Ki tudna tanácsot adni abban, hol találok Budapesten olyan lelőhelyet, ahol EM80 (esetleg EM84, vagy EM4, ebben a prioritási sorrendben) típusú hangolásjelző csövet lehet venni? Magyarul varázsszemnek hívják.
Éppen egy régi csöves rádiót restaurálok, abba kéne...
Hát, a hatvanas években még nem az volt a sztár, hanem az ikonoszkop, meg a szuperikonoszkop.
Volt aztán szuperortikon is. Próbálkoztak sokat, hogy egyszerűbb legyen. Meg persze, nagyon macerás volt a kiszolgáló elektonika. Most meg hipp-hopp és vannnak ccd-k.
Hát kell ennél nagyobb csoda.?
Az a könyv nekem is megvan, de a Rádiótechnikában (1987-es évkönyv) a kamera építésnél néztem utána a pontos működésnek:
(Az újabb magyarázatok) „... a jellemezt mint félvezetőt fogják fel, és azt mondják, hogy a megvilágítás következtében ott elektromos térerősség jön létre, mely az elektron-lyuk párok elektronjait az áttetsző jellemez felé, a lyukakat pedig a fotóvezető réteg hátoldala felé áramoltatja. Ez képpontonként arányos a megvilágítás erősségével. Ezeket a képpontokat semlegesíti a letapogató elektronsugár. A semlegesítés közben áram folyik a jellemezen, és ez nem más, mint a jeláram. Ez a jeláram feszültséggé a vidikon munkaellenállásán alakul át. Itt fehér képpont esetén negatívabb feszültséget vehetünk le."
Ennél érdekesebb, hogy ugyanezen évkönyv egy másik cikkében különféle asztali és hordozható videókat, valamint kamerákat mutat be a szerző. Utóbbiak kizárólag csak kamera funkcióval bírtak, a magnót külön kellett csatlakoztatni. Camcorderről a cikk említést sem tesz, holott ekkor már nálunk is léteztek, 87-ben pl. már én is használtam. A bemutatott kamerák képfelvevő eszköze a vidikonon kívűl, Saticon, Trinicon, Cosvicon, ill. Newvicon volt, gondolom hasonló működéssel, de javított paraméterekkel. A vidikon 100lux körüli érzékenységét némelyik 3-ra tudta leszorítani. Félvezetős megoldást csak az élességállításnál alkalmaztak néhány típusnál. Elképzelhetőnek tartom, hogy professzionális kameráknál még mindig használják a képfelvevő csövet.
Megmosolyogtató (az általam különben nagyra becsült) szerző néhány, mára már jócskán elavult kijelentése ( a kezelés bonyolultságáról, vagy pl. a TV-tuner fölöslegességéről az asztali videóban), és az akkori idők műszaki problémái, bár helyettük jöttek újak.
Van lánykoromból egy könyvem: rádió és televizió műszaki alapismeretek kéikönyve címmel.
Abban vamn a téma feszegetve, de rendesen. Sajna nem tudom beszkennelni, leírni pedig rengeteg.
Hasonlóan biztos magyarázatotadva én úgy tudom,hogy ahol fény éri a fényérzékeny réteget, ott vezetővé válik, tehát az elektronok áthatolnak rajta, ahol meg sötét, ott nem. A fényérzékeny rétegből elvezetett áram így a képpontok megvilágítottságától függően alakul ki.
Hát köszönöm szépen, egészen meg vagyok hatódva ennyi jókívánságtól. :-)
Cserébe elmondom amit tudok róla így hirtelen. Elég régen (kb. 100 éve) olvastam/tanultam róla, ezért valószínű az ismereteim pontatlanok és hiányosak is.
Tehát ez az elektroncsövek egy fajtája, leginkább a katódsugárcsőhöz (CRT) lehet hasonlítani, mint amilyen a TV képcső, vagy az oszcilloszkóp ernyője. Ugyanúgy egy elektronágyú található benne, ami a cső homlokfelülete felé bocsát ki egy fókuszált elektronsugarat. Ezt a TV képcsőhöz hasonlóan egy tekercspár téríti el függőleges és vízszintes irányban, a kép- és sorfrekvenciának megfelelően, miáltal az elektronsugár letapogatja a fényérzékeny anyaggal bevont homlokfelületet. Erre kívülről lencserendszerrel vetítjük rá a felvenni kívánt képet. Na most jön a legnagyobb lyuk az ismereteimben, mert azt már meg nem mondom mi történik atomi szinten a fényérzékeny anyagban, pláne hogy mi ez az anyag (talán a szelénhez köze van) , de az a lényeg , hogy az adott képpont megvilágításától függően változik az elektronsugár erőssége. (Valami olyasmi rémlik, hogy a képpont a fény hatására pozitív töltést kap, amit a becsapódó elektronok semlegesítenek, és emiatt változik a sugáráram, de ezen kijelentésemért semmiféle felelősséget nem vállalok. :-) )
Tehát most már van egy világosságjelünk, amit erősítve és a szinkron meg kioltójelekkel kombinálva megkapjuk a szabvány videojelet. Ezt monitorra csatlakoztatva nézhetjük a kameránk által felvett képet. Színes rendszernél három külön csövet használhatunk előttük prizmákkal és színszűrőkkel (R, G, B), ill. létezik „egycsöves" megoldás is maszkkal , bár azt már végképp nem tudom elmagyarázni.
Anno a Rádiótechnika folyóiratban elég részletesen tárgyalták a vidikoncsöves kamerát , kétszer is (de lehet hogy többször) volt benne komplett építési leírás. Olvasgattam akkoriban, de nem vágtam bele, mert nem kis munka volt, az eltérítő tekercs elkészítése önmagában megért egy misét.
Most éccakás vagyok, de mikor hazamegyek utánanézek a témának, és pontosítok ha sok hülyeséget írtam. :-)
Még a szép, analóg korszakban tévékamerákban használták. Ez alakította át a képet villamos jellé, amivel aztán már lehetett bűvészkedni, hogy a népek lássák az otthonukban a fekete-fehér képernyőn a tévémacit.
Ma már mindenféle CCD meg a jóég tudja milyen chipekkel csinálnak digitális jeleket a képből.
Képzeld, én még logarléckezelést is tanultam... :-)
OFF
A filmekben azt szeretem, amikor egyetlen flopy lemezen rajta van a Védelmi Minisztérium összes titkos adata , vagy a kormány megdöntésére irányuló titkos terv, ill. a csodafegyver tervdokumentációja. :-)
ON
A filmekben altalaban az ilyen ismeretlen eredetu csoveket bele tudod dugni a szamitogepedbe, majd nehany konzolon kiadott parancs segitsegevel
1. Atveszed az ellenorzest az USA nuklearis parancsnoksaga folott.
2. Kapcsolatba lepsz az UFO-kal
3. A masvilagbol egy dimenziokapun keresztul legyozhetetlen ereju szornyeket hozol at.
