Furcsa ez, tényleg. Voltak nehéz időszakok az életemben, amikor szinte hetente kaptam magam azon, hogy már megint Rákoskeresztúron vagyok, a családi sírnál. Kábé tíz rokon fekszik benne, a felét sem ismertem személyesen, az első az üknagyanyám, 1922-ben halt meg. Mégis, nagy bánatomban rendszeresen ott voltam, olvasgattam a neveket, dátumokat, és valahogy az élethez gyűjtöttem erőt. Mostanában ritkán megyek, de ha nem volna, rettenetes veszteség lenne. Közben meg a testvérem húsz éven át felé se nézett, tavaly ősszel nekem kellett itinert adnom, hogy odataláljon. Nála akkor jött el a pillanat, hogy hirtelen fontos lett. Bálványimádás, persze, de a nagyon érzelemteli fajtából.
Tavaly meghalt öreg barátom, miközben várta a halált, azon gondolkozott, hogy milyen zenét játszanak majd a temetésén. Ő mesélte, onnan tudom. Aztán felcsattant: Hülye vagyok én? Már ugyse fogom hallani. Szóval valahogy így. Én csak annyit mondtam, hogy ha meghalok kizárólag a kömüvest hivják senki mást.
Egy időben Jósvafőn szerettem volna nyugodni. Van ott egy fantasztikusan gyönyörű temető, meredek hegyoldalban, pazar kilátással, igen romantikus. Az a probléma még legyőzhető lett volna, hogy nem vagyok református, márpedig ez felekezeti temető - állítólag ha rendesen fizet az ember, a hozzám hasonló hitetlen katolikust is befogadják :) -, de aztán idővel rájöttem, mikor arra kerül a sor, már nem nagyon fog érdekelni a kilátás, meg a miliő. Viszont mekkora kitolás azzal, aki mondjuk akarna hozni egy szál virágot a síromra.
Na jó, félretéve az idétlenkedést, ugyanazt gondolom, mint te, csak másfelől közelítek. A sír nem az elhunytról, hanem a túlélőkről szól, ezért megőrjít, amikor valaki folyton arról beszél, őt majd hová és hogyan temessék. Neki ez legyen mindegy, ha kérhetem. Ellenkezőleg: aki temet, az dönthesse el, ő márvány, urna, felirat vagy a négy fal között emlékezne-e. Ha ez a félreértés nem volna az élők generációi között, nem lenne akkora kavarodás a temetőkben sem - lásd lenti eszmefuttatásomat a szóróparcelláról.
A Farkasréti valóban egy nagyon kellemes, értékes domboldalt foglal el. Az óbudai, új köz, kispesti, csepeli eléggé kiesik, nem a legáhítottabb területeken van.
Rákerestem, a belső városba kerültek elég szépen eltűntek. A Kerepesitől eltekintve talán csak a Csörsz utcában maradt egy kis teleknyi emlékhely.
1, Németvölgyi, Tabáni. Javarészt beépítetlen maradt. A szálloda helye beépített volt. A sportközpont, kongresszusi központ és a MOM MH került csak rá.
2, Régi vizivárosi. Csak a Kútvölgyi kórház és Pető Intézet van a helyén, meg az út a közepén.
Repürőlőr nézni a Rákoskereszturit elég rémesen hatalmas. De a németvolgyi helyén pl remek villákat lehetne építeni. Na megyek a sarokba térdepelni. Nem szeretem a temetőket.:-(
Erre nekem soha nem volt szükségem. Van templomi urnahely, azért vettem mert a férjem valódi hívő katolikus volt. 3 urna fér oda, kettő már van benne a harmadik hely rám vár. De soha nem járok oda nézni. Nekem nem a márványtábla jelenti az emléket. Viszont nem vagyunk egyformák.:-)
Pl. a Vizivárosi régi temető. Úgy 1936-tól az új Kútvölgyi út szerpentinje halad ott.
A felső részén kórház, óvoda épült. Az alsó fele meg parkoló és kiserdő lett.
A kórház megvan, köszöni, a max. 30 éves óvoda tavaly elköszönt a területről.
A parkolók megvannak. (érdekes, ennél kijjebb is fizettetnek egész lehetetlen helyeken is meg a János körül, itt valahogy nem mertek) A kiserdő kellemes búvóhely fedél hiányában, ill. hulladék illegális elhelyezésére is alkalmas.
A rákoskeresztúri szóróparcella körül olyan négyzetes márvány- és gránithasábokat állítanak fel, aminek arasznyi méretű négy oldalára, sűrű sorokban, egymás alá vésik fel a neveket a születési-halálozási időpontokkal, a márványoszlopra talán 16 ezer, a gránitra 20 ezer Ft a díj. És az oszlopot 10 év után ledöntik, átcsiszolják...
Lehet, hogy beteges dolog, de nagyon szeretek a Kerepesiben sétálni. Megnyugtató, szép és tanulságos.
Az meg igazán elgondolkodtató, ami az utóbbi tíz évben a szóróparcella körül lezajlott. Pár év alatt annyira elszaporodtak a spontán emlékek (váza virággal és névtáblával), hogy a vezetés kénytelen volt hatalmas márványtáblákat állíttatni, ahová aki akarja, felvésetheti az elhunyt hozzátartozója nevét. Sok száz név van már ott. Azt hiszem, az emberek többségének kell valami kézzel fogható memento az emlékezéshez.
Jómagam rendkívűl temetőellenes vagyok, kétségbeejtő hogy egy nagyvárosban, mint Pest mennyi értékes helyet vesz el egy temető.
Arról itt nem is volt szó, hogy ha 25 év multán lejár egy sír, akkor az ujabb 25 évet 125ezerért lehet megváltani. Pont most beszéltem le egy ismerősömet egy ilyen sir megváltásáról. Már ő is közel 70 éves, minek neki még 25 évre egy sir. Saját helye megvan már máshol.
Gondolom lassan majd talán kimegy a divatból a temetkezés és jó is lesz az majd úgy.
Ismerősömnek ajánlottam, hogy inkább utazzon el valahova a pénzen. Már be is fizetett egy útra.:-)
Farkasréten egy dupla urnarekesz meghosszabbítása 10 évre 80 ezer Ft, egy sírhelyé 170 ezer.
Egy urna kiszedése (pl. megszűnés vagy máshová temetés miatt) tizenezer Ft.
Keresztúron egy szórásos temetés hamvasztással: 170 ezer Ft.
Kórházból szállítás + hamvasztás urnaátadással: 70 ezer Ft.
Egy kisalföldi falu temetőjében egy dupla sírhely 25 évre 1348 Ft... Ugyanott egy gránit urnasír a temetéskori elhelyezéssel, visszaborítással (azaz nem kell plusz temetői személyzet): 231 ezer Ft.
Ez egy ősi üzletág, temetkezési egyletek, ilyen biztosítások mindig is voltak. Aki jó sokáig él, az jó sokáig fizet is, a korán elhunytak meg szinte ingyen temetkeznek, de ez az a dolog, amit senki se irigyel tőlük.
A rezsicsökkentett temetés viszont nem a rászorulóknak szóló üzenet, hanem azoknak, akik a szájuktól megvonva a falatot összekuporgatták az elhantolásra valót, és ahogy lakos írja, nem nyúlnak a pénzhez, ha fene fenét eszik is. Hogy lám, lám, vannak, akik nem átallják a hozzátartozójukat államköltségen eltemettetni, de legalább megdolgoztatjuk őket, áshatják pl. a sírt. (Ad analogiam: árokásás közmunkában tompa szerszámmal, miközben a markoló szomorúan bólogat az út szélén.)
Szerintem az "előre látó gondoskodásra" minden egyházi tulajdonu temetőben praktikus lehetőség van, az államiban pedig (ha elég lassú vagy :) lejár a sírhely, mire odaérsz.
