Bár sokan nem is sejtik, de benne van a politikai megosztottság és a féltársadalmi konszenzus, a gourmet életfelfogás és a sültparasztság.
Hajrá cvekedlipártiak és spenótrajongók, kard ki, kard! Illetve villa és kanál:)
Volt, amikor meg akartam reformálni kissé a karácsonyi menüt, de ez élénk tiltakozást váltott ki.
Így aztán Karácsony este halászlé, rántott hal, krumplisaláta.
Lesz egy fazék jó töltött káposzta is füstölt hússal főzve, s a gyerekeknek egy nagy disznótoros rengeteg lilakáposztával, hagymás krumplival, előtte valami zöldségkrém levessel.
Jönnek egy napon a nászomék is, akkor lesz jó orjaleves, meg gombás borjúszelet.
A zuram kocsonyát is szeretne, de azt már csak a két ünnep között főzök, Szilveszeter előtt.
Sütök viszont 3 tepsi zserbót (ennyi szokott fogyni), én is kaptam pár kosár diót, lekvár van dögivel, gyümölcstortát is készítek a nyári málnatermésből, meg túrós pogácsát.
Hagyományos, hagyományos ... az is van már ezerféle. Mindenkinek más és más a hagyományos ...:-)
Bejglit nem sütök, azt csinál az anyukám diósat és mákosat. Nálunk csak a férjem eszi, ezért két rúddal mindig kapunk, az neki elég.
Ami tuti: mindig sütök zserbót és valami szárazat - de ez utóbbi évente más és más. Tavaly narancsos-csokis keksz volt.
Az idén még holnapig gondolkodom, mert holnap meg kell sütnöm. Stollen vagy panettone a két jelölt.
Ha nagy jövés.menés ígérkezik, akkor a zserbó mellé csinálok egy másik, krémesebb sütit is. Jelöltek: mézes-krémes és diótorta (...sok diónk van ...). De ez még nem biztos.
24-én este muszáj lennie rántott halnak rizzsel, tartárral és majonézes krumplival, mert a gyereknek ettől karácsony a karácsony ... :-D)
25-én közös családi (éttermi) ebéd. (Idén olyan helyen, ahol nem tudom, hogyan élem túl: iszonyú méretűek az adagjaik ... remélem, ilyenkor is van étlapon salátatál ...)
26-án már tuti a kacsa - elkészítési módja még a jövő zenéje.
Bár önző módon én tartom itt a frontot, ha bárkinek segítenek az idekerülő ötletek, az jó.
Nálunk hagyományos menü van. De én a diós-mákos bejglin felül csinálok gesztenyés és mogyorós bejglit is. Sőt ha sikerül szereznem pucolt mandulát, idén olyat is. A mogyorósat pont úgy mint a diósat, csak nem rakok bele aszaltszilvát. A gesztenyésnél pedig pici kakaó+rum ( de semmi tej!)megy a püréhez.
Én nem tettem bele annyi répát, mint amennyit Eszter ír, csak egyet és a krumpli is több volt (egyáltalán pont úgy csináltam, mint korábban a berét/tócsnit, csak a répa és a hagyma volt a plusz). De isteni finom és köretnek is jól fog mutatni majd karácsonykor.
A muffinsütőt jól kiolajoztam, de elég nehezen akart kijönni, legközelebb alacsonyabb hőmérsékleten fogom sütni talán és akkor egyenletesebben sül át ...
Na, ezt én megcsináltam szombaton, tejfölös bablevessel isteni, és a büdös olajszag, ami egyébként a bere(=lapcsánka és tsai.) sütését szokta kísérni, most egyáltalán nem létezett.
Nekem meg pont azért kell ilyeneket főznöm, mert az ember odáig van értük. Anyukám cseresznyéből is csinált a hét elején, kiküldött egy nagy bödönnel, az tegnap fogyott el, de a ház ura már mondogatta, hogy ha elfogy, akkor jó lenne meggyből is ... :-)
Lajos Mari recept, ő tényleg megbízható. A Nők Lapja Konyhában viszont összefutottam már olyan recepttel, amit nem tudom ki írt le, de hogy az alapján sose főzné meg senki, az tuti! Én is befürödtem vele.
Nálam nincs cseresznye, meggy is csak mutatóban, pedig milyen sok virág volt, de méhecske alig.
A zuram nem nagyon szereti a gyümölcsleveseket, de magamnak én is készítek. Van egy nagyon jó meggyes sütis recept a régi Horváth Ilona féle szakácskönyvben, azzal próbálkozom majd. Olyan krémes-habos gezemicében kell elkeverni a megget, és azzal megtölteni a béles-tésztát.
Meggy az nem sok volt nálunk az idén (ezért lesz csak egy nagy méretű jénaiban leves), de cseresznye az dögivel. Az e heti Nők Lapjában van egy cseresznyés sütemény, én azt fogom megsütni holnap.
Még nem melegedett át a ház annyira, szóval én csak délután fogok sütni ...
Ami a meggyleves minőségét illeti, még senki sem panaszkodott. :-) Magam sem - pedig én nem nagyon szeretem a gyümölcsös mártásokat, leveseket. Rémálmomban jön elő, anno a suliban, gyerekként, mikor almából csináltak gyümölcslevest és melegnn kellett megenni. Borzalmas volt az íze. Szerintem innen az ódzkodás az ilyenféle ételektől...
Most teszek bele egy kis vörösbort is, úgy döntöttem. Holnap délben hidegen isteni lesz!
Szia! Nálam is itt van egy nagy tál meggy, még gondolkozom, mi legyen belőle. Lehet, hogy valami béles vagy pite, majd még kitalálom hajnalig. Ilyen melegben csak kora reggel érdemes sütni.
Viszont jó meggylevest nem mindenki tud készíteni, ezt bizton állíthatom.
Ipari mennyiségben nem főzök húslevest (én annyira nem is vagyok oda érte, inkább valami jó zöldségleves, ha már...), amikor a zember akar csontos, levesben főtt húsokat szopogatni, akkor meg egy négyliteres fazékban szoktam csinálni - és abba nem kell annyi gezemice. De az ötlet jó, még akkor is, ha én - most elgondolkodtam rajta - szeretem a húslevest olyan jó rendesen leszűrni, szétválogatni a benne főtt mindeneneket, leszalvétázni a zsírt, ilyesmi. :-)
Hopp, tudom már, mikor fog jól jönni a tipped: kocsonyafőzéskor! Ott is szokott lennei dzsuva, na, azt nem szeretem szortírozni!
A zellert és a kelkáposztát, kéremszépen, meg köll enni, nem kidobni!
Én egyébként szűrőbetétes tésztafőző fazékban főzöm a húslevest. Ha kész, csak kiemelem a belső betétet, oszt jónapot.
Abból persze kiborítom egy lapos tálra a benne főtt dolgokat, a szükségtelen adalékokat pikk-pakk kiszedem, kicsit elrendezem, s lehet is a leves mellé tálalni.
Van egy tuti tippem: A húslevesből mindig egy szenvedés kiszednia kelkáposztát, zellert, petrezselymet, stb.
A patikai ramofix ugyanaz, mint amivel a sonkát kötözik, abba pakoltam bele amit úgy is kidobnék. Így egy mozdulattal mehetett a kukába, nem kell levéldarabokat, szétfőtt paradicsomot vadászni.
Mindig is tudtam, hogy én nem jól csináltam valamit az évek folyamán...:-D)
(szoktam mondani nekik, hogy ha elpatkolok, nem a személyem fog hiányozni nekik elsősorban, hanem a Valaki, Aki főzött, mosott, vasalt, takarított, elintézett, megtalált...ilyenkor mindig biztosítanak arról, hogy de nem is, aztán minden megy tovább a szokásos módon. :-)
Ja, a láng erősségének eltalálása a legnagyobb macera az ilyesmiknél.
A lényeg, hogy ízlett!
(Palacsintát én már régóta úgy sütök, hogy az összes férfiak kihúznak a konyhából és megvárják míg mind megsül és pedig megtöltöm őket. Különben fölennék folyamatában. Aztán ezt alkalmazom az összes ilyen sültekre, lángosra, fánkra, berére, stb. Undorító úgy dolgozni, hogy semmi látszatja nincsen! :-)
