A fénykvantum/foton, ahogyan elsődleges nevéből adódik, amit még Einstein adott neki, kvantált. Tehát közelit a minimálishoz, tovább - a mai tudásunkkal- nem bontható összetevőkre. Persze volt ilyen elv már az atomoknál is.
Tudomásom szerint a mai mikroszkóp technikákkal a foton nem fotózható. Így csak elméleti képeink vannak róla:
Te nem fogod fel, hogy mi a foton szerepe az elektrodinamikában. A foton egy energia adag, ami leválik az atom gerjesztése során, majd ez az adag jelenik meg a nyelő detektorban. Ez jelenti a részecske természetét. A hullám természetét meg az jelenti, ami a kettő között, az úton zajlik. Ez is, az is megfigyelhető, detektálható. :-(
Ezt mát többször leírtam, de a kedvedért megismétlem.
Tegyük fel, hogy a fény foton-részecskékből áll, és fotont az atom bocsátja ki magából. Tegyük fel továbbá, hogy az atom (fényforrás) nagy sebességgel mozog.
Ebben az esetben a kibocsátott foton sebessége a mozgás irányában nagyobb lenne, mert az atom sebessége hozzáadódna a foton sebességéhez.
De a kettőscsillagok megfigyelése egyértelműen bebizonyította, hogy a közeledő és a távolodó csillag fénye ugyanakkora. Vagyis a fényforrás sebessége nem adódik hozzá a fénysugár sebességéhez. A megfigyelés helyességét senki sem vitatja. Azonban ez egyértelműen kizárja azt, hogy fény foton-részecskékből álljon.
Ha viszont a fény hullámvonulatokból áll (ahogyan a Szuperfizikában szerepel), akkor a megfigyelés összhangban van az elmélettel.
• A fényt a fényforrásban lévő gerjesztett atomok (vagy molekulák) sugározzák ki.
• Szokásos fényforrásainknál a gerjesztett atomok (molekulák) fénykibocsátása egymástól függetlenül és rendszertelenül, spontán módon, az esetlegesen jelenlévő külső elektromágneses tértől függetlenül történik (spontán emisszió).
• A fénykibocsátás igen rövid idejű (ns nagyságrendű). Ennek következtében a kibocsátott fényhullám ... egy véges tér- és időbeli hosszúságú hullámvonulat."
Az előbbi idézetből is láthatod, hogy az atom által keltett fényhullám nem folyamatos, hanem szakaszos. A fény kb. 3 méter hosszúságú hullámvonulatokból (hullámsorozatokból) áll. Ennek a neve a Szuperfizikában: WAWSER (kiejtése: véjvzer), amely a WAWe és a SERies angol szavakból képzett mozaikszó. Jelentése: hullámsorozat.
A hullámsorozat több millió elemi hullámot tartalmaz. Egy elemi hullám 1 hullámhegyből és 1 hullámvölgyből áll.
JimmyG nem hisz a fotonok egyik formájában sem, hanem azt gondolja, hogy egy (hullámokból lévő) nagy pamut gombolyag az univerzum, amit egy fehér és egy fekete macska összegubancolt. ;-)
A Hazudós Juhászfiú tanmese tanulsága okán, már sokan itt hagyták a "SzuperFizika"- veszélyt kamuból kiáltozót. Gyakorlatilag már csak mi ketten elemezgetjük még meg tartunk neki olvasó (balek) közönséget. Mit gondolsz, először csak próbaként;
Mi történne, ha mondjuk két hétig megállnánk, hogy nem írunk az "Új Fizika" rovat egyik témakörébe sem?
A foton, egy olyan energiaadag, amit a detektor érzékenysége el tud különíteni a folyamatosan terjedő sugárzásból. A szemünkben lévő „detektor” a retina, ami a csapok és pálcikák sejtjeivel egyenként „számolják” a fotonokat, amikből az agy állítja össze a teljes képet. Ma már egyesével érzékeik a fotonokat és elektronokat, de az atomokat is egyenként le tudják fotózni, a fotonok segítségével.
"Egy fényforrásból gömb szimmetrikusan indul el a fény, ami egy gömbfelületet, (síkhullámot) képez."
Eddig jó.
"Majd amikor az első nyelővel (detektor) találkozik, akkor lesz belőle „becsapódó foton”.
Miért lenne belőle foton?
Hogyan alakulhatna át a hullám foton-részecskévé? Sehogyan sem.
"Ahogyan a folyamatosan szemünkbe érkező fotonokból a fény."
Nem. A szemünkbe hullámok érkeznek, de azok sem folyamatosan, hanem szaggatottak, mert a fény méteres hosszúságú hullámszakaszokból áll. A különböző frekvenciájú fényt érzékeljük különböző színűnek.
Fotonok nem léteznek. Virtuális fotonok pedig pláne nincsenek.
„Ha egy kötelet meglengetek, hullám fut rajta végig,
úgy hogy nem kell neki semmiféle közeg, és az energia átadódik
a kötél másik végére, amit az atomok közvetítenek.
Miért is ne lehetne ilyen a fény?”
Egy fényforrásból gömb szimmetrikusan indul el a fény, ami egy gömbfelületet, (síkhullámot) képez. Majd amikor az első nyelővel (detektor) találkozik, akkor lesz belőle „becsapódó foton”. Ahogyan a folyamatosan szemünkbe érkező fotonokból a fény. Azt a hullámzó kötelet, ami a forrást és a nyelőt köti össze, virtuális fotonok, energiaközvetítő elemek (bozonok) alkotják.
