Kemény volt, az biztos! Az is biztos, hogy a kondícionális téren jól sikerült a felkészülés, hiszen gyakorlatilag múlt héten kedd óta "nincs megállás", mostanra pedig már zsinórban 5.egyéni meccsét nyerte, ebből a harmadik és a tegapi szoros és kemény volt. Tegap nagyon későn lett vége, ahhoz képest, hogy mire számítottak (elvileg 11 után második meccs volt, ehhez képest 18órára végzett az egyénivel, majd 21.30ig páros), és nagyon elfáradt már. Bízunk benne, hogy képes lesz regenerálódni a mai meccsre, mert Njuki verhető. Gyors teniszt játszik, üti vágja a labdát, tehát lábmunka kelleni fog!
Két kiemelt ellen egy napon két gyözelem, két negyeddöntö, gyönyörü teljesítmény!!! Kérdés mennyit vett ki belöle fizikailag és mentálisan....!!
A lusta svédek nem frissítették még a mai nap eredményeit, de párosban az elödöntö is reális, ha bírja erövel, ott a papírforma szerint újra Sala-Juste jönne...!
Egyéniben a papírforma szerint a 4. kiemelt Njuki lenne az ellenfél a negyeddöntöben....!
Ez egy olyan teljesítmény ahol Szabi szerintem a tegnapihoz képest újra felülmúlhatta magát!!
26 35-röl hozni a meccset a 6. kiemelt spanyol 17 éves Sala-Juste ellen salakon egyszerüen bámulatos eredmény!! Nagy önbizalomra, akarateröre és nagyon jó erönlétre, ill. felkészítésre vall!!
José szerintem újra bebizonyította hogy milyen jó szakember, teniszben úgy mint pszichológiában; azt elérni egy 13 éves lánynál hogy ne legyen megelégedve az eddig elért eredményekkel a 16-18 éves korúak között, ráadásul taktikailag felkészíteni egy ilyen nehéz meccsre és kihozni Szabiból a küzdöképességet (hiszen eddig mindenkit aránylag símán vert!) és a hitet hogy meg tudja verni ezt az ellenfelet is (551. a 18-as junior ranglistán!), nagyon impozáns!!!!
CSAK ÍGY TOVÁBB!!! "THE SKY IS THE LIMIT"........!!!
érdekes, hogy mindenki kihagyja a legfontosabbat: a tehetséget
Talán azért, mert azzal kapcsolatban nem sokat lehet tenni. Annyi tehetség születik, amennyi.
Amivel kapcsolatban lehet tenni
- a tehetségek felfedezése, mert hiába születik akárhány tehetséges gyerek, ha a teniszpályáig sem jutnak el időben, akkor a tenisztehetség csupán egy elszalasztott lehetőség lesz. - a felfedezett tehetségekből kinevelni egy eredményes felnőtt játékost.
Igazad van. Én abból indultam ki, hogy a tehetség adott és utána mi az ami hiányzik. A sorrend: kell tehetség (összetett dolog, nem megyek bele, tudjátok mire gondolok), munka, munka, munka és, ha ezek megvannak (plusz a nevelés, hogy magától semmi sem "jár", mindenért meg kell dolgozni), akkor a pénz dönt!!!
érdekes, hogy mindenki kihagyja a legfontosabbat: a tehetséget
az utóbbi években kb 10 magyar is volt/van a Bolletierin, mégse lehet róluk hallani semmit, sőt többsége a teniszt is befejezte...
mindennek az alapja a tehetség, ha az nincs, akkor lehet apunak/menedzsernek akármennyi pénze, beírathatja akárhova, foglalkozhat vele akármilyen edző, nem lesz belőle jó teniszező...erre is mennyi példa van itthon...
ehhez kell a marketing, a reklám, jo ha van egy két már befutott világsztár, hogy a szponzorok meg a gazadag tenisz szülők oda vigyék a gyermekeiket és akkor jöhet a szakmai rész, kell presztizs is- ha hallod hogy boliettieri akadémia, mindenki hasra esik, tudja hogy elképesztő anyagi lehetőségek között, kemény hajtós versenyszellemben tiporják a fiatalokat a siker felé, ha nem vagy alkalmas lelkileg kihullasz akármennyit is feccelsz belé- nekik ez a presztizs mert a reklám ezt nyomatta róluk, és ha van hagyomány, pénz, jó játékos példák meg presztizs, plusz szakmai tudás akkor biztos összeáll a dolog.
ilyen körülmények között szerintem is kisebb csoda hogy ági eljutott oda ahova. és nem csoda hogy husz évben egyszer vannak vagy voltak ilyen játékosaink.
Így tényleg nehéz befektetni, de azért az ember reménykedik :) Van ennek egy jogi, egy üzleti és egy emberi oldala. Csak akkor tud működni, ha mindhárom passzol! Az is fontos, hogy ebbe úgy befektetni, hogy elsősorban az üzleti részét nézem és ehhez rendelem a jogi részt, majd "nem lenne baj, ha az emberi oldal is jó" nem szabad, mert tuti nem fog működni!
Simon János véleményét pedig biztosan meg fogjuk ismerni előbb vagy utóbb.
Egyetértek. Abban viszont szintén egyet kell értenünk, hogy míg az akadémiákon szinte személyes edzőt kap egy játékos (kis csoportért egy adott edző felelős),valamint adott az infrastruktúra, addig nálunk ez nem elképzelhető több okból kifolyólag. Azon tűnődöm gyakran, hogy miért nem lehet egy keretet meghatározni és közösen, a lehető leghatékonyabban az adott játékos "csapatával" együtt elkölteni ugyanazt a mennyiségű pénzt. Ha most itthon koncentrálnánk a legjobbakat, akkor egyfelől a kisebb klubok (ahonnan nem egyszer kijönnek a játékosok) tönkremennének, másfelől nem lenne megoldható a koncentráció, hiszen HOVA?
Szomorú tény, hogy a legjobbjaink egyre inkább külföldre kényszerülnek, mert lehetne itthonról is, de lássuk be, hogy ehhez az önfeláldozó munkán és akaraton túl, bizony szükség van az anyagi forrásra.
Nem a szövetségre gondolok elsősorban, de nyilván rájuk is, hanem arra, hogy azok a profitorientált klubok, amikről beszélünk nálunk nem léteznek. "Majdnem" léteznek, de "majdnem" vannak világsztárjaink is! Pénz kell a rendszerbe, majdnem mindegy, hogy hol jön be, csak a rendszerben kell tartani az a pénzt és termelni kell belőle utána a hosszútávú profitot! Pénz nélkül itt nem lesz változás, az biztos!
A hozzászólással szinte szóról-szóra egyetértek azzal a kiegészítéssel, hogy - szintén elismerve a Szövetség egy-két kezdeményezését - a megoidás lehetősége (szerintem) nagyon szűk. Azt tartom üdvös megközelítésnek, ha a tényleg tehetséges fiatalokat egy helyre koncentrálják, amihez a Szövetség megadja azt a szakmai támogatást, amit most is, nem föltétlenül több pénzt, mint most is. A koncentrált tevékenység (értve alatta nem csupán az edzést, hanem a versenyeztetést is!) eredményre vezethet. Lényegében a nagy akadémiák is ezt teszik, de - természetesen - nyereség érdekelt alapon. Ehhez képest (ha az elmúlt év sikerkovácsait veszem sorra), Mikó és Fucsovics Németországban (nem föltétlenül teljesen egyenes úton), Babos angolokkal (mégha esetleg egy túra erejéig is, de nem valószínű), Zsiga és Susányi egyedül, amivel megint nem lehet messze menni. Kész, vége!
Nem elsősorban azon múlik, hogy hol edz egy játékos (földrajzilag). Persze, nagyon fontos a hely, de inkább az a fontos, hogy milyen körülmények közt és kivel. Egy amerikai (vagy bármilyen másik nyugati) akadémián sok pénzt fizetünk, és legjobb esetben egyek leszünk a sok közül. Ugyanakkor ott - bizonyos szerződések fejében - a jobb, ügyesebb játékosokat anyagilag is komolyan támogatják a versenyzés során a későbbiekben. Az infrastruktúrájuk hibátlan, minden megvan ami kell.
Itthon a legnagyobb baj az, hogy nincsen anyagi támogatás. Vagyunk/voltunk páran, akik úgy gondoljuk, hogy igenis lehet Magyarországról is profit nevelni. Ági itthon készült és bebizonyította, hogy igenis lehetséges (kellett hozzá sok minden, pl. Simon János, Jose, vagy korábban mások később meg KZ). Ami számomra érthetetlen, hogy még azóta sem változott túl sok minden a finanszírozás körül. Nem lovagoltuk meg kellőképpen azt a lehetőséget, amit Ági adott nekünk "teniszileg".
Elképzelések lennének arra vonatkozóan, hogy hogyan, milyen feltételek mellett (nem is olyan nagy befektetések nyomán) kellene/lehetne egy szinttel magasabbra emelni a szintet itthon is, azonban ehhez egyelőre hiányoznak a partnerek a gazdasági oldalról.
Az MTSZ megtesz, amit tud, de ez egy kiemelkedő játékoson sajnos nem nagyon segít, legfeljebb átmenetileg, rövidtávon.
Addig, amíg ez nem változik,marad az, mint anno Ági vagy most Szabina esetében: adott egy tehetséges gyerek, adott egy "bolond", aki teljes mellszéllel kiáll mellette anyagilag is, adott egy "bolond" edző, aki nehéz körülmények közt tesz meg mindent (jelenleg még adott egy klub, ami infrastruktúrájában megfelel és támogtaja a versenysportot) és adott a remény, hogy talán elég lesz!
A lényeg az marad, hogy annyi minden van, ami ahhoz vezethet, hogy valakiből ne legyen profi, hogy ezzel nem érdemes foglalkozni. Nekem azzal kell foglalkozni, hogy minden olyat megoldjak, mindent megtegyek, ami ahhoz kell, hogy az legyen. Ennyi!
