A Műemlékvédelem folyóiratokat valóban otthagytuk, de a Magyar Építőművészetből az összes belefért egy banánosdobozba, amit a topiktalálkozón egy társunk cakk-pakk örökbe fogadott.
Távozz tőlem... VEE a megmondhatója, mennyi Műemlékvédelmet hagytam egy Bécsi úti szekrényben. Azóta már egy bánatos szeméttelepen vannak. Vagy az Amicus antikváriumban.
Szolgálati közlemény azoknak, akik a könyvespolcukon még szabad hellyel rendelkeznek: a Király utcai Amicus antikvárium vásárolta meg Gerő László könyvtárának egy részét. A kirakatban hirdetik pl. a Műemlékvédelem c., annak idején Gerő által indított folyóirat bekötött, 1957 és 1993 közötti számait, illetve más, főként az építészettel és a műemlékvédelemmel kapcsolatos munkákat, munkáit.
Az első sorok mindig macerásak. 1986. jún. 2-án láttam először a Macsakákat a Madáchban. A szünet végén szállíingóztak vissza a nézők, a tánckar is vonult fel a színpadra. Aztán az egyik macskának maszkírozott táncoslány lejött a színpadról és beült a negyedik sorban ülő kopasz úriember ölébe és elkezdte a fejét símogatni. Nagy derültség volt, kivéve az úriember mellett ülő hölgyet, aki villámot szóró szemmel nézte a "spontán" jelenetet.
>... azok tartalmában kapcsolódjanak a környékhez, legyen akár az egy krimi.
A környéken korábban működött kéj sorozatgyilkosról szóló dokumentumregény biztos növelné a környék turisztikai vonzerejét.
Amikor a Hitchkock-Psycho ment, IBUSZ-lakásba költöztünk a telefonközpont-szerelés városába. A csaj meglátta a műanyag zuhanyfüggönyt a kád előtt: -Azt le!!
Ha Pesten vagy és ráérsz, az alább többször említett városfal sétán is részt vehetnél 25-én, szombaton 10-kor, a Váci utca déli végén találkozván. Ott személyesen is megismerheted az ide írogatókat. Bizonyára többen lesznek, mint ahányan feliratkoztak, mert például még én sem jelentkeztem, valamint egy – itt még sohasem hozzászóló – művészettörténész ismerősöm is jelezte,hogy érdekli a program.
Olyannyira közvetlen e spontán társaság egymás közötti viszonya, hogy a topiktalálkozók között már több volt valamelyiküknél. És ilyen-olyan egymás közötti segítésre is volt már bőven példa.
Pár napja találtam ide véletlenül,és megfogott a szivélyes hang,amiben egymást részesititek,valamint a témák amelyben évtizedekig részem vot amig Budapesten éltem.Amennyiben nem zavarok,szivesen olvaslak Benneteket
Benne van a levegőben - a papírkönyv érték (lesz).
Egy hotelben úgy válogatnak össze adott mennyiségű, helyben olvasható "könyvtárat", hogy azok tartalmában kapcsolódjanak a környékhez, legyen akár az egy krimi.
Voltunk pár éve a cirkuszban egy olyan vizi előadáson, ahol az első sornak a porond széléről túlnyújtott polietilánfóliával kellett magukat betakarni víz ellen. Szóval a második és a harmadik sor mindig bevált.
:-) Azért néha a néző is hatékony. Érettségi táján volt nagy siker Békés Pál A kétbalkezes varázsló c. meseregénye, persze imádtuk, mint afféle túlkoros gyerekek. (Ez is olyan, mint a Micimackó, felnőtt fejjel lehet igazán röhögni rajta.) Valamelyik körúti kisszínházban színre is vitték, azonnal vettünk jegyet, rögtön az első sorba. Mögöttünk csak óvodások. Mindjárt az első jelenetek valamelyikében így szóla a főszereplő, hogy "Ki szereti a meséket?" Jelentkeztünk. "Ki hisz a varázslókban?" Nyújtózkodtunk. Aztán az jött, hogy "Álljatok föl, gyerekek!". Már tápászkodtunk, amikor leszólt, hogy "Ti ne." Nagyon jóságosnak éreztük magunkat, amikor a szünetben távoztunk. :)
Galláék egyik előadásán volt, már jó régen, mi hátrébb ültünk, mentek a poénok, aztán egyszercsak Galla kijött a színpadra egy slaggal és megállt. Persze röhögés, hogy na most mi lesz. Elindult a víz, és a Galla elkezdett telibe locsolni egy nézőt az első sorban. Pillanatnyi döbbenet a nézőtéren, aztán óvatos röhögés, hogy ez most komoly?, majd persze mindenki dőlt. A néző (öltönyben), nem tűnt annyira vidámnak, viszont, abszurd humor ugye, Galla nem hagyta abba, hanem fapofával folyatta rá a vizet tovább. Úgy fél vagy talán egy perc is eltelt mire a fazonnak leesett, hogy tényleg nem fogja abbahagyni, fölállt és bosszúsan kiment. Nem beépített ember volt, ismertem:)
Nem véletlenül írtam, hogy a cirkuszban az első és a második sorban a legjobb. Nem emlékszem, hogy a gyerekeimmel jártunk volna oda, de az unokákkal annál inkább. Ajánlom is mindenkinek, akinek vannak gyerekek a közelében. Különösen, hogy pár év múlva már nem lesznek állatszámok, mert az állatvédők egyre hatékonyabbak...
