Ez a rovat az Írástörténeti Kutatóintézet baráti körének a szélesebb nyilvánosság felé történő megnyitása kíván lenni. Be akarunk számolni az itt végzett munkáról, meg akarunk vitatni nyitott kérdéseket az előrelépés érdekében.
A székely rovásírás eredetét kutatva ugyanis sok új felismerésre jutottunk a kutatótársakkal, amelyeket érdemes megbeszélni. Azt is tapasztaltuk, hogy nagyon sok segítséget kaphatunk a nyilvánosságtól.
Így jutottunk például egy hun tárgyhoz, amelyiken székely betűs, magyar nyelvű rovásfelirat van. Így kaptuk a most bemutatandó honfoglaláskori keresztet is, amelyiken szintén van egy magyar nyelvű rovásfelirat. Az akadémikus "tudomány" mindezekről még - tudtunkkal - semmit sem tud, vagy nem foglalkozik vele.
Így találtunk egymásra és újabb segítőtársakra is, akik fordításokkal, nyomdai előkészítéssel és millió más módon segítettek nekünk, meg a tudományos kutatásnak. Illik valamit közreadni ezekből az eredményekből és érdemes a nyilvánosságnak ezt a formáját is kihasználni a továbblépés érdekében.
A rovat címében megfogalmazott állítást is megvitathatjuk (a google-ba beütött "Az Éden írása" keresőszövegre megjelenik a tanulmány), de van ezer más írástörténeti tárgyú megbeszélnivalónk is.
A rovatot rovó nyitja, de ezen a fedőnéven több munkatársunk is közreadhatja a véleményét.
Például azért sem, mert a Szent István idejében készített koronázási paláston is a kettőskereszt alakú világfa (kiolvasva az Egy isten ligatúra) simul a gerincre."
Jól értem, hogy a paláston István nincs nevesítve?
Csak az, hogy Krisztus születése után 1031-ben készült...
Ez a kettőskereszt található a pécsi kőtár legkorábbi faragványain.
Az eget tartó fát (azaz a Tejutat) ábrázolja. Az egész képszerkezet a "g" (ég) rovásjel rokona. a fa tetején ott van az "us" (ős) jel, alatta meg az "Egy". Azaz Egy ős(ten) tartja a világunk felett az eget.
Ez az ősvallás legfontosabb gondolata, azért is ment át még a keresztény jelképek közé is. De nem Bizáncban, hanem nálunk.
A magyarok nem hozhatták Bizáncból a kettőskeresztet.
Például azért sem, mert a Szent István idejében készített koronázási paláston is a kettőskereszt alakú világfa (kiolvasva az Egy isten ligatúra) simul a gerincre. A koronázó palást aszellemisége azonos az inka uralkodók palástjának és a szibériai sámánoknak a gondolatvilágával - azaz a Tejúthoz (az égbe vezető úthoz, a véle azonos istenhez) hasonlítják a palást viselőjét.
Ha mindegyik uralkodónknak ott volt a szeme előtt a paláston az őseitől hozott kettőskereszt, akkor értelmetlen annak bizánci eredetéről fantáziálni (ugyanis semmi nem bizonyítja a bizánci eredetet, mindez csak hipotézis, amire nincs adat).
A pécsi székesegyház Árpád-kori faragványai között is ott van az Egy jel. S ha anygon keressük, akkor még találhatunk egy csomó hasonlót.
A palást fenti képszerkezetében kétszer szerepel az "us" jel (a Tejút hasadéka), egyszer látszik a Ten jel ívének kezdete (fent), valamint ott van a kettőskereszt is.
Azt akartam mondani a latin nyelvvel, hogy Bizánc, a Római Birodalom örököseként sem alkalmazhatta a kettőskeresztet, hiszen NEM RÓMAI jel. A folyamatos elkülönülés, a bizánci birodalom jóval heterogénebb etnikai összetétele és az uralkodói réteg keleti gyökerei is azt mutatják, ezek a keleti, ázsiai, ős-európai jelek fokozatosan kerülnek be a bizánci hatalmi jelrendszerbe, ahogy az etnikai összetétel is alakul.
Abban sem látok ellentmondást, hogy a soronkövetkező magyar király Bizáncból hozza ezt a jelet, mindazok ellenére, hogy saját ősei jeléről legyen szó.
A történelem már rengetegszer láttatta velünk, hogy számos nép a saját örökséget más népek által megőrzötten kénytelen tőlük visszaszerezni, nagy viták árán, mivel azok a más népek sajátjuknak tekintik azokat az átvett értékeket. ( Úgy anyagi mint eszmei téren egyaránt.)
Érdekes lehet még a bizánci DESPOTA (deszportész) szavának etimológiája és jelvilága, "ISTENKIRÁLY". Bizáncban UDVARI méltóságként ELŐSZÖR a magyar BÉLA herceg ( később III. Béla király) viselte (1163-1170) viselte.
Az általad elmondottak nem mondanak ellent a vélekedésemnek.
Sőt !
Ugyanakkor a kettőskeresztet használták a hunok és az avarok is - azaz nem kellett megkapnunk idegenektől, mert mi is ismertük.
Ez így van.
Ehhez még annyit hozzátennék: a jel már a Kr.e. 13. században is ismeretes Európában ( a RAGOZÓ nyelvűek révén) , például a VENETIC rovásban: D-DZ jelenkori (természetesen nyugati eszmerendszerű) olvasatában.
Ismerték a sumerek, a kínaiak is - az írásjeleik herceg, vagy király jelentésűek. S ezt találjuk a magyar jelkincsben is: szerepel a székely írásban is (itt az Isten egyik jelzőjét jelöli), valamint az állami címerünkben is "király" jelentésű. A hunok is egy uralkodói fejdíszen használták.
Így van !
a sumér NUN ("herceg") vagy a kínai WANG ("uralkodó") mellé nyugodtan fölvonultatható az egyiptomi "dél"-t jelentő jel is.....
Ugyanúgy ehhez a tárgykörhöz tartoznak a kínai FU ("atya") és a NIMRÓD tamga jelei is.
Ráadásul a korai hun, avar és magyar ábrázolásokon a kettőskereszt faként van megrajzolva (rügyei, levelei, virágai vannak és madarak ülnek rajta). Ami az ősvallási ábrázolások alapján azt jelenti, hogy itt az égigérő fát látjuk, ami a Tejúttal azonos.
Az ősvallás az égigérő fát úgy ábrázolta, hogy a fa székely rovásjelekből állt, vagy székely rovásjelek is voltak rajta. Ebbe a sorba a kettőskereszt beleillik.
Teljes mértékben egyetértek.
Mindezek világosan arra utalnak, hogy az Árpádházi királyaink a kínai, hun, avar és a sumer hagyománnyal szoros rokonságban lévő jelképet hasznáktak. Mivel ugyanezek a körülmények nem mutathatók ki Bizáncban (ott például sohasem jelentett "király"-t), ezért a magyar kettőskereszt nem származhat Bizáncból, de lehet hun-avar örökség.
Voltaképpen BIZÁNC is komoly ázsiai-őseurópai örökséggel indít, a görög nyelv voltaképpen csak a 7. századtól lesz domináns, mindaddig a latint használják.
Ugyanakkor a kettőskeresztet használták a hunok és az avarok is - azaz nem kellett megkapnunk idegenektől, mert mi is ismertük.
Ismerték a sumerek, a kínaiak is - az írásjeleik herceg, vagy király jelentésűek. S ezt találjuk a magyar jelkincsben is: szerepel a székely írásban is (itt az Isten egyik jelzőjét jelöli), valamint az állami címerünkben is "király" jelentésű. A hunok is egy uralkodói fejdíszen használták.
Ráadásul a korai hun, avar és magyar ábrázolásokon a kettőskereszt faként van megrajzolva (rügyei, levelei, virágai vannak és madarak ülnek rajta). Ami az ősvallási ábrázolások alapján azt jelenti, hogy itt az égigérő fát látjuk, ami a Tejúttal azonos.
Az ősvallás az égigérő fát úgy ábrázolta, hogy a fa székely rovásjelekből állt, vagy székely rovásjelek is voltak rajta. Ebbe a sorba a kettőskereszt beleillik.
Mindezek világosan arra utalnak, hogy az Árpádházi királyaink a kínai, hun, avar és a sumer hagyománnyal szoros rokonságban lévő jelképet hasznáktak. Mivel ugyanezek a körülmények nem mutathatók ki Bizáncban (ott például sohasem jelentett "király"-t), ezért a magyar kettőskereszt nem származhat Bizáncból, de lehet hun-avar örökség.
Kubánvidéki hun diadém kettős keresztje
Kumorovitz Bernát, aki ezt a hülyeséget a magyar áltudományban elterjesztette, meg volt félemlítve és a megélhetéséért kellett neki ilyesmiket fantáziálnia. Szerzetestanár volt, Rákosiék a kollégáit letartóztatták és bebörtönözték, talán meg is ölték. Ő annak köszönhette a megmenekülését, hogy éppen házon kívül volt, amikor rájuk tört az ÁVÓ. Később mások munkáit írta meg éhbérért, majd - amikor már a saját nevén is írhatott - hazudnia kellett. Én nem tekintem a megalapozatlan fantáziálásait, amelyeknek az ellenkezőjét seregniy lelet tanúsítja, tudománynak.
A kettős kereszt címerpajzson először III. Béla király (1172-1196) ezüst dénárán fordul elő, 1190 körül. Az általános vélemény szerint ezt a jelképet ő hozta magával a bizánci udvarból, ahol fiatal kora óta nevelkedett. A bizánci császár után a második ember, a deszpotész volt, majd 1165-ban ünnepélyesen a Bizánci Császárság trónörökösének nyilvánították és eljegyezte a császár Mária nevű leányát. Pajzsára a kettős keresztet festette. Valószínűleg ezzel a bizánci jelképpel is ki akarta fejezni a bizánci uralkodóval való egyenrangúságát. I. Mánuel bizánci császárnak később fia született, ezért Bélát megfosztották méltóságától, jegyességét pedig felbontották. I. Mánuel feleségének féltestvérét, Châtillon Anna antiochiai hercegnőt vette feleségül és tovább használhatta a kettős keresztet hatalmi szimbólumként.
Ma már igazolt, a nyugati világba MAGYARORSZÁGRÓL terjedt el.
Igen, ez logikus. A kettőskereszt lehet az "i" és a "d" ligatúrája is.
Azonban nagyon régi a jel (már a Mas d Azil-i barlangban is megtalálták), ezért azt is számításba kell venni, hogy ősvallási értelme van néki. Amit a Jelképtárban írtak róla, hogy a kettőskereszt Tejút és a két napforduló idején befutott nappálya kereszteződése, az nagyon is hihető.
Mindkettő lehetséges, de melyik van bizonyítva?
A nagyobb kompozíciókban a kettőskereszt az eget tartó, égigérő fa szerepében jelenik meg, ami az utóbbi magyarázatot erősíti (de persze nem zárja ki az elsőt sem).
Különben baromi érdemes tanulmányozni a kínai írásrendszert. Mert szerintem, ami írásban a kínai, az hangzó nyelvben a magyar. És pont az ősi rovásírás kapcsolja egymáshoz őket.
Itt egy érdekes példa. "hsziung" ez egy kínai szó. (a jelentése ismert egy valamilyen népre) Szerintem ez egy felnyergelt ló képe székelyrovás ligatúrával. De lehet hogy tévedek. :-((
A hieroglifa szójel, ami hangként (kezdő) és szóképként is értelmezhető, kiolvasztható.
Egy szóképjel az pl. ez ős-ős-magyar írással.
Tehát a GY hangot ábrázoló jel egy DÍ(J is hasonló) affrikátás ligatúrás összevont jel. Abszolút fonetikus. Szerintem a kezdetektől fogva. Mikor? Ez itt a kérdés.
Talán inkább képjel. Ha lehet, beszéljünk magyarul.
Azonban a képjel nem azonos a hieroglifával.
Ugyanis a hieroglifa vagy képszerű, vagy nem (ez utóbbi esetben lineáris, amelynek a képszerűsége már nem olyan nyilvánvaló). Azonban a hieroglifa fontos jellemzője, hogy "szent véset" - amiből most a vallásos vonatkozás a fontos és nem az írástechnológia.
Tehát nem kellene olyasmihez hozzászólnod kioktatólag, amiben nem vagy otthon. Tiszteletteljes kérdésre nem futja?
"De és pont itt jön a lényeg, hogy vajon a rovás hány éves. Hiszen maguk a betűképek szókezdő hangképjelek. Sematizálva. Piktogramm a becsületes neve."
Remélem képes vagy értelmezni ezt a mondatomat is. Előre is köszönöm. Utána hieroglifázhatunk is egyet, amolyan hobbiból.
