Ez a topic olyan nőkről,házaspárokról,élettársi viszonyban élőkről szól akik TUDATOSAN nem/vagy még nem/vállalnak gyereket.Hogyan élnek,mit szól hozzá a környezetük,eddig miért nem vállaltak?A késői gyerekvállalás előnyei és hátrányai.Véleményeket,hozzászólásokat,tapasztalatokat várok.
Erdekes, amit irsz, en sosem gondoltam volna, hogy ez hely- vagy tarsadalomspecifikus. En egeszen maskepp ertelmezem, mashonnan nezem. Dehogy legmagasabb rendu szukseglet, ha az urak ezt irtak is, en nem.
pedig Abraham Maslow és az értékpiramisa eléggé népszerű:)
igazából nem tudom a választ, egyénfüggőnek tartom, egészséges embereknél. Én meg nem igazán vagyok az, úgyhogy nekem más kellene.
nekem igazából az ezzel a bajom, hogy a lent említett elméletek, melyek szerint az önmegvalósítás a legmagasabbrendű szükséglet, feltétlenül kell ilyen élmény, stb. (most egyszerűsítek és csúsztatok kicsit, persze)
remekül értelmezhetők itt az erősen individualisztikus, aktív nyugati kultúrában, főleg közép/felsőosztálybeli emberek számára.
Szerintem azoknak ez a központi kérdés.
a más kultúrában élők egy részének, a kevésbé aktív, inkább a szemlélődésben élvezetet lelőknek, a rengeteg problémával küzdő embereknek, stb. ez nem igazán számít
Egyik urat (?) sem ismerem, en siman szabadalmaztattam volna sajat szellemi termeknek a gondolatot. Protestansokhoz sincs semmi kozom, meg ha angolszaszokhoz van is. De az, hogy szerintetek, nektek kell-e ilyen, ha mar vegre ertjuk egymast, igen erdekel.
amire aspen gondol, az többé-kevésbé megfelel annak amit Maslow csúcsélménynek, Csíkszentmihályi pedig flow-nak nevez.
A kérdés az, hogy kell-e ilyen? szerintem egyénfüggő. És itt asszem megállnék, mert a többi erősen off-topic. Annyit azért elárulok, hogy én a fent említett urakért nem igazán rajongok, némileg angolszász, protestáns felfogást közvetítenek pl. a fenti fogalmak, és azok szükségessége is, nem szimpatizálok ezzel maradéktalanul
A kaktusz, ugyanmar :) A kutyara is vigyaznak, es en mar gyereket is adtam le egy honapra, amikor nekem szuneteltetes kellett. Szal ez nem erv - a tobbit azer' elfogadom. :)
Nem feltétlenül kell ilyen. S a gyerekneveléssel ellentétben az ilyen tevékenységnek az a behozhatatlan előnye, hogy lehet szüneteltetni 1-2-3 hónapra s utána "újult erővel" megint belekezdeni. Ezért nem "jó" semmilyen élőlény ilyen célra (pl kaktusz, aranyhal), mert azt nemigen lehet szüneteltetni. :-) Megintcsak szerintem. :)
Megprobalom megegyszer. A 2 gyerekem egy hosszu project volt, es sok munka meg tervezes es szorgalom es turelem van bennuk, ugyanakkor nagyon sok boldogsag(?)hormont, elegedettsegerzest, oromot, izgalmat, ilyesmiket adott a folyamat (nem a gyerekek lete elsosorban, hanem a tevekenyseg resze) Nem a tarsadalom elismerese, nem az unalom kitoltese, hanem ez a jo erzes, amit keresni fogok, talalni szeretnek valamiben.
Így neten is egész jól meg lehet ismerni valakit. Amikor megláttam, hogy hozzászóltál, előre meg tudtam volna írni a hsz-det. Persze valszeg Te is az enyémet... :-)
"Továbbmegyek, az egész társadalomnak így kellene viszonyulnia minden megszületendő magzathoz. Letudjuk a születendő gyermek segítését a juttatásokkal, és sajnáljuk a mosolyt a várandós anyától, amikor felszáll a villamosra. "
Engem valahogy nem érdekel, ha valaki a gyerekezést választja hobbiul. Örüljön neki, élvezze. Pláne örüljön neki, hogy még finanszírozza neki a költségei egy részét a többi...
Nem. Mondjuk nem is magyarázta meg senki. :-) Netán megmagyarázni nem lehet, mert "érezni kell"? (Akkor annak az értéke pontosan 0 számomra. :-) Persze az értékrendszerek különbözhetnek. :-) )
Szóval egyes reakciók szvsz jól demonstrálták azt, ami szerintem időnként rossz ebben a topikban (is). :-))"
szerintem is.
Ajánlott olvasmány: Gopnik-Meltzoff-Kuhl: Bolcsek a bölcsőben
(The scientist in the Crib)
és ez nem a tehetséges gyerekekről szól, hanem általában. Bevezetés a pszichológiába tantárgyból ajánlott olvasmány több helyen, nálunk is, angolszász egyetemeken is néhol
F: "Csak azért nyomassak egy műmosolyt valakire, mert gyereke van?!"
M: "nyomást gyakorolnak a gyerektelenekre ilyen szinten, mint pl. az idézett cikk szerzője tette. Merészeli megmondani, hogy a társadalomnak hogyan kellene viszonyulni már a magzathoz, erőteljesen támogatva ezzel a radikális abortuszelleneseket, "gyerekbebeszélőket" stb. Mert a magzat szent, az anyára meg elég vigyorogni a villamoson, mert csak az hiányzik neki, a juttatásokat már megkapta. "
ha nem olyan hangulatban lennék, amilyenben, még nevetnék is a fentieken, komolyan. Így sajnos nem tudok.
Ugyanakkor - éppen a gyerekeknél (illetve magzatoknál) - ha pozitívan állsz hozzá, örülsz neki, a jót látod meg benne, akkor jóval több eséllyel lesz valóban pozitív a vége. "
ez igy van...Mindenki alljon pozitivan a sajat magzatahoz:)))
Élhetőbb világ, hát igen...de szerintem azért a mosoly itt következmény, nem pedig kiváltó ok. Az emberek általában mosolyognak a kismamákra, mert az emberek általában rámosolyognak a hétköznapi csodákra, legyen az egy virágzó gyümölcsfa vagy egy gömbölyödő pocakú kismama. Az, ha minél több ember képes kiszakadni a gondolataiból és elmosolyodni, ha pl. egy virágzó gyümölcsfát lát, az jelzi majd, hogy igen, élhetőbb lett a világ. Én legalábbis azt vettem észre magamon, hogy ha kiegyensúlyozott vagyok, ki vagyok békülve magammal, akkor észreveszem az ilyesmit, ha meg nem, akkor elmegyek mellette.
Szerintem először egy kicsit a dolgok mögé kellene látni. Igen, átadni a helyet a kismamának, meg a kisgyereknek a buszon, nem azért, mert ők valami felsőbbrendű, tiszteletet érdemlő lények, hanem azért mert először is a kismamának kurv@ra fáj a dereka, másodszor a hasa -csakúgy mint a kisgyerekek feje- a vállra akasztott táskák vonalába esik és ezek a táskák egy nagyobb fékezéskor igencsak eltalálják. És igen, tessék megbecsülni azokat a nőket is, akik a hivatásuknak akarnak élni, ők nagyon hasznos tagjai a társadalomnak, profik abban, amit a szakmájuknak választottak, ami ráadásul az esetek többségében a társadalom számára is igencsak hasznos tevékenység, keményen dolgoznak, rengeteg adót fizetnek, szerintem nem kellene őket lépten-nyomon azzal zrikálni, hogy mi a "normális" élet, és akkor eleve több energiájuk marad elmosolyodni, ha egy szép virágzó gyümölcsfát látnak.
Persze, hogy nem csak pozitív egyéniség, egyediség van.
Ugyanakkor - éppen a gyerekeknél (illetve magzatoknál) - ha pozitívan állsz hozzá, örülsz neki, a jót látod meg benne, akkor jóval több eséllyel lesz valóban pozitív a vége. De igaz ez egy párkapcsolatra is, ha azzal állsz bele, hogy ez a pasi is csak fel akar csinálni és ki akarja mosatni velem a gatyáját, hát kicsi az esély, hogy egészséges kapcsolat lesz a dologból. Az előlegezett jóindulat (ami nem azonos a józanság hiányával) szerintem nagy erő.
Hatványozottan igaz ez szerintem társadalmi szinten. Ha egymáshoz jóindulattal fordulunk (nem 1-2-10-20 a tízmillióból, hanem társadalmi szinten!), akkor jóval nagyobb az esély, hogy élhető, élvezetes legyen a társadalmunk...
Ezért tartom rendkívűl előremutatónak azt a gondolatot, hogy szeretetteljes jóindulattal nézzünk a villamosra szálló kismamára, és ne azzal, hogy "ez is csak előlem veszi el a pénzt a GYED/GYES-el".... vagy tulajdonképpen negme frusztrál a terhességével, mert nekem nincs gyerekem... Ugyanez persze sokszor a másik oldalra is igaz.
Szerintem meg a vilag nem rozsaszin,hanem egyre inkabb szurke:(
Nem erdem szulni,mint ahogy megszuletni sem.Abban egyetertunk,hogy minden ember egyedi,egyszeri es megismetelhetetlen.....De abban nem,hogy ez pl kizarolag pozitiv lehet...
Pont azt akartam írni, amit Aminah meglengetett. Az egész annyiban az én hibám, hogy kiragadtam 2 - nekem nagyon tetsző - bekezdést, de nem is hoznám ide az egész baromi hosszú interjút, a fórumnak nem tenne jót, és minek.
A pasi alapvetően a tehetséggondozásról beszélt, azért hangsúlyos ez a szempont benne. (Még csak nem is a korrupció és a csalás a központi gondolat, de az volt eléggé ütős, hogy a címbe tegyék.) Azért - ha elolvassátok legalább ezt a két bekezdést - nem egyértelműen ezt mondja, hogy minden ember Nobel-díjas lesz, hanem azt, hogy minden gyerekre úgy kell nézni, mint tehetségre, de annyi esze van, hogy hozáteszi: ha nem is tehetség, akkor is egyedi. (Már az milyen nagy előrelépés lenne, ha minden emberre emberként néznénk, és nem hímtagként... :-))
Szerintem - ezt viszont a két bekezdés alapján is tartom - az mindenképpen sokkal jobb lenne, ha a társadalom igenis szeretetteljes mosollyal fogadná a magzatokat és anyákat -> sokkal élhetőbb világ lenne, mintha a gyerekes/gyerektelen dimenzióban is az acsarkodás lenne a meghatározó. (Ez persze nem csak erre igaz, de ebbe a topikba ez a felvetés passzol szerintem.) Szóval egyes reakciók szvsz jól demonstrálták azt, ami szerintem időnként rossz ebben a topikban (is). :-))
Azért szerintem érdemes lenne mégis elolvasni a cikket, ez itt csak pár belőle kiragadott mondat. Csaló diákokról és korrupt felnőttekről szól, lehet, hogy ha ezeket a mondatokat visszatesszük az eredeti szövegkörnyezetbe, egésze más értelmet nyernek majd.
