Mondom, nem akartalak megbántani, ha mégis megtettem, elnézést.
Nem azzal van problémám, hogy hozzászólsz joghallgatóként, hanem azzal, hogy azt a benyomást kelted a laikusokban, mintha te nem volnál laikus, és félrevezeted őket. Miközben laikus vagy, már megbocsáss. Legfeljebb már felszedtél annyit az egyetemen, hogy más laikusok elhiggyék neked, hogy nem vagy az.
De abban igazad van, hogy az adott esetben túlzott volt az aggodalmam, mert itt csak egy fiktív esetről van szól. Azért írtam a felelősségről, mert az előző esetben (rugo ingatlanügye) nem fiktív ügyben mondtál véleményt, hanem valóságosban, és a laikus kérdező komolyan is vette.
A konkrét ügyről: nincsenek statisztikáim az örökbefogadásokról, de úgy vélem, neked sincsenek. Vagyis megint alaptalanul állítasz valamit: azt, hogy az örökbefogadások többsége titkos. Amit jogászként tudunk, az egyrészt az, hogy a főszabály a nyílt örökbefogadás, és a kivétel a titkos, másrészt pedig az, hogy a példában nyílt örökbefogadásról volt szó. Úgyhogy nyugodtan elismerheted, hogy tévedtél.
Eksön-re egyrészt azért nem szóltam, mert más már kijavította, másrészt azért, mert jogi kérdésben nem írt marhaságokat, csak elnézett valamit az általa helyesen kiválasztott szabály alkalmazása során. Ami persze szintén hiba, de legalább nem szándékos.
A konkrét esetben valóban nem titkos az örökbefogadás, így az örökösödési rend az eksön által másodjára vázoltak szerint alakul. Tőle elnézést kérek.
Mégis állításom, hogy az örökbefogadással az örökbefogadott megszűnik a vér szerinti szüleje örököse lenni, az esetek többségében (nevezetesen a titkos örökbefogadásoknál) igaz. Valódi segítség - a kioktatás helyett - az lett volna, ha tanult kollégáim rámutatnak, hogy mi okozza a tévedésemet.
(Végképp zárójelben: semmiféle "emberi sorsot" nem tettem tönkre, mert ez a kérdés már nem egy segítségkérő-é volt, hanem egy fiktív - és érdekes - jogi probléma. Eksön első válaszában az enyémnél sokkal nagyobbat tévedett, mégsem méltóztattál rendre és hallgatásra utasítani.)
((Dupla zárójelben: visszautasítom azt a fajta érvelést, hogy "jurista fogja be a pofáját, ha gyakorló jogász urak beszélgetnek!" Vitáztam én már közigjog tanárommal is, és még igazam is volt. Nem sok köze van ennek ahhoz, hogy ki hány éve .gyakorol.")
Nagytudású - és nyilván "gyakorló" - jogász úr pedig legyen szíves és olvassa el a hivatkozott törvény 618. §-át is, és ha - hatalmas gyakorlata birtokában bizonyára könnyedén - értelmezte, és úgy véli, az nem az én álláspontomat támasztja alá - nos, akkor nyúljon ismét a kioktatás általa oly mesterien forgatott fegyveréhez.
Kedves Sándor,
Ez már a második alkalom, hogy csak hülledezni tudok azon, hogy milyen magabiztosan mondasz az elsőévet épp hogy befejezett joghallgatóként hatalmas butaságokat gyakorló jogászoknak.
Ne vedd bántásnak, vedd inkább jótanácsnak: az ember előbb okosodjon, tanuljon, aztán nézzen jól utána a dolgoknak, és csak azután mondjon valamiről véleményt. Ez minden szakmában így kellene, hogy legyen, de egy jogász esetében különösen fontos a pontosság. Egyrészt mert egy jogi kérdés eldőlése egy-egy alig észrevehető apróságon múlhat. Másrészt pedig mert jogi tanácsot adni nagy felelősség: emberi sorsok múlnak rajta. Még itt, az index komolytalannak tűnő fórumain is. Akik ide beírnak egy kérdést, vélhetőleg nem légből kapott rögtönzést várnak tőlünk jogászoktól, hanem megalapozott véleményt. Ha félrevezeted őket, az neked kellemes szórakozást jelenthet, de nekik elég komoly problémákat okozhat!
Most pedig nézd meg a Ptk. 617. §-ának (2) bekezdését, és szállj magadba.
A PTK öröklést szabályozó része a törvényes örökösök között első helyen az örökhagyó "gyermekeit" nevezti meg. Csakhogy az örökbefogadással - bármennyire hihetetlen ez számodra - a gyermek jogi szempontból megszűnt a vér szerinti szülő gyermeke lenni. (Mert mi szerepel - teszem azt - a születési anyakönyvi kivonatában az 'Apa' illetve az 'Anya' rovatban?)
Már miért szünne meg? Ezt bizonyára alá is tudod támasztani valamivel. Mer a vérségi kapcsolat soha semmilyen módon nem szűnik meg, és az öröklésről szóló jogszabályok is pontosan meghatározzák, hogy ki és mikor esik ki az öröklésből, de azok közt nincs olyan, hogy a vér szerinti leszármazó kiesik, ha valaki örökbefogadja.
Természetesen örökölhet valaki a vér szerinti és az örökbefogadó szülőtől is.
Bocsánat, de ellenvéleményem van. Az örökbefogadással Apa1 és Gyerek1 között jogi szempontból megszűnik a vérségi kapcsolat, így utóbbi nem nem törvényes örököse az előbbinek. (Laikusként is könnyen belátható, hogy senki nem lehet egyszerre két apa törvényes örököse. Azt majd akkor, ha engedélyezik a melegek számára a gyermek közös örökbefogadását.)
Hát erre nem igazán van tippem. Mert az arányos fenntartás kövtelményével nem ellenkezik, hogy egy kerttel valaki nem csinál semmit, és a szomszédaitól is csak ezt várja el. Aszomszédaid mondhatják, hogy nekik a vadon növő fű elégséges, és pont jó nekik a napozásra. te pedig nem követelheted, hogy a tulajdoni hányadodnál nagyobb arányban szedhesd a kert ahsznait, azaz nagyobb legyen pl. a veteményesed vagy a virágágyásod.
Sajnálom, erre számodra kielégítő megoldást nem tudok. Törkedned kell valamiféle megegyezésre.
ha jól tudom van olyan biztosítás, amit az ember a gyereke (kutyája stb.) által okozott károk rendezésére köthet. Talán ajánld a szomszédok figyelmébe, ha már a kislányuk ilyen kapunyitvahagyós. :)
Köszönöm válaszod.
Igen, a kert osztatlan közös tulajdon. Viszont mi lakunk itt a legrégebben (40-50 éve ők meg 2éve, de ezt csak a teljesség kedvéért írom, gondolom úgysem számít)
Mindig mi gondoztuk a kertet 99%-ban és a közös költségünkből sem kértünk eddig kedvezményt (a többiek terhére) ezidáig...
A társasház alapító okiratában van egy kitétel, hogy egyik tulajdonostárs sem birtokolhatja, használhatja a kertet a másik jogos érdekeivel ellentétben. Mi finom paradicsomot termelünk a veteményesben, ők napozni szeretnének. Ha nem sikerül megyeggyezni akkor mi történik? Mert valószínüleg ez lesz a vége...
A kapunyitvahagyás csak a konfliktus egyik alapja volt, azért írtam le.
Üdv.
Focus
Mint mondtam volt: Apuka2 fogadta örökbe Gy1-et!!!
(Annó, valamikor rég szakvizsga előkészítőn Erős Pali ilyenekkel hülyített minket egészen addig, míg a végén totál belzavarodtunk vele együtt, úgyhogy utána testületileg elmentünk sörözni.
Ebben az esteben nincs egyszerű válasz a kérdésre, ugyanis minden tulajdonos használhatja tulajdonjoga arányában a kertet, de fenntartásából is arányosan részt kell vállalniuk. Ha nem teszik, a nagyobb részt kényszerűen vállaló tulajdonostárs követelheti azon ráfordításait, amelyek az állagmegóvást szolgálták. Viszont pl. megállapodás hiányában nem dönthet csak az egyik tulajdonostárs, arról, hogy márpadig itt veteményes, meg virágágyás lesz.
Legcélszerűbb volna egy megegyezést tető alá hozni a tulajdonostársak között a kert hasznosításáról, és a terhek vieléséről. Pl. megegyezhettek úgy, hogy ti karbantartjátok a kertet, ennek fejében ti nagyobb %-át bevethetitek konyhakerti növényekkel, virágokkla, és kisebb részét füvesítitek napozás céljára, és ők nem léphetnek a kerti részre.
Amennyiben a kislány nyitva hagyja a kaput, és emiatt lopnak el valamit, követelhetitek a kárt a szülőkön, ennek semmi köze a használat megosztásához.
Tárgy: 3 lakásos Társasház kerthasználata (a mi pitiáner problémánk)
Helyzet: Mi ápoljuk, gazoljuk, nyírjuk stb. Van egy veteményes is a kert közepén. (kb a kert 60% van virággal van mással beültetve, tulajdoni hányad 1/3 mindhárom lakáónak)
Probléma: Szomszéd kisnagylány állandóan nyitva hagyja a kaput (csöves bejön -szerszám ellop, kutya bejön, odacsinál...) Szóltunk neki százszor, egyre erélyesebben. Mire ők próbálnak visszavágni, hogy a kert mindenkié, nem tudnak napozni a kertben stb. (sosem akadályoztuk meg őket ha bármit is szerettek volna a kertben csak mondjuk a két állandóan ugazó kutyát nem a veteményesben és a virágágyásban kellene sétáltatni...)
Kérdés: Kinek mihez van joga a kertben? Leírthatja e a veteményest, csak hogy napozni tudjon? Sétáltathatja a kutyát a virágágyásban, amit mi teszünk olyan széppé? Mindeközben ők egy fűszálat nem tesznek keresztbe...
Van három szülőnk: Anyuka, Apuka1 és Apuka2. Nekik van összesen 3 gyermekük, Anyukának és Apuka1-nek Gy1, Anyukának és Apuka2-nek Gy2 és Gy3. feltételezve, hogy Apuka1-nek és Apuka2-nek nincs több vérszerinti vagy örökbefogadott gyermeke más házasságokból, az öröklés a következőképpen alakul:
Anyuka után Gy1-Gy2-Gy3 egyaránt 33%-ot örököl.
Apuka1 után Gy1 100%-ot örököl.
Apuka2 után Gy2-Gy3 egyaránt 50%-ot örököl.
Kis segitseg kellene.
Adott egy Anyuka 2 hazassaggal. Elso hazassagbol szuletett egy fiu. Valas, ujabb hazassag, immar ez vegleges, szuletett ujabb ket lany.
A kerdes pedig: a fiu automatice orokol ugyanugy mint a lanyok ebben az uj csaladban, vagy kell valami vegrendelet, hogy a fiu meg veletlenul se maradjon ki, csak mert a szulok nem tudjak kellene ilyen.
Koszi,
p.
"egy lakás viszonylag kis százalékú tulajdonjoga (1/4-ed) eladható-e?"
Igen, eladható.
"Gondolom a többségi tulajdonosoknak van elővásárlási joga, de ezt hogyan érvényesíthetik"
Jól gondolod. Ha már van egy potenciális vevőd, akkor ennek a vevőnek az ajánlatát (elsősorban a vételárat) közlöd az elővásárlásra jogosulttal, és megkéred, hogy egy általad megállapított ésszerű határidőn belül nyilatkozzon, hogy kíván-e élni az elővásárlási jogával ugyanilyen feltételek mellett. Ha kíván, akkor ő lesz a vevő, ha nem kíván, vagy pedig a határidőn belül nem válaszol, akkor eladhatod a tulajdonodat a másik vevőnek az ajánlatnak megfelelően (vagy számodra kedvezőbben).
"kötelesek-e mintegy árverésen megadni azt az összeget v. többet, amiért a kisebb tulajdonrész gazdája el akarja adni, ha ezt a jogukat érvényesíteni akarják."
A fentiekből következően a másik vevő ajánlatának megfelelő összeget kötelesek megadni, ha érvényesíteni akarják az elővásárlási jogukat.
a kérdésem az, hogy egy lakás viszonylag kis százalékú tulajdonjoga (1/4-ed) eladható-e? Most függetlenül attól, hogy kinek és miért érdeke, hogy megvegye. Gondolom a többségi tulajdonosoknak van elővásárlási joga, de ezt hogyan érvényesíthetik és kötelesek-e mintegy árverésen megadni azt az összeget v. többet, amiért a kisebb tulajdonrész gazdája el akarja adni, ha ezt a jogukat érvényesíteni akarják. Kérheti-e ilyenkor a többségi tulajdonos a lakás értékének megállapításást jogi úton, és ha kérheti megakadályozhatja-e ezzel a lakásrész eladását az eljárás befejezéséig.
Köszi!
Ez a mohó, polgárait szolgáló állambácsi törvénye sajnos. De fogalmazhatnánk úgy is, hogy a törvényesített sarcolás, rablás iskolapéldája. Több is van ilyen.
Az illetékeről szóló 1990. évi XCIII törvény 92. § (1) bekezdése alapján
"A földhivatal az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés végett benyújtott szerződés (okirat) iktatószámmal ellátott és hitelesített másolatát az illetékkiszabáshoz szükséges és rendelkezésre álló egyéb iratokkal ... együtt az érkezését követő nyolc napon belül kísérőjegyzékkel továbbítja az illetékhivatalhoz ..." Ezzel szemben a tilajdonjog bejegyzését megtagadó határozatát, amely alapján a befizetett előleg 30 napon belül hivatalból részedre visszajár, már határidő nélkül köteles megküldeni az illetékhivatalnak (illetéktörvény 92. §. (2) bekezdés). Addig is az állam használja a pénzed.
Az előleg kiszabása törvényes, ugyancsak az illetéktörvény szerint:
77/A. § (1) Ingatlan tulajdonjogának, ingatlanhoz kapcsolódó vagyoni értékű jognak ajándékozási, illetve visszterhes vagyonátruházási illeték alá eső szerzése után a fizetésre kötelezett a bejelentett érték alapulvételével illetékelőleget köteles fizetni...
(2) Az illetékelőleg összegét (ideértve a mulasztási bírságot és az ingatlan-nyilvántartási eljárás illetékét is) az illetékhivatal a fizetési meghagyásban közli. A fizetési meghagyás az illetékelőleg összege erejéig fellebbezésre való tekintet nélkül, végrehajtható okiratnak minősül.
(3) Nem kell a fizetési meghagyásban illetékelőleg-fizetési kötelezettséget elrendelni, ha a földhivatal az ingatlan-nyilvántartási eljárásban hozott határozatát [92. § (2) bekezdés] az illeték megállapítását megelőzően továbbítja az illetékhivatalnak.
(4) Az illetékhivatal a megfizetett illetékelőleget 30 napon belül hivatalból visszatéríti, ha az illeték-visszatérítés (80. §) feltételei fennállnak.
Vagyis csak az előleg összegét (5100) kell egyelőre befizetned, még mielőtt végrehajtást indítanak ellened.
