"... bevallotta, hogy volt, hogy nem találta meg ... azon a helyen, ahol lennie kellett volna, az ilyen esetek végén lefújta gázspray-vel és meg is verte."
az elso alkalom utan nem tett feljelentest, holott voltak tanuk
a masodik alkalomnal (ha ugy tortent egyatalan) nem cserelt zarat, holott a ferfi zaklatta munkahelyen, stb., aha
meg miutan tavozott es kopogott a csavo!!! ujra beengedte (pont ugy viselkedett a csaj, mint aki szakitott) (megtehette volna, hogy nem engedi be, rendort hiv)
harmadik alkalommal meg elment egy panzioba a csavoval (nyilvan dugni)
szoval erre mondja a vicc, hogy vadasz, te szopni jarsz ide...
"Kedves Viktor! Gondolom megszólíthatom így hiszen ez egy nyílt, de nem hivatalos levél. A politika nem érdekel, de az emberek az emberség, igen. Sajnálattal értesültem arról a tényről, hogy a brüsszeli találkozón az Isztambuli Egyezmény ratifikációja, azaz belső joggá tétele ellen az összes jelen lévő illetékes tartózkodott. Végtelen miért fogalmazódik meg okkal és joggal bennünk, áldozatokban. Miért nem érdeke az ország döntéshozóinak, vezetőségnek, hogy különös tekintettel a nők, gyermekek elleni erőszak megfékezhető legyen? Hiszen statisztikai tény, hogy erőszak következtében minden héten meghal egy NŐ és havonta egy GYERMEK. Azaz, mindenkin van egy láthatatlan sorszám és ez alapján bármikor a sor rákerülhet. A nők nincsenek tisztában azzal, hogy milyen felelősséget vállalnak akkor, amikor házasságra és gyermekvállalásra adják a fejüket. Hiszen a kezdeti boldogságot nem happy and követi minden esetben. Sőt! A válási statisztikákat látva nagyon sok esetben, nem. Számtalan sorstársam van sajnos, akiket senki nem véd meg. Rengeteg nő, akik nem elég erősek ezért csendben tűrik nem csak a bántalmazója általi sorozatos testi-lelki megaláztatást, melyet szégyenében nem mer vállalni a közvélemény előtt, hanem mint áldozat a hibásan működő rendszernek is kiszolgáltatottjává válik. Szeretett gyermekei érdekében nem mer az illetékes hatóságokhoz fordulni a bántalmazott fél, egyrészt a szégyen, másrészt védelem hiányában, harmadrészt az illetékes hatóság gyermekeitől elszakítva kiemelheti, még rosszabb a bántalmazó félhez kerül pl. gazdasági, anyagi okokra való tekintettel. Szabad prédákként bántalmazóik kezére játszva melynek részesei gyermekeik. Milyen társadalom az, ahol a vezetőség bort iszik és vizet prédikál? Ahol hagyják azt, hogy a felnövekvő generáció lelkileg sérült áldozatok legyenek! Ahol az érdekek dominálnak. Hiszen az áldozat jóhiszeműen bízva az igazságszolgáltatásban, ami elméletileg ingyenes, a jog nem érvényesíthető, mert a bántalmazó fél, aki bármilyen összeget képes megfizetni szabadságáért részesítik előnyben. Jusztícia ezt látva meghalna szégyenében. Amíg érdek van a Földön, addig ne remélj igazságot?! Modern boszorkányüldözés ez?! Honnét várhatnánk segítséget, ha a nép által választott döntéshozóink nem ismerik el a nők és gyermekek elleni erőszakot?! Ezen ügy orvoslására SOS-ben, petíció szükséges!!! Miért a túszként fogva tartott zsarolt helyzetű bántalmazott félre hagyják azt, hogy az illetékes hatóság felé a szükséges lépést megtegye? Miért nem pártatlanul az illetékes hatóság ezt maga teszi meg minden esetben és folytat le soron kívüli eljárást a bántalmazó féllel szemben? Mert akkor visszatartó ereje és kevesebb áldozat lenne? Ez kinek nem érdeke? Az ártatlan áldozatoknak, néma tanúknak biztosan nem. Itt vagyok segítség nélkül, tehetetlenül és az illetékes hatóság részéről, senki nem véd meg!!! Követelem, hogy mondják meg nekem azt, hogy az- az ember, aki az életemre tört, hol tartózkodik jelenleg! Miért nincs még előzetes letartóztatásban? Mire várnak az illetékes hatóságok? Hogy én is NÉMA TANÚ LEGYEK? Hogyan és mikor állhatok végre munkába, hogy gyermekeim megélhetését, továbbra is biztosítani tudjam, személyvédelmi cég biztosítása nélkül? Miért engem, mint áldozatot büntetnek?
Továbbá hihetetlen, hogy a médiából kell értesülnöm az állítólagos öt millió forintos kártérítési igényemről. Ami a mai napig nem történt meg. Beállítva mint valami haszonleső némbert. Elterelve az ügy valódi fontosságáról a figyelmet. A bántalmazóm , Házon Kívül című műsorban közzétett e-mail es válasznyilatkozata „úgy gondolom, a túlzott médiában történő taglalása az ügynek, csak hátráltatja a mindenkit megnyugtató lezárást.”, túlzott magabiztosságáról árulkodik. Tudomásom szerint a bántalmazóm nem rendelkezik jogi képviselővel, azonban jól ismerem, ezek nem az ő szavai. Sejtetni enged arra a következtetésre, hogy tisztában van az ügy végkifejletével. A katonaság csak felfüggesztette azonban az adófizetők pénzéből több százezer forint járadéka megmaradt. Kvázi ő épen, egészségesen, szabadlábon él, helyi barátnőjéhez jár. A munkámból köszönhetően bántalmazómnak meghatározhatatlan időre kiestem mivel a biztonságunk sem szavatolt. Plusz fájdalommal járó számtalan korrekciós műtét vár rám. Milyen világban élünk, drága jó Istenem?! A tragédia óta számtalan felajánlást kaptam, amit nem fogadtam el, mert egyrészt úgy gondoltam naivan, hogy a közzétett fotók elegendőek egy laikus ember számára is abban a vonatkozásban, hogy ez emberölési kísérlet volt ellenem és az illetékes hatóságok az ENSZ- Cedaw egyezményben foglaltak alapján, soron kívül intézkednek. Másrészt, magunknak eddig mindig elő/megteremtettem a szükséges hátteret. Tőlem független személyek, orvosok, küzdősportot űzők, ketrecharcos határozottan állítják, tapasztalat útján, hogy ez egyértelmű emberölési kísérlet volt ellenem. Kínzásnak vetett alá a bántalmazóm. Mégis igazságügyi orvos szakértőt rendelnek ki, aki eldönti a leleteim, képeim, személyem alapján, hogy szerinte életellenes, avagy sem? Isteni szerencsének és a sikolyomat észlelő recepciós hölgynek, továbbá három katonának és egyikük párjának, tettenérésnek köszönhető az, hogy élek. Az elmúlt sorozatos jogsérelmi hibák az én sértetti terhemre nem lehetnek pusztán véletlenek. Milyen az a rendszer, ahol az illetékes döntéshozóknak nincs egyéni felelőssége? Még nekünk állampolgároknak, igen. Közvetve azon áldozathibáztatás részese vagyok, hogy a bántalmazóm miért nem végzett velem és miért maradtam életben. Hiszen néma tanúként gyászolt volna egy ország és Ó a szegény gyermekek. A szülők által halálra drogozott csecsemő mint áldozat, milyen hibát vétett? Rosszkor volt, rossz helyen? Statisztikailag, egy nővel, gyermekkel kevesebb. Punktum. Megcselekedtem, amit megkövetelt a haza. Fogalmazhatnék úgy, hogy a normát kétszeresen is teljesítettem és tisztességesen helytállok gyermekeim nevelésében, munka mellett, egyedül 5,5 millió gyermektartás kintlévőség mellett mely hiába a kiskorú gyermekeim jogaival ellentétes, mégsem tudom érvényesíteni a kötelezett felekkel szemben. Persze a jog itt is olyan, mint a magyar népmesében. Van is meg nincs is. Kétélű fegyver. Miért más az én és számtalan nő társam esete pl. egy Ausztria-magyar buszbaleset ártatlan áldozataitól? Ott miért áll ki a Miniszterelnök Úr együttérzését kifejezve az ország előtt? A mi esetünkben miért nem? Nem jó a statisztika? Hetente két nőnek és havonta két gyermeknek kellene erőszak miatt életét veszítenie? A döntéshozóinknak nincsenek édesanyjuk, feleségeik, gyermekeik? Velük mit beszélnek meg az esetemet és számtalan hasonló esetet hallva? Mi a válasz? Jól van, nyugi! Ezt is eltusoljuk? Vagy! Csak kinyírja a bántalmazója ezt az ugráló némbert?"
Orosz Bernadet
Az ATV hétfő esti műsora, a Jakupcsek Plusz első vendége az a nő volt, akit néhány hete Bujákon brutálisan összevert exe. Orosz Bernadett
Egy kis érdekesség. Ezelőtt kereken kilencven éve vették ki a menyasszony házassági esküjéből azt a kitételt, hogy „mindenben engedelmeskedik férjének”. Ha információim helyesek, nemrég a hűségesküt is kivették. (Csoda, ha a férfiak nem nősülnek? Hűség nem kötelező, engedelmességet még kiejteni is szélsőséges, de váláskor a nő viszi a fél vagyont, és egyes országokban még el is kell tartani. Nem „bót” – ahogy a köznyelv mondja.) [...] Az erőszak az érdekérvényesítés egyik módozata. Léteznek nyílt és rejtett módszerei. A pofon az erőszak nyílt, és egyben legtriviálisabb formája. Ám vannak ravaszabb, rejtett módszerek is. Ha a pofont törvényileg büntetjük, legyen büntethető a lelki kínzás, az idegi kicsinálás, a hiszti is. Mert azt ki kéri számon, ha a szándékos pszichikai bántalmazás (szekálás) miatt a férj tíz év házasság után meghal gyomorrákban? (Az elnyomott nők átlagéletkora Magyarországon tíz évvel magasabb, mint a zsarnok férfiaké.)
Ezekről természetesen nem beszélnek, mert korunk a baloldali eszmeiséget „tolja” előre. És a baloldal lényege a rejtett, sunyi módszerekben rejlik. És érthetően azokat támogatja, míg a nyílt eszközöket igyekszik felszámolni. A baloldal azt mondja: felszabadítás, a gyakorlatban megszállást jelent. A baloldal azt mondja, tiszteld a másságot, a gyakorlatban ez azt jelenti, hogy börtönbe mész, ha más a véleményed. Azt mondja: sokszínű világ, valójában uniformizált egyöntetűség. Azt mondja, védjük a nőket, valójában a család maradékait verik szét.
Mert a reakciós, eredeti (isteni rend szerinti) világban mindennek helye van és arányos. A nő, mióta világ a világ, él a ravasz trükkökkel, a férfi meg a nyílt erőfölénnyel. A kettő egyensúlyban van. De ha az egyiket kriminalizálják, a másikat pedig nem, borul a mérleg, s a világ élhetetlenné válik. [...]
