Kedves Miklós én nem téged akartalak megtalálni, csak arra gondoltam ha valaki elolvassa irományomat, akkor ne tünjön nagyképünek a történet. Hogy te személyes
érintetségnek vetted ,sajnálom...
Azt hogy még evvel foglalkozol is azt meg még jobban...
Ebben is képben vagyok, a régi nagyok a kedvenceim, de szándékomban áll az alulírt kollégákat is meghallgatni, eddig sajnos csak felvételről sikerült, remélem tudok időt szakítani élőben is rájuk, már ki vagyok éhezve az élő hammondos muzsikára.
Egyébként holnap este egy főiskolás bulin megnyilvánulunk, CODE7462 néven. Úgy néz ki sajnos az L100-amat féltem, a WLM + ELKA laci fog szólni, ha sikerül rögzíteni egy kis részt, majd közzé teszem, persze ez inkább csak a saját szórakozásunkat szolgálja és az én tudásom messze elmarad az aktív zenélő fórumosokétól.
Nem irritálnak olyan szavak, hogy: TMK. meg tanársegéd, algoritmus, stb. csak a gyűlölet keltők. Én erre gondoltam:-)
Szívesen látlak, ha erre jársz! Ha minden jól megy, egy 142-es lezli is hazajön hwezredes 143-asával együtt. Azt hiszem nyáron inkább azzal fogom kezdeni a lezli építést, hogy ezt is átalakítom olyan faoszlopossá, mint az elsőt. Ezt már nem csinálom olyan magasra, és a másikta is "leültetem":-) Okulva a hibákból, a reflex nyílás máshol, és másképp lesz kialakítva..
Végülis az elmúlt 30-40 évben már ebben a műfajban semmi számottevő újdonság nem született ami valamelyest is előrevitte volna ezt a fajta zenét. Mindent kitaláltak az ősök. Ha a B3 hangzásra, játékra törexel, a reprodukálásra a legegyszerűbb út ha minnél jobban hasonlít az alternatíva az eredetihez.
Etalonnak javaslom Dr Lonnie Smith 2003-as Boogaloo To Beck lemezéről az indító számot: Paper Tiger. (Sajna elég rossz a hivatkozás hangminősége. Egyszer játszották életükben: ekkor)
Ez mind rockra, mind jazzre tökéletes.
Idehaza Matyóóó, Dombi, Laurens, Mókusmisi, Szimizso és az én orgonámat szintén veheted a hangzás alapjául. Viktorhoz majd megyek nemsokára. Tudtommal te is arrafelé vagy. Ha szintén jönnél, ott eletalonozhatunk egy jót.
Én nem érzek semmi gyűlöletkeltést, de hát kitől kérdezzek, ha nem tőletek? Szubjektivitási dolgokba pedig ne menjünk bele, mert az összes HI-FI-sta fórum vérig sértegeti a másikat, mert az ő ideálképe nem olyan mint a másiké. Én azért szeretem ezt a fórumot, mert rettentő informatív és kevés benne a személyeskedés. Szimizso1- köszönöm a lehetőséget, most nem tudok élni vele, de nagyon szívesen meglátogatnálak egyszer, majd egyeztetünk, eddig csak képeken láttam a munkáidat, meghallgatnám szívesen, esetleg a lezlimet is elcipelném. Most pedig visszavonulok a témámmal, nehogy gond legyen belőle, emésztgetem az anyagot. Trambi pedig már sokat segített nekem eddig is, többek között a motorok is tőle származnak. Üdv.
Hmmm... engem csak a gyűlölet keltésre alkalmas szavak irritálnak. Egyébként nem voltak kétségeim a hangfaladdal kapcsolatban. A többi meg ízlés dolga:-)
Akkor tovább nincs értelme koptatni emiatt a billentyűket. Ha ez segít, nálam kialakíthatod a hangképedet egy igazi etalon hangszeren és társán. Amikor ráérsz.
Tisztelettel, a zsalus megoldásnál , a lammellák nutban való mozgatásával /föl ,le/
tudodod állitani a hangrés nagyságát . Nálam a tölcsér 9mm, a a bass 14 mm re
lett kalibrálva a rés magassága /direkt nem emlegetem hogy ez is le lett modellezve, meg ilyen szavakat hogy tanársegéd, müegyetem, meg tmk, az algoritmust meg végképp, hátha ez valakit irritál :P / A lényeg hogy a doboz a hangot lefelé terelje az anyaföld felé,mert ez hozza a jellegzetes leslie doboz hangot.
Az igazsághoz hozzátartozik hogy ez a autentikus jazz hangzáshoz, készül ez a leslie /olasz belsö, 15-ös kockamágneses Jenzen hangszoró/ a rockosabb hangzáshoz, lehet sokkal szellösebb, a doboz . A lényeg hogy a a lamellákat
beállitás után be kell ragasztani /van kimondott ragasztója a palmanak, én mondjuk enyveztem/ A doboz összerakásánál, tiplifát és nem csavart használni. A másik cél nálam a doboz elkészitésénél , a viszonylag kis méret ellenére, a 145-ös hangzás produkálása, ezért is kellet a basszus rést növelnem
Hogy fa, vagy nem fa, meg hogy "dolgozik" az anyag, / hát valakinek azt is kell/
ez gusztus kérdése....
A tölcsér diffuzor pedig nagyon sok olasz modellben gyárilag benne sem volt, mert a kisebb méretü soltonoknál el sem fér, felszerejése után szembesülsz a ténnyel, hogy falba ütköztél, mégpedig doboz falba....
Azért ezekkel a dolgokkal én is tisztában vagyok, ha nem is írtam le, de mivel nekem soha nem volt igazi lezlim, csak az olasz és a német gyártmányok hangját ismerem fülközelből, az igazi falacikat csak felvételről hallottam, illetve csak megszámolható mennyiségben élőben, mikrofonozás nélkül, ezért nincs igazi hangképem, viszonyítási alapom, ezért hezitálgatok, mit is kéne hallanom. Ilyenek miatt kértem és kérem a segítségeteket.
Nos én nem is az említett tulajdonságok miatt aggódtam, hanem a hangot "csilingelősen" töri, vagy nem tudom... inkább akusztikai szempontok befolyásolnak amikor idegenkedem a fémtől.
Valóban a kemény sima felületű nem porózus tárgyakról visszaverődött hang intenzívebb, mint például egy brokát függönyről. A csörgő visszhangok, általában sík, és párhuzamos oldalakkal rendelkező üregekben képződik. (A színházak falai/mennyezete ezért sem párhuzamosak.) Ez az én variációmban teljesen lehetetlen, mert a profilok különböző szögű éleiről, különböző kép verődik vissza a hang. Egy eredeti kopoltyús lezlinél már rosszabb a helyzet valamivel.
Már gazdagabb lettem, mert végre sikerült magamba fogadnom, hogy miért is nem jó, ha kör alakban szétszórom a hangot.
Ez nagy tévedés! Bizonyos szempontokból igaz csak, hogy a nyílásokat ily módon kell letakarni. Ez pedig a megszokott mikrofonozási variációk miatt van így. A három oldalon részben letakart rések, tulajdonképp a szoba falait "helyettesítik".
Más. Az eredeti lezliket valójában egy gömbsugárzónak kell felfogni. Mivel 200Hz feletti hangok egyre jobban irányítottá válnak, -főleg egy tölcsérrel megtámogatva- ezért a Te lezli felsőrészedet egy világító toronyhoz hasonlítanám. Amerre világít, ott nagyon nagy a fénye, de mellette már sötét van. Ha különféle tükrökkel (terelő lapokkal, stb) vissza verjük a fényeket (hangokat) akkor egy halványabb de kőrbe világító valamit kapunk. Ettől a kőrbe forgó lámpának (tölcsérnek) csak kis mértékben lesz intenzívebb a fénye (hangja) ha felénk fordul. Hát ezért nem lesz olyan "billegős" a sztereója a felvételnek, és nagyobb nyereséggel készíthető a felvétel.
Nos én nem is az említett tulajdonságok miatt aggódtam, hanem a hangot "csilingelősen" töri, vagy nem tudom... inkább akusztikai szempontok befolyásolnak amikor idegenkedem a fémtől. Már gazdagabb lettem, mert végre sikerült magamba fogadnom, hogy miért is nem jó, ha kör alakban szétszórom a hangot. Üdv.
Nos a fém, vagy fa használatának kérdése sokszor felmerül nálam is. Döntö szempontokat figyelembe véve, mint pl. mechanikai tulajdonságok, súly, külső megjelenés, tartósság, megmunkálhatóság, stb. Az alumínium profilok, szép fényesek, nagyon könnyűek, és jól megmunkálhatók. Ráadásul többféle profilban léteznek. Nem vetemedik, és ha kiszárad, nem recseg-ropog. Én azt gondolom, hogy egy szép fekete dobozon nagyon jól mutat a fényes ezüst szín.
Én egyáltalán nem vetettem el az ötletedet, csak egy kicsit a fémtől idegenkedem. Egyébként állítható zsalut nem olyan nehéz csinálni, főleg ha nem az állításon van a hangsúly, hanem csak egyszer kell belőni, aztán kimerevíteni. De az az érzésem, hogy már túlkomplikáltam az egészet
Ez azért ennyire nem egyszerű. A készen kapható zsalugáteres ajtóknak már eleve fixen van bemarva a zsaluk helyei. (ennek elég kicsik a rései, ezért nagy a veszteségük is) Ezen már változtatni elég bajos volna. Mivel az én ötletem eléggé le lett szavazva, ezért Trambi kipróbált megoldásához nem tudok érdemben hozzászólni. Javasolni viszont tudom, hogy hallgasd meg az ő elkészített zsalus lezlijét, aztán el tudod dönteni, hogy tetszik-e vagy sem. Szerintem minden kísérlet dolga, még a kompromisszumoké is.....
Az állítható zsalugáter szerintem zörögne, és elég bonyolult megoldás. Trambi megoldása is fix. Ma láttam ilyen zsalugáteres szekrényajtókat készen több méretben megfizethető áron. Nagy-nagy barkácsboltokban keresd! Lehet, hogy még diffúzor sem kell a tölcsér végére, ha minden oldalán zsalugáterrel zárod le a nyílásokat. De ez is végül ízlés dolga lesz.
A zsalu az esetemben talán azért használhatóbb, mert lehetne hangolni az állításával, de még diffúzor sincs a tölcsérem előtt, azonban erre a legegyszerűbbtől a normál esetig minden ki lett vesézve a fórumon. Egyébként valóban ez a fórum nekem már annyi pluszt adott, amit máshonnét össze sem tudtam volna gyűjteni. Köszönöm a segítségeteket! Apropó! Mikor az egyik pesti színházban dolgoztam, ott egy Eminent Grand Theatre jószágot birtokoltam, abban az időben(1983-85) ez 380.000 Ft volt, ami ma nem is tudom hol állna meg, abban is úgy oldották meg a Leslie-t, hogy körbe volt rakva hangszórókkal, és elektronikusan futtatták a jelet körbe, érdekes hangzást adott, de nekem vhogy nem jutott eszembe róla a rotoros hatás.
Ez valóban egy fórum. Érvek, ellenérvek ütköztetése szerintem sem tilos. A kipróbált, és fikciós megjegyzésedre csak annyit jegyeznék meg, hogy tetszik, és nagyra értékelem a megoldásodat! Nekem végül is teljesen mindegy, hogy ki melyik megoldást választja. Mindenki más hangzást keres. Nem gondolom, hogy van etalon ebben a probléma kőrben, mivel két hangszóró sem szól teljesen egyformán, főleg két különböző karakterisztikájú tölcsérrel megtámogatva. A csatolt üreg méretéről nem is beszélve...
Bár már volt róla szó , a hangszorós mü lezli egy korszak/ 80as évek/ teremtménye elég volt a mechanikus sz@rakodásból, a jövö a elektronikáé.. vagy nem???
Roland, REVO néven forgalmazta, volt szerncsém hozzá, szerettem nagyon jól becsapta fület.
Összehasonliva a 145-öttel, nem csak hangi, hanem méretbeli hasonlóságot mutatott.
Nincs "bizonyitási kényszerem" feléd, mivel ez egy forum én a saját "fejlesztéseimet"azért próbálom ismertetni, mert szerintem ez igy dialektikus, és hátha valakinek még jobb ötletei lesznek.
A tölcsérre csak egy mondatig, az eredeti USA 72 grammal nehezebb mint a az olasz
/diffuzorokkal együtt/
A légterelésre hangdobozon a legegyszerübb megoldás nekem , a különbözö
méretben kapható nyitott lamellás zsalu, mely készen kapható a 14 kerben
Én az általam kipróbált , kikisérletezett megoldásokat szoktam ajánlgatni, de fikciok is jók lehetnek...
Itt a ma reggel a "fényezés" alatt álló ezen megoldásu doboz
Viszonylagosan kis mérete 55x40x80 cm ellenére egyenragu ellenfele a 145-ös lezlinek.
Ez a függőleges metszet. De szerintem a vízszintes is lehetne. Az X77-es Hammondokhoz csináltak sugárirányú terelő lapos lezliket a Japánok. Ott biztos volt az irányított doppler effektus:-) Az én elgondolásomnak az a lényege, hogy a tölcsér hangjának egy nagy része visszaverődik az üregbe, és az alumínium profilok között kilépő hang sebessége lelassul. Ez által a hang magassága is csökken, és egy kicsit "döglötté" teszi a hangot. Viszont a visszaverődő hangok miatt szinte gömb karakterisztikája lesz a hangfalnak, így csak akkor van hangmagasság/hangerő emelkedés, ha épp a mikrofonnal szemben van a tölcsér. Emiatt nem lesz "billegős" a hangja a sztereó hangképnek. Még egy előnyét látom ennek az elgondolásnak. Mégpedig azt, hogy a közös kilépő nyílásoknál intenzívebb lesz a hangerő, de a nagy hullámelhajlás miatt mégis diffúzabb. Én a gyári "kopoltyús" rést venném alapul. Az 9-10mm körül van. Ez az elmélet semmilyen teszten nem esett át. Egy biztos, hogy valami hasonló, vagy ez a megoldás lesz az új lezlieimben megvalósítva!
Leslie 101 Isomonic, de a Roland is csinált ilyet. Kell az a suhogás, mechanikai zörej, jót tesz a hangnak. Anélkül inkább billeg, nem forog.
A negyvenes évek végétől bevált a hagyományos kétrotoros lezli. Lehetőleg maradnék a bevált konstrukcióknál. Ha mégis kompromisszum, egy 760-822... szerintem még vállalható. Ugyanazon szekrényben ugyanazon alkatrészek, legfeljebb az erősítő tranyós, árban ellenben lényegesen kevésbé fájdalmas.
Bocs, hogy beleszólok, de támadt egy ötletem, ami persze nem biztos, hogy jó.
Elkerülendő a Leslie-k mechanikai problémáit, a forgó hangot négy (hat) hangszóróval is elő lehetne állítai, ezek ezek a vízszintes síkban egy kör mentén lennének elhelyezve, hangszórónként külön erősítővel. A hangjelet pedig folyamatosan keverni kellene körbe-körbe.
A Doppler-effektet persze elektronikusan kellene megoldani.
Gyanúm, hogy a mélysugárzóknál ez egy túl nagy és mozdíthatatlan dobozt eredményezne.
Megoldás lehetne esetleg a színpad négy sarkán levő hangfalakat hasonlóképp vezérelni.
Tehát, a végeredmény talán csak kicsit lenne drágább az eredeti megoldásnál, nem is ugyanazt a hangzást produkálná, viszont mindenképpen sokkal helyigényesebb. :)
