Ezek jók. MÉNKŐ is MENNYKŐ . MOSTOha MÁSTÓl van. RÉGi és ö-REG plusz REGE meg a RÖGzítés.
HAJLÉK 1 mikor ige: HAJLIK(ony). Ami hajlik "helylik", ez nem görbülés, derékszögben is teheti, de mindenképp HELY változtatás. HAJLÉK 2 mikor "szállás, otthon , lakás : HELY-LAK
TOURNAMENT meg úgy angol hogy ez meg a TORNA-MENET.))...
"j-gy változásra pedig ott vannak a jer és jerek szavaink."
Hol változott J-re a GY? Ismert és ma is használatos mindkét gyök. Jer velem, gyere velem... A GYEREK, GYERKŐC fiatalt jelent, ma is használt szavak ugyan ezzel a jelentéssel: JERKE, JÉRCE, (jérke)
A GYEP, GYENGE szavak GY hangjának sehol nincs J-s változata, előzménye. De általában sincs a GY hangnak J-s előzménye. Lásd: Gyula, gyalu, gyógyít, gyík, gyalog, gyullad, gyúr...
Ugyanakkor vannak J hanggal is szavaink: jó, jég, jegy, jel, jogar, juh, jut...
Amennyiben a J-GY változás szabályos lenne, volna rá több példa is, de nincs.
Már harmadjára mondom vagy utalok erre : Teljesen mindegy hogy történetesen melyik szó van hamarabb meg a nyelvemlékeinkben , mivel sokkal ősibb lehet annál mindkét szó.
Teszem azt épp 777-ből lenne meg az első írott emlékünk, akkor épp lehet hogy ott a MEGY volna az első. Mivel mindkettő használatban lehetett már régen ezek előtt.
De egyébként fogalmam nincs melyik volt az első, én pusztán felvetettem hogy a MEGYEN forma rövidülhetett akár MEN formára, mert van rá példánk hogy efféleképpen rövidüljön szó.
De abban egyre inkább kezdek egyetérteni, hogy talán tényleg két gyökkel állunk szemben...
Érdemes minden jó ötletet átvenni, ez a haladás kulcsa. Tehát ezen is érdemes elgondolkodni amit írsz.
És a mássalhangzóvázak is nagyon sokszor a megoldást adják meg. Írod ezt a PÖRÖL szót is. A bíróságon ezt úgy mondják már hogy PEREL. És mi ez az egész ?... A "PÁR" a fő összetartó alapfogalom szavainkban, a PERES ügyek (alperes és felperes) PÁROS ügyek...
Szerintem itt CZ-F hibázik. GYARapítás értelmű gyökszónak tartom a GYÁR fogalmát, maga CZ-F is beszél sokasodás növekedés értelemről a GYAR cikkben.
GYARAP, GYARMAT, GYÁR, GYARAPODÁS, vagy az ARAT szónak van egy elölről bővített alakja a GYAR(a)TAT, aki arat is gyarapít. E-vel GYERMEK a növekvő/gyarapodó. GYÉR szó furcsamód pont fordítottan viselkedik. De O-val van még GYORS, U-val van GYÚRÁS ami tésztakészítésnél is gyarapító értelmű, de a testedzésnél is ugyanez...
"A gy váltást az váltotta ki, hogy az 1. Sz. 3. személy - "ő mejen" szóformánál ki kellett esnie az n hangnak, mert ha nem, pont ugyanaz a szóalak álna elő, mint a menjen - felszólítás esetében."
Nem értem... Miért kell kiesni az N hangnak? A MENJEN felszólító módban van és nem egyezik a MEJEN szóval.
Ha pedig a MEJEN szót tesszük felszólító módba, akkor MEJENJEN lesz belőle.
Amúgy a MEN gyökről vitázunk, egyébként MEJ gyök nincs a magyarban...
Egyébiránt a MEGY és a MEN gyököt is simán lehet ragozni.
Benne van a meg-int, a mög-ött, az "egye+meg" cselekvés+ magát a a dolgot, a "magot", benne van a még... továbbit és továbbit.
Ezért szép a magyar nyelv. Pontos mint a matematika, de nincs megoldóképlet.
Nekem van egy elméletem erre, de nem nagyon volt rá meg fogékony senki...
Szerintem a gyökök olyanok mint egy spektrum és vannak közös halmazaik. Pusztán azért, mert a dolgok, amiket jelölnek folyamatok pillanatainak jellemzőit ragadják meg akár az összes érzékszervünkre hatóan.
Pl. a ami meg van perzsel (egési fájdalmat okoz) az pírosan izik (szín), aki pedig pöröl az forró fejjel veszekedik, mint ahogyan a tűz is vész...
A gyökök tehát absztrakt archetipikus asszociációs láncolattal kapcsolódnak egymáshoz a jelekbe sűrített tapasztalataink nyomán.
Ezeket csalják elő belőlünk a jó versek, képek, zenék.
Kiválólag a betük egyik vagy másik különös osztályához nem tartozik, hanem, mint minden elegyült hangú betü, a benne rejlő mindenik egyes hang természetét követi. Ezen gy betüben pedig legközelebbről a d és j betük hangjai elegyülvék, minthogy az ily ragozott szók kiejtésében, mint mondja, hordja, toldja, gondjaim, porondjaim stb. a dj valóságos gy hanggá alakul. Innen közelebbi rokonsága van 1) a d-vel, miből magyarázandó, hogy néhutt, különösen nyitravölgyi, garanvidéki, s több palóczos kiejtés szerént a d is gy-reváltozik, valahányszor i járul utána, pl. másogyik, harmagyik, gyiák, udvargyi, farkasgyi, aragyi, gondolkogyik, verekegyik, agygyig, megygyig stb. második, udvardi, gondolkodik, addig stb. helyett. A régi halotti beszédben látható ge is, am. gye, azaz de. Viszont vagynak, erdélyiesen vadnak, mely a Tatrosi codexben is eléfordúl. Szintén itt hadnak = hagynak. Országos szokás szerént is d helyett használtatik némely helynevekben, pl. Somogy, Szilágy, Halmágy, Szilvágy stb. Somod, Szilád, Halmád, Szilvád helyett. 2) Tájszólásilag több szavakban j helyett áll, pl. borgyú, vargyú, sargyú, pergye, gyön, hagyít stb. Némely szókban pedig a közösebb szokás és irói nyelv kizárólag használja j gyanánt, mint gyön, gyógy, gyógyul, (a székelyeknél gyavúl = javúl), bogyó, jön, jógy, jógyúl, bojó (bolyó) helyett. Ide tartoznak a gyártó (jártó), gyász (jász) és hagyma (hajma) szók is. 3) További rokonság szerént a g is szokott, bár nem oly sokszor mint a d, gy-vé változni, s mintegy lágyulni, – a j – (mint egyik alkotó része a gy-nek) a g-vel, mint inybetütársával különben is rokon levén –; így lett pl. a hellen-latin angelus és Georgius-ból a magyar angyal és György, innen a gy néha g-vel is fölcseréltetik, mint a tájdivatos genge (gyenge), egenyes v. igenyes (egyenes) mutatják. Végre fölcseréltetik még a másik alkotó betü a d (mint fogbetü) rokonságaivat is, t. i. sz betüvel a szapora (gyapora), erdélyies szalu (gyalu); t-vel a butor (bugyor), tám (gyám); z-vel a buzog (bugyog); zs-vel a zsenge (gyenge) szókban, és némely másokban. E hang mint legközelebbről a j-vel rokon, szintén hajlékonyságot, különösebben lágyságot, puhaságot, gyöngeséget, gyöngédséget, finomságot jelent, pl. gyapju, gyapot, gyáva, gyönge, gyám..."
Még valami erről a MEGY szavunkról. Ez egyáltalán nem tűnik ám oktalan szónak, nagyon is logikusnak látszó a felépítése ha megnézzük : Eleve tartalmaz a kifejezésünk nagyon is a szóhoz passzoló két másik rövidebb szót :
Benne van hogy MEG és benne van hogy EGY . Mit csinál aki MEGY ?... Egymás után lépked, egy meg egy, aztán egy meg egy, majd újra egy MEG-EGY (!) Tömörítve : MEGY
És még mindegy is hogy a járás fogalmáról beszélünk é avagy átvitt értelemben bizonyos események jelen időben történő folyamatáról, mert a lényeg egyezik :
Lépésről lépésre halad bizonyos történés, egyről a kettőre jutunk , a lépéseink egy meg egy MEG-EGY formában történnek meg járáskor is, összetéve a két másik rövid szavunk összehozhatta logikusan azt hogy ezekből legyen meg a MEGY...
A "JER" fogalma a JÁR fogalma, vagyis ehhez köthető. És majd minden képzete J_R , egyedül a felszólító módú GYER(E) forma van GY-vel elterjedve manapság, oka viszonylag kézenfekvő, a könnyebb beszélhetőség. De a többi képzet mind J hangos : JÁRÁS(közig. egység), JÁRDA, JÁRÓKA, JÁRNI, meg a többiek.
A "MÉK" forma meg már eleve egy összehúzott szó (ergo későbbi), hiszen a szó végi K egyértelműen beazonosítható mint személyrag az egyes szám első személy esetén. Ez a személyrag K ugyanúgy ott a MEGYEK/MENEK formák végein is, tehát itt szórövidülés van. Hogy melyikből?... Mindegy, mert mindkettőből kivitelezhető.
MENEKÜL valóban a MENből van, ez rendben van. Lehetne akár ez MEGYEKÜL is, nincs megtiltva, de könnyebb az N hanggal mondani, és igazából elég is csak az egyikre megcsinálni a szót.
Szerintem a MEGY forma is ugyanúgy ősi mint a MEN variáció. Mindkettő messze megelőzheti az ismert nyelvemlékeinket (sok ezer évek), egyszerűen kétfélére van ez képezve már nagyon régóta. A toldások meg az idők során változatosan alakultak, nyilván idővel a kényelmesebben szövegelhető hangalakra fog szavazni az ember.
Ez a személyragozott formákból is jól látszik, mára nagyjából ezen jobb beszélhetőség okán a 6 személyragozott forma megosztozik szépen azon hogy MEGY vagy MEN.
METÉL szó : Ez nem ide tartozó, a fogalom amihez tartozik az a METSZ...
Anonymus nem Magyarországnak nevezi hazánkat, hanem Hungarie-nek. Nem tudta, hogy ez az ország Magyarország?
1. oldal, jobb oldali szöveghasáb, a szkítákról szóló fejezet első sorában, középen.
A Mogyer NEM népnév, hanem terület! Fordításban: "Szcítia tehát igen nagy föld, melyet Dentü-mogyernak hívnak." Ami az eredetiben dentumoger, sem Ü, sem GY nincs a latin szóban.
És itt egy egyértelmű utalás arra, hogy Góg és Magóg népe Szkítia szumszédja volt, nem azonos a szkítákkal: 10-11. sor
"A Szcítiával szomszédos keleti tájon pedig ott voltak Góg és Mágóg nemzetei"
Az alábbi mondat ennek a fejezetnek a 17-18. sorában található, benne a Magóg, és a Moger nevekkel, a 18. sor közepén pedig a MOGER nevet olvashatod.
A magyar fordításban: "Szcítiának első királya Mágóg volt, a Jáfet fia, és az a nemzet Mágóg királytól nyerte a magyar nevet. Ennek a királynak az ivadékából sarjadt az igen nevezetes és roppant hatalmú Attila király"
Majd arról tudósít a szerző, hogy: "Ő az Úr megtestesülésének négyszázötvenegyedik esztendejében a szittya földről kiszállva hatalmas sereggel Pannónia földjére jött, és a rómaiakat elkergetve az országot birtokába vette." Tehát ők voltak a történelemből ismert hunok.
Béla királyt Bele regis-nek, Álmost Almus-nak írja, stb...
Béla: bal oldali szöveghassáb 2. sor vége, 3. sor eleje: "BELE regis hungarie",
MEGY az egy rendhagyó ragozású igénk, TESZ, VESZ, LESZ , HISZ, VISZ szavak viselkednek még efféleképpen a nyelvünkben.
A "MEGY" formának is sokkal több mára elfeledett formája volt régen. MEN szónak is van ilyenje. Személyragozásnál volt MENSZ amit a CSENSZ/KENSZ/FENSZ /ÜZENSZ alakokban ma is vidáman használunk. A MÉSZ nyilván már rövidült hangalak.
De személyragozásnál is volt MEGYNEK, vagy MEGYTEK alak is. A felszólító módot is megoldották vele, a MÉGY ONNAN kifejezéssel, ma is hallani ezt még vidéken idősebbektől.
Azt állítottam hogy a "MEN" forma prímán ragozható, és ezáltal jól kiejthető alakok jönnek létre, ez nem indokolná a MEGY formát. Fordítva már nagyon is volna értelme. Ezt tartom is hogy a MEN jól ragozható mindenre, mert megvannak a régi formák.
Erre te : "Dehogy mindenre"
Pedig de, mert a MEGYEK az MENEK , a MENSZ létezett a MÉSZ előtt, a MEGY helyett MÉN volt, a MEGYÜNK helyett MENÜNK, ma is mondják még itt-ott így ezeket. Minden MEGY forma kiváltható MEN dologgal (ki is volt), azaz a beszélhetőség nehézsége nem indokolná hogy MEN formából MEGY-et készítsen az ember. De mégis itt van nekünk mindkettő.))
"...a menekedünkből (székelyek mindig így mondják) megyünk lett."
Biztos hogy nem, ez annyi mint MEGY+ÜNK, a GY végű már létező ige + személyrag kettes szám első személyben, ez elég triviális szerintem...
"Nem lenne rossz gondolat, csak hogy nem számol a felszólítómóddal... és a többi személy és idő ragokkal."
Jó észrevétel!
"Nem lehet kérdés, hogy a szóképzés során a mássalhangzó érintkezések miatt a kiejtésben keletkezett nehézkesség idezte elő a hangváltást."
Lehetséges... Az mindenképp biztosra vehető, hogy a MEN gyökszó lényegesen elterjedtebb és ez jelenti általában a "menés"-t. A megy gyökkel kevés szavunk van, az is mind a megy(jár) jelentéssel: megy, megye, megyer, s ezzel vége is a sornak.
"mert a MEN esetén eleve prímán működik a toldalékolás mindre, "
------
Dehogy mindenre. Mellesleg nem lenne magyar eredetű egy olyan szó, amit nem lehet tovább ragazni sehogyan sem
Az egykori menek/mék-ből megyek lett, a mén/mejen-ből megyen, a menekedünkből (székelyek mindig így mondják) megyünk lett.
A gy váltást az váltotta ki, hogy az 1. Sz. 3. személy - "ő mejen" szóformánál ki kellett esnie az n hangnak, mert ha nem, pont ugyanaz a szóalak álna elő, mint a menjen - felszólítás esetében. A mejen pedig elég szetencsétlen szóalak - a mely, milyen szóval is alliterál, ezért megyen lett belőle.
CzF:
"A megy tőigéből csak a megyek, a megnyújtott mégy, és megyünk származnak; a többi idő- és személyragokat a men tőige veszi föl, sőt másképen a föntebbieket is, úgymint: menek (v. megyek, tájdivatosan mengyek), mensz, szokottabban: mész, (a tiszta me gyöktől, me-esz), men (v. mén), menünk (v. megyünk), mentěk, mennek; első múlt: menék, menél, mene stb.; második múlt: mentem, mentél, ment stb.; jövő: menenděk, menendesz, menend stb.; parancs.: menj; határtalan: menni; ohajtó: mennék, mennél, menne; részesülő: menő, ment, menendő. "
Jól írtam, direkt írtam így , azért mert ezzel érveltél :
"A MEGY változatot nem lehet felszólítómódba tenni, se múlt időbe, se jövő időbe, se óhajtóba, se részesülőbe " -------- Amire azt mondom való igaz, mert alig kimondhatók jönnek létre.
Ez indokolná is hogy legyen MEGY hangalakot követően MEN is. Fordítva azért nem jó, mert a MEN esetén eleve prímán működik a toldalékolás mindre, azaz fordítottan nem volna indokolt MEN alakot követően MEGY dolgot csinálni. Hiszen a MEN múlt időbe MENT, sima ügy.
Felszólítóban MENJ, simán mondható. Jövő időbe MENNI (fogunk), itt sincs probléma. Óhajtóba MENNÉK, itt is tiszta a beszédünk. MENT szónál sincs gondunk, de a MEGYT--nél volna .))
Ergo ha emiatt változtattunk akkor csak a MEGY forma kellett első legyen, hiszen itt szembesülünk ragozásnál gondokkal, a MEN verziónál nem, tehát itt nem is volna indokolt új szót létrehozni.
Most attól az apróságtól tekintsünk el hogy épp a MEN olvasható előbb a nyelvemlékeinkben, itt annyiból ez nem számít hogy a két szó már bőven ezt megelőzően is létezhetett, csak erről nincsenek meg a leírásaink.
Ja és jut eszembe, ettől még a MEGYEN összehúzódhatott MEN formára, lehet pont azért történt célirányosan hogy jobban ragozható, kellemesebb beszélhetőségű toldott szavaink lehessenek...
