Virágok! Ó mondanátok merre járok! Ti, az egek végtelenjét kémlelő tölgyek tudjátok-e, kedvesemre hol találok? Díszes asztalt terítenék neki, a tányér mellé gyertya kerülne, s a desszert egy csók lenne, egy édes összeolvadás, midőn a faggyú színkavalkádját öntik... Most lágyan mozdulnak a fák, s a szél a Te illatod hordja szárnyain. Fájón sóhajtom a levegőt, hiányod, mint gyermek sírása, ha anyatejet kíván, úgy ordít szívemben. Tudom, nem lehet, s mintha mégis itt lennél velem...
Nőillatom messze száll, mint tüzelő szukák vadító illata... De állj meg egy pillanatra! A prédát előbb körbe kell járni, nem csak úgy letámadni, mert foga erős és nagy, s ha pimaszkodsz vele, megélezi rajtad....vesztedre.
A Nap lágy fénye csordogál ölembe, fülembe zeng madarak éneke. Tavasz van! Ezért hát-e zsongás? Testemen végigfut a borzongás, mert érzem az ösztönt, mi bennem éled, hogy egy közös násztáncban elégnék véled!
Férfi vitus, játék, főként, hogy én hölgy valék :-)) De játszani én is szeretek ám! S ha prűd vagy, inkább ne szólj hozzám. A dolgokat nevezzük nevén! Úgy bizony! Ezt vallom én.
Orcapirulással maradok ím távol! E tiszteletlen és trágár Szavak tárházától! S mint úrinő, tiltakozom Tán csak "arra" jó egy asszony?? Férfiak vagytok, vagy csupán Kanos és fújtató bikák? Emberek vagytok-e urak? Lel-e itt a lélek utat?
Hol van itt a lovagerény A becsület és tisztesség Féket vetni merész vágyra Ha becsület úgy kívánja? Ismert szó-e itt a hűség? A becsület és tisztesség?
(Molly haragtól kipirult arccal, és büszke tartással távozik)
Fáj, mert magam vagyok, és nincs kihez szólnom. Nagy-nagy tüzet raktam, mégis fázom. Kóborlok a hullámzó tömegben, a szavak, melyek összefonódva állnak előttem, idegenként hatnak, pedig bennük születtem, de most úgy érzem, elvesztem.
Akit egyszer porig aláztak; porig kell azért lehajolni, a méltósága-vesztett sorshoz méltóság-vesztve igazodni.
Elõtted ember ráng a porban? Megértem: belerúgni könnyebb. Még emberibb átlépni rajta könnyed sikkjével a közönynek.
Mentséged is van, ha a lelked bátortalan feddése rádvall: másokért õrzött tisztaságod nem szennyezheted más porával.
Ha lehajolsz, még orra bukhatsz, és hát derekad roppanó is, ápolt tüdõdet is belepné a talajmenti szilikózis, hát nem hajolsz porig, ha porból akármi hív: kincs, ócska holmi. . .
Pedig akit porig aláztak - porig kell azért lehajolni.
Néma csend körülöttem. Csupán az ablakon halkan kopogó esőcseppek hangja hallatszik ...
Valahol nagyon messze, valahol máshol - ott vagyok most. Gondolataim körül pedig csak az forog, miért vagyunk kevesek e világra. Mert a lelkiismeret, az odaadás, az igazán érző szív már feledőbe merülne? S győzne a zsarnokság, az erőszakosság? Miért? Sokszor igazságtalannak érzem a világot, amely a "kicsiket" könnyen sárba tiporja, s nem kérdez semmit. Csak történnek a dolgok. Dolgok, amire nem számítunk, és legrosszabb álmainkban és félünk tőlük ...
Drága hű lovagok ne vívjatok értem! Mollyért, nevéért inkább béke légyen! Hogy más hogyan csókol, azt úgysem látjátok Otthonomban élek házi boldogságot.
Nos hát, jó lovagok, hagyományt tekintvén Ama régi korba ím visszarévedvén Emlékezzetek csak hajdan lovagkorra Elérhetetlen volt akkor is a múzsa.
Orcám pirulását legyezőmbe rejtem Meghatottságomat azért elismerem! Szereztetek nékem nem egy vidám percet Így egy Mollly mosolyt azért érdemeltek::)***
