A jelenlegi modern fizika több mint 100 éves. Ma már inkább gátja, mint segítője a tudomány fejlődésnek. Szükség van tehát egy új fizikára. De milyen is lesz ez az új fizika? Erre keressük a választ.
Lehet nem a testek vonzodnak egymashoz, hanem a korulottuk levo energia tolja ossze oket.
Ez hülyeség, mert nem csak a gravitáció irányában lenne ez az energia, hanem minden irányból. Láttál már olyat, hogy a Nap irányába púpos volt az atmoszféra mert a másik irányból meg behorpasztotta az összetoló energia?
A mai modern fizikának további hatalmas problémája egy korrekt gravitációelmélet hiánya.
Miért gondolom ezt?
A klasszikus newtoni fizikában sikerült a gravitációnak, mint erőnek a képletét tisztázni. Két test közötti vonzóerőerő arányos a két test tömegével, és fordítottan arányos a két test közötti távolság négyzetével.
Bár Newton tudta, hogy a gravitáció nem távolhatással működik, a gravitációs képletébe a közelhatással járó hatássebességet nem építette be. Vagyis a hatás sebessége nem szerepel a képletében, ami tulajdonképpen végtelen nagy hatássebességet feltételez. Mivel azonban a hatássebesség nagyságrendekkel nagyobb, mint az égitestek sebessége, így az égitestek pályaszámításánál ez nem okozott az ő idejében problémát. De a pontosabb számításoknál már problémát okoz, ezért a newtoni elmélet ma már nem elegendő.
Még nagyobb probléma van az einsteini gravitációs elmélettel, mert ez el sem ismeri a gravitációs erő létezését, hanem megpróbálja a misztikus téridő geometriájára visszavezetni a gravitációt. A téves kiinduló alap ellenére, a számítási módszer részben használható. Az a része, amelyet Marcell Grossmann vitt be az elméletbe a Riemann geometria felhasználásával.
Mivel egyik elmélet sem alkalmas a gravitáció jelenségének helyes leírására, ezért egy teljesen új alapokra helyezett gravitációelméletre van szükség. Ennek kiindulási alapja a következő:
1. A gravitáció valóságosan létező fizikai jelenség, amelyet nem lehet geometriára visszavezetni
2. A gravitáció közelhatással működik, a testek közötti vonzóerőt a gravitáció mező közvetíti
3. A közelhatás miatt a gravitációs hatás nem lehet végtelen sebességű, hanem valamekkora véges értéknek kell lennie
Ezeken az alapelveken kell felépíteni a gravitáció mezőelméletét.
Ez már nagyrészt el is készült. Elnevezése: GRAFIT. (Gravitational Field Theory)
Pillanatokon belül ki fog derülni, hogy a te "új fizikád" egy használhatatlan, értéktelen bullshit. Ugyanis a legegyszerűbb konkrét kérdésre is képtelen vagy válaszolni annak alapján.
Én most itt ülök a széken. Mondd meg, légy szíves, mennyi a mozgási energiám határozott értéke a te új fizikádban?
Ha nem válaszolsz, vagy mellébeszélsz, azzal elismered, hogy igazam van, és a te "új fizikád" csak a te képzeletedben létezik.
Mivel a relativista fizikában a sebesség relatív, így a mozgási energia is relatív. Vagyis bármennyi lehet az értéke, attól függően, hogy a sebességeket mihez viszonyítod.
Az újfizikában ez nem így lesz. Mivel az újfizikában létezik valóságos (abszolút ) sebesség, a mozgási energia is határozott értékű lesz. Ezt az értéket a valóságos (abszolút) sebességekből lehet kiszámolni.
Ha két egyenlő tömegű bolygó halad egymás felé, akkor csak az egyik tömegét szorzód a sebesség négyzetével. Ha két eltérő tömegű halad egymás felé, akkor csak a kisebb tömegnek a kinetikus energiája lesz az ütközési energia.
A mozgás problematikáját (egy kérdés kivételével) tisztáztuk.
De van egy másik nagy probléma is a relativista felfogással. Ezt úgy szokták fogalmazni, hogy a rendszerek egyenrangúsága. Mit is jelent ez?
A relativista felfogásban ez azt jelenti, hogy nincs kitüntetett rendszer. A természet leírásában minden rendszer egyenértékű. Más szavakkal, minden megfigyelő egyenrangú, egyikőjük sem mondhatja, hogy én látom az igazi valóságot, mert a relativizmus szerint minden megfigyelő a saját valóságát látja, ami egyformán igaz.
Boncolgassuk ezt egy kicsit részletesebben! Ha több megfigyelő érzékel egy jelenséget, akkor az egyes megfigyelők láthatják különbözőképpen a jelenséget. Ennek oka lehet pl. az egyes megfigyelőknek a jelenségtől való távolsága, vagy a megfigyelők különböző sebessége is. Például, egy tisztáson álló fát az egyik megfigyelő láthat nagynak, mert közel áll hozzá, de egy másik megfigyelő ugyanezt a fát láthatja kicsinek, mert távolról nézi. Melyiküknek van igaza?
A relativizmus azt mondja, hogy a fa lehet egyszerre kicsi is, meg nagy is. Nem lehet eldönteni hogy mekkora, mert mindegyik megfigyelés egyenrangú. De a relativista tovább megy. Azt mondja, hogy a fának nincs egy valóságos magassága, hanem annyi magassága van, ahány megfigyelő méri. Aki távolról kicsinek méri a fát, annak a fa kicsi. Aki közelről nagynak méri a fát, annak a fa nagy.
A relativista gondolkodásmód szerint tehát nincs egyetlen egy hiteles valóság, hanem minden megfigyelőnek külön-külön valósága van, és ezek a valóságok egyenrangúak.
Ugyanez vonatkozik a különböző sebességgel mozgó megfigyelőkre is. Ha egy gyorsan mozgó megfigyelő a fa szélességét kisebbnek látja (számára megrövidül), akkor az ő valóságában a fa keskenyebb. Ha egy másik, lassabban mozgó megfigyelő a fát szélesebbnek látja, akkor számára a fa szélesebb. De a fának nincs agy hiteles (valóságos) szélessége, mert minden megfigyelés egyenrangú.
Ilyen eszement eredményekre vezet a modern fizika relativista gondolkodása.
Ezzel szemben az újfizika (meg a klasszikus is), azt mondja, hogy létezik egy megfigyelőktől független objektív valóság, amelyet a megfigyelők mérhetnek ugyan különböző értékűnek (távolságtól, mozgásállapottól függően), de ettől a valóság nem szakad szét több saját valóságra.
Ehhez a régi ésszerű állásponthoz tér vissza az újfizika.
A 39-et folytatva: Nem csak az emberek számára egy nyugvó vonatkoztatási rendszer a Föld, de a körülötte keringő Hold számára is az. A naprendszerben keringő bolygók számara az abszolút nyugvó vonatkoztatási rendszer a Nap, mivel minden bolygó a Nap körül végzi az állandósult mozgását. A Nap abszolút nyugvó vonatkoztatási rendszere a tejútrendszer középpontja, melyhez képes a Nap végzi a mozgását a tejútrendszerben. Két azonos tömegű test számára az abszolút nyugvó vonatkoztatási rendszer a közös tömegközéppontjuk, mely körül keringenek.
Ebből következik, hogy mindennek van egy abszolút nyugvó vonatkoztatási rendszere, amely mindig az a nagyobb tömeg középpontja, amelyhez gravitációsan kötődik.
Igen, ebben van sok igazság, de nem ez a teljes igazság.
A földön élő hétköznapi ember valóban a földet használja bázisnak, mert a földdel együtt mozog, és amikor azt mondja, hogy az autó 60 km/óra sebességgel halad, akkor azt a földhöz képest érti.
Azt tekinti valóságosan mozgónak, ami a földhöz képest mozog. (a gyalogló vagy futó ember, a futkározó állatok, a repkedő madarak, az autók, a vonatok, a repülőgépek, stb.)
És azt tekinti állónak, ami a földhöz képest áll. (az álldogáló emberek, a heverésző állatok, a fák, az épületek, a hegyek, stb.)
Vagyis a hétköznapi ember számára ma is létezik az abszolút (valóságos) mozgás, aminek a bázisa a föld. De tudományos szempontból ez nem teljesen korrekt, de jól közelíti a tudományosan is elfogadható bázist. Ezért maradhatott fenn mind a mai napig ez a felfogás a hétköznapi életben.
De a természet által kijelölt bázis valójában nem a Föld.
Elmesélem az egyik esetemet a traffipax-al. Egy kisvárosban haladtam kb. 50 km/óra sebességgel, amikor egy traffipax elmellőzése után megállítottak a rendőrök (ez még régebben volt).
- Uram, gyorsan hajtott - közölte a rendőr
- Mennyivel mentem - kérdeztem vissza
- 78-al - vágta rá a rendőr
- Az nem lehet - mondtam - 50 körül jöttem.
- Várjon mindjárt megkérdezem - és már szólt is a vokitokiba és a traffisoktól megkérdezte - fehér Opel mennyivel ment?
- 68-al vágta rá azonnal a traffis rendőr
- Nem tudnának egyformát hazudni - kérdeztem, mire a rendőr:
A 37-ből következik, hogy annak ellenére, hogy a Föld forog a saját tengelye körül és számtalan más mozgást is tesz, a Föld a rajta lévő emberek számára mindig is egy nyugvó vonatkoztatási rendszer, mert az emberek a Földön mindig a Föld felszínéhez képest mozognak vagy vannak nyugalmi állapotban
"A megoldást a valóságos mozgás bázisának megtalálása jelentené, de mint mondtuk, ebbe az irányba nem kutatnak a hivatásos fizikusok, sőt inkább azon dolgoznak, nehogy valaki megtalálja. "
Pedig nem lenne nehéz megtalálni, mert ott van a fizikusok orra előtt.
Ezzel kapcsolatban már több dologra rájöttek, ami a megoldás irányába mutat.
1. A bázis nem lehet egyetlen égitest (vagyis nincs a világegyetemnek egy központja, amely abszolút nyugvónak lenne tekinthető)
2. A bázis nem lehet érvényes az egész univerzumra, vagyis lokálisnak kell lennie.
3. Az összes előző, amit felsoroltunk kizárható, vagyis a keresett bázis nem lehet a Föld, a Nap, sem semelyik égitest, nem lehet Newton abszolút tere, nem lehet az állócsillagok rendszere, és nem lehet az éter sem.
4. A bázisnak olyasminek kell lennie, amely az univerzumban mindenütt megtalálható.
Ennyi ismeret után, csak akkor nem jönnek rá a fizikusok a megoldásra, ha nem akarnak.
Az abszolút nyugvó rendszer pl. a lakott területen kanyar után álló traffipax. Ha százzal mégy, akkor ugyanannyi lesz a fényképen, mint amennyit a te sebesség mérőd is mutatott, és elveszik a jogsidat.
"Persze ezzel kapcsolatban felvetődik egy nagyon fontos kérdés. Vajon mi lehet ez?"
A kérdés az, hogy mi lehet a természet által kijelölt bázis, amelyhez a valóságos (abszolút) mozgást értjük. Ezt amióta a tudomány létezik, mindig is keresték, és mindig úgy hitték, hogy meg is találták, de végül minden esetben kiderült, hogy tévedtek.
Eleinte a Földet tekintették az abszolút nyugvó testnek. Ez megdőlt, amikor Kopernikusz kiderítette, hogy a Föld kering a Nap körül. Ő a Napot tekintette az univerzum közepén álló abszolút nyugvó égitestnek. De ez is hamar megdőlt, mert rájöttek, hogy a Nap is csak egy a sok csillag közül, amelynek ilyesféle kitüntetett szerepe nem lehet. Newton az isten által teremtett "abszolút teret" tekintette a mozgás bázisának, de ez megfoghatatlan volt. Ernst Mach szerint ezt a szerepet az "állócsillagok rendszere" tölti be, de kiderült, hogy állócsillagok is mozognak. Ezután Lorentz a fény közegét, az étert gondolta az abszolút bázisnak, de kísérlettel az étert sem sikerült kimutatni.
Ezek voltak az eddigi sikertelen próbálkozások a valóságos mozgás bázisának megtalálására. Ezekben az volt a közös vonás, hogy az egész univerzumra érvényes, egyetlen egy nyugvó testet, vagy közeget kerestek. Ilyen azonban nincs, ezért nem is találhatták meg.
Ez az egyik oka annak, hogy száműzték a modern fizikából a valóságos (abszolút) mozgás lehetőségét, és csak a relatív mozgást hagyták meg.
De nyilvánvaló, hogy ez sokáig nem tartható fenn, például a forgó mozgás miatt, amely a kísérletek tanúsága szerint valóságos (abszolút) mozgás, hiszen a centrifugális erő megmutatja, hogy melyik test forog, és melyik nem. (Erre még Newton rájött. Lásd a forgó vödörkísérletét).
Már körvonalazódni látszódik a megoldás, de mivel a valóságos mozgás elismerése felborítaná a mai modern fizikát (ami egyben a relativitáselméletek bukását is maga után vonná), ezért a hivatásos fizikusok, akiknek meghatározó része (kényszerből vagy meggyőződésből) Einstein hívő relativista, ebbe az irányba nem akar menni.
Így pedig marad a patthelyzet.
A megoldást a valóságos mozgás bázisának megtalálása jelentené, de mint mondtuk, ebbe az irányba nem kutatnak a hivatásos fizikusok, sőt inkább azon dolgoznak, nehogy valaki megtalálja.
Jelenleg a tudomány visszafejlődése zajlik. A racionalitás (így vele az ok-okozatiság) használata háttérbe szorul. Egyre inkább csak szórványos csoportoknak lesz elérhető, és érthető, s idővel a társadalmi többség mágiának fogja tekinteni.
Az emberi kultúra mindinkább látható mélybe zuhanása sajnos ezt hozza el, nem pedig valamiféle továbbfejlődést.
Valóban szükség van (!!!) új fizikára, amely még az eddigi primitív magyarázatoknál is egyszerűbbekkel áll elő. Ez azonban nem fog jellegében különbözni a több száz évvel ezelőttitől, hiszen a többség ezt fogja megérteni, már ha létezik még valamiféle többség, amelynek csupán ezreléke lesz aki képes lesz normálisan megérteni még a mai elméleteket is.
Ezek a mai "új fizika" elméletek a süllyesztőbe fognak kikötni, mert nem lesz aki érdemlegesen foglalkozni fog a későbbiekben vele.
Valójában azt kell megérteni, hogy jelenleg ez a kulturált, és az ezen a kultúrán felnövekedett népesség egyre csak fogy, és életmódja szerint egyre érzéketlenebb bármilyen tudományos ismeretekre - eltekintve egy szórványos különc-csapattól. Emellett pedig már ma is többször annyi más kultúrájú, és gondolkodásbélileg jelentősen különböző embersereg növekszik fel, és túlszaporodik mellettünk, akik - nem ismervén a civilizációs alapjainkat, csak a sajátjukat akarják követni, így - ahogyan már teszik vagy ezer éve - nem kívánnak asszimilálódni hozzánk. Előbb utóbb felülkerekednek rajtunk, akkora lesz a népességbéli különbség köztünk.
Tehát legjobb, ha nem az új fizika felé kacsintunk, hanem valamilyen - eddig még nem ismert módon - megpróbáljuk megőrizni a jelent, s tartósan (évszázadokra!) rögzítjük úgy, hogy idővel, ha a társadalmi újrafejlődés lehetővé teszi, tanuljanak távoli utódaink belőle.
Nem viccből beszélek, s nem képzelgek, hanem Unwin kutatásaira támaszkodok, aki majd száz évvel ezelőtt felismerte ezt a várható jövőt (és az el is jött!), és amelyről több fórumtársam is tájékoztatott sokakat különböző topikokban. Jelentős számú professzor (még a fizika területéről is) belátta ezt a helyzetet, s kétségbeesetten próbálja az élet más területén dolgozván orvosolni, eme kétséges állapotot, egyelőre mindenféle fősodorbéli, és ideologikus gátakkal szembemenve. Talán erre lenne inkább jobb, ha hangsúlyt helyeznénk, nem pedig a porba hulló ismereteken rágódni.
És azt sem ártana felismerni, hogy a jelenlegi világraszóló kampányok mind azt szolgálják, hogy a kulturálisan alacsonyabb szintre jutott népességgel elhitessék, hogy nem az előzőekben részletezett baj az, amivel szembe kellene néznünk.
