" A szőlőhegyi területemre telepített kákival, hatalmas fügékkel, nagy babérral én is közelítem lassan a két évtizedes jelenlétet, mégis csak olyanoknak van pl. fügéje a közelben, akiknek egyébként is volt, vagy lenne.
Ha azt mondom, hogy "Magyarországon vagyunk", akkor ezzel egy bizonyos attitűdre utalok. Itt szigorúan tilos "kilógni a sorból". Ha van valamilyen növénykülönlegesség valahol, azt esetleg elmennek megnézni, "elzarándokolva" oda, mint valami kegyhelyre. Az ott van, az valami különcé, aki olyan bolond, hogy "ilyenekkel foglalkozik", aztán mindenki hazatér és teszi a dolgát tovább, ahogy szokta, legfeljebb néhány hasonló "különcben" indít el olyan gondolatokat, hogy neki is lehetne valami hasonló. Itt a topicban mi mind ilyen "különcök" vagyunk. De a mi törekvésünk itt az, hogy megpróbáljuk kialakítani azt a mentalitást, ami nem így közelíti meg ezeket a dolgokat. Különcnek lehet tekinteni azt, aki a háza köré középkori várat épít, vagy veteránautó tulajdonos, stb. De a nálunk meghonosítható, kiemelkedően hasznos növények terjesztését bizony nem ilyen szemlélettel kellene megközelíteni.
"Ember, ha ilyet ültetsz, nem fogsz már kilógni a sorból". Igyekezz, mert, ha időben nem ültetsz, Te fogsz kilógni a sorból, mert mások megelőznek!"
Ezen a fórumon olyan, teljes mértékben, vagy korlátozottan téltűrő, nálunk még kevéssé ismert gyümölcsfajok hazai termesztésével kapcsolatos tapasztalatokat, gondolatokat, ismereteket oszthatunk meg egymással, melyek feltétlenül érdemesek lennének a magyarországi meghonosításra. Néhány hobbikertész már rendelkezik ezen növények néhány példányával, ezért szándékunkban áll e példányok felkutatása, a tulajdonosok tapasztalatcseréje. E fajok közül a legjelentősebbek és legérdemlegesebbek a kivi, a káki/hurma/datolyaszilva (diospyros kaki), a füge, a jujuba (ziziphus jujuba) és a pawpaw (asimina triloba). Ezek mindegyike teljesen rezisztens, tudomásunk szerint semmiféle növényvédelmet nem igényel, így megvalósítható velük a biotermesztés. A füge és részben talán a káki kivételével mindegyik teljesen télálló. Éppen a füge korlátozott fagytűrése miatt elengedhetetlen, hogy foglalkozzunk az éghajlattannal, különösképp a mikroklímát alakító tényezőkkel, mert ezek ismeretében belátható, hogy a fügét is az ország jelentős területein megfelelő biztonsággal lehet termeszteni. A topik feladata a tanácsadás, helyes művelési példák, modellek bemutatása is. Bárki beszélhet sikereiről, de akár esetleges eddigi kudarcairól is, ez esetben célunk a megoldás együttes keresése, azonban nem lenne jó, ha ez a jobb sorsra érdemes, azaz akár nagyüzemi ültetvény céljából meghonosításra érdemes növényeknek a valóságtól eltérő, negatív propagandát eredményezne. Sajnos nagyon makacs, közkeletű tévhitek akadályozzák ezen gyümölcsfajok hazai elterjedését, éppen ezért célunk e tévhitek lerombolása, néhány sikeres magyar mintaültetvény és elszórt házikerti példák bemutatása által. A már létező mintaültetvények bemutatásával szeretnénk egyfajta mintát adni a magyar kertészeti, gyümölcstemesztési szakma kezébe. A jelenlegi helyzet sajnos az, hogy több évtizedes lemaradásban van a szakma ezen gyümölcsfajok meghonosítását illetően, konkrétan sehol nem foglalkoznak a honosítással. Ez köszönhető részben az e növényekkel kapcsolatos makacs fagyérzékenységi hiedelmeknek, valamint Magyarország klímatényezőinek totális félreértelmezésének.
Az eddigi csekély elterjedtség jelentős részben köszönhető a különböző hazai kertészetekből beszerzett megbízhatatlan, rossz minőségű szaporítóanyagnak is. Ez különösen nagy gondokhoz vezethet egy olyan kétlaki növény esetében, mint a kivi, amelynél jelentős számú vevőréteg kizárólag hímnemű növényekhez jut hozzá a nem létező önporzó néven, vagy hamisan, különböző neműekként forgalmazva. Ezért célunk a megbízható beszerzési források felkutatása, a megfelelő tulajdonságú példányok házi, vagy esetleg kertészeti szaporítása, egymás közötti cseréje.
Foglalkozunk még a hagyományos gyümölcsfajok rezisztens fajtáinak szelektálásával, vagy régi, feledésbe ment, de jó és ellenálló fajták újraélesztésével is. Szeretnénk szakmai útmutatást adni olyanoknak is, akik belevágnának új fajokkal, fajtákkal az üzemi méretű termelésbe is. Azt várjuk, hogy a topik leendő résztvevői az itt megszerzett ismeretek aktív terjesztőivé is válnak, felgyorsítva ezek magyarországi meghonosítását.
Mindezt egy angol anyanyelvű hallgatóság előtt mondta, nyilvánvalóan "szőr mentén" fogalmazva (bocsánatot is kérve), de én olvastam nyelvészeti elemzéseit eredetiben. Hát azokhoz képest én az angol legnagyobb dicsőítőjének minősülhetnék. De ugye, amit szabad Jupiternek, nem szabad az ökörnek. :)))
Az angol írófejedelem drámáit a magyar közönség ismeri, és szereti. Kevesen tudják, azonban, hogy ez az ünnepelt, híres író "puszta kíváncsiságból" alaposan tanulmányozta a magyar nyelvet. Egyik régi rádiós interjújában - melynek anyagára egy amerikai archívumban bukkantam rá - a következőket mondta:
Részlet az interjúból:
- Azt állítja tehát, hogy angol anyanyelve nem segítette abban, hogy világhírnévre tegyen szert? - Sőt, kimondottan ebben és csak ebben az egyben segített. Angolul beszél és olvas ma már a művelődésre igényt tartó világ nagyobbik fele.
- Akkor miért tette az imént azt a sejtelmes megjegyzést, miszerint Önnek a sors nem adta meg azt a kegyet, hogy egy bizonyos, sokak által ismeretlen nyelven írhatott volna?
- Ez kényes és bennünket érthetően zavarba ejtő téma, de ha már így forszírozza, röviden összefoglalom: Magánbeszélgetéseimben már régen tisztáztam egy egész sor kitűnő íróval azt a furcsa tényt, hogy egy igazán tehetséges angol nyelvű írónak az előbb már említett hatalmas előnyök ellenére is leküzdhetetlen nehézségekkel kell szembenéznie. Őszintén mondom, az anyanyelvemen nagyon sokszor képtelen vagyok érzéseimet és gondolataimat teljes pontossággal visszaadni. A mi nyelvünk gazdag, nagy és praktikus, de viszonylag fiatal. Áttanulmányoztam néhány ősi nyelvet és akkor rádöbbentem, hogy azok lényegesen nagyobb erővel és pontossággal képesek közvetíteni az örök emberi gondolatot, mint a mi nyelvünk.
- Mondana erre néhány példát?
- Az idő rövidsége miatt most csak az általam legcsodálatosabbnak tartott magyar nyelvet vegyük példának. Erre a mindössze talán 30 millió ember által beszélt nyelvremekre utaltam abban a bizonyos, Ön által sejtelmesnek érzett megjegyzésemben. Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam ezt a nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az érzelmek titkos rezdüléseit. A magyar nyelvben a propozíciók használata helyett a legtöbb szó végét óriási variációban, változtatni lehet. Ez a művelet a legkisebb érzelmi rezdülést is képes kifejezni, és hűségesen visszaadni. Ehhez képest (s itt bocsánatot kérek a tisztelt Hallgatóságtól!) sokszor úgy érzem, hogy a mi angol nyelvünkön a legtöbbször képtelen vagyok a közlendőm belső lelkiismeretem szerinti pontos visszaadására és ahelyett, hogy biztosan odatalálnék, ahová akarok, csak járom és járom az utam a körül a szólás-mondásunkban szereplő bizonyos bokor körül. (I am just going and going around the bush.)
"egyet értek veled, mint ahogy érted a hardy szabadon értelmezhető, az általad leírt nyelvi okok miatt"
Tízezer oldalas tanulmányt tudnék írni az angol kártételeiről és hibáiról, de nem szeretném, ha bárhol is félreértenék, mert amennyire lehetséges, megpróbálom szem előtt tartani az anglofon népesség tiszteletét és érzelmeit. Nekik az anyanyelvük nyilvánvalóan ugyanolyan szent, mint nekünk a miénk. De mivel millió sebből vérzik, minden rajta folytatott objektív elemzés sértésnek, ócsárlásnak tűnhet. Így, amennyire lehet megpróbálom kerülni a bemutatását. Lehet, ugyanez az oka annak, hogy nemigen hangzik el sehol, hogy mezítelen a király. Pedig sajnos még gatya sincs rajta!
abszolult egyet értek veled, mint ahogy érted a hardy szabadon értelmezhető, az általad leírt nyelvi okok miatt, hozzátenném, hogy nem azért írtam ezt mert nem vagyok tisztába a szó jelentésével, hanem azért mert már az amcsik is egyreinkább erre a kifejezésre használják ezt a szót, mintsem arra hogy jelezzék, hogy télálló az adott növény vagy sem.
Sőt, az olasz megenged, lehetővé tesz egyéni, kreatív, alkalmi képződményeket is, amelyek nincsenek benne a szótárban, mégis minden beszélő számára érthetőek és ugyanúgy értelmezhetőek.
Mint pl. "terminatezza" - "bevégzettség" (a magyar megfelelője sem létezik, mégis érti mindenki)
vagy "terminatorio" - "bevégzést kiváltó, bevégzést elérő, bevégzésre ható, bevégzéssel kapcsolatos" (hiába keresnénk a szótárban ezt is, mégis bárki olaszul tudó tudná értelmezni)
Természetesen mindez a szigorúan és szárazon nyelvészeti logikai elemzés azzal a kiegészítéssel értendő, hogy a világ sok-sok részén az angolt anyanyelvként beszélők részére ugyanolyan szent és sérthetetlen, mint bármilyen eredetű, előtörténetű és hangzású nyelv. Ez így van jól és ezt a tényt tiszteletben kell tartani. Ez pontosan olyan, mint ahogy az ember imádja a szüleit, vagy a szülőföldjét bármilyen lett légyen is az. Ezzel én is így vagyok és az angolt ebből az aspektusból ugyanúgy tisztelem, mint bármely más nyelvet. Amit kissé indulatosan előadtam, az elsősorban arra vonatkozik, ami a nem anglofon világot illeti, azaz, hogy szerintem világnyelvként nem szerencsés választás.
Az angol zagyva, helyesírásában és kiejtésében is zavaros szókincsét alkotó lexikális elemeinek kölcsönző nyelveiben természetesen ugyanazok az elemek szerves kapcsolatban vannak, ennek megfelelően automatikusan értelmezik önmagukat:
Pl.: Olasz: termine - vég, határ
terminare - végezni, befejezni,
terminante - végződő, befejeződő
terminativo - valamit befejező, végét jelentő, határát szabó
terminazione - befejezés, bevégződés
terminabile - befejezhető, bevégezhető
terminabilitá - befejezhetőség, bevégezhetőség
terminale - vég-, végső, határ-, határt, szélső (csúcsi), valaminek a végén, szélén, csúcsán lévő
Azaz, teljes szóbokrokkal van dolgunk, amelyekben a megfelelő saját(!) képzők következetesen módosítják/bővítik a gyök jelentését.
Ha már így elkapott a hév a nyelvészkedésben, eszembe jutott egy másik példa az angol működésképtelenségére vonatkozóan. Éppen a nevezett amerikai fórumban fordult elő, hogy az egyik hozzászóló a másiknak utalást tett egy "csúcsrügyre" /'terminal bud'-ra/. Amire utóbbi visszakérdezett, hogy mit jelent a 'terminal bud' kifejezés. Úgy dühbe gurultam, hogy a kérdezettet megelőzvén "túlszajkózott" értelmezést szolgáltattam a "csúcsrügyről", minden létező szinonima és a lehető legrészletesebb körülírás felhasználásával. Benne volt ebben minden dühöm amiatt, hogy a világ egy olyan "nyelvet" fogad el és használ világnyelvként, amelyik az anyanyelvű számára elérhetetlen.
Miről is volt szó konkrétan a "terminal bud" esetében?
Fényesen bebizonyosodott ezen a példán keresztül ugyanazon feltételezésemnek az igaza, amely szerint az angolban csupán hangsor szerinti szó-fogalom beazonosítás történik és az értelmezői mozzanat totálisan hiányzik.
Azaz: a 'terminal' szó több jelzős kifejezésben is előfordul, mint például "terminal disease" (halálos betegség), terminal examinations (valamilyen egységnyi hosszúságú tanulmányi/szorgalmi időszak végét záró vizsgák),
főnevesedett melléknévként: terminal (pályaudvar, (vég)állomás, autóbusz pályaudvar, stb.) terminal (számítógép, stb. -terminál)
Nos, az angol nyelv úgy (nem) működik, hogy az "anyanyelvű" (az angol esetében minden csak idézőjelben értendő) minden egyes jelzős kifejezést külön-külön tanul meg (amennyiben élete során találkozik vele), anélkül, hogy az alkotóelemek jelentését érzékelné. Tehát egy újabb olyan jelzős szerkezetet, amelynek a jelzője pl. a "terminal" ismét "szőröstül-bőröstül" raktároz, úgy, hogy a 'terminal' jelző jelentését továbbra sem tudja behatárolni/érzékelni/elkülöníteni a jelzett szótól.
Számára tehát a "csúcsrügy" nem egyenlő a CSÚCS+rüggyel, hanem egy ismeretlen szó, ha még nem hallotta, nem ismerte ebben a formában, hiába ismerte addig rengeteg egyéb szókapcsolatban a 'csúcs' szót.
Mialatt Amerikában szörnyűbbnél szörnyűbb hideghullámok söpörtek végig soha nem tapasztalt alacsony hőmérsékletekkel, bele-bele pislantottam az amerikai fórumokba, arra lévén kíváncsi, hogyan kommentálják az eseményeket. Meglepve tapasztaltam, hogy olyan diskurzusok folynak, mint a legnagyobb békeidőben. Arra gondoltam akkor, hogy a normál esetben elég nagy túlélési biztonságot nyújtó területeken fügészkedőknek nem tűnik fel, hogy egészen kivételes klímaidőszakot élnek és a fügéik már régen nincsenek az élők sorában, miközben ők még felszabadultan és könnyeden cseverésznek róluk.
Hasonló esetben mi mást se tennénk, csak túlszajkóznánk az aktuális időjárási anomáliákat. Mert mi már értünk hozzá!!!!
Ilyen csúnya fogalomelcsúszás nem véletlenül éppen az angolban, az angol hatására következhet be.
Az angol szókincs heterogén jellege és a szókölcsönző nyelvek írásmódját nagyrészt megőrző, de kiejtésben durván torzult szókészlet teljesen megbénítja a nyelvi elem értelmező/etimológiai/szógyökből kiinduló megközelítését az anyanyelvűek részére. Ennek következtében egy adott szó eredeti jelentése nem marad stabil (miután tulajdonképpen "szóbokrok" sincsenek, minden nyelvi elem egy kis külön szigetté válik) a jelentés könnyen kiterjed, vagy éppen szűkül, illetve elcsúszik.
A "hardy" kifejezés a "hard" (kemény) melléknévből származik, a "winterhart" német melléknév megfelelőjeként. Azonban amíg a németben elengedhetetlenül ott van előtagként a "winter-" (tél-) /v.ö. "TÉLálló"/ és a szó könnyen értelmezhető az azt akár első alkalommal halló részére is, az angol beéri a "hardy"-val. Innen aztán a "hardy" ugyanúgy önálló életet kezd élni, mint minden egyéb angol lexikai elem, azaz azt jelenti, hogy .... ????, egy kicsit mindenkinek azt, ahogy ő érti, etimológiai/szóbokorral "körbeültetett" értelmezési támogatás nélkül. Így könnyen megtörténhet az, hogy a "hardy" a füge vonatkozásában 'vegetációs időben termést érlelni képes' fügét KEZD jelenteni. Ezért nyelvészeti okok miatt elsorvad az a distinkciós képesség, ami a fogalmi pontosításhoz lenne szükséges.
Amennyiben a többi fügefajtához hasonló téltűrésű, de sarjakon termést érlelni képes fajta a "Hardy" Chicago, tessék megfontolni az ebben a kis "nyelvészeti tanulmányban" leírtakat.
/Tudom, semmiben sincs igazam és mindent túlszajkózok, de egyszer talán a vak tyúk is talál szemet./ :)))
ha azt tapasztalnám valamelyik fügefajtánál, hogy hasonló téli hőmérsékleti mélypontot bír el, mint a fajták többsége, de az éves sarjakon beérleli a termését, eszembe nem jutna "télállónak" nevezni.
Amennyiben csak arról lenne szó, hogy képes beérlelni a termést az éves sarjakon, akkor a "hardy" jelző egyáltalán nem találó. Ebben az esetben a "recuperater" elemet ajánlanám fel részemről az anglofóniának.
Ákosnak írok majd emailt, csak nem nagyon akarom zavarni, mert elfoglalt. Sajnos a legutóbbi emailemre is csak egy hónap után tudott válaszolni. Remélem, hogy a nyári szezonban többet lesz itt a fórumon is.
Jó reggelt! Bár nem fűzök hozzá túl sok esélyt, azért kísérletképpen kíváncsiságból fogok venni egy hőmérőt, és télen fogom mérni a hőmérsékletet. De hozzáteszem tudtommal azért Hardy, mert elfagyás után is képes beérlelni a termését. Akárhogy is de ez a két feltevés közül valamelyik beigazolódna, az enyémhez hasonló adottságú kerttulajdonosoknak nagyon jó lenne, mert így is úgy is tudnánk fügét enni, ha nem fagyna el azért, ha meg elfagyna akkor az említett jó tulajdonsága miatt.