A jelenlegi modern fizika több mint 100 éves. Ma már inkább gátja, mint segítője a tudomány fejlődésnek. Szükség van tehát egy új fizikára. De milyen is lesz ez az új fizika? Erre keressük a választ.
A relativitáselméletekben fellépö inerciarendszerekkel az is problématikus, hogy semmilyen testnek sem a helye és sem a sebessége soha nem határozható meg pontosan.
Arról nem is beszélve, hogy mindentestnek különbözik a szabadesése.
Így van, a relativitáselméletek a relatív mozgás kizárólagosságára épültek, azért menniük kell. Egyébként is ellentmondanak a kísérleteknek.
Az újfizikában a mozgás relativitásának kizárólagossága megszűnik helyére a következő alapelv lép:
A mozgás értelmezhető valóságos (abszolút) mozgásként is, és értelmezhető relatív mozgásként is. Mi a különbség közöttük?
1. Valóságos mozgás: az amikor a mozgást a természet által kijelölt bázishoz képest értjük.
2. Relatív mozgás: az amikor az általunk tetszőlegesen kiválasztott testhez viszonyítjuk a mozgást.
A kettő egyáltalán nem zárja ki egymást. A régi korok tévedése az volt, hogy csak az abszolút mozgást ismerte el, a mai kor tévedése pedig abban áll, hogy csak a relatív mozgást ismeri el.
Persze ezzel kapcsolatban felvetődik egy nagyon fontos kérdés. Vajon mi lehet ez?
Ezekböl gyönyörü atomisztikus fizikát lehet, egyetlen egy új feltevéssel csinálni, ami nincs a modern fizikában. Söt ami ellentmond a modern fizikának!
Abból is ki lehet indulni. A lényeg, hogy a modern fizika hibás alapelveit olyan új elvekkel helyettesítsük, amelyek megfelelnek a kísérleti tényeknek.
Az új fizika alapelveinek kiválasztásánál abból érdemes kiindulni, hogy melyek a modern fizika hibás tézisei.
Nos, szerintem a modern fizika legnagyobb rákfenéje a tisztán relativista szemléletmód. Ez konkréten pl. azt jelenti, hogy a mai modern fizika tisztán relatívnak hiszi a mozgást. Ez a hibás szemléletmód persze nem a semmiből jött, hanem a tévesen értelmezett tapasztalatból.
Valamikor régen a mozgás abszolút jelentésű volt. Ténylegesen mozgónak azt nevezték, ami a földhöz képest mozgott, vagyis a föld volt az abszolút nyugvó viszonyítási alap . Itt lenn a földön ma is ez a gyakorlat.
Azonban az eget vizsgálgatva rájöttek, hogy maga a Föld is mozog, kering a Napkörül. Így már a Földet nem lehetett abszolút állónak tekinteni, és nem lehetett a többi égitest mozgását a Földhöz viszonyítani. De arra is rájöttek, hogy egyik égitest sem képes eljátszani az egész univerzumra érvényes abszolút nyugvó pont szerepét. Ebből azt a téves következtetést vonták le, hogy abszolút nyugalom és abszolút (valóságos) mozgás nem is létezik, csakis relatív mozgás. Ennek a téves felfogásnak az a lényege, hogy tagadja egy olyan viszonyítási bázis létezését, amelyet természet jelölt ki. Ehelyett hanem mi magunk kijelölhetjük bármelyik másik testet viszonyítási alapnak.
Ennek a szemléletmódnak az lett az eredménye, hogy pl. ugyanúgy jogos azt mondani, hogy a Föld kering a nap körül, mint azt, hogy a Nap kering a Föld körül. Ez csupán viszonyítás kérdése, mikor mi a célszerű.
De más probléma is van a relativista szemléletmóddal. Ugyanis a forgó mozgás sem értelmezhető tisztán relatív mozgásként, mert a forgásnak mérhető jelei vannak, pl. a centrifugális erő megjelenése a forgó testen. Vagyis a forgó mozgást mindenképpen valóságos (abszolút) mozgásnak kell tekinteni. Láthatjuk, hogy a tiszta relatív mozgás nem tartható. Mindezek ellenére a mai fizikusok görcsösen ragaszkodnak ehhez a hibás relativista szemlélethez.
Az újfizikában ezt a kérdést feltétlenül rendezni kell.
A Földön lévő részecske és az Androméda galaxis egyik bolygólján lévő részecske semmiféle gravitációs hatással nincs egymásra. És ez nem a nagy távolság miatt van így.
Add meg a távolságot és kiszámolom neked. Olyan pedig nincs, hogy egy kölcsönhatás csak egy darabig létezzen!
1. Az egyirányban haladást cáfolja Selényi Pál nagyszögű interferencia kísérlete.
Selényi Pál kísérletéből levont következtetést pedig cáfolja a lézernyaláb, mely csak egy irányban halad.
A fényközeged lété pedig az cáfolja, hogy egy fényrésen áthaladva újra 360x360 fokban kellene terjednie.
Magyarázd el nekem, hogy ha nem az atomok sugároznak, akkor miért van az, hogy az elemek csak a rájuk jellemző frekvenciájú fényt "rezegtetik" a te közegedben. Mi történik akkor, ha például, ha egy wolframszálat szálat izzítasz és a "fényének" az útjába wolframot helyezel? Hova tűnik el a wolframra jellemző teljes fényspektrum?
Én mélyebben foglalkoztam (és most is foglalkozom) a gravitáció működésével. Sajnos ez a felfogás, hogy minden mindennel gravitációs kapcsolatban van, ez a természetben nem így működik.
Elméletben, ha van két tested (vagy két részecskéd), akkor a képletből valóban úgy látszik, hogy valamilyen kis mértékű kapcsolat mindig van közöttük. A gyakorlatban ez mégsem így van, mert a két részecske mellett (között) rengeteg más gravitáló anyag is van.
A Földön lévő részecske és az Androméda galaxis egyik bolygólján lévő részecske semmiféle gravitációs hatással nincs egymásra. És ez nem a nagy távolság miatt van így.
Ha telepatikus kapcsolat nincs is, de gravitációs kapcsolat minden között van, bármennyire is kis tömegek között hat és bármekkora is legyen a távolság közöttük. Newton gravitációs képlete mindig erőt fog adni, még ha kilométer hosszú is lesz a mínuszos hatványkitevője.
"A modell az összes eddig ismert kísérleti eredménynek maradéktalanul megfelel, és így egyetlen egynek sem mond ellent."
Ne haragudj, de én nem így látom.
1. Az egyirányban haladást cáfolja Selényi Pál nagyszögű interferencia kísérlete.
2. Azt, hogy a fény az atomból bármilyen anyag (foton-részecskék, kis méretű mezők) formájában lépne ki, cáfolja az a megfigyelés, hogy a fény sebessége nem függ a fényforrás sebességétől. Ezt a kettőscsillagok fényének viselkedése bizonyítja. Ha úgy lenne, hogy az atomból lépnének ki a mezők, akkor a fény sebességének függenie kellene a fényforrás sebességétől. De nem függ.
Vagyis a megfigyelések szerint az atomból semmi sem lép ki. Az atom úgy kelti a fényt, mint a hangszóró a hangot. Amikor az atom elektronfelhője alakzatot vált, akkor megrezegteti a körülötte lévő fényközeget. Ez a rezgés terjed szét minden irányban a fényközegben. Egy atom általi fénykeltés rövid időre korlátozódik (kb. 10 ns), a fénysugárzás szakaszosan, inpulzus-szerűen történik. Az impulzusok között hosszabb szünetek vannak.
Az atom tehát nem "kibocsátja" a fényt, hanem a környezetét rezegteti meg, amely rezgés hullám formájában terjed szét. A kísérletek ezt a verziót erősítik meg.
A fenti modell a dinamika és az elektrodinamika (azaz a klasszikus fizika) teljes matematikai apparátusát magában foglalja. A modell alapján bármilyen frekvenciájú, fénysebességgel haladó (és nem terjedő!!!!) elektromágneses mezőről 4 geometriai, 15 dinamikai és 48 elektrodinamikai paraméter határozható meg.
A modell az összes eddig ismert kísérleti eredménynek maradéktalanul megfelel, és így egyetlen egynek sem mond ellent.
Bár ezt is leírtam már jó párszor, de leírom itt is, hogy a tömeg nem részecske, hanem elektromágneses tulajdonság, mivel az elektromágneses mezők tömege (ugyanúgy, mint az impulzusa és a kinetikus energiája is) egyenesen arányos az elektromágneses mezők rezgésszámával.
A hullámhossz nem hullámhossz, hanem az elektromágneses mező két azonos rezgésfázisa között megtett út hossza.
Ha egy fényfrekvenciás elektromágneses mezőt fotonnak nevezünk, akkor az elektromágneses mezőt a tömege alapján azonosítjuk, ahogy akár azonosíthatnánk a frekvenciája, az impulzusa vagy a kinetikus és az elektromágneses energiája alapján is!
Mivel a tömeg elektromágneses tulajdonság, így minden, ami tömeggel rendelkezik, az elektromágneses mezőkből épül fel.
Te kevered a szezont a fazonnal. Nem a klasszikus fizika nem tudott magyarázatot adni a fény természetére, hanem az a rakat kókler, akik modern fizika címszó alatt egy nagy rakás ökörséget hordtak össze a fényről, az atomokról meg a melléfogott részecskéikről.
Te a fényfizikáddal elkéstél, az már megoldott általam és a klasszikus fizika által.
Amíg az ismertnek vélt egészet meghatározó részletek természete és azok természetes tulajdonságai ismeretlenek, a valóságról alkotott képünk csupán vázlatos szénrajz; mely révén ugyan felismerhető a másolat, de az ekként leírva, általunk még nem reprodukálható.
Azt (forszírozottan) megérteni pedig, hogy miért élünk és miért halunk, nem reáltudomány – ami pedig soha nem is volt, és amiért ez soha nem is lesz/lehet hatáskörünk.
Ha ez sem egy állandó, akkor ugyan mi volna/lehetne az?:-)
Ha vissza lehetne térni a klasszikus fizikához, mert az mindent megold, akkor nekünk újfizikusoknak semmi tennivalónk nem lenne. Akkor minek vagyunk itt? Azért, hogy rábeszéljünk mindenkit, hogy térjen vissza a klasszikus fizikához?
Én nem így gondolom.
Egy másik példa:
A fény valódi természetét ma sem ismerik igazán. A klasszikus fizika sem ismerte. A klasszikus fizika folyamatos hullámnak tekintette, a modern fizika kettős természetűnek. Egyik sem igaz.
Egy harmadik példa:
A gravitáció működését ma sem ismerik eléggé. A klasszikus fizika nem számolt a gravitáció terjedési sebességével. A modern fizika pedig megpróbálta a gravitációt helyettesíteni a misztikus "téridőgörbülettel". Mindkettő hiba volt.
A klasszikus fizikához bizonyos kérdésékben nem lehet visszatérni, mert éppúgy nem ad választ rájuk, mint a modern fizika.
