A "Lélek" létezését régóta kutatja az emberiség - ahogyan az agyműködésel is ezt teszi. Vajon hol állunk tudományos szinten és mi a vallások álláspontja?
semmi gond, eredetileg maga a zsidóság nem vallásra épült.... egész Izraelben 1 Templom volt...., semmi több! b Az is áldozati helyként szerepelt és Isten évente megjelent a Szentélyek Szentélyében, hogy a papok megvallják bűneiket amit a néptől átvettek! Az áldozati kultusz bevezetése is inkább a környező pogány népek miatt volt és nem azért mert ez volt Isten akarata, még egy vallásként!
A nép élhette életét, minden vallási rituálé nélkül, nem kellett naponta, sem hetente, de havonta se járniuk a /Templomba, sem nem kellett úgymond imádkozniuk mintegy kitételezett kötelezettség érdekében!
A Törvény határozta volt meg életük mindennapjait.... a zsidóságnak, a jámborság, a segítőkészség, a szeretet.....
Ahogy látom a tegnapi napot nem egy kellemes témával zártátok. Van egy lökött barátom, aki (kiferdítve az eredeti mondást) azt "vallotta", hogy "szenvedni annyi, mint más hülyesége miatt önmagamon bosszút állni". Mondom, lökött az illető (de jó koponya).
Az igazság az, hogy a s z e n v e d é s hitfüggetlen, azonban (mint az eddig írtakban olvashattad) minden hit másként kezeli. A buddhista hit szerinti magyarázatot olvashattad, a keresztényeknél szokás a szenvedést "felajánlani" valakiért. (Ez Jézus történetéből, az Ő szenvedésének céljából eredő felfogás). Az iszlámról és a hinduizmusról nem tudom, hogy hogyan kezeli a lelki, ill. (vagy) testi szenvedést.
Szerintem a fizikai fájdalom nagyon is konkrét ügy (mondhatni materialista igazság). A fizikai (nem lelki !) fájdalomnak mindig oka van és speciel nekem az a véleményem, hogy ezt a testi jelzést nem szabad elnyomni - pláne ha tartós fájdalomról van szó. meg kell keresni (kerestetni) az okát, hiszen lehet egy nagyon komoly testi megbetegedés egyetlen vezető tünete is, és ha bármilyen módszerrel ezt a jelzést "elfojtod" (hogy maradjunk egy pszichológiai fogalomnál), vagy fájdalomcsillapítókkal tömöd Magad, azzal csak az időt húzod és az okot hagyod fejlődni.
A lelki fájdalom - amit volt (van) szerencsém átélni 42 év óta, - az más ügy. Az a szerencsés, aki úm. "túl tud lépni" egy elszenvedett lelki traumán és képes "elfelejteni". Aki erre nem képes, annak a lelke megőrzi a fájdalmat és az néha (eseményfüggően) újra és újra megjelenik. Azt szokták mondani, hogy az Idő begyógyít minden sebet. Ez n e m i g a z ! Az Idő "bekötözi" a sebet, de ha a seb a kötés alatt nem gyógyul be (képletesen), akkor az a "kötés" újra és újra "átvérzik".
Szó sincs róla, hogy nem tetszik - csak én úgy képzeltem, hogy talán mód van (ahogyan a buddhizmusról) úgy a hinduizmusról is "zanzásított" ismereteket leírni, amiből már következtetni lehet a teljes egészre. Tényleg megköszöntem az útbaigazítást - nem hülyéskedtem !
amit szenvedésnek fordítanak magyarra, az eredeti szanszkrit nyelvben "dukkha". ez elégtelenséget, tökéletlenséget és múlandóságot jelent. így már közelebb kerülhetünk a megértéséhez, hogy miről is lehet itt szó körülbelül.
Hogy ki mit érez és gondol, az nagyon bensőséges dolog, és nem is tudnám eldönteni - csak azt észlelem ki mit mond és mit cselekszik. Ebben a szenvedés kérdésben a fizikai fájdalom kérdése érdekel, és persze nem valami nyelvtani szemfényvesztésre gondoltam, hogy tulajdonképen nem is szenvedés csak annak gondoljuk ... és ha nem gondolom annak, akkor nem is szenvedés a fogfájásom ... ergo helyes látással megszabadultam tőle.
Sejtettem hogy erre rácsapsz, és ezért írtam, hogy "jó része":-) Sajnos nem nagyon olvastam a buddhista beütésű topikokban sem annak tisztázását, hogy milyen jellegű szenvedés szüntethető meg. A fogfájással járó bizonyára nem és a megvilágosodott Buddha maga is fájdalmat érezhetett és szenvedhetett mikor ételmérgezésben meghalt. Én arra tippelek, hogy a világ dolgai feletti aggodalomból eredő lelki szenvedés ami megszüntethető (hiszen ez eredhet nemtudásból vagy helytelen látásból), de bizonyára van ennek szaxerű megfogalmazása is.
nem, a Buddha a szenvedéstől megszabadulást tanítja. az egy másik vallásban van, hogy a szenvedés definíció szerint az élet része és nem lehet tőle megszabadulni :)
Ez kizárt dolog, mert (tudtommal) buddhista alaptanítás, hogy ezek jórészétől nem szabadulhat meg senki (betegség, halál ... (bocsi ha hülyeség írtam:-)
Mert maga az üdvösség szó ugyan azt jelenti a zsidóságnak, mint a buddhistáknak, megszabadulni valami gondtól, bajtól, betegségtől, balszerencsétől, tragédiától, halálos veszedelemtől, fájdalomtól, szenvedéstől!...
Azért adtam azt a linket, mert ott biztos, hogy bővebben fogod megtalálni, hogy mi a hinduizmus, mint az Öt világvallásban. Egy ilyen fórumon pár szóban csak olyannal szoktam a saját vallásfilónkról értekezni, aki már járatos benne. Szoktam litániát is írni, de azt összeegyeztetés kapcsán, bizonyos részeket kiemelünk és azt beszéljük agyon. Azért adtam a linket, hogy korrekt képet kapj arról, hogy valójában mi a hinduizmus, mi a vaisnavizmus és a többi ág mi. Sajnálom, én ezt láttam célszerűbbnek. Bocs ha nem tetszik.
Értem - én sem "mazsolázgatni" akarok, hogy majd abból döntök bármi felől is. Csupán - egyáltalán örülök annak, hogy néhány emberrel beszélhetek Hitről (amiből csak tanulok) és nem egy-egy ateistával kell vitát nyitnom annak kérdésében, hogy vajon létezik-e egyáltalán Lélek, vagy mindenki kajtat az agya után. Egyébként jó dolognak tartom, amikor valaki felnőtt fejjel dönti el, hogy mit érez a hozzá legközelebb állónak. (Mármint vallás tekintetében). A kereszténységben is van olyan irányzat (anabaptisták), akik felnőttként keresztelkednek meg, tudatosan, jórészt ismerve már, hogy mit is fogadnak be. Valószínűleg te is azért ismerted pl. a kereszténységet és annak ismeretében döntöttél saját utadat illetően.
Most véletlenül nem értettél meg. Én nem "litániát" kértem Tőled, csupán annyit, hogy - ahogy a buddhizmusról, annak lényegéről - kaptam egy jól értelmezhető rövid leírást, légy szíves néhány mondatban mesélj nekem a hinduizmusról, mert azt kevésbé "ismerem" még a buddhizmusnál is. Így is OK. adtál egy támpontot, hol találok róla bővebbet. Kösz.
két és fél éve fordult az érdeklődésem a buddhizmus felé. előtte egyáltalán nem foglalkoztam semmilyen vallással, a kereszténységet érintőlegesen ismertem, iskolából, rokonoktól.
talán ennyi az összes előnyöm, "tiszta lappal" indultam, nem volt állandó kényszerem semmihez sem hasonlítgatni a buddhista tanításokat :)
Tulajdonképpen én is ezekre gondoltam, de miután én csak "ismeretszerző" stádiumban vagyok - nem tudom olyan pontosan megfogalmazni a témához "született" gondolataimat, mint Te - hiszen nyilván hosszú ideje foglalkozol ezzel a tárggyal.
nos, amit az első pontban leírtál, az majdnem teljesen "buddhistás". :) a késztetések a tettekből alakulnak ki. például ahogy mondod, sokat gondolkozol valamin, abból beszéd és cselekedetek lesznek. amit pedig sokat csinálsz, abból megszokás lesz. a megszokások pedig újabb késztetéseket hoznak létre. ez az egész folyamat nem más, mint újabb szenvedések forrása.
az, hogy éppen most milyen megszokásaid vannak, milyen módon gondolkozol, hogyan beszélsz és miről szívesen, mind-mind a korábbi késztetéseid eredménye, vagy másképpen szólva a KARMÁD. korábban alakítottad ki a mostani szokásaidat, és most alakítod ki a jövőbeli szokásaidat. amit most a fejedben forgatsz, abból lesz a jövőd. ezt sokan úgy értik félre, hogy akkor ha valamire sokat gondolnak, akkor az megvalósul. nem. késztetések jönnek létre belőle, amelyek alakítják a későbbi gondolataidat és viszonyulásodat a világhoz.
éppen ezért nagyon-nagyon-nagyon fontos, hogy ügyeljünk rá, hogy pillanatról pillanatra hogyan bánunk az elménkkel. hogy mit forgatunk benne. például ha kellemes dolgokat, szeretetet, örömöt, nyugalmat tartunk benne, akkor egy idő után ez válik megszokásunkká, ez válik késztetésünkké, és ez fogja meghatározni a további cselekedeteinket is. ugyanígy, ha valaki haragtartó, haragot táplál, sokszor dühös, lobbanékony, agresszív, akkor ez válik késztetésévé, és ez fogja a jövőjét is alakítani, azaz azt, ahogyan a világot látja.
most jön képbe a meditáció. ha nem meditálsz, nem látod tisztán a különböző események közti kapcsolatot. akkor "csak úgy", egymás után kapcsolat nélkül feltűnő dolgokat látsz. "megtörténnek" veled a dolgok. ez mind-mind szenvedés, hiszen nem vagy tisztában vele, milyen ok-okozat viszonyok működnek. hovatovább úgy törnek fel az érzéseid is, mintha a "semmiből" jönnének. a meditációban, mivel minden elcsendesedik, sokkal tisztábban látszik, hogy egyik gondolatból hogyan következik a másik, abból a harmadik, abból a negyedik, és így tovább, és mindezen gondolatokhoz egyidőben milyen érzések kapcsolódnak, és hogy ezek kellemesek, vagy kellemetlenek. tehát látod köztük a viszonyt, látod, melyik mit eredményez, és melyiknek mi az oka.
tökéletesen látni, hogy "amikor ez van, az is van / amikor ez nincs, az sincs" - ez a cél.
Nem hiszem, hogy bármely vallás üdvössége érdemben különbözne egymástól - mint ahogy nem hiszek abban sem, hogy maga az ü d v ö s s é g szó mást és mást jelentene. Abban hiszek, hogy a hozzá vezető utak lehetnek különbözőek. Így teljesen mindegy, hogy egy ember melyik vallás által kerül ebbe az állapotba, illetve arra az általunk életünkben megismerhetetlen helyre, ahol ez a fogalom számít.
