Mondanom se kell talán, hogy nálunk is volt pozitív nagyi, negatív nagyi. Igaz, szerencsére ők mindketten nagyon szép kort értek meg. Viszont - sajnálatos módon - pont a negatív nagyi volt olyan sírós, nyafogós, mint én, vigye el az ördög. :)
Ne csüggedj, amilyen rövidnek tünik az elmult idő, olyan jó és hosszu lesz még ami előtted áll.
Én mindig arra készültem tudatosan, hogy 60 éves korom körül meg fogok halni. Ezt családom nőtagjai korai halála nyomán gondoltam. De jól rámcáfolt a sors, úgy tűnik nemszeretem nagymamám génjeit örököltem, aki 96 évesen halt meg egy megfázás következtében.:-(
A nagyon szeretett nagymama viszont 63 évesen meghalt a 9. infarktusától.
Én is ismertem ilyen hölgyet: kilencven-erősen pluszosan vidoran mondogatta, hogy bár csak még egyszer lehetnék hetven. :) Te viszont ne szólj egy szót se, széles körben terjesztem, hogy termékcsoportot kéne rólad elnevezni, örök fiatalság jeligére. :))
Á, nem is morfondírozok itt tovább, csak valahogy elszontyolított tiborpapa ballagásos története. Yogival ellentétben nekem túl jó a memóriám, és hirtelen beleötlött, miket képzeltem a jövőről, amikor ott álltam, a sarkvidéki májusban ezer évvel ezelőtt, tartottam a nagyívű beszédet az iskolaudvaron, és előttem volt az élet, nem takart el semmit. Hűűűű, de rövid lett az azóta eltelt idő... :-)
Gyerekkoromban láttam egy tévéfilmet, Kovács Krisztiánnal és Páger Antallal. A kisunoka azt mondta benne a nagypapának, hogy te ne halj meg soha, nagypapa, jó? Jó, felelte a nagypapa, és úgy is lett. A szülők öregedtek, az unoka nődögélt, nagypapa jött-ment a lakótelepi panelban... Nem emlékszem, mi lett a vége, de arra igen, hogy ez az abszurd marhaság ültette el bennem azt a végtelen idő-tudatosságot, amely azóta is gyötör. Hogy el kell tudni számolni az idővel. És hupsz, egyszer csak rájön az ember, hogy a nyomorult idő még igyekszik be is előzni. :) A ballagás, na, az például jó apropó ezen morfondírozni. Meg a diploma, meg az esküvő, meg a nagy világkatasztrófák, kisebbfajta elütések, kerek születésnapok. Meg amikor ilyesmit olvasol egy órásról, hogy szerinte csak úgy ottfelejtették.
Megismerkednék a kishúggal. :) És lehet, hogy csináltatok magamnak egy másikat: mögöttem az élet, és nem látok belőle semmit. :-D Na, megyek, nézem a bótot.
Annyi elég nekem, köszönöm, csak hogy a környéket be tudjam lőni. Tényleg mondtad, rémlik, csak hát az én híresen rossz, illetve nem létező memóriám...
Utaltam már rá, de amíg nem lesz több polc, addig ne tegyük nyilvánossá. (Elég legyen egyelőre annyi, hogy "nappali kávéház"... a volt Balettintézet közelében.)
A kávéház-tulajdonosnak illene vennie 3 db IKEA Billy könyvszekrényt á 20 ezerért, ami hamar bejön, ha majd mindenki csinál vele interjút és özönleni fognak a vendégek. Kicsit csalódtam benne, mert korábban mindent ígért, de még ma is mondta, hogy este még visz egy könyvespolcot. Akkor lenne az igazi, ha óriási lenne a választék, de ahhoz polc is kell.
Nem látok veszélyt abban, hogy a vendég, aki fogyaszt, egy könyvet örökbe hazavigyen. Nem kell félni, hogy lefogynak a könyvek, mert a kávéházasnak is már mondták, hogy vinnének ők is sok kötetet.
Valami más elnevezést adnék. Elsősorban helyben-olvasásra ajánlanám, másodsorban becsület-kölcsönzésre, az elvitel lenne az utolsó, csak a helyben-olvasás során javasolt opció. Már csak a kereskedelmi célú beszerzések kiküszöbölése miatt. Meg a vendégmarasztaló mellékhatás miatt.
Délben leszállítottuk a 15 banános doboznyi könyvet a nappali kávéházba, mert azt mondta a tulajdonos, hogy megvannak már hozzá a könyvszekrények. Sajnos ami van, az nagyon kevés, tehát ha van valakinek fölös régi (nyitott, egy vagy két méter magas) könyvszekrénye, amit tud nélkülözni, jelezze, mert elmennénk érte, hogy végre óriási választékkal beinduljon ez a reményeink szerint országossá terebélyesedő "Könyv elvitelre" kezdeményezés.
Azon mindenesetre el fogok gondolkodni, hogy eszerint ha én valamire azt írom, "jópofa, nem?", akkor abba azonnal tömegek értik bele, hogy "felháborító visszaélés, környezetkárosítás, monnyon le". :) Ez szépen árnyalja az önképemet, de azért most elmegyek dolgozni.
Őszintén szólva, én is elbizonytalanodtam egy kicsit, hogy jól értem-e a témát. De az a jó, hogy rá lehet kérdezni, és senki sem harapja le a másik orrát :). A tiéd szerintem a helyén van, ha nem hiszel nekem, könnyen ellenőrizheted :)
Az is előfordul, hogy megoszlik az ember figyelme.
Amúgy ma este hattól fentről hullik a szúnyogírtó, csak szólok. Tíztől pedig a főldi permetező irtás.
Kullancs is van, csak jelzem. El is tettem, állítólag az célszerű, ha később kérdéses tünetek vannak, egyértelműen megállapítják a nyamvadékból, hogy ferőzött-e.
Ezt nem tudják irtani, tavaly legalábbis nem volt engedélyezett vegyszer.
Felteszem, ez nem érint, de itt még szemfelszedést is vállalnak. :) Ami a cipészt illeti, legszívmelengetőbb háziasszonyi bókomat tőle kaptam, amikor egyszer szokás szerint, a tél végeztével vittem a csizmámat sarkaltatni. "Ha mindenki ilyen rendes volna, mint kegyed, nem csúsznának annyira össze a munkáink novemberben". Rém büszkén húztam ki magam.
