Mi manapsag a legjobb ar/teljesitmenyu valasztas otthonra, amator szintre,
gyakorolgatni, stb. egy valamilyen elektromos billentyus hangszerben gondolkodva ?
Az tény, hogy az akusztikus koncert zongorák billentése is jelentősen eltér egymástól. A digitálisok az akusztikusakat próbálják utánozni, melyik ezt, melyik azt, ebből vannak eltérések, és ugye ízlések és pofonok különböznek, az akusztikus zongorák terén is, tehát az ízlésbeli különbségek nem túl meglepőek.
Elég sok kritikus review-t olvastam a Kawai digitális zongorákról, és azt kell mondjam, voltak kiegyensúlyozott értékelések jogos kritiákkal is bőven, de ezt az utolsó hozzászólásodat valahogy nem látom ezek közé tartózóknak, bocs...
Én erre a külföld majmolására sosem adtam. Nem azt mondom hogy pl. nem próbáltam ki a nagy reklámozások fejében az MP Kawaiokat, de az az agyonhájpolt 30cm-is fa billentyűzet olyan kakedli minőséget tükrözött, hogy vegye aki szereti.
A Rolandnak tényleg kopogósak voltak a billentyűi, ez igaz, de szerintem legközelebb áll pl. egy koncert Bösendorfer billentéséhez az összes közzül a PHA mechanika családjuk. És nem fárad egyszerűen a kéz rajta órákon át sem, olyan jól eltalált a súlypontjuk. A Roland volt pl. aki elsőnek csinált kiváltópontos dig. zong. mechanikát is. Lehet erről vitatkozni, de ki kell a valóságban próbálni leginkább!
Volt Yamahám is GH mechanikával, na az volt csak a lomha csuklógyilkos mechanika! Az NW már sokkal jobb bennük ma, viszont iszonyat könnyű, elszalad rajta a kéz. Szóval mondhat ki-ki bármit, nálam a Roland az egyik legjobb. A francia kocsikat is milliók méltatják ha már a külföldi fórumokat tartjuk etalonnak mint a Kawai esetén (amúgy sok dilettánsvélemény is van ott), aztán engem ott se lehetne a német vagy japán gépektől eltéríteni
Köszönöm mindenkinek a visszajelzéseket, mindenképp elfogok menni mindenhova.6 hónapom van még ameddig ezt a vásárlást meg tudom ejteni, úgyhogy nem sietek sehova, meg ennyi pénznél, nem is fogok sehova sietni.Elvégre a következő 10 évre lesz a partnerem, legalábbis remélem kitart addig. EZ a Korg EC100H is meglepően jól bírja, 9 éves, és eddig csak egy billentyű tört el(egyvonalas C), azt felraktam az ötvonalas h helyére, aztmeg leraktam az eltört billentyű helyére.(Mondjuk nem volt egyszerű kibontani).
Na szóval köszi mindenkinek, majd beszámolok a vétel után, hogy mi lett.
Nekem stage zongorák nem játszanak.Sajnos szeretem beleélni magam virtuóz darabokba, úgyhogy nekem az, hogy itt mozogjon miközbe játszok nem elfogadható.Tudom, hogy lehetne hozzá találni biztos megfelelő lábakat, amin megáll rendesen, meg gondolom van is súlya, de én most ilyen kísérletezgetésekbe nem akarok belemenni.Jó öreg régi kialakítású, upright piano(pianinó) kinézetű digitális zongorák között nézelődnék.Édesapámnak Yamaha DGX630-a van, az is elég robosztus, fa lábakon áll, de még ígyis beremeg néha.
azt elfelejtettem, hogy a 3 szenzor minden komolyabb (értsd kb 300 ezer ft fölött) zongorában benne van, márkától függetlenül, tehát ez biztos nem lesz tényező
"mert szerintem a Rolandoknak van a legjobb mechanikája"
Azért ezzel a véleménnyel a kisebbségben vagy. Szinte minden nemzetközi fórumon elég nagy egyetértés van abban hogy a Kawai és a Yamaha csinálja a legjobb billentyűket, sőt azt merném mondani hogy a Kawai billentyűit tartja a legjobbnak a zenészek többsége. A Roland nem is készít "top" billentyűzetet, a 1.5 milliós LX17-ben is ugyanaz a billentyűzet van, mint at 500 ezres HP601-ben. Ez egy rövid, műanyag, nagyon könnyű billentyűzet. Egyébként nem rossz szerintem sem, habár elég hangos, és szerintem túl könnyű. De a Yamaha 675-685-ben, és az említett Kawai-okban lényegesen hosszabb, fából készült, koncert zongorákat sokkal reálisabban utánzó billenytűzetek vannak amik csak a legfelsőbb modellekre van kifejlesztve. Abban igazad van, hogy nehezebb a billentésük, csakúgy mint egy akusztikus zongorának.
Persze az egész dolog abszolút szubjektív, de azt nem tudom mi alapján mondod, hogy "szerintem nem a Kawai lesz a te márkád". Játszottál már a CA 67/78/98 valamelyikén valaha? 675/685-ön? Érdemes kipróbálni! :)
Ami az említett Kawai zongorákat illeti, kicsit kiegészíteném a listát:
Ha esetleg van még eladatlan CA-17, azt is érdemes lehet kipróbálni -- bár azzal egy kicsit alálövünk az általad említett Clavinováknak.
Ha a fényes kivitel érdekel, akkor a CS8 és CS11 érdekes lehet, bár tudásban a CA78 és CA98 mint újabb modellek, jobbak.
Illetve a CA48-at is érdemes lehet kipróbálni, elsősorban az új Grand Feel Compact (GF-C) billentés miatt. Van szempont, ami mentén autentikusabb mint a GF II :)
Bár a CA-48-at kevésbé ajánlanám, elsősorban a nemrég bejelentett CA-58-ra tekintettel ajánlon a CA-48 kipróbálását, a CA-58 a CA-67 illetve CA-78 alternatívája lehet.
Slab változatból meg a Kawai ES8 / MP7SE / MP11SE (esetleg korábbi MP7/MP11) lehet még érdekes.
Én nem beszéllek le a Kawairól hogy ne nézzd meg, de szerintem nem az lesz a Te márkád.
Először is, csak kabinet stílusban gondolkodsz vagy az ún. stage pianok is szóba jöhetnek? Ilyen milkós árfekvésben sok jó modell van ott is ami szóbajöhet, pl. Nord Piano 3 stb. De ajánlom a Roland Zenegalériát is Pesten, hogy térj be hozzájuk, mert szerintem a Rolandoknak van a legjobb mechanikája. Gyakorlatilag ellenkezőleg működnek a többi digitális hangszerrel abban az értelemben, hogy még azoknál fárad a kéz a játék alatt, addig a Rolandoknál pont az önfeledt játékot nehéz abbahagyni. Nálad már fontosabb szempont lesz a 3 szenzoros leütésérzékelés megléte is és természetesen annál jobb, minél több modellt próbálsz ki!
Zongorafeldolgozásokhoz kell a VST, alapjába véve gyakorláshoz a késés miatt nem midizek. Igen ezen én is elgondolkodtam hogy ezen a szinten már az anyagminőség és hangszorok is nyomnak a latba.Mindenképp ellátogatok majd, köszi a tippet.Kawai felé pedig valamiért eddig nem nyitottam, de annyian írják, hogy kénytelen leszek kipróbálni.Mégegyszer köszi a tippeket.
Szia, a Clavinova mellett a Kawai-t nézd meg. Látogass el a Budapest Zongoraszalonba, és próbáld ki a CA sorozat 67, 78, 98 valamelyikét, már ha van nekik a boltban kiállítva. Yamaha és Kawai mellett más nem nagyon játszik ezen a szinten. Egyébként ha csak a billentés és a midi számít, akkor gondolom vst-n akarsz játszani? Mert a top szekrényes zongoráknál sok pénzt fizetsz a hangszínért meg a hangszórókért is. Esetleg egy Kawai VPC is érdekes lehet, abban benne van a legjobb billentyűzet, de hangja nincsen csak midi.
Digitális zongora vásárlás előtt állok.19 éves vagyok.12 éve zongorázok, klasszikus témában, régen versenyzongorista voltam.Eddig egy Korg EC100h billentyűm volt, ami elfogadható volt, mert eddig kapcsolataimból fakadólak amikor csak akartam gyakorolhattam akkusztikus zongorán, ha nehezebb darabról volt szó.Most viszont elköltözök, és szeretném magamnak venni egy minőségi digitális zongorát.Őszinte leszek.Két dolgot kivéve semmi sem érdekel egy digitális zongorán.Ez a kettő dolog a játékérzet és az USB Midi.Semmilyen hangszín, egyéb extra feature engem nem érdekel.Csak, hogy minél jobb érzés legyen rajta játszani, és ezt hajlandó is vagyok megfizetni.Ebben kérném segítségeteket.Nézegetem már pár hete a kinálatot, eddig ott vagyok, hogy a Yamahának a Clavinova szériájából az egyik felsőkategóriás termékét veszem.Talán a CLP 675/685-öt.De nagyon kíváncsi lennék több zenész véleményére is.Milyen felsőkategóriás digitális zongorát javasolnátok még, ha csak a játékérzet számít?
A 19-es méret nekem pont jó, nem nagy, nem kicsi, de mégis kétszer akkora mint a korábbi tablet. Mivel a zongora fal mellett van, fúrtam fölé egy szép fekete polcot, azon pont elfér ez (is, és akkor már a füles, jegyzetek, stb is). A videojelen kívül egy USB kábel köti össze a géppel, egyszerre 10 ponton érzékel. Olyan mintha egy nagy tabletet nyomkodnál. A beüzemelésben van egy kis trükk, de így sem tartott tovább 5 percnél.
"nem értettem az áradozást, de gyanítottam, hogy olyan profi zongoristák (vagy kereskedők..) magasztalták..."
Egy kis dohány egyes művészeket sem tántorít el attól, hogy bármit reklámozzanak. Akkor egy kereskedő sem fog kardba dőlni ha valamit el kell adni. Hogy is volt a 90-es évek szlogenje? Van az a pénz, amiért bárkinek képes korpásodni a haja... :D
Amúgy meg ez a márka misztifikáció pont olyan, mint az autóknál, hogy most Mercedes, Audi vagy BMW stb. Kinek mi jön be adott szinten. Ezért nem úszható meg a saját tapasztalat. A vélemények csak iránymutatók maximum, mintsem kész döntési koncepciók (jobb esetben).
"az FP-30 füleserősítője elég gyengécske, érzékeny az impedancia-illesztésre."
Én mindent saját fülessel szoktam próbálni, mert a boltokban kiakasztott förmedvények, amik még jópár arra járó fejére is ráizzadtak, inkább risztanak mint vonzanak + a sajátom hangját ismerem is.
"ipad jó, de az nálam nem tartozik az említett kategóriába"
Aranyosak az ipadek, csak valóban drágák. Nekem AIR 2 volt 128 gigás. Az több mint 100 ezerbe fáj használtan is, aztán nem sok mindent tudtam vele kezdeni értelmesen zeneileg, mert főként csak egy hobbi cucc. (Pl. nem tudsz csak 1 alkalmazást egyszerre futtatni hangszer tekintetében + vegyél hozzá átalakítót vagy dokkolót szintén nem kevésért, amivel midizheted...) Úgyhogy inkább elbizniszeltem egy Mac Minire. De valójában ezen összegek feléből ragyogóan összerakható egy hackintosh is meg bármi...
"lecseréltem egy érintőképernyős 19"-es monitorra"
Én JBL E50BT-t használok. Ugyan BT képes, de én vezetékes illesztéssel használom, impedanica 32 ohm. Nagy membránja, szép hangja van. Vaskos párnái jól beterítik a fület. Eredetileg a Yamaha P45-ös hajtotta meg, de az említett tablet-monitor átrendeződés óta egy Asus Xonar DG hangkártya.
Egy ipad-em van, a boltban fejhallgatóval kipróbáltam a Korg moduljával pár percre, nem volt probléma a késleltetéssel,. de nagyon nem jártam körbe a témát.
Apropó fejhallgató: amit vittem magammal, az kissé halk volt az FP-30-ba dugva (az ES110-zel rendesen, hangosan szólt), átnyálaztam a netet, és kiderült, hogy az FP-30 füleserősítője elég gyengécske, érzékeny az impedancia-illesztésre.
Egy Audio-Technica és egy Sennheiser fejhallgatóról mondták azt a fórumokon, hogy vállalható, egyik 100, másik 150EUR, ezt sajnos nem kalkuláltam bele a végösszegbe, de lehet, hogy nem fogom tudni megúszni.
Igazad van! Másfél órát próbálgattam a boltban, aztán hazamentem, leültem az SL-880 elé, és kiderült, hogy nem igazán van különbség a Fatar és az FP-30 közt a billentés nehézségében:)
Úgyhogy aludtam rá egyet, és megrendeltem a Roland-ot.
Szia, én elég kezdő vagyok, de minőségi különbséget éreztem a két bill. közt. Az összes létező review-t megnéztem a neten, és nem értettem az áradozást, de gyanítottam, hogy olyan profi zongoristák (vagy kereskedők..) magasztalták, akik ebben az árfekvésben csak nagyon gagyikkal találkoztak (az elmúlt 10 évből nem volt összehasonlítási alapom). Ennek ellenére számomra az ES110 billentyűzete tényleg "olcsó" érzetet keltett, viszont az FP-30 billentyűzete egyértelműen jobbnak tűnt, mármint ami az anyagminőséget, a billentyűk tapintását, kialaktását illeti (a billentésről nem tudok nyilatkozni, mivel ahhoz nagyzongorás tapasztalat kellene).
A hangja lehet, hogy "zongorásabb" az ES110-nek, nekem az FP-30 kissé fémes hangzása jobban bejött.
Igen! De OTG-s kábel kell hozzá vagy a normál kábel mellé kell egy filléres OTG. Ha zongora és a tablet között kicsi a távolság (gondolom így lesz, mert a kottatartóba rakod?), akkor bármilyen nem-a-legolcsóbb-kábel jó.
Én is tablettel gyakoroltam egy ideig, de a normális árú tabletek nem jók VST-hez, meg azért kicsi is a képernyőjük, így én végül 9 hónap után lecseréltem egy érintőképernyős 19"-es monitorra. A számítógép és a zongora+képernyő nem egymás mellett vannak, közöttük a szőnyeg alatt egy-egy 5 méteres jó minőségű USB kábel hozza-viszi az adatokat - minden gond nélkül.
Ezért írtam az 5 éves gyereket. Annak se csináltak régen sem szuperkünnyű billentyűzetet. Valahol el kell kezdeni és megtanulni alkalmazkodni, ez az egyedüli lényeg.
Van aki gitáron kezd el tanulni és nem áll rá a keze, aztán átmegy dobra és dobos lesz. Ezt mindenkinek el kell tudnia egy idő után dönteni (esetleg tanári segítséggel), hogy van-e hozzá tehetsége, adottsága, kitartása. Nincs új a nap alatt. :)
Mondjuk a jó zenész szintre is el kell jutni, és mindenki kb. botcsinálta zenészként indul(t) a legelején :) És persze az, hogy milyen hangszeren gyakorolsz, hogy jó zenész legyél, azért nem mindegy.
Ugyanakkor a billentés nehézségén szerintem felesleges aggódni, amíg professzionális felhasználás (megélhetés zenélésből) nincsen kb 1-2 éves horizonton belül.
"egyedül a billentés nehézsége bizonytalanított el"
Érdekes! A Fatar 880-on írod hogy gyakoroltál. Annak is elég jó minőségű és a nehezebbek közzé tartozó a billentése. Szerintem az FP30 billentése nagyon lájtos. Nézz meg majd egy RD2000-et pl. ami közel egy milkós professzionális színpadi zongora, hogy annak milyen a billentése!
Szóval, amég nincs kifejlődve a kezed a zongorajátékhoz, ezt a kérdést nehéz is lesz megválaszolnod magadnak.
Csak egy kiegészítés: régen a pianínók korában, mikor csak az volt elérhető, még az 5 éves gyereknek is azon kellett zongoraiskolákat végigjátszani, ami felnőtt fejjel is beton kemény billentésű volt, úgyhogy ez nagyon viszonylagos dolog.
Egy zongoraművész ismerősöm szerint, nincs rossz hangszer csak rossz zenész, azaz a jó zenész azt is tudja, mihez hogy alkalmazkodjon. Nincs kifogás. Na ez is egyféle szemléletmód, csak azért írtam.
Mivel egyértelműen kiderül a posztodból, hogy a Roland tetszett jobban, szerintem azt vedd meg! :)
Egyébként, ha már véleményeket kérdeztél, szerintem is jobb az FP-30 mint az ES110. Én nem egészen értem az ES népszerűségét, mert amit én próbáltam, az még az én Yamaha p-45-ösömnél is rosszabb volt (szubjektív véleményem szerint). Nagyon könnyű és hangos billentyűzet, egyenletlen hézagokkal, olcsó kinézettel. Az FP-30 sokkal minőségibb billentyűzetet ad szerintem.
További kérdéseidre:
- attól függ, hogy mire akarod használni a BT midit - ha VST-re (szoftver zongora), akkor felejtős a késleltetés miatt, itt marad a kábel. De ha pl tanuló szoftvert használsz (pl Flowkey, stb) arra tökéletes.
- billentés nehézsége: emiatt ne nagyon aggódj, még a Roland is a könnyebbek közé tartozik. Majd megszokod. Én pl egy p-45-ről váltottam CLP-645-re, aminek sokkal nehezebb a billentése, de ma már sokkal gyorsabban, jobban játszom rajta mint a p-45-ön bármikor.
Nem csodálom, hogy ez a két típus maradt a végére, ebben a kategóriában a többiek kicsit lemaradnak...
Ami a billentyűk közötti egyenletlen hézagot illeti, gyakran megemlítik külföldi fórumokon is, ugyanakkor aligha befolyásol a fejlődésben.
Az ES-110 billentyűzete nem véletlenül kapta a RH-C = Responsive Hammer - Compact nevet, bár meglepne ha a fentről lefele úttal lenne a gond, pivot hossz, miegymás számít sokat... Leginkább látni kellene a billentyűzetmechanikákat egymás mellett kiszerelve :)
Ami a hangot illeti, ez egy tipikus lényeges különbség, jellemzően a Roland hangja megosztó, van aki oda van érte, van aki utálja...
Amúgy a Roland kifejezetten erős technikai specifikációt rakott össze az árszinten, de valahogy az összképben, a billentés és hangzás együttműködésében a Kawait sokan dícsérik.
A Bluetooth MIDI-t milyen oprendszerrel használnád? Tudtommal elég limitált a támogatott oprendszerek választéka mindkét gyártónál...
A Midi-USB átalakító nem egy nagy ügy. Profi zenészek jobban szeretik a klasszikus MIDI-t, az USB egy csomó zaj forrása lehet (földhurok pl.)
Ami a könnyebb-nehezebb billentést illeti, a dolog akkor számít igazán, ha profi zenészként járod az ország-világot és mindenféle zongorán el kell boldogulj: ebben az esetben a nehezebb billentésről könnyebb alkalmazkodni a könnyebbhez mintsem fordítva. Különösen a finom, gyakori ismételt leütéseknél számít.
Van állandó tanárod? Ha igen, érdemes lehet kérni ezekben a kérdésekben a segítségét :)
Korábban 1-1.5évet játsszó, majd lelkes újrakezdő, kis lakásban élő zongorakedvelőként az igényeim és lehetőségeim alapján végre sikerült leredukálnom 2 típusra a végső bevásárlólistát:
Roland FP-30
Kawai ES110
Preferenciáim: legyen jó billentése, legyen könnyű (mert el kell pakolnom minden gyakorlás után), és lehetőleg legyen benne Bluetooth MIDI (erről esetleg le tudok mondani, de ahogy az netes demókon láttam, nagyon kényelmes a használata tablettel, és rengeteg lehetőséget rejt).
Gyakorlatilag elolvastam az interneten mindent, amit erről a két zongoráról írnak, a héten pedig már sikerült őket egymás mellett kipróbálnom.
Az elmúlt időszakban nem volt lehetőségem nagyzongorán játszani, főleg egy Fatar SL-880-on gyakoroltam rendszeresen.
Mivel kezdő vagyok, ezért a tapasztaltabbakat kérdezem, hogy jól éreztem-e bizonyos különbségeket a két zongora közt:
- ES110: kicsit "műanyagos", kevésbé "masszív" a billentyűzete és annak tapintása, a billentés nagyon(túl?) könnyű, és valamiért az az érzetem, mintha a lenyomás után túl rövid lenne az út, amit egy billentyű a végállapotig megtesz (nem tudok nagyzongorához hasonlítani), a billentyűk közti hézag tényleg nem egyenletes, ez picit "olcsó" érzetet keltett bennem.
- FP-30: gyönyörű kinézetű, jó tapintású billentyűzet (a piros filc sokat dob az összhatáson), az egész klaviatúra minőségibb érzetet kelt, mint az ES110, billentése érezhetően nehezebb az ES110-nél, és lassabban tér vissza
- kezelőfelület: mindkettő puritán (ebben a szegmensben ez nem csoda), de az ES110 kezelése sokkal nehézkesebb
- hang: számomra mindkettő megfelelő volt
A fenti lista nagyon szubjektív, ezért a sok idézőjel.
További kérdéseim:
- a Bluetooth MIDI használható-e, vagy egy olyan exta, mint a karácsonyfán a csillagszóró, vagy az USB kimenetet is lehet használni tablettel (ez utóbbi nincs a Kawai-on, de más típusoknál pedig csak ez jöhet szóba, esetleg MIDI-USB átalakító)?
- kezdő zongoristáknál fontos-e, hogy milyen nehéz a billentése a klaviatúrának? Azaz az FP-30 kifárasztja-e a kezet, vagy a kezem erősödik hozzá, vagy az egésznek nem nagyon van jelentősége, ez már személyes preferencia?
(Nem titok: a netes leírások alapján az ES110 volt az elképzelt befutó, de kipróbálása után az FP-30 lett a szimpatikusabb, egyedül a billentés "nehézsége" bizonytalanított el...)
Ha "a szinti és ritmus rész másodlagos" és ennyire érzékeny vagy a büdzsére, akkor én azt ajánlom, bármennyire is szeretnéd, hogy ez a másodlagos dolog benne legyen, engedd el és koncentrálj az elsődlegesre, ami gyanítom a billentyűzet-mechanika, illetve a zongorahangszínek és ezek összképe együtt.
Továbbra is a Casio PX-160 (esetleg PX-150 de annál nem korábbi), Kawai ES-110 (ha látsz nagyon olcsón, ES-100 is szóba jöhet, bár itt valamivel nagyobb a különbség), Roland FP-30, Yamaha P-45 / P-115 zongorákat ajánlom figyelmedbe elsősorban, az elsődleges szempontokra koncentrálva.
Ha behozod a másodlagos szempontjaidat és nem emeled meg a büdzsédet durván, akkor kb. oda lesznek az elsődleges szempontjaid.
