Engedjétek meg, hogy bemutassam a csapatom: http://arcrock.hu/bemutatkozas.php A saját oldalam alján van néhány majd' örökbecsű :) megnyilvánulásom. Jó szórakozást, ha arra tévedtek.
Mellesleg a jó Hammond hangzás inkább hanxerspecifikus és játékosspecifikus mint aktívbox eseti. Brian Auger tranyós aktívboxot rak maga mellé, mégis jól szól. Volt nekem Trek-II SSP3 preampom, azzal is megvolt a sound. Itt a Hush-t még azzal játszom.
Hát, ez azért homályos. Ott van pl. Jon Lord a saját teljesen mindentől elrugaszkodott Hammond soundjával, amit a rommátorzított fender gitárládán tolt ki - http://www.youtube.com/watch?v=G6x8GGXrCFQ
Persze én is imádom A "klasszikus" Hammond soundot - mondjuk ezt http://www.youtube.com/watch?v=_j2FsK_Xz3A -, de egyiket sem helyezek a másik alá/fölé.
Az autentikus Hammond hangzás az, ami megfogta pl. a Hammond topic résztvevőit és rajtuk kívül nagyon sok embert. Szerintem többé-kevésbé mindenki vissza tud emlékezni az első ilyen élményére.
Amitől kezdve a hallgató némiképp tudatosan elkezdi az olyan zenéket keresni amelyekben ilyen hangszer ilyen stílusban és valahogy hasonlóképp szólal meg. Ezek általában a hatvanas-hetvenes évek nagy angolszász sztárjai a rock és jazz műfajban. Szerintem viszonylag egyszerű azt az 5-10, indításhoz kezdőlöketet adó nevet felsorolni. Ha kissé alaposabban utánajár a hallgató, kiderül hogy mindössze egy-két típusú hangszert hallhat és annak is csak néhányfajta regisztrációját egy nagyon jellemző játékstílussal.
Az is egy nagy kérdés, hogy "milyen az autentikus Hammond hangzás?". Elég sokszor hallom ezt emlegetni, dehát milyen lehet az autentikus hangzása egy olyan eszköznek, ami kizárólag elektronikus rendszeren és hangszórón keresztül képes megszólalni, magyarán saját hangja nincs?...
Bár már leirtam , nem tudom miért jó az hogy minden Hammond orgonának B3-ul keljen szólnia , de ezen nem vitatkoznék. A tulajdonomba levö e100 modifikációját
amit leirsz én is megcsináltam , söt tovább menve az elöfok , AO28 sitását is Most éppen a midisitésén tevékenykedem. Nagy igazság az is hogy a"hangképnek"
a leggyengébb láncszeme a a hangszoró maga amin megszólaltatod a hangszert.
A Hammond cég fejlesztései a perka ismételgetö /reiterate/ a seprühang stb mérnöki
szempontból szép dolgok, zenész szemponból csak egy szük réteget fogott meg, ha megfogta. Nagy hatással volt a fejlesztésekre az Europai piacon megjelenö Wersi csodák, illetve az Olasz dömping orgonák , melyre az igazi válasz a Hammond x66
, 77 volt / Mi vagyunk a legnagyobbak, oszt hello/ és jöttek a grandék,a regentek és fene tudja mire jó szerkentyük. Én saját véleményem hogy minden orgonának, amiket például használok C3, e100,m101,Vk7, T2, Wersi dx4000, yahama y45d, vox continental, philcorda, vermona , Bhöm az mind egyéniség és nem biztos hogy jó lenne ha egyen hangzásuk lenne
Mind a "kockamotor", mind az "önindulós kerek" motor - a hiedelemmel ellentétben - nem szinkronmotor, hanem úgynevezett reluktanciamotor, Ez gyárthatóság szempontjából egyszerûbb, de ugyanúgy szinkron fordulatszámon forog, csak a nyomatéka valamivel kisebb. A kerek motornak van egy üzemi segédfázistekercse, ami egy kondenzátoron át kap - fázisában eltolt - táplálást, így jön létre az a forgó mágneses mezõ, ami a motort megindítja (vagy nem, de errõl majd késõbb...). A motor fordulatszáma egyértelmûen a frekvencia - és csak a frekvencia - függvénye. Nemrég az egyik zenekar szállt bele egy olyan problémába, hogy ahol felléptek, ott nem volt 220-as hálózat, csak motorgenerátor, az orgona pedig szabályosan "nyávogott", mint egy rossz magnó. Kaptak kölcsön egy kvarcvezérelt online szünetmentest és az megoldotta a problémát.
50 Hz-nél a fordulatszámok a póluspárok számának függvényében: 3000 - 1500 - 1000 - 750 - 500, stb.
Ha tehát van az orgonába építve egy kvarcvezérelt, de állítható frekvenciájú inverter, akkor az orgona hozzáhangolható más hangszerekhez. Ugyancsak célszerû lehet a haknizó zenészeknek egy fixen beépített 50 vagy 60 Hz-s inverter, ami semlegesíti az esetleges motorgenerátoros táplálásból eredõ frekvenciaváltozásokat.
Amikor a Matáv átállt a digitális trönkökre, tucatjával szórták ki az átviteltechnikai mérõadó-mérõvevõ párokat. Ezek gyárilag 200 Hz-tõl egyetlen tartományban, folyamatosan hangolhatók 620 illetve 1600 kHz-ig és minimális befektetéssel át lehet õket alakítani úgy, hogy 20 Hz-tõl induljanak és mondjuk 100 kHz legyen a pózna vége. Lebegtetõs rendszerûen és wobbulálhatók is, és a vevõ együtt fut az adóval, tehát a frekvenciamenet felvételénél idegen jelek nem zavarnak, mert szelektív a vétel. Nagyon jók voltak a keletnémet Klamman-Grahnert messplatzok, vagy a magyar ET40 és ET70. Én egy ET70 adó-vevõ párost szereztem és 20 Hz és 50 kHz, 20 Hz és 100 kHz és 20 Hz és 200 kHz tartományokra kaptak új üzemmódokat, de megmaradt az eredeti 200 Hz-1600 kHz üzemmódjuk is. Az adó kimenõ szintje -40 és +20 dB között szabályozható, a vevõ érzékenysége széles sávban -60 dB - +40 dB, szelektív mérésnél -80 dB - +40 dB. Az illesztés az adónál eredendõen 600 Ohmos, a vevõnél 600 Ohm vagy nagy impedancia (ez 100 kOhm !! 30 pF), ezeket nem bántottam.
Az elsõ kritikus pont a hangerõszabályozás az áthidalt "T"-vel, itt már elég sok minden eldõl. Ma már sokkal nagyobb átfogásó és jobb linearitásu fotoellenállások is vannak.
A második a visszacsatolás és a kompenzáló hálózat V302A katódkörében.
A harmadik a végfok és környéke. Már a katodinnal is lehet trükközni, kicsit felgyorsítani, kicsit neutralizálni, és hasonlót el lehet játszani a végcsöveknél is, hiszen van két átblokkolatlan - ha nem is tál nagy - katódellenállásunk (amit ugyan mérési célból tettek oda, de ez senkit nem zavarjon).
Nagy kérdés maga a kimenõtrafó, bár ami eddig nálam megfordult, mind elfogadható veszteséggel ment majd' 100 kHz-ig. Az alsó határ meg adódik a vaskeresztmetszetbõl, de 30 Hz-ig általában gond nélkül le lehet menni.
Nagy kérdés még, hogy ha amerikai hangszerrõl van szó, hogy mit csinál a 60 Hz-s inverter. Egy rossz tervezésû inverter meg tudja szórni a fél világot a tüskéivel, a legközelebbi rögeszmefuttatásomat majd errõl írom, a fotók megvannak, már csak a lelkierõt gyûjtöm :-)))
...az volt az első ( key klickfilter kiherélve). Lassan mindenki fülében ott van, megtanulta hallani az etalont (B3, A100 C3, RT3) de mikor a hangot reprodukálni akarjuk, elfelejti mindenki, hogy a hangszoró szól, nem az orgona. Egy 122-ről kijövő hangot keres mindenki egy 8 inches hangszóróbol...Az E100 is úgy szól mint az A-, a B-, BV, C-, melyek percussion nélkül épültek. A perka kopogása szédít meg minket. Egy gospelosnak eszébe nem jut belkapcsolni egész este. Hiába csöves a perka ellőfok, tervezésekor, más, akkor korszerűbbnek hitt, piacon versenyképesebb oergonát kerestek, a jelszintek nem ott vannak. Az E100 perka erősítőjében más értékeket állítottak be, elő a captain foldback, és átépíteni. A baromságok leépítése
(reiterate..) B3-t hallasz. Ha a key click filter nincs benn, már perka nélkül ugyanaz szól...de csak a 122-esen. Echoletten, egyéb lesliken csak a doppler effekt jön vissza, de az a hangkép amit várunk, nem...
Ha még a B3 hangképéhez is több tuning ismert, akkor az E100-nál ezekután nem hogy szabad, szinte kell is. Sávhatárolt, valamelyest kevés a legmélyebb és a legmagasabb tartománya. Mint egy digitálisnak. A perkája meg kicsit halk.
De még mindig nem sikerült kihúznom belőled miféle E100 varázslásra gondoltál a 12044 alatt? :-)
lehetne-e az E100 dinamikáján és a hangképén javítani?
Mindent lehet, csak legyen aki megmondja, hogy mit szeretne... A dinamikán már az is lendít, ha a beépített bolométeres dinamikakompresszort egy csípőfogóval kezelésbe veszi az ember :-))) Csak az a kérdés, hogy szabad-e...
Az E100 orgonában a preamp, a perka amp, a vibrátó preamp, a zengető amp és a kimenő erősítő fullcsöves. Vagy legalábbis én nem találtam tranyót benne.
A sok kis felesleges izé meg bigyó ami igazából nem orgona, mint harp, reiteráció, basszpedál oktávosztó, fehárzaj szuszogások a tranyósak.
Inkább a H100-at nevezném hibridnek, mert ott az orgona preamp és a vibrátók erősítése már tranyós.
Varázslás: Fillmore Est E100-asát Mókusmisi egész kellemesen átalakította. Az összetett percussion helyett kifésülte belőle az oktávot és a kvintet. (second, third) Ha nem is üt akkorát mint a B3-é, de legalább nem az az összetett, ami gyakorlatilag használhatatan. Kissé intenzív a középtartomány mint a spineteknél, de a B3-akra jellemző legmélyebb és legmagasabb hiányzik.
Kíváncsi lennék, hogy lehetne-e az E100 dinamikáján és a hangképén javítani?
Lesliet keresek. Anyagi lehetőségeim miatt csak tranzisztoros jöhet számításba. Ha van valakinek eladó, kérem hívjon a 70-5310755-ös tel. számon. Lázár Zsigmond
Tényleg érdekes megoldás. A B3-akban a legalsó oktáv c-c-ig vissza van foldbackelve. Itt, a rendelkezésre álló lehetőségek miatt a "visszafoldbackelés" F-ig kell hogy tartson természetesen. Mindezek ellenére a hangzás, az érzet kíváló, egy oktávval mélyebbre "megy" a hangkép. Nagyon fontos, ugyanis alkalmasabb lesz a kis orgona némi kézi basszusra is, ill, a B3-játékstílusra jellező lecsapásos, ellenpontozásos játékhoz az kell, hogy a két manuál azonos hangmagasságban legyen. Ráadásul úgy tűnt nekem, hogy ez egy viszonylag egyszerű művelet.
Remélem Betasound ismét bemutatja az eredményét az M3-asán.
Milyen E100 varázslást ismersz? Az E100 az a celeron A100. Elvileg nagyon jó lehetőségekkel rendelkező 2×5+2 oktávos csöves mechanikus orgona.
