Keresés

Az nagyon pozitív, hogy te is javulásnak érzed a változásaidat.

  De nehézségekre panaszkodsz.. most rosszabb neked? 

Nézz be oda is, ahol ez a topikcím szerint is természetes : 

https://forum.index.hu/Topic/showTopicList?t=9217076

Viszont úgy számíts, hogy ott kibé uram a "lelkiismeret" -  én csak egy simaegyszerű véleménytulajdonos. 

Nem tudom milyen az (normálisan forumozni), de igazán sokat javultam! A 17 év, a rengeteg igazságtalanság... 

Próbálok korrekt lenni.

    Ha értéket teremtesz itt, akkor azt minyimum elismerem. 

Ha ezt rendszeresen teszed, akkor dícsérlek, máshol is idézlek.. talán még példaképnek is tartalak.

Nem így szokták a normálisan fórumozók? 

Yoo wadj hozzám. Köszönet!

Ugyan nem nőhatalomról szól, de ez olyan öntudatos megnyilvánulás, hogy fejet hajtok előtte. 

Vagyok, aki vagyok.

Néked mindent, és

Semmit adok.

Arany búzaföldet kék búzavirággal,

Örök életet az elmúlással.

De még mindíg agy nélkül írod a "vagyok"  - ot.. 

https://www.youtube.com/watch?v=xYr33VU3si8&list=PLDCA3B1DAAAC9F31A&index=2

bullogh!  -az is én wok :DDD

Erre a helyzetre tényleg nincsen más válasz, mint hátatfordítani.

Száz százalék, hogy annak a gyermeknek is lesz lázadó korszaka, és ötven százalék hogy eszébe jut közben az édesapja.  A többi már csak türelem..

Csak legyen képes a fiad egy szeretettel teli házasságot kialakítani maga körül.

Abban jó helye lesz az újonnan érkezőknek - mindegy hogy nulla vagy tizenhét évesen érkezik az újonc.

De ez a szép jövő a mai hátatfordítással kezdődik. 

Perelheto lenne valoban, es meg is lehetne nyerni azt a pert, idovel, koltseggel.

Aztan ismet az lenne az eredmeny, ami eddig mingig volt, amikor latni akarta,

kerte a gyereket! Most nem lehet, mert beteg a gyerek, most sem lehet, mert

a lelki allapota nagyon leromlott, nem akar talalkozni, most sem lehet, mert a

videki rokonokhoz kell utazniuk, es igy tovabb...

Amikor legutobb talalkoztak apa es fia, a fiu azzal kezdte, hogy: -nem akartam jonni,

mertb egyaltalan nem erdekelsz, nem vagyok kivancsi rad, jo lenne, ha minel hamarabb

meghalnal, akkor nem tudnanak kenyszeriteni arra, hogy talalkoznom kell veled!

A fiam teljesen osszetorve jott haza, es azt mondta, o keptelen ezt ujra megprobalni!:-(

Az anya, a szulei, es a batyja (a kisfiu nagybatyja) teljesen maguknak akarjak!

A nagybacsi nyilvan apapotlo, neki nincs gyereke. Egyszem unoka naluk, kisajatitjak.

Mondta is az apostars, mikor meg beszeltunk, nektek van tobb is, ez a fiu a mienk lesz!

Igy allunk.:-((

Ez nekem nem is jutott eszembe..  pedig az első házasság különlegessége pont ezekben a dolgokban rejtőzik.

 Amik megismételhetetlenek.

Köszönöm A. I. eztán szem előtt tartom. 

A másikkal..  hm..  a lelkünk másik felével kapcsolatos önkéntelen és természetes bizalom..

Az csak egyszeri eset az életben. 

"Az első házasságomban az volt a természetes, hogy közös a zsebünk."

Nekünk is, és talán pont ugyanazért: első házasság. Egy kis lakásom volt, amit még egyetemista koromban vettem, de amúgy mindent közösen teremtettünk meg magunknak.

Ha most neadj'isten megözvegyülnék, egy másik feleség esetében nem lenne már olyan természetes, hogy automatikusan a fele az övé minden vagyonomnak. Ahogy nekem sem kéne az ő pénze.

Én úgy gondolom, hogy a házassági szerződés az önbeteljesítő jóslatok közé tartozik.

Én haragszom erre a mai nőiesen mindenveszélyestőlhalálosanrettegős világra, de ezt a meglátást el kell ismernem.

A fölösleges kockázatot hobbiból vállalóknak azt szoktam mondani, hogy az élet mindenkinek nehéz - de a mutogatósoknak mégsokkalinkább az.

És a hozzászólásodnak ebben a tükrében én is látom az én közös zsebű álmom fölösleges kockázatát. 

Én most úgy látom, hogy ez a bölcsesség egy bizalomtelibb világról szól..  bárcsak ezt taníthatnám én is a szeretteimnek manapság. 

Az első házasságomban az volt a természetes, hogy közös a zsebünk.

   De már nem emlékszem hogy mivel védtem volna azt a meggyőződésünket a mostani felfogásommal szemben..

..és nem az emlékezetem romlása miatt vagyok szomorú.. 

Szerintem ez kevés...  vagyis nekem ez biztos kevés lett volna, mindenki másnak meg valószínűleg kevés lenne.

Ha szófukar vagy, akkor ennél jobbat kell mondanod - ha nem, akkor meg többet.  :-) 

Fogadd őszinte irigykedésem.   :-))) 

a kisfiut elidegenitettek az apjatol, es teljesen kisajatitottak.

Evek ota nem is lathatta sem a fiam, sem mi, o csak fizethet szorgalmasan, es nem keveset!

Ehhez jó ügyvéd kell, mert ez így perelhető.

A házassági szerződés olyan, mint az autóban a biztonsági öv: csak nyűg vele foglalkozni, de baj esetén életet menthet.

Mondjuk, nekünk speciel nincs ilyenünk, szeretünk veszélyesen élni :-)

Lehetne ezt egy praktikus tesztként is kezelni: amelyik nő nem hajlandó egy korrekt házassági szerződést aláírni, azt nem vesszük feleségül.

A fiam nem kotott ilyen szerzodest, pedig erosen javasoltuk neki, mi, a szulei, es masok is.

Most, utolag, o is belatta, hogy kellett volna! Megelozni a kesobbieket... De most mar keso.:-((

Kiderult, hogy csak a gyerek megcsinaltatasa, a tartasdij, es a majdani orokseg megszerzese volt

a feleseg, es csaladjanak celja! Elvaltak, a kisfiut elidegenitettek az apjatol, es teljesen kisajatitottak.

Evek ota nem is lathatta sem a fiam, sem mi, o csak fizethet szorgalmasan, es nem keveset!

Eselye sincs sem a gyamugynel, sem mashol, hogy ez valtozzon. Bele is faradt, feladta a kuzdelmet.

Szoval, ha van mire, egyik, vagy mindket fel reszerol, azt tanacsolom, meg kell kotni!

Ha pedig nem valik majd szuksegesse a felhasznalasa, annal jobb. De artani semmikeppen nem fog.

Nekunk (annak idejen) nem volt semmink, ami lett, azt kozosen szereztuk, de ma mas vilag van.

Egy volt kollégámnak az volt a véleménye, hogy amely házasság megkötésekor vagyonra vonatkozó szerződést is kötnek, ott szükség is lesz a szerződésre.

Apropó, ha már nőhatalmi kérdések: igaz, hogy én nem Magyarországon élek, de errefelé speciel eléggé megoszlik a társadalom véleménye arról, hogy közös családi bankszámla legyen, vagy mindenkinek független magánvagyona, magánszámlája.

Mennyire hatalmi kérdés a pénz elosztása feletti felügyelet?

"Amikorra mar nagyon valoszinu volt (mindkettonk addigi tapasztai alapjan) hogy hosszutavon is biztosnak lesz mondhato a kapcsolatunk!"

Ez felelős gondolkodásra vall, és így utólag visszanézve működött is a dolog, gratulálok!

Ez a vicces megközelítés, igen :-)

Bár azért jó esetben van értelme a szövetségnek valós problémák megoldásában is...

Aki keres (buzgón!!), az talál.

Nalunk is erosen hasonlo a helyzet, es a hazassagunk mar tobb, mint fel evszazada mukodik.:-)

Mas kerdes, hogy az elso gyerekunket (tudatosan) csak kilenc ev hazassag utan dontottuk el, hogy legyen. Amikorra mar nagyon valoszinu volt (mindkettonk addigi tapasztai alapjan) hogy hosszutavon is biztosnak lesz mondhato a kapcsolatunk!

Mindig, mindenkinek azt szoktam ajanlani, hogy csak igy, egymast jobban megimerve szabad donteni!

Ha kiderul par ev alatt, hogy nem tartott orokke, mint hittek, de kozos gyerek nincs, a valas sima ugy.

Ha viszont gyerek van, esetleg nem is egy, akkor mindenki mindenkeppen csak vesztes lehet!:-(

Ehhez hasonloan bolcs az a mondas is, mely szerint:

"A hazassag szovetseg ferfi, es no kozott, olyan problemak kozos megoldasara,

amely problemak e szovetseg megkotese nelkul letre sem jottek volna!":-)