Megjöttem végre!
Azért voltam eltűnve, mert ma voltam az új autóért.
Kenyai képek csak a képtárban vannak, igazad van, még nagyon kevés került fel.
Lesz még, de annyira sok munka jött össze, hogy nem volt időm képet válogatni meg kicsinyíteni.
>Egyébiránt azóta megtanultad már (Satine-nel egyetemben!) hova is kell felállítani a sátrat? :))
Persze már akkor is tudtam, de tudod baromi nehéz volt 3200 méteren találni egy jó kis helyet, ahol még nem volt felverve egy sátor. 2 lehetőség volt (3):
1 Vízszintes, de sziklás.
2 Füves, de kicsit(?) lejtős
3 Sziklás ÉS lejtős.
Mindezt viharos szélben.
Nem dicsekvésképpen, de egy ilyen kupolasátrat 8-10 perc alatt simán öszedobok. Turista hiúságomban sértettél + ezzel a kérdéssel. :))
>Én egyszer voltam 2800-m-en (Etna), de ennél a pontnál
én sajna fel is adtam.
Kár, mert már csak 4-500 m szintet kellett volna menned. Életem egyik legfelemelőbb érzése volt belenézni az Etna főkráterébe. Iszonyúan törpének éreztem magam (és vót egy pici halálfélelmem is).
Gombóc! ,
naaagggyon teccc a hómpédzsed,
de ugye nem ennyi marokkói képpel akarod kiszúrni a szemem???
A rafting-stábban ott vagy, ugye? Van egy tippem!
Te, figyelj!
Hova lett itt mindenki? csak nem a tojásaikat festik? :))
Mariskánk!, hova tűntél?
Megnéztem a képeket, de a kenya igencsak kevés, ugye lesz még?? Ugye?? Ez egy szafari lehetett, majmi, előletek elmenekeülő elefántcsorda... húúúú, ugye raksz még föl sokat-sokat-sokat?
Szerintem mi is mindannyian mennénk valahová...
Ahogy elnézem a megfogyatkozott társaságot, valszeg a fél csapat már pihen valahol (remélhetőleg valami jó helyen)...
Visszajöttem kedves B_B, hogy megajándékozzalak egy határon túli költő gyönyörű soraival.
Nemrégen ismertem meg az írásait, csodálatos gondolatai vannak. Remélem tetszeni fog és örömet szerzek vele
Wass Albert:Üzenet haza
Üzenem az otthoni hegyeknek:
a csillagok járása változó.
És törvényei vannak a szeleknek,
esőnek, hónak, fellegeknek,
és nincs ború, örökkévaló.
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad...
Üzenem a földnek: csak teremjen,
ha sáska is rágja le vetését,
ha vakond túrja is gyökeret.
A világ fölött őrködik a Rend,
s nem vész magja a nemes gabonának,
de híre sem lesz egykor a csalánnak.
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad...
Üzenem az erdőnek: ne féljen,
ha csattog is a baltások hada.
Mert erősebb a baltánál a fa,
s a vérző csonkból virradó tavaszon,
Újra erdő sarjad győzedelmesen.
S még mindig lesznek fák, mikor a rozsda
a gyilkos vasat rég felfalta már
s a sújtó kéz is szent jóvátétellel
hasznos anyaggá vált a föld alatt...
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad...
Üzenem a háznak, mely fölnevelt:
ha egyenlővé teszik is a földdel,
nemzedéknek őrváltásain
jönnek majd újra boldog építők,
és kiássák a fundamentumot,
s az erkölcs ősi hófehér kövére
emelnek falat, tetőt, templomot.
Jön ezer új Kőmíves Kelemen,
ki nem habarccsal és nem embervérrel
köti meg a békesség falát,
de szentelt vízzel és búzakenyérrel,
és épít régi kőből új hazát.
Üzenem a háznak, mely fölnevelt:
a fundamentum Istentől való,
és IstentőI való az akarat,
mely újra építi a falakat.
A víz szalad, de a kő marad,
a kő marad...
És üzenem volt barátaimnak,
kik megtagadják ma nevemet:
ha fordul egyet újra a kerék,
én akkor barátjok leszek,
és nem lesz bosszú, gyűlölet, harag.
Kezet nyújtunk egymásnak, és megyünk,
és leszünk Egy Cél és Egy Akarat:
a víz szalad, de a kő marad,
a kő marad...
És üzenem mindenkinek,
testvérnek, rokonnak, idegennek,
gonosznak, jónak,
hűségesnek és alávalónak,
annak, akit a fájás űz, és annak
kinek kezéhez vércsöppek tapadnak:
vigyázzatok és imádkozzatok!
Valahol fenn a magas ég alatt
mozdulnak már lassan a csillagok,
s a víz szalad, és csak a kő marad,
a kő marad...
Maradnak igazak és jók,
a tiszták és békességesek,
erdők, hegyek, tanok és emberek.
Jól gondolja meg, ki mit cselekszik!
Likasztják már fönn az égben a rostát,
s a csillagok tengelyét olajozzák
szorgalmas angyalok.
És lészen csillagfordulás megint,
és miként hirdeti a Biblia:
megméretik az embernek fia,
s ki mint vetett, azonképpen arat,
mert elfut a víz, és csak a kő marad,
de a kő marad.
Kedves vendégek, nyitva vagyunk!
Kéretik a továbbiakban az olyan megjegyzéseket mellőzni, mint "a kávé elég furcsán néz ki a tálcán:)))".
y42, úgyis múlóban a monoklid. :)))
Mariska, gratulálok a szép,új, nyuszihozta autódhoz.
Nekem még sosenem volt új, mindig csak kölcsönbe volt.
Aztán, amikor a felnit közelebbi kapcsolatba hoztam a járdaszegéllyel,
akkor már úgy sem.
Erről eszembe jutott egy történet, amikor még csak tanultam a vezetést.
Majd később elmesélem.
Egyébként a kenyai képek helyén nekem piros x-ek
látszódnak. (A ria.ud-n.)
B_B, szép vers mindig jöhet.
Hannibal, tegnap este akartam, csak hát kiment
a fejemből:
Nem fogod elhinni, de azt, hogy "kicsi, sárga, de a mienk" pár perccel korábban én is mondtam vkinek.
Döbbenet.
Egyébiránt azóta megtanultad már (Satine-nel egyetemben!) hova is kell felállítani a sátrat? :))
(Satine, engem is kijavíthatsz ám nyelvtanilag, Satine-nel, hogy kell ragozni?)
Én egyszer voltam 2800-m-en (Etna), de ennél a pontnál
én sajna fel is adtam.
Csak az vigasztalt, hogy nem voltam ezzel egyedül.
Kinek van még sátras története, vagy húsvéti, vagy húsvéti sátras?
Nekem mindkettő, de majd csak hétvégén mesélem.
Sztem elutazni nem fogok.
Bocs de az este túl sokat ittam. Már nem is emlékszek hány Unicum volt. Hülyeségeket írtam :).
Hanni irta: B_B portálján találtam egy képet – talán a dzsiptúrán készülhetett -, amely felirata szerint az Atlasz hegység csúcsán készült. Magamban jót kuncogtam rajta (bocs B_B), hiszen ez az Atlasznak csak egy piciny nyúlványa, és ha közülünk van valaki, aki tudja, hogy milyenek a HEGYEK, az B_B. Mindenesetre erről eszembe jutott egy kis történet:
Erre nekem is van egy kis történetem. Sok-sok éve ezelőtt Marika nénit megkérdezik egy szakszervezeti gyűlésen.
- Marika néni, mondja már hol volt a második világháború legnagyobb csatája? Erre Marika néni.
- Hát Ilyefalván volt.
A szakszervezetis góré és a kedves szakszervezeti tagok Stalingrádra gondolt.
- Igaza van Marika néni. Persze, hogy Illyefalván volt. Maga azt élte meg ezért magának az volt a legnagyobb csata.
Nos, Hanni. Nekem Chebikában volt szerencsém megmászni az Atlas hegység csúcsát, és amint a képből is látszik tényleg a csúcson voltunk. Sajna Algériában és Marocoban még nem jártam.
