A BÍBOR esetében valóban sok mindent láthattunk, csak szerintem épp a legkézenfekvőbb magyarázat maradt el a hangalakot illetően. Ez is egy a maga egyszerűségében nagyszerű szóalkotás, nem is kell túlfantáziálni sem, mint oly sokszor most is elég az előttünk lévő valós hangalakból kiolvasni a lényeget.
Itt van minden előttünk, csak észre kell venni.
Először is szögezzük le : a BÍBOR szónak eredetileg semmi köze sincs a színekhez. Se fehérhez, se lilához, de még a hupikékhez sem. Ahogyan a "citrom" szónak sincs a sárgához hangalaki kötődése. Egyszerűen egy később születő hasonlat a citrom valós külleme okán. És ez épp nálunk sárga, de valahol máshol, ahol épp a zöld citromot fogyasztják, ott a citromszín az zöldet fog jelenteni.))
Ugyanez a műsor a bíborral is, épp hol milyenre csinálták meg. De eredetileg a BÍBOR egy nagyobb térfogatú BÁRsony öltözék, ami BE-BORítja az emberi testet. Ez az egész lényege tömören. Ennyire egyszerűen kifejező a BE gyökünk és a BOR (borítást kifejező) gyökszavaink összeháziasítása.
De jó rég ez BÉBOR is volt megnevezve, csak hogy alá is legyen ez támasztva megfelelően.
A színek csak ezután jöttek elő, és ez attól függően kavar már be utólag, hogy hol milyen volt a jellemző színe...
Tudatos szóképzés, tehát tudatos a változtatás is. Szerintem nem probléma a H hiánya, hisz úgysem ejtenénk ki teszem azt egy harangszóra alkalmazott BING--BANG szavak esetén sem ha ez BHANG volna.
Továbbá nem zárható ki hogy kezdetben még ezt is jelölték. Mert egy-egy szónál még van írott emlék H betéttel is, például THENGER még így is megtalálható, vagy a CSENG szó is látható régről CSHENG leírásban is megjelenítve. De ezeket úgysem ejtjük ki, így teljes joggal elhagyhatóak.
Vannak más példák is a tudatos hangalak módosításra, aminek az alapja hogy az egyik fogalomból másik legyen és mondjuk egy melléknév segítségével főnevet képezzünk :
--ÉSZ és --ÁSZ képzésű főneveink. KERTÉSZ, HALÁSZ, VADÁSZ, ERDÉSZ, ők másképpen a KERTES, HALAS, VADAS, ERDŐS emberek megnevezése. De igény volt rá elkülöníteni a jelzői használatot magától az alanytól, így egy kisebb változtatást eszközöltek...
Történetesen arról, hogy a szavak (gyökök) eredeténél ne a szavak rokon jelentéséből induljunk ki, mert az idők folyamán - mint láttuk a bíbor esetében - akár többször is megváltozhat, becsaphat minket, viszont a hangok jelent6ése nem változik.
A szavak rokon jelentéseit csak addig és annyiban szabad a vizsgálat során figyelembe venni, amíg és ahol azok segítenek bennünket a hangok jelentésének tisztázásában.
"És jó eséllyel az ilyen ösztöngyökök és hangutánzó gyökök képezhetik alapját a későbbi "értelem"gyököknek is. Csak némelynél nehéz már visszafejteni hogy hol is kezdődhetett el ez az egész."
Mégis ez az egyetlen út, mely a gyökök jelentésére, a gyökök kialakulására, toldalékolásra ad valószínűsíthető választ, ill. más nyelvekben található azonos jelentésű és hasonló hangalakú gyökök összehasonlításra is alkalmas.
"Mondjuk annyi van hogy szerintem sok 3 hangos gyökünk is létezik bonthatatlan formában, amelyben az első és a 3-dik mássalhangzó fix elem."
Elképzelhető, hogy vannak ilyenek, azonban a hangok jelentése ezekben is változatlan.
"Ezeket a tulajdonságokat sok nyelv összevissza használja, nem rendezi őket logikai értelembe, mint a magyar."
Pontosan erről van szó. Még jó hogy alig egy napja mutattam be az angollal, hogyan is csinálja ezt.))
De választhattam volna a latint is, mindegy.
De akár még a magyar nyelv is létrehozhatott volna a FORRÓ szó által egy kifejezést a tűzre, ugyanis semmilyen törvény nem tiltja hogy a TŰ hangalakon kívül más nem használható erre.))
Simán ha épp igény mutatkozott volna rá, akár lehetne FORROMÁNY vagy teszem azt FORRAZ (forró+az) szavunk is a tűzre, ez csak technikai kérdés hogy minek a gondolatából legyen meg egy kifejezés.
Ez olyan mint a LÉPCSŐ meg a FELJÁRÓ esete, vagy ÉTEL kontra TÁPLÁLÉK, nincs kőbe vésve hogy ugyanazt csak egy gyökből építhetjük fel...
Lehet hogy van közük a FEKETE és FEKÜDT szavaknak egymáshoz. FEKSZIK kapcsán bedobnám ötletnek a FÉKEZIK szót is, hiszen aki ezt teszi az éppen hogy megáll és megpihen.
Ez persze csak akkor áll meg ha eredetileg csak élőlényekre mondták és alkalmazták, állatokra és emberekre mondjuk. Ezt meg aki ma 2024-ben ki tudja deríteni az vendég egy sörre.))
A másik szavam a FEKÜ amit meg kőzetekre mondanak. FELsőség kapcsolatát nálam is erősen kétségbe vonja az a tény hogy ez éppen hogy egy alsó réteg és pont nem a felső. És gyakran valóban feketés és sötét a színe. Ez lehetne egy kapocs, ami közösíti a szavainkat és a hangalakok hasonló megnyilvánulására is indok lehetne...
Leírtam feketén-fehérre, a FIR(e) gyök nem a FORRÓ átirata, hanem a PIR(e) megfelelője. Itt a jelentés azonos, a hangalak csak egyben különbözik, hallásra csaknem azonos.
A FORR-FIR(e) párosításban a jelentésük különböző, és a hangalakjuk ugyan hasonló, de hangzásra nagyban különbözik az előbbi párostól.
"Hát a leggyakoribb jellemzője, a tűz nem épp forró?.))"
Nem, mert ez már hozzáadott jelentés a tűzhöz. (Forró az, ami a tűz által elkezd bugyogni, kvázi forogni a fazékban, de soha nem ég...)
A tűz ég, és éget, pattog, ropog, tűz(ő) fájdalmat okoz. És for-og is, de a vitatott szóban I hang van! FIRE
Miután Te is a FE/FÖ gyököt tekinted kiindulásnak, mely a gyökök egyik alkotója, így tulajdonképpen egyet kéne értenem veled, de nem tehetem, mert nem vagyok telesen meggyőződve arról, hogy a felsorolt szavak hangsorbeli különbségei csupán a mássalhangzó-vátozásra lennének visszavezethetők. Bár igaz az, hogy a FEL / FÖL gyökök egymás szinonímiái, koránt sem biztos, hogy ez minden esetben igaz. Ti. a magánhangzók jelentését nem szabad teljesen figyelmen kívül hagyni, azok is részei a gyöknek, s nem csak díszítésnek szánta a szóalkotó... Különösen akkor nem, ha a szavak jelentése különböző, és a FEL jelentés sem mindig érződik ki...
Továbbá az F hang jelentése sem tisztázott még, hiszen csupán egyet azonosítottunk be közülük, FE=fel/fől. De ott vannak még a FA, FI, FŰ, FO, hangzásúak is, szintén más és más jelentéssel.
Sok itt a kérdés, és magam is zavarban vagyok, hiszen a FŐ(z) nem hangutánzó, mivel ami fő, az inkább rotyog...
A FO(rog) sem felfelé irányuló mozgás, a FO(lyik) pláne nem. Aki FÜ(rdik) sem felfelé, inkább befelé mozog a vízbe, belemerül. Ami FI(tyeg) lefelé lóg, a FI(nom)-nak nincs iránya, aki FÚ(r) lefelé fúr, aki elFÉ(r) az két tárgy közé kerül,
Összegezve: Nekem is az a véleményem, hogy a felfelé irányultság mindenképp jó megoldás, és ez az F hanghoz kötődik (mert a többi hang más jelentést hordoz).
Ezen kívül még biztosan van más jelentése is az F hangnak, de egyelőre nincs ötletem. Már azzal is gondban vagyok, hogy az F hangnak valamilyen hangutánzó szerepet adjak, amiből ki lehetne indulni, mert nagyon kevés ilyen természetes hang van, talán a FÚ(j)...
"Az ÍV meg mióta egyenlő a körrel?... Az ív az szerinted =kör?...)) "
Nem én állítottam, hanem C-F.
"Az ÖV legrövidebb szóink egyike, s mind hangzásra, mind értelemre hasonló az ÍV szóhoz. Alapfogalom benne a kerekség, kerítés "
"Előbb javaslom az ominózus szavak helyes értelmezését legalább valamelyest megközelítőleg, ha ez összejön akkor lehet miről egyeztetni, addig csak bohóckodunk."
Megtettem:
"Az OVális és ÖV nem ÍV, mert mindkettő önmagába visszatérő alakzat. Az ÍV pedig nem. Az ÍVvel nem tudod a gatyád felkötni, mert nem ér össze a derekadon...:D
Az ÉV sem ÍV, mert nincs alakja, hozzáadott jelentése pedig egy kör, mert visszatérő, ismétlődő időegység. Ha ÍV lenne, akkor max. negyed- vagy félév lenne....
Az ÓV is inkább a takar szóval rokon, ámbár ez lehet félgömb..
Viszont érdekes módon nem rokonítod a körrel egyiket sem, pedig arra sokkal inkább hajaznak az ÍV kivételével...."
Amúgy örülök, hogy Te sem tartod egyenlőnek az ívet a körrel...
"fe-ér, annyi mint felső erejű, tulajdonságú vagyis olyan mint valaminek felső, azaz legvilágosabb része, oly világos, mint a felső"
Ha a FE-hér felső erejű, akkor a FE-ketének is annak kell lennie ha ellentéte, ha nem... A két főisten - a nő és a férfi - egymás "ellentétei" de mindkettő felső erejű.
ÚESz Tőgy: A magyar eredet becsatlakozása pedig innen érthető meg: Úesz.: tőgy A: 1554 tölgyelnek - Valószínűleg örökség a finnugor korból. | ≡ Vog. (T.) tal’ək ’csúcs, vég, felső vízfolyás’; osztj. (V.) tö̆j’‹folyónak, fának› felső vége; ‹dárda› hegye, csúcsa’; votj. (Sz.), (M.) tul’i̮m ’a fa felső zsenge hajtásai’; finn (R.) tutka ’csúcs,
Pesti Gábornál is tölfa, tölyfa (Toldy F. kiadása 116, 136. l.) / Tömött, telítődött, töltött fogalmakkal kapcsolatos a töve (tölcsér) ( lásd "tő" "tönk" finnugor erdete).
Az villant be, hogy a FEKETE szavunk simán annyit jelent, hogy FEKÜDT szín. Mint amikor azt monjuk hogy valaki LEFEKÜTT.
Így az eredeti alak feküdő, feküdtü lehetett - ebből lett fekete
Lásd - a fekete az ESTE, este pedig ALSZUNK. Lokikus, hogy ez is a lefele mozgással a fekvéssel van kapcsolatban.
CzF.: FEK, (1), elvont gyöke többféle értelmü szóknak. 1) Am. hajlás, meghajlás, lenyugvás, a fekszik, fekvés, fektet stb. származékokban. Régente önállóan is divatozott, mint: fek-és, fek-et, fek-ő igenévi alakok, és fek-et ige mutatják. Ez értelemben az idegen nyelvekből rokonnak tekinthető vele a sínai fu (procumbere; humilis), szanszkrit bhuj (hajol), görög πτυσσω, német (sich) bücken, biegen, beuger, olasz picgare stb. 2
--
Ennek a FEK-nek viszont nem sok köze lehet a FEL-hez
Ennek bizony a FOG-hoz és a FOK-hoz van köze. Mert aki fekszik, az PADLÓT FOG a fog szavunk van tehát továbbragozva fekszikké.
Hogy igazam van, a németben is meglevő PAKOL - PACKEN szó. Pakolni ugyanis annyi, mint egymásra fektetni valamit!!!!
Hozzáfogni valamit az alatta levőhöz így távolabbról a VÁG szavunkhoz is van köze, hiszen a vág szavunk értelme egy nagyerejű kölcsönhatás, amely vagy hozzá, vagy bele is vágódik valamibe.
Ide kapcsolódik még:
FOKHEGY. Többféle jelentése rejlik ezen közmondatban: Mindennek meg van a maga oka foka, azaz kifolyása vagy vége, határa.
A lefekvés és a fekete is egy folyamat végét jelenti egy szélső FOK-át, értékét.
"Mennyire egyszerű és nagyszerű szóképzés , és nem láttam még semmilyen akadémiai szótárban ennek az értelemnek és logikának a megvilágítását"
Na igen, teljesen egyetértek. Helyette kapunk egy rendkívül körülményes magyarázkodást, meg egy amolyan fellengzős tudálékosságot olyan szavak gyakori ismételgetésével mint "onomatopoetikus" , meg "metonimikus" , továbbá "metaforikus" és "palatoveláris" , ezekkel próbálják betömni a hiányt és a lyukakat.))
Pedig mindenféle "szakzsargon" nélkül egy tömör mondatban lényegre törően el lehet mondani hogy valójában micsoda lehet ez...
Még szép hogy. Meg közös magyarul érthető kifejezéseik (némi gyakorlattal érthető) gyakran felismerhető magyar toldalékolással.
Persze az igen változatos hogy ki-ki éppen hogyan barmolta el mára az eredeti hangalakot, de ezek a szócsoportok is amire utalsz, mind-mind megtalálhatóak például az angolban is, de más nyelvet is írhatnék épp.
Most csak nézzük ezeket a hővel, tűzzel, forrósággal, égéssel, perzseléssel, pirítással, sütéssel, gyúlással kapcsolatos szavakat odaát. Mind megtalálható magyar nyelvű szóval kifejezve , és többször felismerhetjük mögötte a nyelvünk speciális ragozását is !
Csak jól összevissza keverték ezen fogalmakat, közel sem biztos hogy a "szótári megfelelőjénél" bukkan fel az ominózus szó, hanem egy másik hasonló környezetben egy szinonima szónál teszem azt. Na de egy kicsit nézzük is ezeket meg :
FORRÓ szava a FIRE , de van még FIERY is ami szintén a FORRÓ szó mása, jelentése "tüzes, heves, égő" ,kvázi forró. De van FERVENT is odaát, ami "buzgó, heves és FORRÓ" jelentésű.
A "FERVE" már a FORRVA képzése a szavunknak ! De a FORRÓ szó is már toldalékolt a nyelvünkön.
De még FRY is van összehúzott formában, ez is FORRÓ. "Sül,süt" jelentéssel.
És ha már SÜL/SÜT, ezen szavaink is ott virítanak már odaát :
SWEAL típusú elbarmolás a SÜL megfelelője. Jelentése odaát "olvad, perzsel, parázslik" ---- Stimmelünk?... Naná hogy igen !
SOL/SOLAR mint nap is a SÜL szóból van. Mifelénk SÜT, de mi a SÜ formát már ragoztuk SÜT/SÜL dolgokra, tehát nem lehet elégszer hangsúlyozni ha ezek máshol is megvannak, akkor már magyarul ragozott szót használnak ! SZOLáriumban is SÜLni járnak el.
De íme a SÜT megfelelője : SAUT/SAUTÉ jelentése "hirtelensült, pirít" azaz épphogy csak nem az van kiírva hogy SÜT/SÜTŐ/SÜTÉS .)) Nem mellesleg a magyar a pisztolyt elSÜT használja az angol meg a SHOT és a SHOOT használja.)) Ugyanazok átírva ! Csak ez már magyar ragozást visel.)) Hiszen a T már a tárgyra utaló rag. Mindig valami-T és AZ-T sütünk meg vagy el és a többi.
PIRÍT, PIRUL , PERzsel , azaz a sokat tárgyalt "PIR" tüzes gyökszó : Átírva B-R vázra megvan ott is :
Már maga a BURN szó is ide tartozik. Vagy épp a BRASIER ami ilyeneket jelent : "rézműves, rézkovács, szénserpenyő, PARÁZStartó fémüst." BRASIER a PARÁZSOL elbarmolása.
PIROUETTE angolban is megvan, de ez "elvileg francia" szó. Na nézzük csak meg hogy ez mennyire is francia valójában. )) Az átírás az valóban.)) De amúgy a szó táncban forgáshoz és forgócsigához (játék) is köthető. Akkor én meg javaslom hogy tegyük már vissza a szóba az amúgy eredetileg odavaló G hangot a PIRO és UETTE közé, és akkor már PIROGUETTE kapjuk meg amiből már csodásan látható a ragozott PÖR(ö)GETŐ szavunk, és ez passzol is tökéletesen a jelentésekre. Így születnek "idegen" szavak, hogy eleve 3-szoros magyar ragozás van már benne.))
TOAST : a szó pohárköszöntő részével most nem foglalkozom, a többi tüzes részével fogunk most. Tehát jelent "pirít, pirul, pirítós kenyeret, felmelegítés " dolgokat.
Na ez viszont a TŰZ szavunkból lett létrehozva. Ez is megvan, ezt is kipipálhatjuk. Az "old french" mire a britek vezetik, csak hát ez is megvan mindenhol, és némely hangalak igen figyelemre méltó lehet számunkra:
Latin TOSTUS szó még nincs megrövidülve. így parádésan ki tudjuk olvasni a szóból hogy ez a TOSTUS---TÜZETES dolog lehet. Itt még a melléknévképzésünk is megvolt, később lecsalták mert gondolom úgy azért túl feltűnő lehetett hogy mi is ez.
Japán TÖSUTO mintha jól tudná hogy a pirítás az a TŰZ SÜTŐ tevékenysége. Azt hiszem egyet értek.))
Mandarin nyelv : TÚSI azaz TÜZI tevékenység a pirítás.
Egyértelműen a magyar TŰZ szóból keletkeztek ezek...
"Nem tudjuk mikoriak, úgyhogy te is csak a hasadra ütöttél. Te sem tudod igazolni."
Én legalább hoztam 20-30 ezer éves barlangrajzokat ahol ez a két szín szerepel, s feltételezhető, hogy amivel rendszeresen dolgoztak vele, azt meg is nevezték. Ez a dátum bőven az őskorban található.
"Ha ugyanolyan ősi is lenne, mint a sötét és a világos, akkor is a felső erő színe a fehér, mert a FE ősgyök oda helyezi. Pont oda, ahová a fej szavunkat. Fentre."
Meg a FEketét is, de az szerinted "alsó" szín...
"A bibor szó régibb nyelvünkben valamint népünkben ma is hófehér értelmű; irodalmi nyelvünk pedig teljesen tévesen használja „igen piros” értelemmel."
Ha téves, akkor az európai nyelvekben zömmel téves, ha a 'purpura' hangsort a 'babbar' hangsorral azonosítjuk:
"két szót találunk egymás mellett: az egyik byssus, mit a szójegyzék írója a byssus szó alatt bybur szóval fordított magyarra;"
Labat sumer szótárában a babbar=ősz/fehér. (a fehér világít, így lehet fényes, ez alapot ad a fényességes, fen(n)séges asszociációra)
Amennyiben a bíbor szót azonosítjuk (szerintem megtehetjük) a babbar szóval, akkor neked volt/van igazad! Gratulálok!!!
Most már csak az a kérdés, hogyan lett a fehérből lila szín?
Amint látjuk, a fordítás helyes.
A kulcs, a főpapság lila viseletében rejlik, ők voltak a "fennségesek" (a bíborosok). Tehát itt nem a fehér szín jelentése, hanem annak átvitt (hozzáadott ) értelmezése a "fennséges" szolgáltatott alapot arra, hogy a babbar/bíbor szót a lilára értsük függetlenül attól, hogy eredetileg fehéret jelentett.
Azaz, ebben az esetben duplán is hozzáadott jelentése van a "bíbor" szónak babbar/bíbor = fehér, a hozzáadott jelentése: fen(n)séges/felső. Miután a főpapok viselete lila, így ennek a színnek bíbor/babbar lett a neve. (Ez a második hozzáadott jelentés).
Erről beszéltem, az ilyen és ehhez hasonló jelentésbeli változások rendkívül megnehezítik egy-egy szó etimológiájának kifejtését ha nem tudjuk milyen képzettársítás (hozzáadott jelentés) módosította egy adott szó jelentését, alaposan megtréfálhat bennünket.
Természetesen nem a bíborcsigáról lett elnevezve a lila szín, hanem fordítva..
A fu kategória egy fikció, olyan szavak besorolása, amelyeknek amúgy a legtöbb esetben van ie változata is: germánok pl. a forró szóból csináltak tüzet. (German Feuer). Mivel pedig a tűz, perzsel, pirít, píros a görögök meg ebből (Pyrrhus pɪrəs 'vöröses') nevet. Ugyanígy megvann ak fu szavak törökéknél is.
Nevetséges, hogy a nyelvészet homokba dugja a fejét. Van egy közös alaprétege a mai nyelvcsaládoknak.
"A HANG hehát = H + ang (mint b+ong, z+eng igeképző) Halk H-ból- ered, abból az egyszerű okból kifolyólag, hogy ott a HATára a halható és nem hallható hangoknak, de gyakorító és folyamatos igeképzővel ellátva már csak arra vonatkozik, amit hallunk."
Mennyire egyszerű és nagyszerű szóképzés és nem láttam még semmilyen akadémiai szótárban ennek az értelemnek és logikának a megvilágítását.
Helyette:
zeng: Onomatopoetikus eredetű szócsalád. | ⌂ A tő a →zenebona ikerszó előtagjának tövével azonos. A szóvégek különféle igeképzők. A zendül 1. jelentése metafora és metonímia a 2. jelentés alapján.
zsong. Onomatopoetikus eredetű szócsalád. | ⌂ A tő a palatoveláris párhuzamosság alapján összefüggésben állhat a →zseng szócsaládjával. A végződés -g gyakorító képző. A zong változat a →zeng hatását tükrözi. A 2. jelentés metafora. A metonimikus 3. jelentéshez vö. →dong. A 4. jelentés egyfelől a 2. jelentésre megy vissza, másfelől vö. →pozsog. ∼ A (R.) zson ’a méhek zümmögése’ (1815 k.: Kassai: Bef. 190) a zsong-ból lett elvonva.
hang: Feltehetőleg egy onomatopoetikus eredetű tőből származó szócsalád. | ⌂ Eredeti szerepe talán a kong (→kongat) szóhoz hasonló hangjelenségek utánzása volt. Mivel igen régi tőről van szó, azzal számolhatunk, hogy a szó eleji h egy k hangra megy vissza. A végződés névszóképző, ill. -g gyakorító képző; vö. →csillag : →csillog. A hang igét csak származékokban tudjuk adatolni, amelyek közül a hangicsál tájszóként még ma is használatos. ⚠ Iráni származtatása nem meggyőző.
--
Nemjönnek tehát rá, hogy a hang, a halktól a hangosig kifelyezii a hallható hangtartományt. Ezért indúl néma H-val. Semmi köze a konghoz ilyen szempontból, nem mehet vissza rá, mert az nem imitálhat halk hangtartományt. Mint ahogy arra sem jöttek rá, hogy csupán egyetlen hang ugyanolyan képzéséről van szó ezeknek a szavaknak az esetében. Pont a kezdőhang különböztei meg, mire vonatkozó hangokról van szó.
zeng, zsong, bong, zöng, döng, dong, cseng, csing, kong - ez mind mind h+ang
reng, ring, teng, leng, pang - már a mozgás jellegére vonatkoznak, nem a hangjukra.
Igen, és az "angol" HELLO is a magyar HALL szóból van készítve. Erről hosszabban a következő angol-magyarban épp kilátásba helyeztem ennek részletezését.
Ez az "ANG-ENG-ING- ONG-ÖNG" szóelemek már önmagukban is mintha sokszor a H-ANG dolgot jelentenék.
Most játszunk ezzel egy kicsit el különböző hangalakokban :
BONG : B-ANG --- Nem éppen egy B(h)ANG ez ?.))
CSENG: CS-ENG--- Nem épp egy CS (h)ANG ez ?...
DÖNG : D-ÖNG ----- D-(h)ANGÚ esemény.
FING : F-iNG ------- F hangú nemde ?... F-(h)iNG
GONG : Ez meg G-(h)ANG történet.
HANG : Ez maga a hang szavunk teljesen. Régi HU-HONG HU HANG ! És működik.)) Bagoly teszi például.
KONG : K (H)ANG itt is megáll.
LENG vagy LÁNG : Ez a fentiekhez képest nem tűnik annyira egyértelműen passzosnak. Majd meghallgatom ezeket ilyen hangeffekt gyűjtőn. Lehet nem idevaló.
MáNG(oló) : gőzöm nincs most ez milyen hangú, ez is hallgatós lesz. Ha van M hangja stimmel, ha nincs, akkor nem ide való.
PENG vagy PING-PONG : Ez viszont nagyon is P-(H)ANGÚ eseményeket nevez meg.
RENG : R (H)ANG megáll.
ZENG : Z-(H)ANG
ZSONG : ZS-(H)ANG
Mindenesetre nagy arányban működni látszik, mindenképpen érdemesnek tűnik ez egy részletes vizsgálatra. És akkor már a gyakorítóképzős szavak is, hiszen soknak ma is megvan az NG típusú párja és befejezése...
Igen, de akkor meg miről is vitázunk?.)) És jó eséllyel az ilyen ösztöngyökök és hangutánzó gyökök képezhetik alapját a későbbi "értelem"gyököknek is. Csak némelynél nehéz már visszafejteni hogy hol is kezdődhetett el ez az egész.
A HŐhatás szavainál jól össze lehet szedni a valós alapot, ami tényleg összhangban is van a valósággal.
Mondjuk annyi van hogy szerintem sok 3 hangos gyökünk is létezik bonthatatlan formában, amelyben az első és a 3-dik mássalhangzó fix elem. Mondjuk a CSERREN--CSÖRREN--CSURRAN -- CSÜR-víz szavak CSER-CSÖR-CSUR-CSÜR elemei mind egy CS-R hangpárra épülő hangutánzó elem...
