„semmit érte nem várván; és a ti jutalmatok sok lesz,”
A mondat első felét „ semmit érte nem várván”, azonnal értelmetlenné teszi a mondat második fele: „a ti jutalmatok sok lesz,”.
Ezt az elvárást legfeljebb egy ateista ember tudja teljesíteni, egy vallásos már nem. (az ateista mivel nem hisz Istenben, ezért a mennyei jutalomban sem.)
Mondtam már, ateista családban nőttem fel. Szóval én sokat keresgettem a vallások között.
S nyilván sokat foglalkoztam a különféle amerikai gyökerű újprotikkal is. Hiszen ezek manapság a legismertebbek, sok a pénzük, így képesek üzenetüket hatékonyan terjeszteni.
S gyorsan rájöttem, hogy kb. 3 féle modell van, s nekem mind 3 abszurdan idegen:
1. Jön valami erős ember, aki kitalál egy Biblia-értelmezést, azt kikiáltja az egyetlen igaznak, azt szószerinti értelmezésnek állítja be, majd mivel jól kommunikál, képes közösséget építeni. Az adventisták tipikusan ilyenek, White asszonyság olyan erős egyéniség volt, hogy még a XIX. sz. férfiuralta világában is képes volt győzni. Aztán onnantól papagájként ismételni kell az erős ember szavait, s kész. Meg ügyelni kell, hogy amikor nem tartjuk be a szabályokat, ne lássa más szektatag.
2. Rettegésben kell élni, ezt "istenfélő emberek vagyunk" címszó alatt adják elő, pedig ez a "félés" nem az a félés. Az igazi hívő élete abból áll, nehogy bűnt kövessen el.
3. Teljes érzelemalapúság. Ez a legjellemzőbb. Azaz nem kell semmi különös tanítás, csak "Jézus szeret téged", majd énekelünk közösen, mert "újjászülettünk".
A hagyományos kereszténység éppenhogy nem lúgoz ki semmit, az I. sz. óta alapvető az egzegetika. Ez nem valamiféle modern elmélet.
Az egy ateista tévhit, hogy kezdetben az Egyház szó szerint értelmezett, majd a tudomány hatására folyamatosan vonult vissza, így egyre több dolog lett "jelképes". Nem, egyáltalán nem.
Sok eset van, amikor középkori teológusok a tudományt jóval megelőzve állítottak dolgokat.
Ha mindent szószerint veszünk, akkor rendben van, de akkor MINDENT vegyünk így.
De az nem megy, hogy elkezdünk válogatni, hogy laposföld és körülmetélés az nem, de 6000 év és disznóhús-tilalom az igen. Milyen alapon megy a válogatás?
A klasszikus protestantizmus ezt megoldotta. Azt mondják: ami erkölcsi zsidó tv., az hatályos ma is, s minden más meg nem, hiszen Jézus betöltötte a tv-t, s immár sola fides az alap.
Szóval ez egy specifikusan fundi újproti probléma.
A hagyományos kereszténység (azaz a nem protik) számára meg eleve a kérdés nem létezik, hiszen ott a tanításnak csak része a Biblia, sőt a fontosabb rész más: a Szent Hagyomány. A Biblia nem értelmezhető a SZH-on kívül. Ott meg az van, hogy semmilyen zsidó tv. se hatályos, az erkölcsiek se, ill. de facto ezek hatályosak, de nem az Ósz. miatt, hanem mert következnek az Úsz.-ből is.
Ami pedig a szószerinti értelmezést illeti, az a hagyományos kereszténység számára sose volt kérdés: a szöveg egy része így értelmezendő, más része meg nem. S mi a válogatás alapja? A Szent Hagyomány.
"Szóval a Biblia nyilván azt a modellt erősítette, ami a kor mindenki által elfogadott elmélete volt. Ennyi az egész."
Ugye tudod, hogy ezzel aztán vasalt csizmával gyalogoltál bele a vakhitű ultrafundamentalisták világképébe. Szerintük ugyanis a Biblia a Tévedhetetlen Isten tollbamondása, tehát a Biblia is tévedhetetlen, minden szava úgy igaz, ahogy oda le van írva.
Te meg leszögezted, hogy a Bibliában az emberek tudása van írva. Ennél "istenkáromlóbb" dolgot nem is tehetsz a fundik szemében!
A Bibliába Isten tudása van írva! Ő maga mondta a prófétáknak!
Egy gond van ezzel: kiderült, hogy a valóság nem teljesen fedi a Bibliai állításokat. És itt válik el a sz@r a májtól. Akik a valóságot dobják el és tagadják le a tényeket, hogy a Bibliát továbbra is tévedhetetlennek tekinthessék, azok lesznek a bolond ultrafundamentalista vakhitűek. Akik pedig a valóságot elfogadva a bibliai állításokat értékelik át "meséknek", "allegóriáknak" és "példázatoknak", azok az épeszű hívők, viszont ezzel a józan racionális hozzáállással úgy kilúgozzák a Bibliát, hogy ennyi erővel el is dobhatnák, hiszen már egy teljesen új hitet növesztettek maguknak.
Ahol létrejött a kereszténység az egy zsidó alap volt és egy görög-római környezet, melynek alpja pedig Egyiptom és Mezopotámia. Amit a tudomány mondott, az ezen az alapon alakult ki.
Máig ezek az alapok: lásd 60-as felosztás a percek, másodpercek kategóriában, 2*12 óra a napban, mind babilóniai találmány.
Nyilván India, Kína, s Amerika ettől függetlenül lett, de ezek közül csak Indiával volt valami eszmecsere abban a korban.
Egyszerűen nem értik meg a fundik, hogy ez pont ugyanaz, mint az, hogy a Föld a világ középpontja.
Ahhoz miért nem ragaszkodnak? Pedig a Biblia azt is mondja, mármint ha szószerint veszünk mindent.
A Teremtés könyve valamikor a babilóniai száműzetés alatt lehetett befejezve, azaz a VI. században. S legrégebbi részei Mózestól vannak, aki a XII. században élt.
Abban a korban, sőt sokkal később is, az volt a konszenzus, hogy a Föld a világ közepe. Ez akkor is megvolt, amikor a Földet már gömbnek hitték.
Amikor az V. században Pitagorasz felvetette, hogy a Föld a Nap körül kering, körberöhögték, hogy az valami fanatikus szektás marhaság, s nyilvánvalóan abszurd, hiszen minden komoly tudós mást mond. Pitagorasz eleve olyan korabeli különcnek számított: olimpiai bajnokból (boksz) lett matematikus, majd abból szektalalapító - szóval ez a Nap-központúság is be lett sorolva különcségei közé.
S az a pár tudós, aki elfogadta a pitagoraszi modelt, az kb. olyannak számított, mint manapság bárki tudós, aki szembemegy az általános konszenzussal.
Szóval a Biblia nyilván azt a modellt erősítette, ami a kor mindenki által elfogadott elmélete volt. Ennyi az egész.
A heliocentrizmus csak az XVII. században (i. sz.) lett tudományos konszenzus.
"Tudományos konszenzus volt, hogy a Föld pár ezer éves."
Az nem "tudományos" konszenzus volt.
Csak szimplán konszenzus. És az is csak a világnak az innenső részén, ahol a héber eredetű monoteizmusok voltak. Indiában meg Kínában teljesen mást véltek tudni a világ koráról.
"ÚSz van mán, ezt még egy elemistának is illendő tudnia..."
Az "új" szövetség nem írta felül a régit, hiszen a régi is "írva vagyon" a Bibliában, sőt még Jézus is azt mondta (mondatták vele a szerzők), hogy beteljesíteni jött a törvényeket, nem eltörölni.
Egyrészt jómagad is folyamatosan a teremtésmesékre hivatkozol amikor a űbervegán bolondságodat védelmezed, úgyhogy te is az ószövire hivatkozol. (Ja, és a szombat tartása is ószövetségi parancsolat, és lám itt kardoskodsz mellette, hogy nem lehet átrakni vasárnapra.)
Másrészt Jézus se mondott egy büdös szót, hogy nem lehet rabszolgát tartani, úgyhogy az ószövetségi törvények ebben a kérdésben továbbra is érvényesek: vehetek rabszolgát a Biblia szerint hiszen ez "írva vagyon".
Hogy értsed is a neked megadatott csekély tálentumokkal: a Bibliát MEGHALADTAa társadalom civilizációs fejlődése. Elavulttá vált olyan parancsolatokkal, amik vagy égebkiáltó ostobaságok a tudatlan kitalálóik miatt, vagy igazságtalan és kegyetlen embertelenségek, mert a kitalálóik abban a korban az ilyen kegyetlenséget "természetesnek" vették. Röviden: a Biblia törvényeket nem Isten adta, hiszen lejárt a szavatosságuk! Azokat bizony a korabeli emberek, a korabeli hatalom találta ki és írta bele Istenre hivatkozva a héberek törvény-gyűjteményeibe. Minek kéne ostoba és embertelen törvényeket betartanunk, pláne hogy nem is Istentől vannak?
Nem kell.
Nyugodtan dolgozhatsz szombaton (meg vasárnap), eheted a sertéspörit koviubival, hordhatsz akárhány fonalból szövött ruhát, és ha arra van gusztusod, akkor megfőzheted a gödölyét az anyja tejében. Viszont például nem tarthatsz rabszolgát, nem kövezheted meg a veled vitába szálló fiadat, és nem prédálhatod fel az elfoglalt városok civil lakosságát.
Csak ezt nem hitbéli okból tették, hanem megszokásból.
A kereszténység nem írja elő a disznó nem evését, de aki felnőttként lett keresztény és megszokta, hogy nem eszik disznót, az jellemzően marad szokásánál.
