A reménytelen nímand, aki meg nem értett szabályokra hivatkozva pedantériájával próbálna leprázni másokat, magát meg a szabályok közvetítőjévé feltolni, ha nem saját magát leprázná azzal, hogy - a diadalmasan felmutatott elütési hibák vagy a fórumos hozzászólás műfajához szorosan hozzátartozó és abban stilárisan kifejezetten indokolt, így a maga helyén tökéletesen stílushű lazaság kivételével - többnyire, ha nem mindig, megbotlik a maga seggfejségében.
Ezúttal azt a semmire sem alapozott, már megfáradt néptanítói fejekben sem igen létező pedáns babonát próbálná szembeszegezni egy tökéletesen megfogalmazott mondattal, hogy ha az adott mondatban két mellérendelt alany van, amelyek közül az egyik többes számú, a másik meg egyes, akkor muszáj nekünk vagy megismételnünk a többes számú állítmányt egyes számban is, vagy valami töltőszóval kitöllten az egyes számú állítmány helyét, vagy esetleg többes számba kell tennünk, amit amúgy nem akarunk többes számba tenni. Na most ez hülyeség. nem kell sem ezt tennünk, sem amazt. A mondat tökéletes nyelvtanilag is, és tökéletesen érthető is, tekintve, hogy a mellérendelő szerkezetből világos, hogy a többes számú alany mellett használt többes számú állítmány vonatkozik, értelemszerűen egyes számban értve, az egyes számban álló alanyra is, és semmiféle szóismétléskerülő pedantéria által előhívott kényszermegoldásra nincs szükség. A névelőhasználat kapcsán esetleg lehetnének megalapozottabb észrevételek, de a redva azért redva, hogy a reménytelennel próbálkozzék...
De nem is ez a lényeg, persze, hanem az egész szemlélet és attitűd reménytelensége, lepusztultsága, avassága, az elemi iskolai nyelvtani babonák és iskolakönyvi illem- és erkölcstan rosszul megemésztett darabjaiból építeni vélt fensőbbség, a pedantéria kényszere, amellyel a másik oldalon a nyűgös, szánalmas panaszkodás párosul a gyűlöletbeszédről, arról, hogy ő csak "publicisztikai fordulatokat" használ, már amikor maga is rájön utóbb a seggfejségre, arról, hogy őt az Esterházytól Kornison át Pixyig terjedő értékközösség pökhendien lenézi, meg gyűlöli, meg ezek, pedig dehogy, csak éppen kivívja magának azt a privilégiumot, a bakafántos és értéktelen kellemetlenkedésével, hogy az ember nem nagyon fogja vissza magát, ha róla van szó.
Az egész jelenségben a számomra éppen ez a lepusztultság, az értelmetlenül, nemlétező konfliktusok viharában elsüllyedt élet savanyú szaga a zavaró...
Hazánkban a citoyen-tenyésztés alig 20 éves múltra tekint vissza, szemben a nyugati több száz éves állományokkal, amelyek 10-12 generáción keresztül örökítették át a polgári öntudat és felelősségérzet genetikai mintáit, úgyhogy én nem lennék elkeseredve nagyon, most a továbbfejlődés nehéz szakasza következik, de annak lezártával a magyar nép még emeltebb fővel és a korábbinál számottevően duzzadóbb kebellel léphet ki a nemzetközi citoyen-összehasonlító verseny reflektorfényébe.
Megszűnnek végre az eddig pártviszályok barázdálta sajtó kicsinyes, az olvasó számára érdektelen, őket gyakran félrevezető, belterjes villongásai és különböző csoportérdekeket közérdekként feltüntető véleményformálók értelmezési monopóliumai.
Na de ha az író csak egy monopóliumot lát, akkor csakis azért kellett volna több monopóliumról írnia, mert egy idióta kekec faszkalap a magyar nyelvet öncélúan értelmezi?
A szitkozódás, a „hülye nick”, a „bebaszna”, az „idióta” és a „faszkalap” szavak intenzív használata nem váltja ki az értést, még kevésbé az olvasást.
Először is: a hülye nick szerint úgy „helyes”, ahogyan a hülye nick leírta, és nem úgy, ahogyan az okos nick szerint gondolja.
Tehát, ha a „körültekintően” fogalmazó, hitelesen tőkesúlyos szerző egyetlen monopóliumra gondol, akkor nem spórolja ki a mondatából az egyes számú állítmányt, ti. lehet fogalmazni csak nagyképűsködve, peckes „körültekintéssel”, gőgös alany-állítmányozással is, és bizony lehet úgy is, olyan igénnyel, ahogyan azt az alany-állítmányozók nagy hangon hirdetik magukról.
Magyarán: ha a szerző több monopóliumra gondol, akkor írhatja a szót többes számban (Nádasdy szerint írhatja egyes számban is), ha pedig egy monopóliumra gondol, akkor rendelhet mellé többes számú állítmányt (Nádasdy szerint minden további nélkül), de nyugodtan rendelhet mellé pluszban egyes számú állítmányt is, nem törik le a keze, és (szerintem) Nádasdy sem ad érte körmöst.
Az állítmány a mondatban nem a „véleményformálók”, hanem a „megszűnnek”.
Ha a sajtó „villongásai” megszűnnek, akkor – ugyanabban a mondatban – a véleményformálók monopóliumai szűnnek meg értelemszerűen, nem a monopóliuma. Vagy pedig így: „... és megszűnik a különböző csoportérdekeket közérdekként feltüntető véleményformálók értelmezési monopóliuma”.
Nagyon fontos: én nem azt mondtam, hogy ez így helyes, hanem azt mondtam, hogy így hangzik alany-állítmányilag, ti. nem a véleményformálók szűnnek meg, hanem a monopólium szűnik meg.
Ismétlem: egyetlen szóval nem állítottam, hogy így kell írni, azt mondtam: én így fogalmaznék, mégpedig a nélkül, hogy előtte a magam nyelvi ízlését emelném a „hazaszeretet” (Esterházy), illetve a „számonkérhető igazság”, a „szép magyar beszéd”, a nyelvi hitelesség egy igaz mércéjévé, tőkesúlyává.
Na most, számomra a tárgyalt mondat majd’ minden vonatkozásában ellenszenves, ezért nem piszkálok bele, s már csak ezért sem mondom, hogy „így volna helyes”, kizárólag a vitatott kérdésben változtatok rajta, s ha ezt megteszem, akkor a mondat így néz ki: „Megszűnnek végre az eddig pártviszályok barázdálta sajtó kicsinyes, az olvasó számára érdektelen, őket gyakran félrevezető, belterjes villongásai, és megtörik a különböző csoportérdekeket közérdekként feltüntető véleményformálók értelmezési monopóliuma”.
Itt a polgári alatt nem a tőketulajdonosokra gondolok, hanem a demokrácia azon típusának jelzésére, amely a citoyen részvételre és felelősségvállalásra vonatkozik.
Megszűnnekvégre az eddig pártviszályok barázdálta sajtó kicsinyes, az olvasó számára érdektelen, őket gyakran félrevezető, belterjes villongásai és különböző csoportérdekeket közérdekként feltüntető véleményformálók értelmezési monopóliuma.
Nos, gyengébbek, különösen Esterházy Pétert mélyen lenéző, ámde vele teljesen tévesen példálózó nick-ek kedvéért:
Ez a mondat helyes.
Mert mit állítunk?
Hogy megszűnnek dolgok.
Mik szűnnek meg?
A villongások, meg a monopólium.
Ez ugyebár egynél több dolog, konkrétan kettő, így a többes szám használata teljesen indokolt.
És abból, hogy villongásból több van, nem következik, hogy monopóliumból is több lenne.
Hogy lenne ez helyes a hülye nick szerint?
Nyilván így:
Megszűnnekvégre az eddig pártviszályok barázdálta sajtó kicsinyes, az olvasó számára érdektelen, őket gyakran félrevezető, belterjes villongásai és különböző csoportérdekeket közérdekként feltüntető véleményformálók értelmezési monopóliumai.
Na de ha az író csak egy monopóliumot lát, akkor csakis azért kellett volna több monopóliumról írnia, mert egy idióta kekec faszkalap a magyar nyelvet öncélúan értelmezi?
A dolog eléggé bonyolult, de szívesen írok róla, ha gondolod.
Az első tévedés az, hogy 38 év óta fizetsz TB-t és akkor ez feljogosít bármire is.
Sajnos az a tény, hogy a te 38 évnyi befizetésed 38 év alatt el is költődött azokra az emberekre, akik akkor voltak betegek.
Illetve valamivel több pénz költődött el, mert a TB-kassza általában deficites szokott lenni.
Hogy nem találják a kartonod, az szomorú, de előfordul.
Tegnap például negyed órát álltam sorban a postán egy ajánlott levélért, fizettem 200 Ft parkolási díjat, miközben az az ember, aki a levelet küldte, szintén elfáradt a postára és pénzt fizetett azért, hogy nekem azt a levelet el is hozzák.
Ha küld egy SMS-t, hogy küldeni akar nekem valamit és én elmegyek hozzá a levélért, mindketten jobban jártunk volna.
És miért vártam negyed órát?
Mert minden második küldeményt egyszerűen nem találják, amit nem is értek.
Az ügyféltől kérdezgetik hogy milyen csomagot vár, mekkora? Hát bassza már meg a jóisten, miféle munka ez?
Na de vissza az EÜ-re.
Az a helyzet, hogy az EÜ az elmúlt néhány évtizedben valódi technológiai iparrá fejlődött.
Korábban említettem apámat, aki 30 évvel ezelőtt minden további nélkül belehalt volna a rákjába, most meg símán meggyógyították.
Olyan vizsgálatokra és beavatkozásokra képes már a technológia, amik korábban elképzelhetetlenek lettek volna, de ennek megfelelően drágák is.
Én nem ismerek minden laborhálózatot, de egyet igen, ahol a barátnőm az egyik labor szakmai igazgatója.
Korábban viszont dolgozott egy magánklinikán is és látom a különbséget, ami elképesztő.
Manuálisan is meg lehet csinálni sok mindent, de ahhoz egyrészt komolyan szakmához értő ember kell, másrészt meg megint csak sok mindent, amit az orvosok ma már kérnek, egyszerűen nem lehet.
Mert nincs hozzá készülék, ha veszel, soha nem lehet kitermelni az árát.
Én saját kezűleg csináltam vérképeket, azt meg tudja csinálni bárki. De már egy mikroszkópos vizsgálathoz, ahol mondjuk sejteket kell morfológiai alapon megkülönböztetni egymástól, ahhoz gyakorlott, szakképzett személyzet kell.
És arra meg nincs pénz, mert ha az OEP fizet egy ilyen vizsgálatért mondjuk 300 forintot és van belőle 2 naponta, meg 150 forintos vizsgálatból is van 20, akkor a szakszemélyzet nem termeli ki a fizetését sem.
Itt az van, hogy a mintát leveszi a beküldő kórház, vagy rendelő és azt futárral elküldik a laborba. Mellé megy informatikai alapon az adat, hogy melyik mintából mit kérnek.
És akkor a véreket berakják egy fantasztikus gépsorba, ami mindent megcsinál önállóan, és mivel sok mintát mér egyszerre, fajlagosan sokkal olcsóbb lesz.
Eredményt nem a laborban adnak, nem kell oda elmenni és szabadságot kivenni, hanem szintén informatikai alapon megy vissza a beküldőhöz, úgyhogy ha te csak naponta 2 órában kapsz leletet, az nem a labor hibája.
Több napot akkor kell várni, ha például tenyészteni kell, ami önmagában idő, vagy annyira ritka vizsgálatot kér az orvos, hogy meg kell várni, míg összejön annyi, hogy értelmes legyen egyáltalán a gépbe tenni.
Hozzáteszem még, hogy ezek a laborok folyamatosan, értsd naponta auditálják magukat egy erre kitalált, objektív rendszer szerint.
Valamint a nagyobb kórházak osztályain van sürgősségi labor, ami egy vércsoportot meg tud határozni, ha mondjuk műteni kell valakit, különben azt is csináltam, nem egyszerű:)
Azt mondom tehát, hogy laboros Gizike nem tud olyan eredményeket adni, mint egy nagy labor, mert egyszerűen nem képes rá.
A nagy labor pedig, legyen az magán, vagy állami, azért tud, mert befektet egy súlyos összeget, hogy képes legyen erre.
Mivel az államnak nincsen erre pénze, értelemszerűen a magánszféra marad.
A magánszféra pedig ezen keres.
Jobb lenne, ha nem keresne senki, de a vizsgálatokat sem tudná elvégezni senki?
Vándorolj ki Szomáliába, s megoldódnak a gondjaid - vagy ne keverd a csipőprotézist és a vakbélműtétet.
Nem csípőprotézis volt, hanem a néni - akit azért nem műtöttek meg, mert 5 év múlva valószínűleg meghal - a műtét hiányában nem fog tudni járni.
Ebből a szempontból a vakbélműtét elhagyása emberségesebb megoldás mint a lábműtét megtagadása. Az ellátatlan vakbeles 1-2 napon belül meghal, míg az idős néni szenvedni fog a haláláig.
Hiába kommunistázol, mert egy 2009-es felmérés szerint a lakosság 67%-a jobban élt az élhetetlen szocializmusban.
Egyetértünk, nálam a polgári vagy parlamenti demokrácia a kapitalizmus politikai leírása.
Kifejtenéd mit értesz ez alatt?
Konkrétan arra vagyok kiváncsi, hogy ez kimerül a választásban, vagy a "polgári" a polgárt is jelenti a kialakított és maga által is betartott értékrendjével?
Aki egy kicsit is foglalkozott az EÜ-vel, az tudja, hogy a szakmailag lehetséges és a pénzügyi fedezet által meghatározott protokollok között ég és föld a különbség. Innen kellene kiindulnod.
Bizonyos különbség mindíg lesz, de miből adódik az ég és föld különbség?
Behozzák a külföldi eszközöket, melyekért nyilván ugyanannyit kell fizetni, mint a többi országnak.
Ám az itthoni bérek, jövedelmek jóval elmaradnak a fejlett országok jövedelméhez képest, így aztán hiába a tuti jó gép, ha annak szolgáltatásait nem tudjuk megfizetni.
Alacsony bérekhez alacsony járulék társul, így aztán nem csoda, ha a szakmailag lehetséges, vagy azt közelítő ellátást nem tudja biztosítani a TB.
De ez még nem ok arra, hogy valakinek ne vegyék ki a vakbelét, mert 5 éven belül úgyis meghal.
ez az egyetlen, ami komoly és legtöbbször szankcionált hangsúlyt fektet az emberi jogokra, a szabadságra és más fontos szempontokra, amelyeket más rendszerek legfeljebb csak szavakban hirdettek, vagy éppenséggel semmibe vettek, megsemmisítettek vagy arra törekedtek, extrém esetekben pedig az egyének élete felett is rendelkeztek.
Az emberi jogokra, a szabadságra? Viccelsz?
Milyen emberi jogai és milyen szabadsága van pl. a mélyszegénységben élő 3 millió embernek ma MO.-on?
Azt mondod más rendszerek csak hírdetik, bezzeg a kapitalizmus!
Itt nem csak hirdetik?
Eleve semmilyen jogai, semmilyen szabadsága nincs azoknak az embereknek akik egy bizonyos szint alá süllyedtek.
Ha már Marxot említette valaki: ő írta, hogy a sajtószabadságnak nem csak az a korlátja, ha betiltják a lapot, hanem az is, ha képtelen vagy megvenni a gépeket amivel, a papírt amire kinyomtatnád a cikkedet, megjelenítenéd a véleményedet.
Szerintem ez az élet minden területén így van.
Extrém esetben az egyének élete felett is rendelkeztek?
Bezzeg napjainkban ( mit napjainkban, az elmúlt 50 évben) a pénzért csinált háborúk sértetlenül hagyták a lakosságot is, meg a kiküldött katonákat is.
„Abban max. igazad van, hogy az eddigi társ.rendszerek közül ez tűnik önkorrekcióra képesnek.”
A „tűnik”, szubjektív kategória. Neked így tűnik, másoknak úgy tűnik (kicsit másként), megint másnak merőben nem úgy tűnik stb.
Vagyis tulajdonképpen nem mondtál semmit.
Kérdés: lehetővé teszi-e a kapitalizmus (mint objektum) a lényegi korrekciót?
Válasz: elméletileg nem (vö. Marx: A tőke), míg gyakorlatilag nem tudható (csak sejthető). Akkor lesz (volna) tudható, ha a tőkés szisztéma keretei között az ember vissza tudja (tudná) fordítani azt a lényegi trendet, amely a természeti, energetikai, ökológiai, biológiai és humán erőforrások egyre gyorsuló ütemű kimerülését tartalmazza.
„Az egyéni érdek pedig - minél inkább hosszabb időtávot nézünk - találkozik a társadalmi, közösségi érdekkel.”
Ez is csak így tűnik. Neked. Soros Györgynek például már messze nem így tűnik. Pedig, ha valaki, ő aztán ismeri a kapitalizmus természetét.
Kapitalizmus kb. a 17. század közepétől létezik, sőt korábbról, míg Auschwitz, Hirosima (háromszáz éves fejlődés eredményeként) a 20. század közepére , Vietnám a 20. század második felére tehető esemény, míg a World Trade Center összeomlása (mint szimbólum) már 21. századi esemény. Vagyis a „minél inkább hosszabb időtáv” igencsak relatív fogalom a kapitalizmus humanizálódását, az „egyéni és a közösségi érdek találkozását” illetően.
Akkor én, na de most tényleg, megint nagyon megilletődtem. Nem számoltam, de ez úgy a harmadik-negyedik tényleges (végleges) magamra hagyás, cca. három-négy órán belül (ó, jaj, szegény árva fejemnek, mi lesz itt velem egyedül?!).
Szívesen, ám én a magam részéről nem ragaszkodom a találkozáshoz. Sem itt, sem máshol. Sem ezzel, sem azzal a nick-kel. Hiszen csak ismételni tudnám: számomra Esterházy, Babarczy, Állományjavító, Bayer, Pixy, Döbrentei, Kornis, Kerényi… secko jedno. Tudom, nem egyformák, tőlem viszont egyenlő távolságra vannak mindahányan, merthogy mindőjüket alapvetően a bornírt pökhendiség, a gőgös korlátoltság jellemzi. Vagyis a messzeség beláthatatlansága teszi a távolságot gyakorlatilag egyenlővé, hisz’ voltaképpen mindegy, hogy valaki 101 fényévnyi távolságra van keleti, vagy 102 fényévnyire van nyugat irányban tőlem.
„Az Állományjavító nick attitűdje tipikus (mint jeleztem: egyik genezise Esterházy, továbbá Heller, Vásárhelyi és még néhányan
Én külön idéztem Esterházyt („a hazaszeretet minőség kérdése”), külö idéztem Kornist („mi jobban gyűlölünk titeket, mint ti minket”), külön idéztem Hellert („ők gyűlölnek minket, mi megvetjük őket”) és külön idéztem a liberál-redvásozó liberálnicket:
Drága Gyurica úr,
azt még megérteném, bár az is jelentőséged teljesen aránytévesztő túlbecsülése, hogy megkövetelnéd, hogy a számodra külön-külön megmagyarázzam mindazon mondataimat, amit mások maguktól megértenek, de azt, hogy a saját mondataidat is untig magyarázgassam neked, az már valóban túlmenne az elvárhatón.
Na de most tényleg egy-két méter erejéig magadra hagylak.
... tetszés szerint megképzed a gyűlölet tárgyául szolgáló csoportot, aztán, akivel vitád van, azt az általad ( egyébként többnyire az eredeti kontextusukkal összeegyeztethetetlen jelentésben használt idézetekre hivatkozva ) képzett csoporttal behelyettesítve, nem az érintettel, hanem az általad megképzett virtuális csoporttal vitázol, mintha ő mondta volna, és abban az értelemben mondta volna azokat a dolgokat, amelyek alapján ostobán lepráznád, ha tudnád.
Én külön idéztem Esterházyt („a hazaszeretet minőség kérdése”), külö idéztem Kornist („mi jobban gyűlölünk titeket, mint ti minket”), külön idéztem Hellert („ők gyűlölnek minket, mi megvetjük őket”) és külön idéztem a liberál-redvásozó liberálnicket:
Külön-külön és szó szerint idéztem mind, viszont differenciálni nem vagyok hajlandó közöttük, számomra ez a három szöveg koherens szarkupacot képez (a létező és nem létező szövegösszefüggésekkel együtt), vagyis nem fogom mélyebben megpiszkálni egyiket sem, s főként nem azért, hogy megtudjam, melyik és mennyivel büdösebb a másiknál.
Említettem még Vásárhelyi nevét, s kétségtelen, tőle nem idéztem semmit, mert nem emlékszem pontosan arra, amit a tévében mondott, pontatlanul pedig nem akarok idézni, mert még a végén úgy járnék, mint szegény Pixy Vas István könyvével.
… ez a különbség nagyon sok egyéb mellett a te nagy vonalakban és többnyire redvás és gyenge szövegeid és Babarczy Eszter szövegei között, az ő termékeny tévedéseinek egy sora is elegendő a figyelem felkeltésére...
Nos, ha ez termékeny, akkor nyilvánvalóan tévedés, mert ahhoz, hogy egyáltalán termékeny lehessen, mindenképpen föl kell állnia. Kivétel a nőgyógyászé. Illetve azé a nőgyógyászé, aki valamely spermabankkal áll termékeny munkakapcsolatban, ti. csak spermabank révén lehet termékenyíteni lógó lompossal is.
Ugyanakkor „termékeny tévedés” például a „morális és intellektuális öngyilkosság”.
Állományjavító 2010.10.30. 12:38:26
Kedves Eszter… az lenne a dolgod, hogy a Bauer-vitában elfoglalt álláspontodat és a szebbjövős cikkedet - amelyek egyébként az én személyes értékítéletem szerint morális és intellektuális öngyilkossággal érnek fel...
Aztán, hogy miként minősül az „öngyilkosság” „termékeny tévedésnek”, annak csak egy etalon lehet az igaz megmondhatója; vagyis a tőkesúlyos logika efféle zsinórmércén lóg (mint a takony):
Ha tehát valaki azt akarja írni, hogy a morálisan és intellektuálisan lepusztult, sőt megsemmisült ember tévedése termékenyítő tévedés, akkor azt írja. Mert miért ne írhatná?
Babarczy szerint Magyarország „szebb jövőjét” Vona Gáborék garantálják. És ami vagy nem tévedés, vagy megtermékenyítő tévedés.
És ha volna benned férfibecsület, megköszönnéd a kedves Eszternek az együttérzést, hanyatlásod kínos, de nem életveszélyes tünete kapcsán, mert ő csak együttérzését nyilvánította… Nem mintha ne nevezhetne egy kifogástalan úrinő impotens faszkalapnak, amennyiben erre rászolgálsz, és rászolgálsz... Méltósága hajszálnyit se csorbulna ettől, legföljebb attól, hogy szóbaállt veled.
Nem a faszkalap impotens, hanem a fasz; vagy pedig egy másik szitokszót kell kiöklendezni stilárisan!
Egyébként pedig maradjunk a tényeknél! Babarczy Eszter a kezdetektől tudta, rögtön világos volt számára, sőt már öt évvel ezelőtt ki is mondta: igen nehezményezi, hogy nem „álltam vele szóba”, és nem is fogok vele „szóba állni” (értsd: egyes szám első-második személyben csetelni) valószínűleg soha:
Természetesen nem adtam a hozzászólásaimnak címet (csak ritkán, ha az úgy volt poénos), ettől függetlenül tény: én Babarczyval valóban soha „nem álltam szóba” (tehát minden stimmel, csak nem osztogatnak, hanem fosztogatnak). Ugyanakkor tény: Gördülő Kővel szívesen beszélgetek (egyes szám első-második személyben), noha ő is utál engem, ámde ő ezt intelligensen teszi. Már, hogy Gördülő Kő kevés? Jó, és akkor én most mit csináljak? Tessenek jobban igyekezni!
Babarczy Eszterrel – akár akarja, akár nem – nem fogok „szóba állni” addig, amíg a „szebb jövőről” alkotott „termékeny tévedését” vissza nem vonja. Könnyen elképzelhető, hogy azután sem, de addig biztosan nem. (Ebben egyek vagyunk Gördülő Kővel.) Amúgy pedig a répámról azt mond az „úrinő”, amit akar.
Valami egészen nagyfokú korlátoltság szükséges annak notórius meg nem értéséhez, hogy ez számomra nem személyes kérdés. Pusztán azon ámuldozom, hogy ma már egy nőnemű pedagógus is viselkedhet oly trágyatúró hímbugris módján (ráadásul nyilvánosan), mint például egy politikus, vagyis amiként viselkedik itt ez a „kifogástalan úrinő” (már persze akkor, amikor nincs végleges eltávozáson).
A kapitalizmus természetesen semmivel sem emberellenesebb, mint bármely más, eddig megismert társadalmi formáció, sőt: ez az egyetlen, ami komoly és legtöbbször szankcionált hangsúlyt fektet az emberi jogokra, a szabadságra és más fontos szempontokra, amelyeket más rendszerek legfeljebb csak szavakban hirdettek, vagy éppenséggel semmibe vettek, megsemmisítettek vagy arra törekedtek, extrém esetekben pedig az egyének élete felett is rendelkeztek.
Nyilvánvalóan tökéletlen és javítások sorozatára szoruló rendszer ez, de ha fejlődéstörténetét látva az öntisztítások lassan, de rendszerszerűen megtörténtek, és nem látok olyan fenyegetést, ami ezt megakaszthatná, mivel a kapitalizmus az egyéni érdekre épülő társadalom, ezáltal a benne élők általában megkeresik vagy kikényszerítik az államokból a progresszív döntéseket. Ezek a folyamatok azért lassúak, olykor visszafordulók (mint ma Magyarországon) mert éppen az egyénekre épített rendszer miatt a kompromisszumok nehezebben jönnek létre, más rendszerekben viszont eleve nem is szükségesek, ezért tűnhet úgy, hogy az autoriter szisztémák gyorsabban haladnak.
Kína mai formációjának a sírját is az fogja megásni (nem holnap, majd egyszer), hogy a fogyasztás egyre több egyéni döntést hív elő, és ezeket nem egy ponton túl központilag irányítani, a lakosság rákap a szabadság ízére és kiverekszi magának.
Ami ezúttal abban áll, hogy kifejezetten a csatornaszintre küzdöd le (vagy fel) magad: a legócskább széljobb hecclapstílus (Balavány Györgytől Schmidt Máriáig lényegében ez a csodafegyverük) , nemcsak a szóbahozott személyek, hanem a pszedudoérv struktúrája miatt is.
Azaz hogy tetszés szerint megképzed a gyűlölet tárgyául szolgáló csoportot, aztán, akivel vitád van, azt az általad ( egyébként többnyire az eredeti kontextusukkal összeegyeztethetetlen jelentésben használt idézetekre hivatkozva ) képzett csoporttal behelyettesítve, nem az érintettel, hanem az általad megképzett virtuális csoporttal vitázol, mintha ő mondta volna, és abban az értelemben mondta volna azokat a dolgokat, amelyek alapján ostobán lepráznád, ha tudnád.
Nekem Kornishoz és a te éthoszoddal bírók által megjegyzett egyetlen mondatához természetesen semmi közöm, egyszer találkoztam vele, akkor is éles vitába keveredtünk, ide nem tartozó és az adott mondattól, annak eredeti értelmétől is teljesen független okok miatt. Meg a többihez sem, az esetleges etnoszubkulturális vonatkozásokat itt nem említve, amelyekből azonban az adott szempontból semmilyen egyéb eszmei közösség nem vezethető le.
Ja, és amúgy ebben a rovatban sem adtam tanújelét semmiféle általános gyűlölködési indíttatásnak, veled ellentétben. Még azokra sem akaszkodtam rá, eszelősen idézgetve évekkel ezelőtti hozzászólásaikat vagy minden oda nem tartozó dologba belekeverve őket, akkikkel nagyon éles vitáim vannak vagy lennének. Nem hangsúlyoztam, amikor valaki azt mondta, hogy egyetért velem, vagy hogy nem ért egyet velem, hogy az illető véleménye nem érdekel és a többi mocsokság és színvonaltalanság, és ostobaság. Te vagy az egyetlen, aki minden tekintetben rászolgáltál arra, hogy ne fogjam vissza magamat a véleményem kifejezésre juttaásában, de nem merült fel bennem, hogy akár téged is gyűlölnélek, még leginkább megvetlek és kellemetlen figurának gondollak.
A koomunizmusról meg szintén nem gyűlöleten, hanem alapos eszmetörténeti és verifikációs vizsgálódás nyomán alkottam meg lesújtó véleményemet.
ha bemész egy kórházba, a labort magáncég csinálja, a képalkotó diagnosztikát szintén, az inplantátumokat magáncég szállítja, az orvos meg saját zsebre dolgozik a kórház infrastruktúráján.
15 évvel ezelőtt orvosoktól hallottam, hogy az eü-ben nagyon sok pénz van, csak ki kéne tudni venni.
Úgy látszik azóta megtalálták a módját!
Igen, az eü-ben megjelentek a magáncégek, kezdetben nyomot árakkal, majd amikor már uralták a területet, nem lehetett volna a régi rendszert visszaállítani akkor bődületes árakért kezdtek el dolgozni.
Ettől az eü. nem lett jobb, hanem rosszabb lett.
Vegyük mondjuk a labort.
Nálunk is behülyítették az önkormányzatot, szinte önfenntartó lesz a labor, csak pár gépet kell megvásárolni és az egész megye laborvizsgálatait itt fogják végezni.
Az önkormányzat meg belement.
Aztán, hogy még hatékonyabb legyen kiprivatizálták, és a következményeit az összes beteg elszenvedi, ugyanis:
a vizsgálatokat nem helyben végzik, így megszűnt az a lehetőség, hogy az orvosnak 15 percen belül elvégeznek valamilyen sürgős vizsgálatot. A leleteket 2 napon belül, komolyabb vizsgálatok esetén 7 napon belül kapják meg, a leletkiadás 14-16 óra között van, így aki pl. nem helyben dolgozik, annak el kell kéredzkednie a munkahelyéről.
De van jó oldala is a dolognak, mert az eredeti privatizátor alvállalkozót foglalkoztat, így már 2 cég él meg abból a szolgáltatásból és még így is képesek azt az igazgatót tanácsadóként foglalkoztatni, aki kijátszotta az egészet a magáncégnek.
A kialakult állapot az orvosoknak nem jó, a betegeknek nem jó, az önkormányzatot folyamatosan pumpolják, ma már fenyegetik, hogy egyszerűen megszüntetik a szolgáltatást, ha nem kapnak fél évente 10 milliót.
A szerződést 10 évre kötötték, felmondása komoly anyagi terhekkel járna.
Ezzt nevezi egyesek "üzletnek" miközben ez sima lenyúlás.
Namost ez azért érdekes dolog, mert történik mindez abban az egészségügyi rendszerben, ami nem üzleti alapú és az egészség nem árucikk.
És van bőr a képén embereknek ezt szajkózni, miközben ha bemész egy kórházba, a labort magáncég csinálja, a képalkotó diagnosztikát szintén, az inplantátumokat magáncég szállítja, az orvos meg saját zsebre dolgozik a kórház infrastruktúráján.
Egyébként az egészségügy valóban nem üzlet.
Nem szabadna, hogy az legyen.
És az a durva, hogy ez így túl bonyolult, hogy a 3 szavas kommunikációra szoktatott polgár felfogja, azt viszont, hogy az egészség nem árucikk, nemcsak hogy megérti, de lelkesen vissza is böfögi...
Éppen 38 éve fizettem -a munkáltatómmal együtt- az egészségbiztosítási járulékokat, amikor a pol.elit. egy kiváló képviselője a Tv-n keresztül közölte velem, hogy az eü. az nem ingyenes.
Ekkor fordult elő először, hogy azt év végén szépen összeadogattam és magam is meglepődtem, amikor kijött az 1 millió feletti összeg.
Akkor eszembe jutott, hogy legutóbb nem találták a kartonomat, és amikor meglelték kiderült, hogy 8 éve nem látogattam az orvost.
Most itt olvasom, hogy ha 20 év múlva "csak" a tűrhetetlen lábfájásom miatt kéne megoperáltatni magam, akkor már kivárják amíg meghalok.
Tisztelettel megkérdezem, szerintetek ez így rendben van?
„Az Állományjavító nick attitűdje tipikus (mint jeleztem: egyik genezise Esterházy, továbbá Heller, Vásárhelyi és még néhányan), ezért foglakozom a szövegeikkel (Vásárhelyi is reszkető gyűlölettel harcol a gyűlölet ellen).”
De, hogy ne legyek igazságtalanul kirekesztő Kornissal szemben, hisz’ az igaz agyrémnek ő a bacilusgazdája, tőle volt hallható: „Mi jobban gyűlölünk titeket, mint ti minket”.
És még csak nem is azt üvölti a marhája, amit például Heller, hogy „ők gyűlölnek minket, mi megvetjük őket”, mert ennek legalább logikailag van értelme, amúgy persze semmi, hanem Kornis par excellence gyűlöletet rohaszt az átkos gyűlölettel szemben.
És még ezek tartják magukat tőkesúlynak. Etalonnak. Fölfoghatatlan, hisz' a zsinórmértéket (a szóhasználatot, illetve a gyűlöletet, mint olyat) ők vették át amazoktól, vagyishogy éppen nem ők az etalon, hanem számukra etalon a gyűlölet, a gyűlöletbeszéd. Néhányan (a korlátoltabbak: Kornis, Vásárhelyi…) be is vallják ezt, már amikor végképp elborítja az agyukat a „liberalizmus” (persze csakis alanyban-állítmányban), míg a többiek valamivel szofisztikáltabb hipokrízissel gyűlölködnek, redvásoznak, noha ezek is olykor egész primitíven kommunistáznak:
Másfelől, ha pedálozol, gyorsabban kapod meg az ócska, lepusztult, diffúz komcsi szövegedre meg a véghetetlenül silány, egyszerre pedáns és tudatlan stiláris leprázási próbálkozásidra a méltó választ.
Ez, ha jól nézem, úgy 16 centi volt. Tehát pedálozz még.
Másfelől, ha pedálozol, gyorsabban kapod meg az ócska, lepusztult, diffúz komcsi szövegedre meg a véghetetlenül silány, egyszerre pedáns és tudatlan stiláris leprázási próbálkozásidra a méltó választ.
Úgyhogy tégy, amit akarsz. vagy a fordítottját, azt hiszem, talán az a jobb neked.
Dehogynem szóltál, Gyurica fiam, ez egy nyilvános fórum, ahová ugyan az ésszerű szokások minimumát is látványosan negligálva be-beköpsz, de semmi baj ezzel.
Egyébként én nem azt mondtam, hogy „nem szóltam”, hanem hogy nem szóltam hozzá. Nem kértem tőle semmit, nem mondtam, hogy valamit tegyen, valamit ne tegyen stb. Ahogy mondani szokás: nem szólítottam meg. Sem egyes szám második, sem egyes szám harmadik személyben. Egyszerűen nem vagyok kíváncsi a válaszaira, véleményére, csak annyiban, hogy elolvasom, ha adódik; ezért nem forszírozom némelyek válaszát még a „Válasz” gomb megnyomásával sem.
Az Állományjavító nick attitűdje tipikus (mint jeleztem: egyik genezise Esterházy, továbbá Heller, Vásárhelyi és még néhányan), ezért foglakozom a szövegeikkel (Vásárhelyi is reszkető gyűlölettel harcol a gyűlölet ellen).
A „nyilvános fórum” jelzős szerkezet tehát ebben a vonatkozásban semmit nem jelent. Miként az „ésszerű szokás” szintagmának sincs értelme, mindenki azt a szokást tartja ésszerű szokásnak, amely néki tetszik nyilvánvalóan. Szokás volt, sőt sokak szerint: ésszerű szokás volt például a zsidók elhurcolása. Vagyishogy engem a szokások általában nem érdekelnek. Még az „ésszerű” szokások sem.
A fórumozásnak szabályai vannak. Ez a mérvadó. A fórum legitim szabályai közé tartozik, például, hogy ha úgy látom jónak, az „Új hozzászólás” gombot, ha úgy látom jónak, a „Válasz” gombot nyomom meg a közlés előtt. Akivel tehát nincs nick-személyes kontaktusom (valami okból), annak a szövegeire nem nick-személyesen reflektálok. Hanem vagy egyáltalán nem reagálok, vagy, mondom, ha tipikusnak, szimptomatikusnak vélem a topikon megjelent szöveget, írok róla valamit. Miközben – horribile dictu – nem tartom kötelező érvényűnek azon nickek szokásait, akik a szememben nem jelentenek semmit. Tudniillik a nyilvánosságnak épp ez a lényege (a tárgyi reflexió), tudniillik a személytelen viszonyulás éppen a privát, személyes érintkezés során volna értelmetlen.
Dehogynem szóltál, Gyurica fiam, ez egy nyilvános fórum, ahová ugyan az ésszerű szokások minimumát is látványosan negligálva be-beköpsz, de semmi baj ezzel. Egyébként meg ne várd el, hogy megjegyezzék, kihez címeztél vagy nem címeztél valami ökörséget, mennyiségi okoból ez lehetetlen.
Amúgy meg a továbbiakat egyelőre nem olvasom el, ne bízd el magad, nem éred el az ingerküszöböt úgy két méter összesített szöveghossz alatt, ez a különbség nagyon sok egyéb mellett a te nagy vonalakban és többnyire redvás és gyenge szövegeid és Babarczy Eszter szövegei között, az ő termékeny tévedéseinek egy sora is elegendő a figyelem felkeltésére, míg a tieid méterszámra sem. Majd ha összegyűlt megint a kritikus tömeg, akkor figyelmet fordítok rád is.
És azt is tanuld meg, Gyurica fiam, van jobb dolgom is, mint hogy untig ismételgessem, hogy aki a redvást redvásnak nevezi, míg a jókedvben teremtettet jókdevben teremtettnek, arra nem az az alkalmas jelző, hogy "redvázó", hanem az, hogy éles szemű ítész. Objektíve.
Itt valami félreértés történt. Én ehhez a nickhez nem szóltam (soha!!!) egyetlen szót sem, az ideírt szövegeit illetem (olykor) tárgyi megjegyzésekkel, vagyishogy a nick szólongat engem. Soha nem mondtam, hogy tegye ezt, vagy ne tegye azt, tehát – értelemszerűen – azt sem mondtam, hogy ne ismételgesse untig, amit amúgy magától, önként, danolva ismételget untig. És azt sem kértem, hogy ne foglalkozzék inkább a „jobb dolgaival”. Tőlem nyugodtan foglalkozzék azokkal! Nekem egyáltalán nem fog hiányozni a hipokrita-liberális redvásozás, nem zavar természetesen, de nem is hiányozna, ha nem volna. Pusztán azt állapítottam meg, hogy aki nem többet mond annál, mint hogy: redvás, redvás, redvás… hanem ha ezt csak mind hosszabban variálja, akkor az sem nem liberális (a szó klasszikus értelmében), sem nem intellektus. Hanem csak egy obligát módon redvásozó hipokrita suvernyák (annyiban hipokrita, amennyiben a gyűlöletbeszédet gyűlöletbeszéddel "ölő" liberális Szent György tovarisnak képzeli magát). És akinek nyilván van ennél jobb dolga is bőven. Tegye! Vagy ne tegye, nekem teljesen mindegy, azt tesz, amit akar! Tegye magát zsinórmértékké, tegye magát tőkesúllyá, egy szavam nincs rá, csupán azt nem értem, miért nyivákol, ha amúgy teljesen jószántából redvásozik, ha minden kényszer nélkül csinálja azt, amit csinál? Mi a baja?
Egyébként az idézett fazon gyakorta hadovál arról, hogy létezik egy meghatározott kör (ezt némelyek tágabban, némelyek szűkebben, némelyek rasszista módon határolják be), én „alanyban-állítmányban gondolkodóknak” nevezem őket (ironikusan persze, Esterházy nyomán), szóval a lényeg, hogy ez a kör a szakmai etalon, a stiláris, nyelvtani hitelesség, az arányosság, sőt a számon kérhető igazság tőkesúlyának tekinti magát:
Az arányosságra és a számonkérhető igazságra épülő körültekintő fogalmazás, a szép magyar beszéd, a nyelvművelői igényesség, az egyszerű ember és a nemzeti értelmiség szívéhez és agyához egyaránt szólni képes közhang válik a sajtó erre méltó munkásainak zsinórmértékévé: a hitelesség tőkesúlya.
„Számonkérhető igazságról” beszélnek, s ami azt jelenti náluk, hogy csakis ők lehetnek számonkérők, ti. ha rajtuk kéri számon valami redvás ennen maximáikat, akkor hirtelen ez a válasz:
Azt „akarja” írni. Itt lett a dolog önmaga által lebuktatva, s én éppen ezt magyarázom! Mármost csak azért (ismétlem: csak azért!) vetem föl újra a kérdést, mert Esterházy Péter anno menthetetlenül belenagyképűsködte ezt a jámbor közeget a peckes Tőkesúly szerepébe; szó szerint idézem a gurut: „megnyugtatóbb, ha bizony az író nem népben-nemzetben gondolkodik, hanem alanyban-állítmányban. Nem mert hazátlan bitang. Hanem mert ha egy kicsit is jó, akkor úgyis nyakig az egészben, ha meg kicsit se jó, akkor hiába mondja: csak cifrázza… A hazaszeretet minőség kérdése”.
Esterházy természetesen nem tudja bizonyítani az állítását, mely szerint a hazaszeretet minőség kérdése volna, de ezzel már foglalkoztam eleget (aki nem hiszi, megnézheti itt is, vagy például megnézheti itt, több helyütt), tehát ezen a topikon bizonyítva van: Esterházy intellektuálisan lenullázódott. Lépjünk túl a személyén!
Vagyis a lényeg: Állományjavító és Esterházy koedukált bölcselete szerint: akik úgy írja szöveg, mert szerintetük úgy „jó”, úgy „minőségi”, hogy „megszűnnek a monopóliuma”, akkor ők ugyebár még a hazájájikat is jobban szereti ezáltal. Bárkinél.
Nem állítom, hogy Nádasdy Ádámnak van igaza (sőt nagyon nem állítom), azt sem állítom, hogy (Nádasdyval szemben) a rigorózusan „alany-állítmányozó” Esterházynak van igaza, csupán azt állítom, hogy egyáltalán nem áll jól a tőkesúlyos visítozás (az arányosságról, igazságról, körültekintésről, igényességről, a minőségről, a hitelességről) azok szájában, akik például nem tudják, hogy a zsinórmérték nem azonos a tőkesúllyal. De még akkor sem azonos, ha önnön maguk (mint tőkesúly) alatt a disznó meghatározott (150-200 kg-os) tömegét értik. Persze tarthatják magukat hízott disznóknak, jogukban áll, ám ettől nem válnak hitelesekké, legföljebb a saját szemükben, míg a hajó tőkesúlyának az etalonhoz még ennyi köze sincs. Kérdezem, az alábbi szövegben mire van a kettőspont?
Ez a tipikus szófosás. Vagyis nem szükségképpen a hosszú szöveg a szófosás terméke, hanem a kelleténél (akár csak három szóval is) terjedelmesebb hadova. Mert vagy zsinórmértékről beszélek, vagy tőkesúlyról. Még a hitelesség, mint erkölcsi tőke (súly nélkül) is gagyi. Illetve ilyen igénnyel keverhető a két fogalom:
Ismétlem: írhatja, csak akkor hiú ábránd, hogy majd mások is zsinórmértéknek tekintik az efféle „minőséget”, márpedig a zsinórmértéknek az a lényege, hogy mások is elfogadják a mércét hitelesnek.
Nyilván én sem tekintem ezt a kört etalonnak (nincs közöttük olyan, akire kitüntetetten figyelnék), én Marx, József Attila, Moldova stílusát tekintem zsinórmértéknek, noha (vagy tán’ épp azért, mert) az én mércéim soha nem nevezték magukat a minőségnek. Még csak minőséginek sem. És nem „illő szerénységből” – félreértés ne essék! –, hanem ez egyfajta stílus: nem tételezem, hanem kifejezem magam.
… már vagy három éve megírtam neked, de azóta se vagy képes felfogni… Pedig amúgy olyan eszelős pedantériával őrizgeted a mások hozzászólásait, hát vedd elő ezeket is...
Itt (öt éve) még csak „valószínűleg” (oh, ez a méltatlan visszafogottság!), míg mára (nem sokkal totális erkölcsi és politikai bukásuk után) már nem csak feltehetően, hanem kétségkívül ők a „hitelesség tőkesúlya”. (Az Orbán mosdatlan, tusnádfürdetlen szájából átszopogatott, undorító kontra-rasszizmusról már nem is beszélve.)
Hát akkor tekintse őket etalonnak az, aki akarja! Itt vannak a hozzászólásaim, ellenőrizhető: én soha egyetlen szóval nem mondtam, hogy ne kövessék őket, én csupán ezt írtam: az az alany-állítmányi egyeztetés, amely szerint a monopólium szűnnek meg és nem a monopóliumok (írjon erről Nádasdy, amit akar), számomra kiköpendő tőkesúly. De – mondom –, akinek ez kell, akinek ez a hiteles mérce, kövesse! Ennyi.
