E topik témája: Egyedül a Biblia, amely mind az Ó-, mind az Újszövetséget magába foglalja.
Felekezet mentesen csak a Bibliáról, illetve a Bibliában foglaltakról:
- Eredete
- Tartalma
- Értelmezése
- Ige magyarázatok
Kiknek lett nyitva ez a topik?
1. Azoknak, akiket érdekel a Biblia.
2. Azoknak, akiknek őszinte tudásvágyból fakadó kérdéseik vannak a Bibliával kapcsolatban.
3. Azoknak, akik nem megcáfolni akarják mindenáron a Biblia létjogosultságát, hanem tanulni, és épülni szándékoznak általa.
4. Azoknak, akik nem más írások, és nem a teljes Biblia szövegkörnyezetéből kiragadott részek alapján, hanem a Biblia egészét figyelembe véve értelmezik magát a Bibliát.
5. Azoknak, akik hajlandóak saját, de téves nézeteiket józan és logikus érvek hatására hátuk mögé dobni.
6. Azoknak, akik szelíd, egymást tisztelő hangnemben, egymás épülésére meg kívánják osztani a Bibliával kapcsolatos tudásukat. ("Amit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal…" Mt. 7:12)
7. Azoknak, akik a másik embert is embernek tartják...
Teremtés könyve 39. fejezet: 1-23 v (1-5, 9-14, 17, 23,versek)
József Egyiptomban.1 Amikor Józsefet elvitték Egyiptomba, Potifár, a fáraó egyik tisztviselője, a testőrség parancsnoka, egy egyiptomi ember vásárolta meg az izmaelitáktól, akik odavitték. 2 De az Úr Józseffel volt, s így minden sikerült neki. Urának, az egyiptominak a házában maradt. 3 Ura meglátta, hogy az Úr vele van és hogy az Úr sikerre segít mindent, amihez hozzáfog, 4 azért József kegyelmet talált szemében: neki kellett őt kiszolgálnia. Azután házának intézőjévé tette és egész vagyonát rábízta. 5 Attól az időtől kezdve, hogy vagyonának intézőjévé tette, az Úr József miatt megáldotta az egyiptomi házát. Az Úr áldása volt mindenen, ami a házban és a mezőn az övé volt.
1 Lábán másnap korán reggel megcsókolta unokáit és lányait, s megáldotta őket. Azután elindult és visszatért lakóhelyére. 2 Jákob is elindult útjára. Akkor Isten angyalai találkoztak vele. 3 Amint Jákob meglátta őket, így szólt: „Ez Isten tábora!” S elnevezte a helyet Machanajimnak.
Előkészület az Ézsauval való találkozásra. 4 Azután Jákob követeket küldött előre bátyjához, Ézsauhoz, Szeir földjére, Edom vidékére. 5 Ezt mondta nekik: „Így beszéljetek uramhoz, Ézsauhoz: „Szolgád, Jákob üzeni neked. Mint vendég tartózkodtam Lábánnál, és mostanáig ott laktam. 6 Szereztem magamnak barmokat, szamarakat, juhokat, kecskéket, szolgákat és szolgálókat. Most üzenetet küldök uramnak, hogy kegyelmet találjak szemedben.” 7 A szolgák ezzel a hírrel tértek vissza Jákobhoz: „Eljutottunk bátyádhoz, Ézsauhoz, már siet eléd, 400 ember van vele.” 8 Jákob nagyon megijedt és aggódott. Két táborra osztotta embereit, valamint a nyájat és a barmokat. 9 Így gondolkozott: „Ha Ézsau eléri az egyik tábort és legyőzi, a másik tábor megmenekül.” 10 Azután Jákob így imádkozott: „Atyámnak, Ábrahámnak Istene és atyámnak, Izsáknak Istene! Uram, te azt mondtad nekem, térj vissza földedre és rokonságodhoz, ott jó sorsot biztosítok neked. 11 Nem vagyok méltó mindarra a kegyelemre és hűségre, amelyet szolgád iránt tanúsítottál. Hiszen csak botommal léptem át ezt a Jordánt, s most két táborom van. 12 Ments meg engem bátyám kezétől, Ézsau kezétől. Félek, hogy jön és legyőz engem, s az anyát gyermekeivel. 13 Te azt mondtad: Jó sorsot biztosítok neked, s utódaidat olyanná teszem, mint a tenger fövényét, amit sokasága miatt nem lehet megszámlálni.” 14 Ott töltötte az éjszakát. Azután vagyonából ajándékot készített testvére, Ézsau részére: 15 kétszáz kecskét, húsz bakot, kétszáz bárányt és húsz kost, 16 harminc szoptató tevét csikójával, negyven fiatal tehenet, tíz bikát, húsz szamárkancát és tíz szamárcsikót.
jajveszékelnek majd. Kir-Hareszet kalácsai után kétségbeesetten sóhajtoznak
Kir-Moáb, Kir-Hareszet, Kir-Heresz (héb. 'Moáb városa', 'Napváros'): egy 1026 m magas hegycsúcson épített moábita erődítmény a →Holt-tenger keleti partján (Iz 16,7.11; Jer 48,36). - Izr. fiai sikertelenül ostromolták (2Kir 3,25-27).
Moáb lakói Júdába menekülnek 1 Küldjetek bárányokat az ország királyának, Szelából, a sivatagon át, Sion leányának hegyéhez!
3 „Adj tanácsot, Hozz döntést! Tedd árnyékodat olyanná délben, mintha éjszaka volna; rejtsd el az elűzötteket, s ne áruld el az oda menekülőket, 4 hadd lakjanak nálad moábi menekültjeim, légy rejtekhelyük a pusztító elől.” Majd ha véget ér az elnyomás, elpusztul a pusztító, s akik most a földet tiporják, letűnnek, 5 akkor majd királyi széket állít fel az irgalom, és rajta hűségesen, Dávid sátorában olyan bíró ül majd, akinek gondja lesz az igazságra, és sietve megadja azt, ami jogos.
Panaszdal Moáb miatt 6 Hallottunk Moáb gőgjéről, módfeletti kevélységéről. Felfuvalkodottsága, gőgje és dölyfössége csak üres kérkedés. 7 Ezért jajgatni fognak Moábért a moábiták, mindnyájan >>>
Hamis barátok.1 Minden barát azt mondja: „Jó vagyok hozzád.” De egyik-másiknak csak a neve barát. 2 Vajon nem halállal felérő bánat az, hogyha a jó barát ellenséggé válik? 3 Ó, gonosz hajlamok, mire vagytok ti jók? Hogy a világ arcát álnokká tegyétek?
6 Hűséges barátod ne feledd a harcban, gazdagságodban
se feledkezz meg róla.
A tanácsadók 7 Tanácsot osztogat minden tanácsadó, de van, aki csak a maga javára tanácsol. 8 Légy hát óvatos a tanácsadóval, puhatold ki előbb, mire van szüksége – mert hiszen ő csak magára gondol –, nehogy sóvárogva emelje rád szemét. 9 Azt mondja neked: „A helyes úton jársz”, aztán megáll, s nézi, mi lesz veled. 10 Az irigyeddel sohase tanácskozz, a rád féltékennyel ne beszélj terveidről, 11 a feleségeddel a vetélytársnőjéről, a gyávával a harcról-háborúról, a kereskedővel az eladnivalódról, a vevővel az áruról, a fösvénnyel arról, hogy jót kell tenni, a keményszívűvel az irgalmasságról, a semmittevővel valami munkáról, az esztendős cseléddel a dolog végéről, a lusta rabszolgával a munka terhéről. Ne ilyenek között keress tanácsadót.
1 A szelíd felelet csillapítja a haragot, a sértő szó felkorbácsolja az indulatot. 2 Tudomány csepeg a bölcsek nyelvéről, a balga szájából bolondság csordul ki. 3 Az Úrnak mindenütt ott van a szeme, a rosszak és jók fölött egyaránt őrködik. 4 A nyelvnek higgadtsága az életnek fája, zabolátlansága megöli a lelket. 5 A bolond megveti apjának intését, de okos lesz, aki figyel a feddésre. 6 Az igaz házában gyarapszik a készlet, a gonosz jövedelme egyre csökken.
A mamrei jelenés.1 Az Úr megjelent neki Mamre terebintjénél, amikor a meleg napszakban sátra bejáratánál ült. 2 Fölemelte szemét és íme, három férfi állt előtte. Mihelyt meglátta őket, sátra bejáratától eléjük sietett, földig meghajolt 3 és így szólt: „Uram, ha kegyelmet találtam színed előtt, ne kerüld el szolgádat. 4 Hoznak vizet, mossátok meg lábatokat és telepedjetek le a fa alatt. 5 Közben én hozok egy falat kenyeret, hogy felüdítsétek magatokat, aztán tovább mehettek. Hiszen ezért ejtettétek útba szolgátokat.” Azok így válaszoltak: „Tedd, amit mondtál.” 6 Ábrahám besietett sátrába Sárához, és így szólt: „Végy gyorsan három adag lisztet, keleszd meg, és süss lepényt.” 7 Azután kiment Ábrahám az állatokhoz, kiválasztott egy fiatal és erős borjút, s odaadta a szolgának, hogy sietve készítse el. 8 Majd tejet és vajat hozott és meghozta az elkészített borjút is, és eléjük tette. 9 Míg ettek, ott állt előttük a fa alatt. Azok megkérdezték: „Hol van a feleséged, Sára?” Ezt válaszolta: „Itt a sátorban.”
11 Ábrahám és Sára azonban már korosak voltak, és Sárának már nem voltak asszonyi dolgai.
13 Akkor Isten így szólt Ábrahámhoz: „Miért nevet Sára és miért gondolja: Valóban szülni fogok még, jóllehet öreg vagyok? 14 Van, ami az Úrnak lehetetlen? A jövő évben ez idő tájt újra eljövök hozzád és Sárának már fia lesz.” >>>
Mamre: Palesztina déli részén az egyik legfontosabb szentély egy hatalmas terebint (tölgy) fánál, ahova Ábrahám (Ter 13,18; 18,1) és Izsák (35,27) gyakran ellátogatott. A Ter 14,13.24: egy amorita férfi neve, akié a terebint volt. - Ábrahám terebintjeit a keresztes hadjáratok óta Hebrontól ÉNy-i irányban, 2 km-re az orosz ktor romjai közelében mutatják a zarándokoknak. A szentély északabbra volt.
Teremtés könyve 15. fejezet: 1-21 v (1-2, 4-6, 8-11, 13, 15, 18-21,versek)
Az ígéret és a szövetség.1 A történtek után az Úr szava megnyilatkozott Ábrámnak látomásban: „Ne félj Ábrám, én védőpajzs vagyok; a jutalmad igen nagy lesz.” 2 Ábrám így szólt: „Uram, Istenem, mit adhatsz nekem, hiszen gyermek nélkül maradtam.”
4 Az Úr szava ezt mondta neki: „Nem az lesz örökösöd, hanem az lesz az örökösöd, aki testedből származik.” 5 Aztán kivezette, és ezt mondta neki: „Nézz föl az égre és számold meg a csillagokat, ha meg tudod számolni őket.” Majd hozzáfűzte: „Ilyen lesz a nemzetséged.” 6 Hitt az Úrnak, ő pedig beszámította neki megigazulásra.
1 Az igazak meg elvesznek, s nem veszi szívére senki. Eltűnnek a jámborok is, senki sem figyel föl rá. Igen, a gonoszság miatt elvétetik az igaz, 2 hogy végül békére leljen. Megpihennek nyugvóhelyükön mind, akik az igaz úton járnak.
4 Kit csúfoltok, kire tátjátok ki a szátokat, és kire öltitek ki a nyelveteket? Nem ti vagytok a gonoszság gyermekei, a hazugság fajzata? 5 Vágyban égtek a terebintek alatt, és minden zöldellő fa alatt. Csecsemőket áldoztok a völgyekben, és a sziklák hasadékaiban.
A próféta panasza a bálványimádás ellen 7 Magasba nyúló hegyen helyezted el ágyadat, oda kapaszkodtál fel, hogy áldozatot mutass be. 8 Az ajtó és az ajtófélfa mögött helyezted el bálványaidat, és hűtlenül elhagyva megvetetted ágyadat, majd belefeküdtél és kiszélesítetted. Szövetséget kötöttél azokkal, akiknek ágyát megszeretted. Nyilvánosan összeadtad magad velük, szemedet a bálványokra vetve. 9 Olajjal ékesítetted magad Melech számára, bőven használtad kenőcseidet. Messze földre elküldted követeidet, és egészen a Seolig alázkodtál.
12 De most tudtodra adom igazságodat, és a tetteidet, amelyek mit sem használnak neked.
Vigasztaló szózat 14 Ez fog hallatszani: Csináljatok utat, nyissatok utat, egyengessétek az ösvényt és távolítsatok el népem útjából minden akadályt! 15 Mert ezt mondja a Fölséges és Magasztos, aki az örökkévalóságban lakik, és akinek Szent a neve: „Én a magasságban, a szent helyen lakom, de a megtört és alázatos szívűekkel is ott vagyok, hogy új életet adjak az alázatos lelkeknek, és új életre keltsem a megtört szíveket.
19 A hála gyümölcsét teremtem meg ajkán. Békesség, békesség a távol és közel levőknek! – mondja az Úr. Igen, meggyógyítalak.”20 De az istentelenek olyanok, mint a háborgó tenger, amely nem bír megnyugodni, csak sarat és iszapot vetnek fel hullámai.
1 Sokan vétkeztek már a pénz miatt, nincsen részvét abban, aki gazdagodni akar. 2 Mint a karó szilárdan áll a kövek között, az adás és vétel közé beékelődik a bűn. 3 Aki nem ragaszkodik az Úr félelméhez, annak hamarosan összedől a háza.
A szó 4 Amikor szitálnak, fennakad a szemét, ha beszél, kiderül az ember gyengéje. 5 Akkor lesz kemény a cserép, ha meleg a kemence. Az ember értékét a beszéde szabja meg.
7 Ne magasztalj senkit, mielőtt nem beszélt, mert ez az embernek a legjobb próbája.
Az igazságosság 8 Ha törekszel az igazságosságra, akkor eléred, s díszes öltözetként magadra veheted. 9 A madár a hozzá hasonló társat keresi, az igazságosság ott ver tanyát, ahol gyakorolják.
18 Isten haragja eléri az égből az embereknek minden istentelenségét és gonoszságát,akik az igazságot elnyomják igazságtalansággal.
19 Ami ugyanis megtudható az Istenről, az világos előttük, maga Isten tette számukra nyilvánvalóvá.
20 Mert ami benne láthatatlan: örök ereje és isteni mivolta, arra a világ teremtése óta műveiből következtethetünk!!!
Nincs hát mentségük, 21 mert fölismerték az Istent, mégsem dicsőítették Istenként, s nem adtak neki hálát, hanem belevesztek okoskodásaikba és érteni nem akaró szívük elhomályosult.
A halál.1 Halál, mily keserű dolog rád gondolni, az embernek, aki nyugton ül házában, gondtalanul él, mindenben szerencsés, s még elég erős ahhoz, hogy egyedül egyék.
4 Úr adta sorsa ez minden élőnek, miért ócsárolnád a Magasságbeli végzését, hogy ezer év vagy száz, vagy talán csak tíz? Nincs az alvilágban panasz az életért.
Az istentelenek sorsa 5 Hitvány fiak a bűnösök fiai, akik a gonoszok házába járnak. 6 Amit gyermekeik örökölnek, elvész, és magzataikat gyalázat kíséri.
8 Istentelen férfiak, jaj nektek, mivel eltértek a Magasságbeli Isten törvényétől!
10 Ami a földből való, visszatér a földbe, így az istentelen is az átokból a pusztulásba.
12 Vigyázz a nevedre, az végig elkísér, sokkal biztosabban, mint ezer drága kincs.
A szemérmesség 14 Gyermekeim, tartsátok meg békében a tanításom! Az elrejtett bölcsességnek s kincsnek, e kettőnek vajon mi haszna van? 15 Jobb, ha balgaságát rejti el valaki, mint ha bölcsességét titkolja az ember. 16 Ahogy tanítottam, úgy legyetek szemérmesek, mert nem mindig illő a szemérmesség, szégyenkezni sem mindig helyénvaló. 17 Apád s anyád előtt szégyelld bujaságod, a király és hatalmas előtt a hazugságot, 18 a bíró és a tanácsos előtt a vétséget, a közösség és a nép előtt a kihágást, 19 a barát és a pajtás előtt a hűtlenséget, lakóhelyed előtt, ha loptál valamit, 20 Isten igazsága, s a szövetség előtt szégyelld, ha könyököd asztalra támasztod, 21 hogyha ajándékot kínálsz és megvetik, hogyha köszöntenek és nem adsz rá választ, 22 hogyha tekinteted rossz asszonyra veted, hogyha hazád fiát eltaszítod, 23 ha elsajátítod más járandóságát, vagy az ajándékot, amit neki szántak, ha szemed más férfi asszonyán járatod, 24 hogyha bizalmaskodsz a szolgálólánnyal – vigyázz, ne közelíts a fekvőhelyéhez! >>>
Jeruzsálem pusztulása és Jojachin sorsának jobbra fordulása.
1 Huszonegy esztendős volt Cidkija, amikor uralkodni kezdett, és tizenegy esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját Hamitálnak hívták, s a libnai Jeremiásnak volt a lánya. 2 Cidkija azt tette, ami gonosznak számít az Úr szemében, egészen úgy, ahogyan Jojakim tette.
4 Uralkodásának 9. évében, a tizedik hónapban, a hónap tizedik napján felvonult Babilon királya, Nebukadnezár és egész serege Jeruzsálem ellen; aztán tábort ütött a várossal szemben és körülvette sánccal. 5 A város ostroma Cidkija király 11. esztendejéig tartott. 6 A negyedik hónapban, a hónap kilencedik napján, amikor az éhínség már úgy elhatalmasodott a városban, hogy kenyere sem volt a népnek, 7 az ellenség rést ütött a város falán. Erre a király a sötétség leple alatt futásnak eredt, és elmenekült a városból harcosaival együtt a két kőfal között levő kapun át, amely közel van a királyi kerthez. A káldeusok ugyan ott táboroztak a város körül, de azért elmenekültek Araba felé. 8 Ám a káldeusok serege üldözőbe vette a királyt, és utol is érte Cidkiját a jerikói síkságon, ahol csapatai mind cserbenhagyták.
1 Ne dicsekedj a holnapi napoddal, hisz mit szül a nap, nem tudod előre. 2 Más dicsérjen, ne a saját szád, idegen valaki, ne a magad ajka! 3 Nagy a kő súlya és nehéz a homok, de mind a kettőnél súlyosabb a bosszúság, amit egy bolond okoz. 4 Szörnyű a dühöngés, féktelen a harag, de ki állhat meg a féltékenység előtt? 5 A nyilvános korholás többet ér, mint az a szeretet, amelyet eltitkolnak.
Jövendölés Cirusz érdekében. 3 Neked adom az elrejtett kincseket, és a rejtekhelyek gazdagságát, hogy megtudd: Én vagyok az Úr, Izrael Istene, aki neveden szólítalak. 4 Szolgámért, Jákobért, és választottamért, Izraelért szólítottalak a neveden. Dicső nevet adtam neked, bár nem ismertél. 5 Én vagyok az Úr, és senki más! Rajtam kívül nincs más isten. Bár nem ismersz, mégis felövezlek, 6 hogy napkelettől napnyugatig megtudják: rajtam kívül nincsen más.”
Jövendölés az üdvösségről . 6 Én vagyok az Úr, és senki más! 7 Én alkotom a világosságot, és én teremtem a sötétséget; én szerzek jólétet, s én idézem elő a balsorsot is. Én, az Úr viszem ezt végbe, mind.
Az Úr a legfőbb hatalom
9 Perbe szállhat-e alkotójával a cserép a föld cserepei közül? Mondhatja-e az agyag megmunkálójának: „Mit csinálsz?” És a mű: „Milyen ügyetlen vagy!”?11 Ezt mondja az Úr, Izrael Szentje és Teremtője: „Rátok tartozik-e, hogy gyermekeim jövője felől kérdezzetek, vagy hogy meghatározzátok: mit tegyen a kezem?
13 Én támasztottam, hogy győzelmet arasson, és minden útját elegyengettem. Ő majd felépíti városomat, és visszahozza száműzöttjeimet váltságdíj és ajándékok nélkül.” A Seregek Ura mondja ezt így.
Az Úr Szolgájáról szóló első ének 1 Nézzétek, a szolgám, akit támogatok, a választottam, akiben kedvem telik. Kiárasztom rá lelkemet, hogy igazságot vigyen a nemzeteknek. 2 Nem kiált majd, s nem emeli föl a hangját, szava se hallatszik az utcákon. 3 A megtört nádszálat nem töri össze, a pislákoló mécsbelet nem oltja ki. Hűségesen elviszi az igazságot, 4 nem lankad el, sem kedvét el nem veszti, míg az igazságot meg nem szilárdítja a földön. Az ő tanítására várnak a szigetek.
MÁSODIK RÉSZ5 Ezt mondja az Isten, az Úr, aki megteremtette az egeket és kifeszítette, aki megszilárdította a földet s rajta kisarjasztotta a növényeket, aki éltető leheletet ad a földön lakó népnek, és életet mindennek, ami csak jár-kel rajta: 6 Én, az Úr, hívtalak meg az igazságban, én fogtam meg a kezed, és én formáltalak. Megtettelek a népnek szövetségül, és a nemzeteknek világosságul, 7 hogy nyisd meg a vakok szemét, és szabadítsd ki a börtönből a foglyokat és a tömlöcből
azokat, akik a sötétségben ülnek. 8 Én vagyok az Úr, ez a nevem! Dicsőségemet nem engedem át másnak, sem tiszteletemet a bálványoknak.
Győzelmi himnusz 10 Énekeljetek az Úrnak új éneket! A föld határáig dicséretét! Dicsőítse a tenger, s ami benne él, a szigetek és minden lakójuk.
12 Adják meg az Úrnak a tiszteletet, és a szigetek hirdessék dicsőségét. 13 Az Úr kivonul, mint a hős, haragja fellobban, mint a harcosé. Felrivall, csatakiáltást hallat, úgy vonul ki férfiként ellenségei ellen.
17 De akik a bálványokban bíznak: meghátrálnak és szégyent vallanak. Így járnak mind, akik így szólnak öntött szobraikhoz: ti vagytok a mi isteneink.
A nép vaksága 24 Ki szolgáltatta ki Jákobot a fosztogatónak, és Izraelt a pusztítónak? Nemde az Úr? Bizony vétkeztünk ellene. Nem akartunk az útjain járni, és törvényének engedelmeskedni.
A lusta. 1 Sárral bekent kőhöz hasonlít a lusta, utálatossága miatt mindenki leszólja. 2 Olyan lusta, mint egy nagy halom szemét, aki csak hozzáér, lerázza a kezét.
Rosszul sikerült gyermekek 3 A neveletlen fiú szégyene apjának, az ilyen lány meg csak a kárára van. 4 Az értelmes lány kincse a férjének, de a gyalázatos csak bánat az apjának. 5 Az arcátlan apjának is, férjének is szégyene, ezért mind a ketten megvetéssel nézik.6 A rosszkor ejtett szó, mint gyász napján a zene, a verés és fenyíték mindenkor bölcs dolog.
8 Germekek, kik megvetőmagatartásukkal és neveletlenségükkel kérkednek, megalázzák családjuk nemességét.
Bölcsesség és balgaság 12 Hét napig szokás a halottat gyászolni, a gonoszt és balgát életük minden napján.
A barátság 22 Ha barátod ellen szót emeltél, ne aggódj, van mód a kiengesztelésre. De hogyha gyalázod, megveted, titkait fölfeded és tőrbe csalod, akkor minden barát elmenekül tőled.
Rómaiaknak írt levél1. fejezet: 15 Ezért amennyire tőlem függ, készen vagyok rá, hogy nektek, rómaiaknak is hirdessem az evangéliumot. 16 Nem szégyellem ugyanis az evangéliumot, hiszen Isten üdvösséget hozó ereje minden hívőnek: először is a zsidónak, azután a görögnek.
A pogányok rászorulnak a megigazulásra. 18 Isten haragja eléri az égből az embereknek minden istentelenségét és gonoszságát, akik az igazságot elnyomják igazságtalansággal.19 Ami ugyanis megtudható az Istenről, az világos előttük, maga Isten tette számukra nyilvánvalóvá. 20 Mert ami benne láthatatlan: örök ereje és isteni mivolta, arra a világ teremtése óta műveiből következtethetünk. Nincs hát mentségük, 21 mert fölismerték az Istent, mégsem dicsőítették Istenként, s nem adtak neki hálát, hanem belevesztek okoskodásaikba és érteni nem akaró szívük elhomályosult.
2 És ha újra így esküszöl: „Amint igaz, hogy él az Úr”, és megtartod esküdet hűségesen, igazsággal, becsülettel; akkor a nemzetek áldottnak mondják magukat benned, és benned dicsekszenek.
4 Metéljétek körül magatokat az Úrnak és távolítsátok el szívetek előbőrét, [ti, Júda férfijai és Jeruzsálem lakói]! Nehogy kitörjön haragom, mint a tűz és olthatatlanul fellobbanjon gonosz tetteitek miatt.
Egy észak felől jövő ellenség betörése 5 Hirdessétek Júdában és adjátok tudtára Jeruzsálemnek! Szólaltassatok meg kürtöt az országban, kiáltsátok ki, mondjátok teli torokból: Gyülekező! Vonuljatok a megerősített városokba! 6 Adjatok le tűzjelet Sion felé! Meneküljetek! Ne késlekedjetek! Mert veszedelmet hozok észak felől, rettenetes pusztulást. 7 Az oroszlán fölkelt fekvőhelyéről; elindult útjára a nemzetek megrontója, eljött hazájából, hogy pusztává tegye országodat. Városaid romhalmazzá válnak, senki sem lakik többé bennük. 8 Ezért öltözzetek szőrzsákba; sírjatok és jajgassatok, mert az Úr izzó haragja még nem fordult el tőlünk. 9 Ezt mondja az Úr: Azon a napon elcsügged majd a király szíve, és elhagyja a fejedelmeket a bátorságuk. A papok megdöbbennek, és a próféták megremegnek. 10 És így szólnak majd: „Jaj, Uram Isten! Hogy félrevezettél minket, amikor azt mondtad: Békében élhettek! Lám, a kard már életünket fenyegeti.”
1 Többet ér egy száraz falat békességben, mint egy hússal telt ház, ahol perpatvar dúl. 2 Az okos szolga fölébe kerül a hitvány fiúnak, és a testvérek közt ő is örökrészt kap. 3 Olvasztótégelyben olvasztják az ezüstöt, arany olvasztására a kemence szolgál, de a szíveket az Úr vizsgálja.
7 Balgához nem illik ékesszóló beszéd, még kevésbé nemes szájába hazugság. 8 A megvesztegetés csábító ékszer, akárkihez fordul, megértésre talál. 9 Szeretetet keres, aki elássa a vétket, aki meg fölkeveri, elveszti barátját.
1 Te meg, emberfia, jövendölj Góg ellen! Így beszélj: Ezt mondja az Úr, az Isten: Ellened fordulok Góg, Mesek és Tubal fejedelme. 2 Idehívlak és elővezetlek, felvonultatlak messze északról, és Izrael hegyeire hozlak. 3 Akkor aztán kiütöm bal kezedből az íjat, és kiejtetem veled jobbodból a nyilakat. 4 Izrael hegyén esel majd el, te és egész sereged, a veled levő népekkel egyetemben. A különféle fajú ragadozó madaraknak és a mezei vadaknak adlak, faljanak fel. 5 A nyílt mezőn esel el, mert én mondtam ezt – mondja az Úr, az Isten. 6 Tüzet bocsátok Magógra és a biztonságban élő szigetlakókra, akkor megtudják, hogy én vagyok az Úr.
8 Lám, közeleg és beteljesedik – mondja az Úr, az Isten –, itt a nap, amelyről beszéltem. 9 Akkor Izrael városainak lakói kimennek, meggyújtják és elégetik a fegyvereket, pajzsokat, védőpajzsokat, íjakat, nyilakat, buzogányokat és lándzsákat, és hét esztendőn át ezzel tüzelnek. 10 Nem kell többé fát keresni a mezőn, sem vágni az erdőben, mert a fegyverekkel tüzelnek majd. Kifosztják fosztogatóikat, és zsákmányt szereznek zsákmányolóiktól – mondja az Úr, az Isten.
Jeremiás könyve : 45: fejezet: 1- 5, v (3-5,versek)
Jövendölés Bárukról. 3 Így szóltál: „Jaj nekem! Az Úr fájdalmat fájdalomra halmoz. Elfáradtam a sóhajtozásban, nem találok nyugalmat.” 4 Ezért ezt mondja az Úr: Most éppen azon vagyok, hogy leromboljam, amit építettem, hogy kitépjem, amit ültettem. Le akarok sújtani az egész földre. 5 És te most különleges bánásmódot kívánsz magadnak? Ne kívánd ezt! Mert veszedelmet hozok minden emberre – mondja az Úr. De te azért zsákmányul kapod életedet, bárhová mégy.
Izajás megnyugtatja a királyt.1 Amikor Hiszkija király ezeket meghallotta, megszaggatta ruháját, zsákruhát öltött magára, és elment az Úr templomába. 2Majd elküldte Eljákim udvarnagyot, Sebna írnokot és a papok közül a véneket, akik szintén zsákruhába öltöztek, Izajás prófétához, Ámoc fiához. 3Így szóltak hozzá: „Ezt üzeni Hiszkija: Ez a nap a szorongattatás, a büntetés és a megszégyenülés napja, mert eljött a magzatok megszülésének az ideje, de nincs erő a szülésre. 4De talán meghallja az Úr, a te Istened a főpohárnok szavait, akit ura, az asszírok királya azért küldött ide, hogy gyalázza az élő Istent, és talán bosszút áll az Úr, a te Istened azokért a szavakért, amelyeket hallott. Te magad meg imádkozzál a maradékért, amely még megvan.”
7 Íme, egy lelket adok bele; hírt hall és visszatér országába, aztán majd a saját országában juttatom kardélre.”
A főpohárnok visszatér urához. 8 A főpohárnok visszatért, és Libnánál találta Asszíria királyát, amint épp ostromolta. Meghallotta ugyanis a főpohárnok, hogy a király elvonult Lachisból, 9 mert jelentették neki Tirhakáról, Kus királyáról: „Kivonult, hogy ismét harcba szálljon veled!”
Újabb beszámoló Szancherib követségéről. Szancherib akkor újra követeket küldött Hiszkijához ezzel az üzenettel: 10 „Mondjátok meg Hiszkijának, Júda királyának: Nehogy csalódj Istenedben, akiben bizakodol, azt gondolván, hogy nem kerülhet Jeruzsálem az asszírok királyának a kezére!
1 Aki bosszút áll, azon bosszút áll az Úr is, kemény számadást tart vele bűneiért. 2 Bocsáss meg a másik embernek, ha vétett, imádkozz, s neked is megbocsátják vétked. 3 Aki más emberre konokul haragszik, hogy keres Istennél gyógyulást magának? 4 Aki nem könyörül meg az embertársán, a saját bűneiért hogyan imádkozik? 5 Jóllehet csak ember, kitart a haragban – hát az ő bűneiért ki ad elégtételt?7 Gondolj a törvényre, ne gyűlöld embertársad, az Istennel kötött szövetségre, s nézd el a sértést.
A veszekedés 8 Kerüld a civódást, s kevesebb bűnöd lesz, a hirtelen haragú ember viszályt támaszt.
10 A tűz úgy lobog, ahogy a fát rakják, a vita hevétől fokozódik a viszály. Az embernek ereje szerint nő a dühe, és vagyona szerint fokozódik haragja.
A nyelv 16 Aki figyel rá, nem talál nyugalmat, s nem élhet békében többé soha.
Szia Polária! Nem neked szántam az ateista jelzőt, hanem azoknak, akik itt azt fel is vállalták. Egyébként nincs azzal semmi baj, ha valaki Charles Darwinnak hisz. Bizonyítani jelenleg sem a teremtést, sem az evolúciót nem lehet. Hit kell mind a kettőhöz.
1 Ó, bárcsak széttépnéd az egeket és leszállnál! Színed előtt megolvadnának a hegyek,mint ahogy a láng felgyújtja a rőzsét, és ahogy a tűz felforralja a vizet. Így neved ismertté válna ellenségeid előtt, és a nemzetek megrendülnének színed előtt..
2 Mert te olyan csodákat teszel, amilyeneket senki se várt, 3 és amilyenekről soha nem hallott senki. Valóban, fül nem hallotta, és szem nem látta, hogy akadna isten rajtad kívül, aki ilyeneket vinne végbe azok javára, akik benne bíznak.4 Te elébe sietsz annak, aki az igazsághoz szabja tetteit, és aki útjaidat eszében tartja. Lám, megharagudtál ránk, s mégis tovább vétkeztünk; bizony régóta lázongunk ellened.5 Olyanok lettünk mind, mint a tisztátalan, és igaz voltunk, akár a beszennyezett ruha. Elfonnyadtunk, mint a falevél, és gonoszságaink elsodortak, mint a szél. 6 Nincs senki, aki segítségül hívná nevedet, aki fölkelne és beléd kapaszkodna. Mert elrejtetted előlünk arcodat, és kiszolgáltattál minket bűneink hatalmának. 7 Mégis Urunk, te vagy a mi atyánk; mi vagyunk az anyag, és te aki formálsz, a te kezed műve vagyunk mindnyájan. 8 Ne haragudj ránk annyira, Urunk, és ne emlékezzél többé gonoszságainkra. Figyelj ránk s lásd meg: mindnyájan a te néped vagyunk. 9 Szent városaidat lerombolták, a Sion pusztává lett, Jeruzsálem elhagyatottá, 10 a ház, amely szentélyünk és dicsőségünk volt, ahol atyáink dicsőítettek, lángok martaléka lett; romokban hever minden, ami oly drága volt nekünk. 11 Uram, vajon eltűrheted ezt megindultság nélkül, és hallgathatsz mérhetetlenül megalázva minket?
A jelenések könyvében az Atyaistent (1,8; 21,6), illetve Jézus Krisztust (1,12-18, 2,8; 2,13) jelöli, annak kifejezésére, hogy Isten, illetve Jézus öröktől fogva van és örökké él, ő az ősforrás és a végcél.
Alfa és ómega (Α - Ω) a klasszikus (jonikus) görög ábécéelső és utolsó betűje, következésképpen az első és az utolsó, a kezdet és a vég, valamint a teljesség szimbóluma.
Az ábécé első és utolsó betűje annyit is jelent, hogy annak minden betűje. Az alfa és ómega tehát a sorozat egészét is jelenti, így magát a teljességet.
