Pont onnan látszik, hogy hazugság-e a sztori. Aki őszinte, az mindig más szavakkal mondja el, de lényegében ugyanazt a történetet. Aki betanulta a szöveget, az meg szinte szóról szóra ugyanazt adja elő, viszont könnyen ellentmondásokba bonyolódhat.
De pl. a keresztkérdések elleni tiltakozás nem erről szól, hanem amit már leírtam.
Én meg azt mondom, hogy akármilyen kellemetlen is, egy embert vághatnak hosszú évekre rács mögé a vád alapján, alaposan utána kell járni a dolgoknak.
Hát ja. A mi esetünkben biztos rohadt nehéz volt a szomszédoknak (a fia is ott volt) a szembesítés. Nekünk nem, mi elmondtuk, hogy mi történt. Nem volt nehéz ezt 4x is megtenni. Nekik igen, ellentmondásokba is keveredtek elég rendesen. :)
Nem arról van ám szó, hogy rossz érzés elmondani a történetet, nehogy azt higgyük. Azért tiltakoznak annyira a keresztkérdések ellen (az angolszász országokban), mert nem akarják, hogy rá lehessen kérdezni olyanokra, hogy például volt-e már korábban hamisnak bizonyult erőszakvádja, vagy hogy milyen életmódott folytatott.
Igen, attól függetlenül, hogy bizonyítottság hiányában lezárták a nyomozást. Mondjuk a nő fellebbezett, volt még egy kanyar, ott meg arra ment rá, hogy birtokháborítás történt, nem is az utcán voltunk, hanem berúgtuk a kaput, és berontottunk az udvarba azzal, hogy majd itt helyben igazságot teszünk. :)
Az első kanyarban mindezt nem nehezményezte. Na, ott meg valami olyasmit vakerált, hogy ugyan nem látta, hogy berúgjuk a kaput, de egyszer csak bent voltunk, a retesz meg a földön hevert. Amiről szintén volt fotója. Mármint a reteszről a földön csak úgy natúr. Arról persze nem volt neki, hogy bent vagyunk az udvaron.
Erre is mondta neki a rendőr, hogy a kutyát nem érdekli egy fotó egy földön heverő reteszről. :)
Gondolkoztunk rajta, hogy feljelentjük rágalmazásért, csak, hogy érezze a törődést, de aztán letettünk róla. Elég volt így is ez a szopás.
Na, az ilyen esetek miatt van akkora különbség a reprezentatív és a klinikai mintára alapuló statisztikák között. A valóságban a nő volt az agresszor, de a rendőrség nyilvántartásában már mint nőbántalmazás áldozata jelent meg.
Így van, érdemes lenne tudni a másik oldal történetét is. Nem a hisztéria a megoldás az ilyen ügyekre, hanem az eset és a körülmények alapos és elfogulatlan(!) kivizsgálása.
Van egy idióta szomszédasszonyunk. A történetbe nem mennék bele, a lényeg, hogy a nő valamiért bepipult rám. Én a fiával beszélgettem az utcán a házuk előtt, ő szt észrevette, kirongyolt, és elkezdett üvöltözni velem, rángatott, lökdösött. A nő 2x akkora nálam, sőt a férjemnél is (ő nem egy nagy ember). A férjem észrevette, kijött és leszedte rólam a nőt. Megfogta a karját, és lelökte rólam. Ettől neki belilult egy kicsit a karja (érthető, hisz elég erősen meg kellett fognia ahhoz, hogy leszedje rólam).
Feljelentett minket, hogy mi megtámadtuk őt (pont fordítva volt). A szembesítés során persze a csillagokat is lehazudta az égről, odáig elment, hogy közölte, őt a férjem arcon ütötte, amitől bepirosodott az arca, erről fényképet is készített.
Mondjuk a rendőr közölte vele, hogy ez semmit nem bizonyít, egy kis arcpírt bárki, bármikor csinálhat egy fotó erejéig. Látlelet természetesen nem volt. :)
Nos, nem biztos, hogy feltétel nélkül el kell hinni, amit egy nő mond.
"Szerinted van erre indok? Van olyan eset, hogy megérdemli??"
Csak meghallgatod a másik felet, ez még nem kötelez semmire. Amit mond az vagy elbizonytalanít az eredeti állítással kapcsolatban vagy megerősíti azt. Amíg nem vagy rá kíváncsi bármelyik lehet, mint schrödinger macskája.
– Viktorka édesapjával jó fél éve élünk külön, akkor költöztünk ide. Támogatja a gyereket, mikor mennyivel tudja. Volt, hogy 20 ezer forinttal segített bennünket.
facebook kommentben jelentkezett apuka, hogy fix havi 60k gyerektartast fizet, es gyakran van vele.
"... bevallotta, hogy volt, hogy nem találta meg ... azon a helyen, ahol lennie kellett volna, az ilyen esetek végén lefújta gázspray-vel és meg is verte."
