Kedves Mumu!
Szerintem Irán elsősorban nem az atomfegyver miatt érdekes. Ha lesz is, ez legfeljebb védettséget jelent számára. (kezdődhet a kölcsönös elrettentés című játék) Irán sokkal közvetlenebb szerepe a shia blokk létrehozásában van. (és itt különösen fontos Libanon helyzete). A cionizmus elleni propaganda nyilván marad, elnökkel, vagy anélkül... bár az meglehet, hogy egy új vezetés szintén bekapcsolódna egy arab liga általi kezdeményezésbe. Szerintem annak, hogy egy jelenlegi felállású demokrata kormányzat elmenjen egy Irán elleni bombázásig, kicsi az esélye. tehát vagy most lesz valami (vagy jó ideig semmi. (persze megeshet, hogy mégis a republikánusok nyerik a választást, de ennek kicsi az esélye)
Persze kérdés, hogy ha Izrael radikalizálódik, miközben az USA enyhülési politikát folytat, Izrael nem kezd e önálló akcióba. (ezt én kétlem) - legalábbis nem Iránnal kapcsolatban. (különösen, hogy ez valszeg nem kisebbítené, hanem növelné a veszélyt... ugyanis kevés az esélye, hogy Izrael egyedül képes lenne olyan csapást mérni, amelllyel teljesen megsemmisítik az iráni atomprogramot, másrészről viszont egy ilyen csapás egyértelműen az USA szövetséges szunni blokk végét jelentené.
Egyébként azt gondolom, hogy Izrael arabokkal kapcsolatos alapvető érdeke, hogy a szunni blokkot fenntartsák, hiszen ez egyrészt védelmet biztosít a shia blokkal szemben, másrészt megakadályoz egy szintén markánsan izrael és usa ellenes szunni rezsimváltási hullámot. (ez viszont szerintem csak úgy érhető el, ha a palesztin kérdés rendezésében legalább megkezdődnek a tárgyalások). Egyébként ennek nem sok köze van a vallásos/nem vallásos erőkhöz, az USA szövetség minden rezsim esetén egyfajta kényszer jópofizás. (a legvallásosabbtól az arab szocikig - Szaudi vs. Egyiptom) - talán Kuwait ez alól az egyetlen kivétel.
Nem tudom mennyire erdekel benneteket az Oroszorszag koruli helyzet,az orosz politika evolucioja (ennemn benne van persze az amerikai katonai telepites valdi vagy vélt veszélye) de megkérdezem: mi a véleményetek a tallini ( észt) szovjet katona müemlék áttelepitése után kialakitott helyzetrol. Eppen most jellentettek be hogy megnehezitik,megszunettik az orosz energia szalitasat...
Kedves Ikaljan,az izraeli progonozist most már nem lehet összeállitani az iráni faktor nélkül.
Abban gondolom nincs vita (ha van akkor az erdekes lesz ) hogy Iránnak egy elöreláthatö idön belül Izraelig elérö (talán nem nagy számu ) atomfejes rakétája lesz. Az is majdnem biztos,bár meglepetések minig elöfordulhatnak hogy Irán-ba az elnökkel vagy nélküle megmarad a "cionizmusr" elleni politika és alig változik az az elképzelés hogy a "cionista entitast " fizikailag meg kell semmisiteni.
Nem hiszem hogy a kovetkezo nyolc evben Bush utan valamelyik amerikai kormány el menne a maximumig Iran-nal szemben nem hogy Izraelert hanem a sajat erdekeben sem. Igy az elorelato izraeli strategikusok nem hagyhatjak ki a haboru eshetoseget a politikai de a katonai terveikbol sem. A legvaloszinubb ilyen terv hogy mig egy nagyon kicsi de letezo elony van Izraelnek preventiv csapassal(amibol igencsak haboru lehet ) kisebbithetik a torténelmileg iminensnek minösithetö veszélyt.
Izraelnek szamitani kell egy egyre novekvo izraeli arab politikailag is relevans erövel,egy fokozottabb palesztin ellenállással mert a Hamas nem veszti el a nepszeruseget es ehhez hasznalhatja ( a szocialsi fuznkciok elvegzesehez ) az irani penzt.A fegyverzetet is. A nyugatbarat politikaju arab orszagokba kihal az a reteg amely feltetlenul USAmellett áll es szinte biiztosnak veszem hogy egy kiegyezes a valalsos erokkel meglesz. Talan moderalodik a radikalizmus ezeekben az orszagokba de a trend a szolidaritas fele mutat.
Ha Izraelnek nincs egy minosegi katonai vezetese es ehhez meg hozzajonnek az egyre inkabb orientalizalt politikai korulmenyek igen nehez lesz barataim helyzete ott.
Egyenlőre én is így látom. Persze az is igaz, hogy a radikalizálódáshoz jelenleg az USA támogatás nagyon jó hátszelet is biztosít. Kérdés, hogy amennyiben egy új USA doktrina lépne életbe, amely inkább a tárgyalósdit helyezi előtérbe ez a tendencia hogyan folytatódna. (Nyilván bizonyos keretek között nem sínylené meg a szövetség, de bizonyos ponton túl megjelenhetnek súrlódások)
Csak egy hipotetikus lehetőség: Az új USA doktrina láthatóan egy szunni blokk összetákolására irányul - és elérkezhet az a pont, amikor az USa is a beiruti kezdeményezés mellé áll, legalább kiindulási alapként.
Maga a kezdeményezés tartalma jelenleg nyilván elfogadhatatlan Izrael számára, mindazonáltal legalább tárgyalási alapként el kell fogadnia.
Ez azért is lényeges ,mert a szunni blokk sikertelensége adott esetben annak összeomlását is hozhatja magával. Ami egészen új helyzetet teremthet a Közel-keleten. (és ami lényegesen rosszabb lenne Izrael számára is, mint egy akár a Hamasz vezette palesztin állam. - a jelenlegi körülmények között)
Viszont ha Izrael tovább radikalizálódik, akor belpolitikailag egyszerűen lehetetlen lesz a tárgyalás... no főleg úgy, hogy jelenleg nincs is kivel tárgyalni. (az a helyzet, hogy már maga a tárgyalás megkezdésének egyik alapvető feltétele, hogy a palesztinok körében létrejöjjön egy olyan kormányzat, amely képes a hatalmat gyakorolni... ennek viszont jelenleg gyakorlatilag az összes feltétele hiányzik)
Egyébként szerintem Gavrielnek igaza van abban, hogy az USA-ban nem fog kifejezetten változni az Izraellel való szövetség. Viszont, hogy a hangsúlyeltolódás milyen mértékű lesz, és mennyire lesz paralel az izraeli belpolitikai folyamatokkal, az kérdéses.
Ugyanis ahogy én látom, Izrael a 90-es évek második felétől folyamatosan radikalizálódik. (most az okokat ne firtassuk). Ennek a radikalizálódásnak a Bush kormányzat megfelelő hátszelet biztosított, de kérdéses, hogy egy új amerikai Közel-kelet doktrinába ez mennyire illik majd bele.
Ergo lehet, hogy a szövetségesi viszony nem változik, de Izrael keze többször lesz lefogva a támogatásért cserében. Persze az is kérdés, hogy a egy megváltozott külpolitikai környzetre az izraeli belpolitika hogyan válaszol (továbbra is radikalizálódik, avagy megindul egy enyhülési folyamat).
Kedves Gavriel!
Szerintem hibás az az elképzelés, hogy Dan Haluc nem ért az általános stratégiához. A libanoni háborúban izrael a klasszikus Douhet elméletet próbálta alkalmazni, amely a totális légiölénnyel akarja elérni a győzelmet. - itt a katonai potenciál szétverése csak másodlagos szempont, az elsődleges az ellenséges ország infrastrukturájának szétverése, a lakosság demoralizálása, amellyel szárazföldi hadműveletek nélkül lehet győzelmet elérni... (pl. ez a módszer jött be Koszovó ügyében Milosevicsék ellen.)
A katonai megvalósítással semmi gond nem volt. Infrastruktúra szétverése, lakosság terrorizálása tökéletesen sikerült. Tévedés alapvetően politikai síkon történt, amikor azt gondolták, hogy a Hezbollah ilyen módon megdönthető és társadalmi támogatottsága megszüntethető. A hatás éppen evvel ellenkező volt.
No megjegyzem, némi kényszerhelyzet is volt. mert Izrael azonnal bevethető elit csapásmérő egységei éppen Gázában játszották a kivonulunk/bevonulunk játékot, és éppen a bevonulunknál tartottak, tehát innen való kinovásuk nyilvánalóan időt igényelt... A tartalékos egységekkel való hadművelet (mozgósítás, meg ilyenek) - amellett minimálisan is túlreagálása lett vón' - egy max 20 000 fős miliciával szemben) nyilván nagy emberveszteséggel járt volna - tehát a száraföldi hadműveletek megkezdésével meg kellett várni, hogy a harcoló szárazföldi csapásmérő egységeket biztonságosan ki lehessen vonni Gázából.
A lényeg az volt, hogy Olmerték próbálták elkerülni a nagy emberveszteséggel járó hadműveleteket - és éppen ezért bedőltek egy biztonságosnak látszó stratégiának... közben pedig kifutottak az időből, amit az USA biztosított számukra.
Én azt gondolom, hogy ennek a háborúnak két alapvető tanulsága volt izraeli részről (már ami a stratégiát illeti):
1. a hadsereg, bár a legnagyobb és legmodernebb a térségben, nem mindenható... katonailag képes megverni az összes potenciális ellenséget, ám nem veszteségek nélkül, és nem feltétlenül azonnal.
2. ha nem totális háborúról van szó, adott esetben nyomasztó katonai fölény mellett is lehet vereséget szenvedni. Nem úgy, hogy totális vereséget szenved, hanem olyan módon, hogy a látványosan kisebb ellenséggel szemben egyetlen kitűzött stratégiai célt sem sikerül elérni, és az ellenfél jobb pozíciókba kerül a háborút követően, mint amilyenben volt.
Inne a keritésen túlrol legnagyobb részében osztom a véleményedet. A problémám nem látok egy olyan charismatikus politikust aki valamiylen modon ősszeszedheti többségnek a szavazatokat és folytathatja a párbeszédet a paleztinokkal akik ugyancsak patt helyzetbe vannk a Hams miatt. A baj,telik Bush ideje és egeész bizonyosan bárki legyen majd a következö amerikai elnök Izrawel nem kapja meg azt a támogatást amewlyet Bush ideje alatt most már 7 évig megkapott. Közben nö az iráni veszély.
Kedves Gavriel mi a velemenyed a Jeliahu Vinogradov jellentesrol a libanoni haboruban elkovetett hibakrol ?
Lesz ennek következménye vagy sem ?
..és mindenen tul már évek ota az az érzésem hogy az izraeli hadsereg érteke devalválodott. Hogy ez az ujabb generácio-akár a ma 50-60 évesek nem beszélve a még fiatalabbakrol- nem olyan kompetens,nem olyan alapos mint az elöttük volt,a nagyjábol europai kulturáju és szomoru tapsztalatu (holocaust) elkeseredett de hatarozott,alapos és racionalizalo vezetés.
Osztod-e a megitélésemet ?
"Ezek csak szavak. Vannak erők akik megpróbálják a helyzetett kihasznál."
Nem éppen.
http://www.mno.hu/index.mno?cikk=405374&rvt=3
Megkezdődött Nagy-Britanniában a hivatalos vizsgálat, hogy kiderítsék: miként foghatták el az irániak egy brit őrnaszád legénységének tizenöt tagját. ... Március óta hatvanhat ehhez hasonló vizsgálat volt. Biztos, ami biztos, egy időre most felfüggesztették az ilyen jellegű akciókat. Ellenben felkérték Iránt, hogy szolgáltassa vissza a rohamcsónakokat, amelyekben a tizenöt brit katona visszatért volna a Cornwall hadihajóra. A kérés teljesítésére kevés a remény.
A megkezdődött vizsgálat felveti a kérdést, hogy miért a Cornwall hadihajó teljesít őrszolgálatot a Perzsa-öböl északi részén. Ezt a korszerűen felszerelt fregattot tengeralattjárók felderítésére tervezték, nem tud sekély vízen haladni, tehát nem segíthette meg legénysége tizenöt tagját, amikor az irániak elfogták őket.
A brit haditengerészetet az utóbbi években visszafejlesztették, eladtak több őrnaszádot.
Nem kevertem, csak jelezni akartam,hogy állami dolgok nem olyan fehér feketék.
Azt hiszem én is kifejezetten írtam, hogy az iráni gazdasággal vannak gondok, csak annyit állítottam, hogy pont ezt a mutatót, mint gazdasági válságjelet beadni elég nagy balfékség volt. (mert pont abban a mutatóban kifejezetten jól teljesít)
Ezekről tudok. Ez különösen a kis öböl menti országokra jellemző. A százalékos összehasonlitás azonban nem sokat mond. Ezt már végigjátszottuk néhány évtizeden keresztül. Ezért meg kellene nézni milyen összetételről is van szó. Ebből mennyi az ipari termelő beruházás, mennyi a K+F.
Igazad van (hozzáteszem, én direkt csak az Öböl melletti nagy olajvagyonnal rendelkező országokat szedtem össze, mert te ezekről alkottál véleményt).
Egyébként a beruházások jellegét illeti, abban igazad van, hogy a K+F beruházások aránya általában nagyon alacsony. (ez alól egyébként éppen Irán képez kivételt, aki elsősorban ipari és K+F fejlesztésekre költ, míg szolgáltatásokra kevesebbet.
Evvel ellentétben a beruházások a kis Öböl-menti országokban általában szolgáltatás jellegűek. (Ennek extrém példája az Emirátusok, és ezen belül is Dubai). Talán kivételt képez Kuwait, amely a szolgáltatás mellett nagyon erős (olajiparon kívüli) ipari fejlesztésbe is kezdett. (Ez a szektor 2006-ban 13,5%-os növekedést produkált).
A százalékos összehasonlitás azonban nem sokat mond.
Természetesen nem, hiszen Irán nagy %-os beruházása mellett is kevés összeget költ, hiszen eleve alacsony a GDP-je (bár saját kategóriájával összevetve még mindig kifejezetten magas arányról beszélünk). A kis országok (mondjuk Qatar) meg hiába csinálnak bármit is, attól még csak városállamok maradnak. - Önmagukban nem határozzák meg a térség gazdaságát.
Az termelőiparba és a tudományba fektetett fejlesztés a perspektivikus és csak azután érdemes a szolgáltatásba fektetni.
Evvel viszont nem értek egyet. Adott esetben, ha jól pozícionálják, a szolgáltatások fejlesztése is lehet helyes stratégiai cél, még a K+F és ipari fejlesztés előtt (sőt akár az ipari fejlesztés helyett is)... itt megint csak Dubaira gondolok, ahol kifejezetten a turizmusra, illetv az üzleti szolgáltatásokra helyezték a hangsúlyt. Ipar ehhez nem igazán szükséges, a költségigényes K+F ágazatok helyett pedig a kereskedelmi, közgazdasági képzést helyezték előtérbe.
"Az importbenzin literje 45 cent (83 forint), amit aztán 9 centért (17 forint) árulnak az iráni benzinkutaknál. Ilyen mértékű támogatást pedig nem tud fedezni az iráni büdzsé."
Ezt meg igazából nem értem. Miért nem tudná fedezni, hiszen fedezi ?
Ez mondjuk annyiban igaz, hogy Ahmedinedzsád barátunk ezen igérete valóban megterhelte a büdzsét. Azt nem szabad elfelejteni, hogy hiába pozitív az iráni költségvetési egyenleg, politikai pozíciójánál fogva sokkal kevésbé hitelképes, mint Mo. - ilyen módon míg Magyarország a pénzügyi hiányát tudja hitelből fedezni, ezt Irán sokkal kevésbé teheti meg.
Ilyen módon sokszor előfordul, hogy Iránnak egyszerűen elfogy a pénze. Magyarul a fejlesztésekből, beruházásokból vonnak el pénzeket, hogy az olcsó benzint finanszírozni tudják.
Szerintem te keversz két dolgot. Az államadósság és a költségvetési egyenleg két különböző dolog. Valamekkora államadóssága minden országnak van (ez alapvetően abból következik, hogy minden államnak vannak különböző ütemezésű fizetései).
A költségvetési egyenleg viszont az államháztartás bevételeinek és kiadásainak egyenlegét jelenti. Az adókból, közvetlen bevételekből származó bevétel, minusz az állami kiadások, beleértve az kölcsönök törleszését és kamatterheit. Irán esetén ez az egyenleg pozitív. (Szaudinál meg nagyon nagyon pozitív... élek a gyanúperrel, hogy az egyik legmagasabb, 55%-os többletet éri el.)
Természetesen ez a gazdaság és az államháztartás állapotának csak egyik mutatója. ergo egy pozitív büdzsé meleltt még lehet szarban a gazdaság. Amit érszevételeztem, hogy pont ezt beadni, mint a válságjelenséget alátámasztó mutatót, minimálisan is röhejes dolog.
Ami az olajban gazdag országokban folyik emlékeztet a Spanyol birodalomra ami az összerablott értékekből élt, közben nem fejlesztette az ipart, kereskedelemet, mezőgazdaságot.
Ebben viszont részben igazad van. (bár azért felhívnám a figyelmedet, hogy egy jó 30 éves - akkor igaznak bizonyuló állításra való hagyatkozás hosszú távon nem biztos, hogy kifizetődő.) Ha ugyanis megnézed a jelenlegi adatokat, akkor az öböl országok egy nagyon jelentős része kiemelkedően magas arányban ruház be gazdaságfejlesztésbe. GDP- arányosan:
Qatar 33%, Irán 30%, Kuwait 26%, Emirátusok 24,3% még Szaudi is elég intenzív gazdaságfejlesztésbe kezdett, (már magához képest) - itt GDP arányosan 16,2%-os a beruházások aránya.
Csak összehasonlításképpen: Izrael jelenleg 17,3%-os, az USA 16,6%-os, az EU övezet pedig átlagosan 20,4%-os beruházási aránnyal rendelkezik.
2 és 3. A külföldi kép. Ne is haragudj, de én tényleg olvasom az angol lapokat. És ott igencsak más képet mutat, mint amit te tapasztalsz (azt elfogadom, hogyIzraelben az eset csak megerősítette, hogy Irán a rossz fiú, bár nehezen tudok elképzelni olyan hírt, ami Izraelben ne ezt a képet erősítené.)
És amit tegnap olvastam, az még az előtt a hír előtt volt, ami ma hajnalban robbant be a sajtóba. (erről röviden az index is beszámol.)
Ez szvsz. nem kis belpolitikai kavart fog okozni Angliában. (merthogy ez alapján viszont teljesen jogos volt az irániak eljárása - és a nemzetközi jog szerint is joguk lett volna bíróság elé állítani az angol katonákat.)
E hír előtt még lehetett vón' azt mondani, hogy az eset kimenetele fiftyfifty, mindenki úgy interpretálja, ahogy akarja, de ez a hír gyakorlatilag minden korábbi angol érvet, álláspontot összeomlasztott.
Ja, és mindezt úgy, hogy a magyar ár 15-öd részéért adják a parasztnak a benzint ... :)
"Az importbenzin literje 45 cent (83 forint), amit aztán 9 centért (17 forint) árulnak az iráni benzinkutaknál. Ilyen mértékű támogatást pedig nem tud fedezni az iráni büdzsé."
Ezt meg igazából nem értem. Miért nem tudná fedezni, hiszen fedezi ?
Khm... azért a cikk vicces... Irán tényleg nincs a legjobb gazdasági helyzetben, de azért amit a cikkben összhoztak, az egy kicsit sok volt...
Irán költségvetése a rekord olajbevételek ellenére csak minimális nyereséget termelt, a 104,6 milliárd dolláros bevételek mellett 100,6 milliárd dollár kiadása volt.
Azért egy szufficites büdzsét (mi az hogy: 4%-os többletet produkált) mint válságjelet beadni, nem kevés újságírói izzadságot igényelhetett.
Vazze.. nekünk a kiegyezés óta nem volt ilyen költségvetésünk... előtte meg azért nem tudjuk, mert nem volt költségvetés.
A vicc az egészben, hogy pozícióját odahaza a szövetségesek erősítik az állandó fenyegetéssel, és az atomprogram "tiltásával" (melyben az oroszok messzemenőkig érdekeltek). Véleményem szerint Irán nem Kuba, elszigetelni eddig sem tudták, ezután sem fogják tudni, nagyobbacska és harapósabb is, mint "kellene", túl drága lenne megregulázni, és nem biztos, hogy megérné, hogy minden következmény előre kalkulálható. Végigviszik az atomprogramjukat, de a mostanihoz hasonló csetepaték várhatók a jövőben is.
Az angol haditengerészet és tengerészgyalogság pedig eztán kénytelen lesz nem megközelíteni Irak felől az iráni felségvizeket néhány tíz méterre, ill. elegendő tűzerőt fog biztosítani a megközelítéshez.
A 15 katona foglyul ejtésének, majd szabadon bocsátásának messzemenő jelentést tulajdonítókkal nem értek egyet. Ez pusztán huszáros médiafogás volt iráni részről (még azt sem zárom ki, hogy korábban is számtalanszor módjuk lett volna rá, de szándékosan a mostani időpontot választották, hogy húsvétra tudják elengedni a foglyokat), és azt kell mondjam, nem azok maradtak szégyenben, akik 15 ólomkatonát kölcsönvettek pár napra, és elmondatták velük a szükséges PR szöveget, majd szélnek eresztették őket, hanem akik fedezet nélkül, veszélyes vizeken magukra hagyták az embereiket (részükről szakmai hibáról beszélhetünk).
Hja kérem, ha az országok vezetése kizárólag az elököktől függne - ismerve a mai felhozatalt - már régen rossz lenne nekünk.
Egyébként Ahmedinedzsád valóban hülye. De azért hozzáteszem, hogy azon külpol célok, amiért most fújolunk rá, már jó 10-15 éve az iráni politika stratégiai célkitűzései.
A különbség annyi, hogy Ahmedinedzsád túl hülye ahhoz, hogy ezen törekvéseket emészthető formában adja elő, és el tudja különíteni a belföldi propagandát a diplomáciától. Persze egyrészt gyengül a helyzete, másrészről szép lassan ő is tanul.
Ebben egyébként igencsak hasonlít hasonló szellemi szinvonalon álló, és kritikusaik által ugyanazon állathoz hasonlított amerikai kollegájához.
"Egyébként szerintem a helyzet az, hogy a ti hozzászólásaitokból is ez tűnik ki, és ami nagyobb baj, hogy az USA külpolitikája is azt a felfogást tükrözi, hogy az ellenség - jelen esetben Irán - elvakult vallási fanatikusok gyűjtőhelye, akik képtelenek logikus, stratégiai gondolkodásra, és legfeljebb csak az erővel való fenyegetéssel lehet őket rávenni arra, hogy valamit ne tegyenek meg."
Ahmenidzsád tényleg elég zűrös fickónak tűnik (na nem vallási fanatikusnak, hanem "politikai fanatikusnak"), és az USA külpolitika szereti egybemosni "lényét" az egész iráni vezetéssel, ami közel-távol nem igaz.
Egyébként az oroszokat nem hiszem, hogy bárki is komolyan vette volna. Általában minden félévben vagy egy orosz tábornok, akinek tuti tippje van arra nézve, hogy ki mikor intéz támadást egy másik ország ellen.
Ezek általában nem műxenek.
Megjegyzem, ha Irán valóban elhitte volna, hogy napokon belül támadás készül, akkor már csak saját érdekében nem engedte volna el a foglyokat. Ugyanis Anglia nem támogatott volna egy bombázást, amíg saját katonái ott vannak. Ha Iránnak szerencséje lett volna (márpedig valszeg tettek volna róla, hogy az legyen) egy amerikai bomba még el is találta volna az angolokat.
Az pedig szerintem egyértelmű, hogy egy esetleges amerikai támadás nem 15 szövetséges katona szép szeméért következik vagy nem következik be, ha bekövetkezik.
"Ráadásul az angoloknak saját hadseregükbe vetett bizalma is sérült, mivel nem volt képes megakadályozni a katonák elfogását."
Angliában egy sor cikk jelent meg arról, hogy az angol haditengerészet költségvetése nem elegendő a nagyhatalmi státusz fenntartásához, többen azt állították, hogy lassan saját parti vizeit sem képes megvédeni az ország, mert átcsoportosítja erőit, miközben a politikusok a csökkenő forrásból a régi módi szerint próbálják használni a haderőt. Ezek a hangok az angol tengerészek iráni foglyul ejtését (valszeg nem iráni vizeken, de ez most mindegy) is amellett hozzák fel érvként, hogy Angliának ki kellene vonulnia azokból a helyzetekből, amikor nem képes megfelelő erőt felmutatni.
Kétséges, mennyire diplomáciai vereség ez vagy visszavonulás. Még a mi neked Amerika topicban beszélgettünk erről a témáról, ott a 38398-ben próbáltam leírni, mi lehet az iráni cél.
Most ezek fényében nézzük meg, mi valósult meg, és mi nem:
1. A saját belső közvélemény előtt elég markánsan tudták megjeleníteni saját igazukat. egyrészt az összes katona elismerte, hogy határátlépés történt, másrészt amíg GB keménykedett, addig nem engedték el a foglyokat, és amikor a britek gyak kérni kezdték az elengedést, és tárgyaltak (és Blair kijelentette, hogy katonai opció nem jön szóba, hanem tárgyalnak) akkor elengedték őket. Ráadásul mindtegy kegyelemként. (ergo Irán a jó fiú, akit nem lehet megfélemlíteni, ámde másrészt békés, aki kegyelmet gyakorol, és nem érdekelt a konfliktus szításában)
2. de ami még ennél is lényegesebb. ha megnézed az angol sajtót, az első napok heves Irán ellenessége alábbhagyott, sőt... ami Iránnak legértékesebb: Egyre inkább az jön le, hogy a brit katonák csak bábuk voltak az USA-Irán párharcban, amelyben az USa próbálkozott emberrablással iráni diplomatákkal szemben, és erre volt válasz a katonák letartóztatása.
Ez a két viszont alapvetően Irán érdeke. Mert alapvetően az jön le (a brit átlagpógárnak), hogy az USA megszegi a nemzetközi jogot, amire Irán hasonlóan válaszol, és történetesen éppen egy szövetségesen csattan az ostor. Viszont Irán mégsem olyan rossz fiú, mert végülis elengedi a foglyokat. Viszont az USA rossz, mert ő sérti meg először a diplomáciai mentsséget, és ezért veszélybe sodorja a fiainkat. Ráadásul az angoloknak saját hadseregükbe vetett bizalma is sérült, mivel nem volt képes megakadályozni a katonák elfogását.
Konkúzió... az iraki szerepvállalás, és egy esetleges iráni konfliktusban való részvétel támogatása tovább csökken.
No, szerintem ez éppen elég Iránnak. Ahogy a fenti bbc cikk írta:
Iran had good cards and played them well.
Egyébként szerintem a helyzet az, hogy a ti hozzászólásaitokból is ez tűnik ki, és ami nagyobb baj, hogy az USA külpolitikája is azt a felfogást tükrözi, hogy az ellenség - jelen esetben Irán - elvakult vallási fanatikusok gyűjtőhelye, akik képtelenek logikus, stratégiai gondolkodásra, és legfeljebb csak az erővel való fenyegetéssel lehet őket rávenni arra, hogy valamit ne tegyenek meg. (vagy megtegyenek)
És éppen ez az ellenségkép az, ami miatt Irán az elmúlt években folyamatosan győztesen kerül ki a diplomáciai játszmákból. Mert ők szvsz jól ismerik az ellenfeleket, és várható reakcióikat, és eszerint cselekednek. (na ja... a perzsa diplomácia már az ókorban is elég hatékonyan működött. Úgy látszik ezen képességeket máig nem felejtették el.)
