Amikor a Matáv átállt a digitális trönkökre, tucatjával szórták ki az átviteltechnikai mérõadó-mérõvevõ párokat. Ezek gyárilag 200 Hz-tõl egyetlen tartományban, folyamatosan hangolhatók 620 illetve 1600 kHz-ig és minimális befektetéssel át lehet õket alakítani úgy, hogy 20 Hz-tõl induljanak és mondjuk 100 kHz legyen a pózna vége. Lebegtetõs rendszerûen és wobbulálhatók is, és a vevõ együtt fut az adóval, tehát a frekvenciamenet felvételénél idegen jelek nem zavarnak, mert szelektív a vétel. Nagyon jók voltak a keletnémet Klamman-Grahnert messplatzok, vagy a magyar ET40 és ET70. Én egy ET70 adó-vevõ párost szereztem és 20 Hz és 50 kHz, 20 Hz és 100 kHz és 20 Hz és 200 kHz tartományokra kaptak új üzemmódokat, de megmaradt az eredeti 200 Hz-1600 kHz üzemmódjuk is. Az adó kimenõ szintje -40 és +20 dB között szabályozható, a vevõ érzékenysége széles sávban -60 dB - +40 dB, szelektív mérésnél -80 dB - +40 dB. Az illesztés az adónál eredendõen 600 Ohmos, a vevõnél 600 Ohm vagy nagy impedancia (ez 100 kOhm !! 30 pF), ezeket nem bántottam.
Az elsõ kritikus pont a hangerõszabályozás az áthidalt "T"-vel, itt már elég sok minden eldõl. Ma már sokkal nagyobb átfogásó és jobb linearitásu fotoellenállások is vannak.
A második a visszacsatolás és a kompenzáló hálózat V302A katódkörében.
A harmadik a végfok és környéke. Már a katodinnal is lehet trükközni, kicsit felgyorsítani, kicsit neutralizálni, és hasonlót el lehet játszani a végcsöveknél is, hiszen van két átblokkolatlan - ha nem is tál nagy - katódellenállásunk (amit ugyan mérési célból tettek oda, de ez senkit nem zavarjon).
Nagy kérdés maga a kimenõtrafó, bár ami eddig nálam megfordult, mind elfogadható veszteséggel ment majd' 100 kHz-ig. Az alsó határ meg adódik a vaskeresztmetszetbõl, de 30 Hz-ig általában gond nélkül le lehet menni.
Nagy kérdés még, hogy ha amerikai hangszerrõl van szó, hogy mit csinál a 60 Hz-s inverter. Egy rossz tervezésû inverter meg tudja szórni a fél világot a tüskéivel, a legközelebbi rögeszmefuttatásomat majd errõl írom, a fotók megvannak, már csak a lelkierõt gyûjtöm :-)))
...az volt az első ( key klickfilter kiherélve). Lassan mindenki fülében ott van, megtanulta hallani az etalont (B3, A100 C3, RT3) de mikor a hangot reprodukálni akarjuk, elfelejti mindenki, hogy a hangszoró szól, nem az orgona. Egy 122-ről kijövő hangot keres mindenki egy 8 inches hangszóróbol...Az E100 is úgy szól mint az A-, a B-, BV, C-, melyek percussion nélkül épültek. A perka kopogása szédít meg minket. Egy gospelosnak eszébe nem jut belkapcsolni egész este. Hiába csöves a perka ellőfok, tervezésekor, más, akkor korszerűbbnek hitt, piacon versenyképesebb oergonát kerestek, a jelszintek nem ott vannak. Az E100 perka erősítőjében más értékeket állítottak be, elő a captain foldback, és átépíteni. A baromságok leépítése
(reiterate..) B3-t hallasz. Ha a key click filter nincs benn, már perka nélkül ugyanaz szól...de csak a 122-esen. Echoletten, egyéb lesliken csak a doppler effekt jön vissza, de az a hangkép amit várunk, nem...
Ha még a B3 hangképéhez is több tuning ismert, akkor az E100-nál ezekután nem hogy szabad, szinte kell is. Sávhatárolt, valamelyest kevés a legmélyebb és a legmagasabb tartománya. Mint egy digitálisnak. A perkája meg kicsit halk.
De még mindig nem sikerült kihúznom belőled miféle E100 varázslásra gondoltál a 12044 alatt? :-)
lehetne-e az E100 dinamikáján és a hangképén javítani?
Mindent lehet, csak legyen aki megmondja, hogy mit szeretne... A dinamikán már az is lendít, ha a beépített bolométeres dinamikakompresszort egy csípőfogóval kezelésbe veszi az ember :-))) Csak az a kérdés, hogy szabad-e...
Az E100 orgonában a preamp, a perka amp, a vibrátó preamp, a zengető amp és a kimenő erősítő fullcsöves. Vagy legalábbis én nem találtam tranyót benne.
A sok kis felesleges izé meg bigyó ami igazából nem orgona, mint harp, reiteráció, basszpedál oktávosztó, fehárzaj szuszogások a tranyósak.
Inkább a H100-at nevezném hibridnek, mert ott az orgona preamp és a vibrátók erősítése már tranyós.
Varázslás: Fillmore Est E100-asát Mókusmisi egész kellemesen átalakította. Az összetett percussion helyett kifésülte belőle az oktávot és a kvintet. (second, third) Ha nem is üt akkorát mint a B3-é, de legalább nem az az összetett, ami gyakorlatilag használhatatan. Kissé intenzív a középtartomány mint a spineteknél, de a B3-akra jellemző legmélyebb és legmagasabb hiányzik.
Kíváncsi lennék, hogy lehetne-e az E100 dinamikáján és a hangképén javítani?
Lesliet keresek. Anyagi lehetőségeim miatt csak tranzisztoros jöhet számításba. Ha van valakinek eladó, kérem hívjon a 70-5310755-ös tel. számon. Lázár Zsigmond
Tényleg érdekes megoldás. A B3-akban a legalsó oktáv c-c-ig vissza van foldbackelve. Itt, a rendelkezésre álló lehetőségek miatt a "visszafoldbackelés" F-ig kell hogy tartson természetesen. Mindezek ellenére a hangzás, az érzet kíváló, egy oktávval mélyebbre "megy" a hangkép. Nagyon fontos, ugyanis alkalmasabb lesz a kis orgona némi kézi basszusra is, ill, a B3-játékstílusra jellező lecsapásos, ellenpontozásos játékhoz az kell, hogy a két manuál azonos hangmagasságban legyen. Ráadásul úgy tűnt nekem, hogy ez egy viszonylag egyszerű művelet.
Remélem Betasound ismét bemutatja az eredményét az M3-asán.
Milyen E100 varázslást ismersz? Az E100 az a celeron A100. Elvileg nagyon jó lehetőségekkel rendelkező 2×5+2 oktávos csöves mechanikus orgona.
Több foldback "stílus" van. Az M sorozat alsó manuálját a felsőtől eltérően célszerű/érdemes foldback-elni. Amíg a felső manuálnál a csengőbb hangzás a fontos, az alsónál a teltebb, "vastagabb". Csak ekkor éri meg a +30 kontaktus beépítése.
Spineteknél az alsó manuál foldbackelése gyakorlatilag értelmetlen. Nagy munka, sok idő, pénz, zenei szerepe egyenlő a nullával. Emiatt kb. fehér holló előfordulású.
Ha valamire nagyon nem vágytam ebben a szép nyári időben, az egy tonegenerátor szétszedése - úgy, hogy utána még össze is kell rakni...
Hozzám került egy M-100 azzal, hogy elvileg foldback-elve van, de ez nem nagyon hallatszik rajta és egyébként is át kellene nézni, mert kissé kopott, fénytelen a hangja meg kicsi a kimenő jelszintje.
Ilyenkor első körben meg szoktam nézni, hogy a paraffin szigetelésű kondenzátorok ki lettek-e már cserélve és egy kis célprogrammal fel szoktam venni a tonegenerátor karakterisztikáját. Ebben a hangszerben még az eredeti kondenzátorok voltak (TG_1)és a karakterisztikája (TG_2)is elég elszomorító volt (A hangok sorszámához hozzá kell adni 17-et, ez adja a tonewheel sorszámát, mert a pedált nem néztem, azzal nem volt baj). Látszott, hogy a kondikat cserélni kell és nagy valószínűséggel egy rekalibrálást is kell csinálni.
Megtörtént a kondenzátorok cseréje (TG_3) és a karakterisztika (TG_4) ismételt felvétele - ekkor még csak a kis célprogramommal - és látszott, hogy a jelszintek szépen megnőtek, viszont a generátor közel sem volt kiegyenlített. Előszedtem a "televíziót" és egyenként megnéztem a hangszedőket. Szomrúan konstatáltam, hogy 82. hangkerékbe "beledarált" a hangszedő (TG_5), a 83. pedig csámpásan fut a tengelyen (TG_6). Gyorsan megnéztem az azon a tengelyen szomszédos 18-6 és 59-23-11 kerekeket is, mert tartottam tőle, hogy a tengely lehet sérült, de szerencsére azok rendben voltak, tehát a 83. kerék illesztésével volt baj. Ekkor még úgy voltam, hogy "kicsire nem adunk (a nagy meg nem számít)", a megdarált kerékkel amúgy sem tudok mit kezdeni. A rekalibrálás során viszont kiderült, hogy a 84. hangszedő időszakosan szakadást mutat. Mivel szinte minden pickup be volt ragadva, valószínű, hogy egy korábbi rekalibrálási kísérletnél megpróbálták forgatva megmozdítani és így valamelyik kivezetése leszakadhatott. Ettől a pillanattól egyértelmű volt, hogy a TG-t szét kell szedni...
Mivel minden kritikus kerék a hátsó oldalon volt (TG_7), úgy döntöttem, hogy nem szedem ki teljesen a TG-t, hanem csak a trafók tartóján az hátsó oldali trafókra menő vezetékeket leforrasztom és felhajtom a tartólapot (TG_8). Így hozzáférhetővé vált a TG hátsó tengelye (TG_9)és a hozzá tartozó hangszedők (TG_10). A fedlapon látszott, hogy valami belefolyt a TG-be, ami rendesen meg is marta a kadmiumozott felületet (TG_11)... Nem jó jel...
A csámpázó 83-at sikerült egyetlen mozdulattal a helyére ugratni, nem tudom, mi történhetett vele, semmi egyéb sérülés nem látszott rajta. A 84-ről (TG_12, "11" jelű tekercs) viszont kiderült, hogy le van szakadva - na, melyik kivezetése? - az alsó lába, amihez nem lehet hozzáférni... Viszont ez a testpont, tehát bárhol sikerül elkapni, a test-forrfül kistancolásakor keletkezett résen felvezethető (TG_13) és beköthető (TG_14). Ez történt. Rekalibrálás után a karakterisztika kiegyenlítettebb lett (TG_15). A program felbontása 1 mV/osztás, tehát a valóságban nem ennyire darabos a karakterisztika, a SW finomításának egyelőre határt szab velem született lustaságom. Mindenesetre jól érzékelhető a kiinduló állapothoz (TG_2) képesti változás.
Összeszerelés után egyszeriben hallhatóvá vált a felső manuál foldback-je. Az alsóé nem, dehát csoda is lett volna, ha hallatszik (TG_16). Ez tehát a következő menet lesz.
A mai esti mese tehát véget ért, aludjatok jól, álmodjatok szép tonikai kvartszexteket...
Hét végén már csak elvétve leszek elérhetõ, de ha dobsz egy mélt, akkor megírom a számomat és hétfõn fel tudsz hívni. Egy kis rögeszmecsere még senkinek nem ártott :-)))
Köszi a tanácsot ,évek óta szorgalmas olvasója vagyok ennek a fórumnak ,sokszor olvasom hogy,javitasz hammonndot is klónokat is, sajnos én nem rendelkezem sem szkóppal sem elég tudással . Ha beszélhetnénk ebben az ügyben, jól átkéne nézni s a szükséges javitást karbantarzást elvégezni-nagyon boldog lennék, nem egyszerü cipelni /100kg/
Elsõ lépésként mindenképp célszerû a top oszci lábait megnézni szkóppal, hogy lejön-e a 12 (13, 6, tipusfüggõ) alaphang. Olcsóbb, mint egy felesleges csere.
Ha valamire nagyon nem vágytam ebben a szép nyári időben, az egy tonegenerátor szétszedése - úgy, hogy utána még össze is kell rakni...
