134 kg) és éppen egy
olyan korban érkezett fel a csúcsra, amikor, ebben a rangban, már 3, a sportág klasszikusának számító
társa (Akebono, Takanohana és Musashimaru) is szolgált, tehát neki sem volt könnyú dolga felérkezése
idején.
Mind Chiyonofuji, mind pedig Wakanohana viszonylag fiatalon, 26 - évesen érkezett be. Wakatakakage
most 27 múlt és Sekiwake. Tehát amikorra felérhet, valamelyest korosabb lesz, de ez nyilván nem lehet akadály számára. Éppen a Haru 2022 - n bebizonyította alaposan, hogy a fizikai adottságai, a technikai
tudása és "működési sebessége" mellett jókora adag ambíció van benne, ami, ezáltal képesséé teheti a legmagasabb rangba - feljutásra. Ehhez minden adottsága megvan, illetve meg lesz. De azért előbb át
kell "rágja" magát a Mitakeumi - Shodai - Takakeisho hármason, ami azért nem megoldhatatlan feladat.
Ezt nem tudom megmondani, de Kintamayama szerint Wakatakakage (aki egyebkent shikona valtason tori a fejet, a nagyapja nevet keszul felvenni) biztosan yokozuna lesz.
Ha igy lesz, akkor affele Chiyonofuji tipusu yokozunaja lesz a grand sumonak.
Mint a fórumon új (de a témában már régi - Akebono aranykora óta - rajongó) ember, szeretném a véleményeteket hallani: szerintetek Wakatakakakage felérhet-e a csúcsra (Yokozuna), ill. ha igen, mikor.
Amikor először láttam őt versenyezni, azt gondoltam, hogy ő nem elég testes ahhoz, hogy tartósan felkerüljön a sanyaku-ba, max. néha majd épp elcsípi az Komusubi-rangot, ahonnan (mivel túl erős ellenfelekkel kerül össze) visszazuhan a Maegashira TOP10-be. De most nemhogy Komusubi vagy Sekiwake lett, hanem már Ozeki rangra tör lassan, ha ilyen formában marad (és szerencséjére van is hely "odafönn", van űr, amit ki lehet tölteni - még ha Taka és Shodai is túlélte a lefokozást). Aztán visszanéztem a statisztikáit és meglepődtem, hogy milyen gyorsan ment végig anno az alacsonyabb osztályokon (igaz, volt kis megtorpanása is, de kinek nem) - pont 5 évvel ezelőtt kezdődött csupán egyáltalán a karrierje.
És ahogy megyünk előre, látható, hogy a technikája és a szíve mellé kezdi súlyban is kicsit megszedni magát, melynek többsége egyértelműen izom nála, nem csak fölös zsír. Az pedig mára már lassan különleges, hogy az izületei is jól bírják (nyilván a relatív alacsonyabb súlyának és erős izmainak is köszönhetően), így az 5 év alatt összesen egyszer kellett basho-t félbeszakítania sérülés miatt.
De kérdés az, hogy a mostani teljesítményét (ahol Sekiwakeként azért már gyakorlatilag csak nehéz ellenfeleket kapott) tudja-e tartósan hozni - esetleg kell-e ehhez még neki +10-20-30 kiló, ill. lesz-e belőle a következő Yokozuna?
Megtanultam, hogy 1-1 basho alapján az ember ne vállalkozzon hosszútávú becslésre a sumoban, mert a napi (kétheti) formák nagyon változóak tudnak lenni és tudnak olyanok is basho-t nyerni, akikből aztán még Ozeki sem lesz (perpill pl. Daisho) és sokan vannak, akiket felvisz a lendületük ugyan az Ozeki rangba, de az utolsó "lépést" már nem tudják (ilyen vagy olyan okokból) megtenni (pl. Tochinoshin). Ezzel együtt Waka-nál valahogy én azt érzem, hogy bármi benne van - pozitív értelemben. Vagy?
"ezt már sokadjára írod, és valahol biztosan igazad is van,"
Hát, ha nem is éppen sokadjára, de az igaz, hogy tényleg már több alkalommal is megjegyeztem. De legfeljebb csakis annyi alkalommal, ahány ilyen tört-nézőszámmal rendezett torna összefoglalóját volt szerencsém végignézni. Sajnálosan, egyáltalában nem vigasztal az a tény, hogy idehaza is vidáman meghágják mind a nézők és a rendezvény-szervezők is egyaránt az ilyen jogos megszorításokat. Csak valahogy a japán emberekről úgy hittem, hogy fegyelmezettebb életvitelűek, mint nálunk, ahol gyakran
sportot űznek az ilyenfajta felelőtlenségből. Elnézést kérek így utólag és ígérem, hogy több alkalommal
ezt már sokadjára írod, és valahol biztosan igazad is van, ennek ellenére a japánok legalább felveszik azt a k. maszkot és ha már felveszik, nem orr és toka alá, mint ahogy azt nálunk sokan csinálják, hanem rendesen, és ebben nincs kivétel.
hozzáteszem, nálunk például egy hónapja semmilyen óvintézkedés sincs már, miközben Japánban pedig még valószínű, hogy a Nagoya basho alatt is kötelező lesz a maszk.
szóval szerintem mi magyarok ne cseszegessük a japánokat a fegylemezettlenségük miatt ;-)
egyébként az omikronnak (és az átoltottságnak) köszönhetően a sokkal halálosabb delta (egyelőre úgy néz ki) eltűnt, szóval ez a covid már nem az a covid, amire ezeket a szigorú szabályokat hozták anno.
a januári szinte teljes mezőnyátfertőzés után szinte senki nem lett komolyabban beteg. persze volt néhány kórházi eset, de hála mindennek inkább csak az ijedtség volt nagy, mint a veszély.
