Szerintem te keversz két dolgot. Az államadósság és a költségvetési egyenleg két különböző dolog. Valamekkora államadóssága minden országnak van (ez alapvetően abból következik, hogy minden államnak vannak különböző ütemezésű fizetései).
A költségvetési egyenleg viszont az államháztartás bevételeinek és kiadásainak egyenlegét jelenti. Az adókból, közvetlen bevételekből származó bevétel, minusz az állami kiadások, beleértve az kölcsönök törleszését és kamatterheit. Irán esetén ez az egyenleg pozitív. (Szaudinál meg nagyon nagyon pozitív... élek a gyanúperrel, hogy az egyik legmagasabb, 55%-os többletet éri el.)
Természetesen ez a gazdaság és az államháztartás állapotának csak egyik mutatója. ergo egy pozitív büdzsé meleltt még lehet szarban a gazdaság. Amit érszevételeztem, hogy pont ezt beadni, mint a válságjelenséget alátámasztó mutatót, minimálisan is röhejes dolog.
Ami az olajban gazdag országokban folyik emlékeztet a Spanyol birodalomra ami az összerablott értékekből élt, közben nem fejlesztette az ipart, kereskedelemet, mezőgazdaságot.
Ebben viszont részben igazad van. (bár azért felhívnám a figyelmedet, hogy egy jó 30 éves - akkor igaznak bizonyuló állításra való hagyatkozás hosszú távon nem biztos, hogy kifizetődő.) Ha ugyanis megnézed a jelenlegi adatokat, akkor az öböl országok egy nagyon jelentős része kiemelkedően magas arányban ruház be gazdaságfejlesztésbe. GDP- arányosan:
Qatar 33%, Irán 30%, Kuwait 26%, Emirátusok 24,3% még Szaudi is elég intenzív gazdaságfejlesztésbe kezdett, (már magához képest) - itt GDP arányosan 16,2%-os a beruházások aránya.
Csak összehasonlításképpen: Izrael jelenleg 17,3%-os, az USA 16,6%-os, az EU övezet pedig átlagosan 20,4%-os beruházási aránnyal rendelkezik.
2 és 3. A külföldi kép. Ne is haragudj, de én tényleg olvasom az angol lapokat. És ott igencsak más képet mutat, mint amit te tapasztalsz (azt elfogadom, hogyIzraelben az eset csak megerősítette, hogy Irán a rossz fiú, bár nehezen tudok elképzelni olyan hírt, ami Izraelben ne ezt a képet erősítené.)
És amit tegnap olvastam, az még az előtt a hír előtt volt, ami ma hajnalban robbant be a sajtóba. (erről röviden az index is beszámol.)
Ez szvsz. nem kis belpolitikai kavart fog okozni Angliában. (merthogy ez alapján viszont teljesen jogos volt az irániak eljárása - és a nemzetközi jog szerint is joguk lett volna bíróság elé állítani az angol katonákat.)
E hír előtt még lehetett vón' azt mondani, hogy az eset kimenetele fiftyfifty, mindenki úgy interpretálja, ahogy akarja, de ez a hír gyakorlatilag minden korábbi angol érvet, álláspontot összeomlasztott.
Ja, és mindezt úgy, hogy a magyar ár 15-öd részéért adják a parasztnak a benzint ... :)
"Az importbenzin literje 45 cent (83 forint), amit aztán 9 centért (17 forint) árulnak az iráni benzinkutaknál. Ilyen mértékű támogatást pedig nem tud fedezni az iráni büdzsé."
Ezt meg igazából nem értem. Miért nem tudná fedezni, hiszen fedezi ?
Khm... azért a cikk vicces... Irán tényleg nincs a legjobb gazdasági helyzetben, de azért amit a cikkben összhoztak, az egy kicsit sok volt...
Irán költségvetése a rekord olajbevételek ellenére csak minimális nyereséget termelt, a 104,6 milliárd dolláros bevételek mellett 100,6 milliárd dollár kiadása volt.
Azért egy szufficites büdzsét (mi az hogy: 4%-os többletet produkált) mint válságjelet beadni, nem kevés újságírói izzadságot igényelhetett.
Vazze.. nekünk a kiegyezés óta nem volt ilyen költségvetésünk... előtte meg azért nem tudjuk, mert nem volt költségvetés.
A vicc az egészben, hogy pozícióját odahaza a szövetségesek erősítik az állandó fenyegetéssel, és az atomprogram "tiltásával" (melyben az oroszok messzemenőkig érdekeltek). Véleményem szerint Irán nem Kuba, elszigetelni eddig sem tudták, ezután sem fogják tudni, nagyobbacska és harapósabb is, mint "kellene", túl drága lenne megregulázni, és nem biztos, hogy megérné, hogy minden következmény előre kalkulálható. Végigviszik az atomprogramjukat, de a mostanihoz hasonló csetepaték várhatók a jövőben is.
Az angol haditengerészet és tengerészgyalogság pedig eztán kénytelen lesz nem megközelíteni Irak felől az iráni felségvizeket néhány tíz méterre, ill. elegendő tűzerőt fog biztosítani a megközelítéshez.
A 15 katona foglyul ejtésének, majd szabadon bocsátásának messzemenő jelentést tulajdonítókkal nem értek egyet. Ez pusztán huszáros médiafogás volt iráni részről (még azt sem zárom ki, hogy korábban is számtalanszor módjuk lett volna rá, de szándékosan a mostani időpontot választották, hogy húsvétra tudják elengedni a foglyokat), és azt kell mondjam, nem azok maradtak szégyenben, akik 15 ólomkatonát kölcsönvettek pár napra, és elmondatták velük a szükséges PR szöveget, majd szélnek eresztették őket, hanem akik fedezet nélkül, veszélyes vizeken magukra hagyták az embereiket (részükről szakmai hibáról beszélhetünk).
Hja kérem, ha az országok vezetése kizárólag az elököktől függne - ismerve a mai felhozatalt - már régen rossz lenne nekünk.
Egyébként Ahmedinedzsád valóban hülye. De azért hozzáteszem, hogy azon külpol célok, amiért most fújolunk rá, már jó 10-15 éve az iráni politika stratégiai célkitűzései.
A különbség annyi, hogy Ahmedinedzsád túl hülye ahhoz, hogy ezen törekvéseket emészthető formában adja elő, és el tudja különíteni a belföldi propagandát a diplomáciától. Persze egyrészt gyengül a helyzete, másrészről szép lassan ő is tanul.
Ebben egyébként igencsak hasonlít hasonló szellemi szinvonalon álló, és kritikusaik által ugyanazon állathoz hasonlított amerikai kollegájához.
"Egyébként szerintem a helyzet az, hogy a ti hozzászólásaitokból is ez tűnik ki, és ami nagyobb baj, hogy az USA külpolitikája is azt a felfogást tükrözi, hogy az ellenség - jelen esetben Irán - elvakult vallási fanatikusok gyűjtőhelye, akik képtelenek logikus, stratégiai gondolkodásra, és legfeljebb csak az erővel való fenyegetéssel lehet őket rávenni arra, hogy valamit ne tegyenek meg."
Ahmenidzsád tényleg elég zűrös fickónak tűnik (na nem vallási fanatikusnak, hanem "politikai fanatikusnak"), és az USA külpolitika szereti egybemosni "lényét" az egész iráni vezetéssel, ami közel-távol nem igaz.
Egyébként az oroszokat nem hiszem, hogy bárki is komolyan vette volna. Általában minden félévben vagy egy orosz tábornok, akinek tuti tippje van arra nézve, hogy ki mikor intéz támadást egy másik ország ellen.
Ezek általában nem műxenek.
Megjegyzem, ha Irán valóban elhitte volna, hogy napokon belül támadás készül, akkor már csak saját érdekében nem engedte volna el a foglyokat. Ugyanis Anglia nem támogatott volna egy bombázást, amíg saját katonái ott vannak. Ha Iránnak szerencséje lett volna (márpedig valszeg tettek volna róla, hogy az legyen) egy amerikai bomba még el is találta volna az angolokat.
Az pedig szerintem egyértelmű, hogy egy esetleges amerikai támadás nem 15 szövetséges katona szép szeméért következik vagy nem következik be, ha bekövetkezik.
"Ráadásul az angoloknak saját hadseregükbe vetett bizalma is sérült, mivel nem volt képes megakadályozni a katonák elfogását."
Angliában egy sor cikk jelent meg arról, hogy az angol haditengerészet költségvetése nem elegendő a nagyhatalmi státusz fenntartásához, többen azt állították, hogy lassan saját parti vizeit sem képes megvédeni az ország, mert átcsoportosítja erőit, miközben a politikusok a csökkenő forrásból a régi módi szerint próbálják használni a haderőt. Ezek a hangok az angol tengerészek iráni foglyul ejtését (valszeg nem iráni vizeken, de ez most mindegy) is amellett hozzák fel érvként, hogy Angliának ki kellene vonulnia azokból a helyzetekből, amikor nem képes megfelelő erőt felmutatni.
Kétséges, mennyire diplomáciai vereség ez vagy visszavonulás. Még a mi neked Amerika topicban beszélgettünk erről a témáról, ott a 38398-ben próbáltam leírni, mi lehet az iráni cél.
Most ezek fényében nézzük meg, mi valósult meg, és mi nem:
1. A saját belső közvélemény előtt elég markánsan tudták megjeleníteni saját igazukat. egyrészt az összes katona elismerte, hogy határátlépés történt, másrészt amíg GB keménykedett, addig nem engedték el a foglyokat, és amikor a britek gyak kérni kezdték az elengedést, és tárgyaltak (és Blair kijelentette, hogy katonai opció nem jön szóba, hanem tárgyalnak) akkor elengedték őket. Ráadásul mindtegy kegyelemként. (ergo Irán a jó fiú, akit nem lehet megfélemlíteni, ámde másrészt békés, aki kegyelmet gyakorol, és nem érdekelt a konfliktus szításában)
2. de ami még ennél is lényegesebb. ha megnézed az angol sajtót, az első napok heves Irán ellenessége alábbhagyott, sőt... ami Iránnak legértékesebb: Egyre inkább az jön le, hogy a brit katonák csak bábuk voltak az USA-Irán párharcban, amelyben az USa próbálkozott emberrablással iráni diplomatákkal szemben, és erre volt válasz a katonák letartóztatása.
Ez a két viszont alapvetően Irán érdeke. Mert alapvetően az jön le (a brit átlagpógárnak), hogy az USA megszegi a nemzetközi jogot, amire Irán hasonlóan válaszol, és történetesen éppen egy szövetségesen csattan az ostor. Viszont Irán mégsem olyan rossz fiú, mert végülis elengedi a foglyokat. Viszont az USA rossz, mert ő sérti meg először a diplomáciai mentsséget, és ezért veszélybe sodorja a fiainkat. Ráadásul az angoloknak saját hadseregükbe vetett bizalma is sérült, mivel nem volt képes megakadályozni a katonák elfogását.
Konkúzió... az iraki szerepvállalás, és egy esetleges iráni konfliktusban való részvétel támogatása tovább csökken.
No, szerintem ez éppen elég Iránnak. Ahogy a fenti bbc cikk írta:
Iran had good cards and played them well.
Egyébként szerintem a helyzet az, hogy a ti hozzászólásaitokból is ez tűnik ki, és ami nagyobb baj, hogy az USA külpolitikája is azt a felfogást tükrözi, hogy az ellenség - jelen esetben Irán - elvakult vallási fanatikusok gyűjtőhelye, akik képtelenek logikus, stratégiai gondolkodásra, és legfeljebb csak az erővel való fenyegetéssel lehet őket rávenni arra, hogy valamit ne tegyenek meg. (vagy megtegyenek)
És éppen ez az ellenségkép az, ami miatt Irán az elmúlt években folyamatosan győztesen kerül ki a diplomáciai játszmákból. Mert ők szvsz jól ismerik az ellenfeleket, és várható reakcióikat, és eszerint cselekednek. (na ja... a perzsa diplomácia már az ókorban is elég hatékonyan működött. Úgy látszik ezen képességeket máig nem felejtették el.)
Kétségtelen ez egy oylan momentum mikor elöször kapjuk el Iran fanatikusait visszavonulni. Ugyanakkor meggyözödésem -valahol már irtam...hogy az oroszoknak van egy bizonyos közvetitö szerepük. Gondold el: elöször megjellenik egy orosz ujsagba hog az amerikaiak ausgerechnet pénteken hajnalba megtámadka Iránt. Aztán egyik orosz katonai vezeto arra keri Amerikat jol gondolja meg az irani tamadas, Ezzeknek a megjellenesek utan pedig az iraniaknak valositani tudjak a komoly veszelyt es kerik az angolok szabad elvonulasat...szep munka. De lehet hogy csak fantaziam gyumolcse...
Elengedték a brit katonakat. Meghátralt volna Irán? Igazak lehetett a támadás sal kapcsolatos hirek ? Vagy az oroszok közvetitettek és igy elöször elhireszteltek az orosz mediaba hogy tamadas lesz,aztan ovtak az amerikaiakat a tamadastol-amit nem is terveztek-igy hitelsebbnek tartva elérték a perzsáknál a katonák elengedését ?
... első megjegyzésedre... az angol szöveg csak annyit illusztrál, hogy az általad belinkelteknek abszolut semmi köze nincs a 194-es határozathoz. (mégcsak témájában sem)
Tény viszont a nemzetközi jogban nincs olyan, hogy visszatérési jog több nemzedéken keresztül.
ez butaság. Két dologgal sem vagy tisztában.
1. a nemzetközi jog, az nem valamiféle nemzetközi jogszabálygyűjtemény, hanem a nemzetközi egyezmények összeségét értjük rajta. (ilyen értelemben az ENSZ működése azért a nemzetközi jog része, mert nemzetközi szerződések alapján kötelezték magukat a tagállamok az ENSZ határozatok betartására.) Ergo olyat állítani, hogy a nemzetközi jogban nincs benne, csak a palesztinokra találták ki, eleve tévedés. (ha már kitalálták, akkor a nemzetközi jog része)
2. Maga a tény sem igaz, hogy csak a palesztinok esetében találták volna ki. Az ENSZ általános gyakorlata ez. Az ENSz határozataiban a menekültstátus minden esetben vonatkozik a leszármazottakra is, amennyiben helyzetük nem rendeződik. Az előbbiekben soroltam a példákat, ha akarsz utánanézhetsz, és ha gondolok, hozok még egy rakatot. Merthogy MINDEN menekültügyben ez a helyzet.
lennék mit szólnának ha kiterjesztenék ezt a jogot a zsidóságra is. (kb 900ezer menekült leszármazottjaival együtt annyi mint.......millió ember).
Most tekintsünk el attól, hogy némileg túlzol, mert mindenkit, aki valaha kivándololt menekültnek tekintesz. (meg mondjuk nemzetközi bonyodalom lehet, hogy a zsidó menekültek kivétel nélkül megkapták az állampolgárságot ahova mentek - még azelőtt, hogy a menekült státust megkapták vón'.)
Egyébként szerintem ha ezen túltesszük magunkat, akkor sem lenne semmi. Az arabok röhögve beleegyeznének. Szerintem te is tudod miért.
A szaudis dologban én is igazat adok. Nyilvánvaló, hogy Izrael nem fog beleegyezni. (én is evvel kapcsolatban jegyeztem meg, hogy némileg cinikus vagyok a békekezdeményezés sikerét illetően) Arról van szó, Izrael csak a neki kedvező ENSZ határozatokról vesz tudomást, az arabok dettó. Itt is erről van szó.
Az idézettel kapcsolatban meg bocs, de az ilyen szövegeket Izraelben sem veszik komolyan. Viszont kiválóan lehet velük hülyíteni a külföldi népeket. Javaslom olvasd el Papé, Katz, vagy Slhaim munkáit a 48-as ügyekkel kapcsolatban. De ha posztcionista történészekkel nem akarsz fogalkozni, akkor javaslom, hogy nézd meg mit ír Benny Morris. Ő a legkisebb mértékben sem vádolható avval, hogy bármiféle szimpátiával viseltetne a palsztinok irányába.
Gondolom, te kint könnyen hozzáférsz a következőkhöz:
Javaslom elolvasni:
Ilan Pappé (Haifai Egyetem professzora)
The Israel/Palestine Question
History of Modern Palestine: One Land, Two Peoples
Teddy Katz (Haifai egyetem doktora)
Tantura
Avi Slhlaim (Cambridge University professzora)
Collusion across the Jordan
War and Peace in the Middle East: A Concise History
The Iron Wall: Israel and the Arab World
Ők a posztcionista irányzat legfontosabb képviselői. A másik oldalon a neo-cionásták közül érdemes e kérdésben elolvasni:
Benny Morris (a be'er shevai Ben Gurion Univ professzora)
The Birth of the Palestinian Refugee Problem, 1947-1949
The Birth of the Palestinian Refugee Problem Revisited
Righteous Victims: A History of the Zionist-Arab Conflict, 1881-1999,
Correcting a Mistake? Jews and Arabs in Palestine/Israel, 1936-1956,
Anita Saphira: (a Weizmann Institute vezetője)
Zionism in the Age of Revolution
The failure of Israels "New Historians" to explain of War and Peace
De akkor folytassuk a menekültkérdéses visszatéréses ügyet ezen a topicon:
De tökéletesen tudom, hogy hogyan is történt,és hogy a palesztin ügy kérdését a különböző arab államok hogyan használják fel. Most köpködhetünk és mondhatjuk ,hogy milyen csúnya srácok. Ettől függetlenül a 194. határozat az marad ami. Vagy elfogadod jogforrásként vagy nem.
Viszont te valami egészen adtál meg részletként, mint ami a 194-es határozat... hm ez egyébként neked is feltűnhetett vón'. A határozat ugyanis 1948 decemberében született, míg az általad belinkelt szöveg 1954-es,meg 1982-es dátumokra hivatkozik.
És jó, hogy az ensz alapító atyái a jövőbe láttak, de ez azért túlzás lenne. A valóságban az 5. passzus ez:
Calls upon the Governments and authorities concerned to extend the scope of the negotiations provided for in the Security Council's resolution of 16 November 1948 and to seek agreement by negotiations conducted either with the Conciliation Commission or directly with a view to the final settlement of all questions outstanding between them;
a 7. pont pedig ez:
Resolves that the Holy Places - including Nazareth - religious buildings and sites in Palestine should be protected and free access to them assured, in accordance with existing rights and historical practice that arrangements to this end should be under effective United Nations supervision; that the United Nations Conciliation Commission, in presenting to the fourth regular session of the General Assembly its detailed proposal for a permanent international regime for the territory of Jerusalem, should include recommendations concerning the Holy Places in that territory; that with regard to the Holy Places in the rest of Palestine the Commission should call upon the political authorities of the areas concerned to give appropriate formal guarantees as to the protection of the Holy Places and access to them; and that these undertakings should be presented to the General Assembly for approval;
A 11. pont pedig ez:
Resolves that the refugees wishing to return to their homes and live at peace with their neighbours should be permitted to do so at the earliest practicable date, and that compensation should be paid for the property of those choosing not to return and for loss of or damage to property which, under principles of international law or in equity, should be made good by the Governments or authorities responsible;
Instructs the Conciliation Commission to facilitate the repatriation, resettlement and economic and social rehabilitation of the refugees and the payment of compensation, and to maintain close relations with the Director of the United Nations Relief for Palestine Refugees and, through him, with the appropriate organs and agencies of the United Nations;
"Persze mindenki hajlandó tárgyalni - legalábbis ezt mondja, de jelenleg már a tárgyalás feltételeként is olyan dolgokat szabnak meg, ami a másik fél számára még az alkufolyamt végén sem lenne elfogadható minimális opció.
Ez egy nagy tévedés. A Hamasz nem hajlandó tárgyalni a békéről és átfogó rendezésről. Kizárólag 10 éves fegyverszünetről akar tágyalni."
Most írtad le. A Hamasz hajlandó tárgyalni. Nem békéről, hanem fegyverszünetről. (És ezen álláspontjukat elég kettős, hármas nyelvezettel, de minden fórumon terjedelmes magarázatokkal indokolják).. egyébként nem 10 évesről akart tárgyalni, hanem 5-10 éves átmeneti tűzszünetről ami idő alatt Izrael a 67-es határok mögé vonulna, és amit - amint ez megtörténik tartós tűzszünet követne. (ok, persze, hogy hiszel e nekik az más kérdés, de konkrétan ez volt a javaslat)
Izrael is hajlandó tárgyalni. De nem fegyverszünetről. Nekem ebből annyi jön le, hogy gyakorlatilag az egyik fél sem hajlandó tárgyalni, de míg Izrael házon belül van addig a Hamasz házon kívül.
Én nem is vitattam, hogy a jordán király tett volna ilyen kijelentést. Az elég nyilvánvaló, hogy a szunni blokk jelenleg a megegyezést sürgeti.
A Hamasz meg Izrael esetében meg lehet diskurálgatni arról, hogy melyik követelés az inkább elfogadhatatlan a másik fél számára.
Persze mindenki hajlandó tárgyalni - legalábbis ezt mondja, de jelenleg már a tárgyalás feltételeként is olyan dolgokat szabnak meg, ami a másik fél számára még az alkufolyamt végén sem lenne elfogadható minimális opció.
Ennek következtében mindkét fél olthatja saját táborát, meg a semleges közvéleményt, hogy:
ők bizony hajanának a tárgyalásra, csak éppen a másik még azt a minimális gesztust sem hajandó megtenni, hogy... miközben olyan feltételkkel áll elő már atárgyalás megkezsééhez is, ami teljességgel vállalhatatlan. - éppen ezért az ilyennekkel nem lehet tárgyalni, és az is nyilvánvaló, hogy saját tárgyalási felhívásukkal csak az időt akarjá hozni, hogy újabb pozíciókat szerezzenek ördögi terveik véghezviteléhez.
Nem egészen. Camp Davidi tárgyalásokon Arafat mindent elutasított.
Hát mondjuk éppen a tabai részjavaslatot elfogadta (ami nem tisztázott minden kérdést, de a területit éppen igen) Csakhogy akkor már Barak is ajánlhatott amit akart, mert úgysem számított. - egyébként itt a probléma lényege. a palesztinok számára alsó hangon is elfogadható minimum (ennek egyik eleme volt a tabai javaslat) izraeli oldalon már kicsapja a biztosítékot. És fordítva.
Ennek csak orilni tudik,legalbb is ami itt a kluban folyik. Nme kell az csak kozelkeleti temaban lennie. Annak meg kulonosebben hogy ezt Te a muszlim oldalrol vallalod.
Ez nem gond, ha mindenki hajlandó a kompromisszumra.
hát az eddigiek nagyon nem azt mutatták, hogy a terítékre kerülő bármely békejavaslat (akármelyik részről is került benyújtásra) akár a legnagyobb jószándék mellett vállalható kompromisszumot jelentett volna a másik fél számára.
Talán kivételt képez ez alól a "tabai" tárgyalás ,amely bár pont a menekültkérdést nem rendezte, de területi alapon az első reális (egybefüggő terület és nem bantusztánok a West Bankon és külső határok) javaslatot nyújtotta a palesztin államnak.
A dolog szépséghibája volt, hogy ekkor (2001. január vége) már kitört a második intifáda, Barak már elvesztette a választást és ügyvezető minősgében volt jelen, Sharon meg kijelentette, hogy már Barak előző ajánlatát is túlzónak tartotta.
Ergo a felek teljes nyugalommal fogadhatták el a megállapodást, már akkor lehetett tudni, hogy avval max segget lehet törölni, másra nem jó.
Érdemes megkeresned kb. két hete volt egy nagyon érdekes riport a Jordán királlyal. Egyértelmüen figyelmeztette a palesztinokat, hogy itt van az ideje a tárgyalások megkezdésének.
igen. erről szól az egész Arab Liga értekezlet, miszerint megpróbálnak - legalábbi deklaráció szintjén egy békefolyamatot kezdeményezni, melynek alapja a beiruti javaslat.
Egyébként az ötlet jó. Csak két egészen elhanyagolható "apróság" hiányzik hozzá. Hogy izrael hajlandó legyen tárgyalni a Hamasszal, a hamasz pedig hajlandó legyen tárgyalni Izraellel. Márpedig ugye a béketárgyalás alapvető feltétele, hogy a háborúzók hajlandók legyenek tárgyalni.
na jó, szerintem ezt az Izraeles dolgot máshogy látjuk.
Persze az igaz, hogy mindenki békét akar. - a gond annyi, hogy a saját feltételei mellett, ami azt jelenti, hogy alapvetően ő van házon belül.
Csakhogy amíg ilyen jellegű béke-elképzelések működnek, azok egyértelműen háborút jelentenek. (merthogy nyilvánvaló, hogy a másik fél nem fogja elfogadni)
Hm.. lehet, hogy egy kicsit cinikus leszek, de szerintem ez a nagy kibékülés lebegtetése egyértelműen az iráni konfliktus következménye.
Arab részről: A szunni rezsimek beszartak Irántól, így megpróbálják a palesztin ügy újboli felkarolását. Mivel a fegyveres cuccban Irán beelőzött, így a békekötés az a lehetőség, amellyel nagyot tudnának dobni. Másrészről a fegyverestámogatás márcsak azért is problémás lenne, mert e reszmek léte nagyjából az USA szövetségétől függ.
USA,Izraeli részről: Szintén azt gondolom, hogy arról van szó, hogy a békekötés lebegtetésével és a tárgyalások újboli előrehozásával megpróbálják a szunni blokkot maguk mellé állítani.
Én szkeptikus vagyok avval kapcsolatban, hogy itt valódi béketörekvésekről van szó. Inkább azt látom, hogy amíg a közös ellenség a környéken van, addig a konfliktust lebegtetik (ha gonoszak vagyunk, akkor hitegetik a másikat a szövetségért, támogatásért cserébe). Aztán ha Irán kikerül a képből, akkor megint el lehet kezdeni keménykedni. De végső soron paradox módon éppen az shia blokktól való félelem lehet az, ami - ha elég hosszú ideig tart, kiegyezést kényszeríthet ki.
A kérdés, hogy a Hamasz mennyire esett ki a Szaudi kontroll alól, és mennyire lett lekötelezettje Iránnak és Szíriának.
Bár nem olvastam el a Töled idelinkelt anyagot (kevés idöm van most..) kapásból azt állotomhogy az iráni izolálási politika része az hogy ne legyen annyi nyitott front és vagy kivülröl vagy belűlröl szeliditsék a Hamas-t és a Hezbollah-t gyengitsék (vagy produkáljanak olyan vezetőket a szervezetekbe amelyek már nem annyira függnek a siita mozgalomtol ill. Irántól ) a kúlsó befolyást. Prognozisom: ez nem sikerülhet.
Nem tudom, mit szóltok ahhoz, hogy úgy tűnik az USa diplomácia is kezdi ejteni a roadmap elképzelést a palesztin-izraeli konfliktusban, és egyre inkáb lebegteti, hogy a beiruti kezdeményezés kerül képbe.
