" A szőlőhegyi területemre telepített kákival, hatalmas fügékkel, nagy babérral én is közelítem lassan a két évtizedes jelenlétet, mégis csak olyanoknak van pl. fügéje a közelben, akiknek egyébként is volt, vagy lenne.
Ha azt mondom, hogy "Magyarországon vagyunk", akkor ezzel egy bizonyos attitűdre utalok. Itt szigorúan tilos "kilógni a sorból". Ha van valamilyen növénykülönlegesség valahol, azt esetleg elmennek megnézni, "elzarándokolva" oda, mint valami kegyhelyre. Az ott van, az valami különcé, aki olyan bolond, hogy "ilyenekkel foglalkozik", aztán mindenki hazatér és teszi a dolgát tovább, ahogy szokta, legfeljebb néhány hasonló "különcben" indít el olyan gondolatokat, hogy neki is lehetne valami hasonló. Itt a topicban mi mind ilyen "különcök" vagyunk. De a mi törekvésünk itt az, hogy megpróbáljuk kialakítani azt a mentalitást, ami nem így közelíti meg ezeket a dolgokat. Különcnek lehet tekinteni azt, aki a háza köré középkori várat épít, vagy veteránautó tulajdonos, stb. De a nálunk meghonosítható, kiemelkedően hasznos növények terjesztését bizony nem ilyen szemlélettel kellene megközelíteni.
"Ember, ha ilyet ültetsz, nem fogsz már kilógni a sorból". Igyekezz, mert, ha időben nem ültetsz, Te fogsz kilógni a sorból, mert mások megelőznek!"
Ezen a fórumon olyan, teljes mértékben, vagy korlátozottan téltűrő, nálunk még kevéssé ismert gyümölcsfajok hazai termesztésével kapcsolatos tapasztalatokat, gondolatokat, ismereteket oszthatunk meg egymással, melyek feltétlenül érdemesek lennének a magyarországi meghonosításra. Néhány hobbikertész már rendelkezik ezen növények néhány példányával, ezért szándékunkban áll e példányok felkutatása, a tulajdonosok tapasztalatcseréje. E fajok közül a legjelentősebbek és legérdemlegesebbek a kivi, a káki/hurma/datolyaszilva (diospyros kaki), a füge, a jujuba (ziziphus jujuba) és a pawpaw (asimina triloba). Ezek mindegyike teljesen rezisztens, tudomásunk szerint semmiféle növényvédelmet nem igényel, így megvalósítható velük a biotermesztés. A füge és részben talán a káki kivételével mindegyik teljesen télálló. Éppen a füge korlátozott fagytűrése miatt elengedhetetlen, hogy foglalkozzunk az éghajlattannal, különösképp a mikroklímát alakító tényezőkkel, mert ezek ismeretében belátható, hogy a fügét is az ország jelentős területein megfelelő biztonsággal lehet termeszteni. A topik feladata a tanácsadás, helyes művelési példák, modellek bemutatása is. Bárki beszélhet sikereiről, de akár esetleges eddigi kudarcairól is, ez esetben célunk a megoldás együttes keresése, azonban nem lenne jó, ha ez a jobb sorsra érdemes, azaz akár nagyüzemi ültetvény céljából meghonosításra érdemes növényeknek a valóságtól eltérő, negatív propagandát eredményezne. Sajnos nagyon makacs, közkeletű tévhitek akadályozzák ezen gyümölcsfajok hazai elterjedését, éppen ezért célunk e tévhitek lerombolása, néhány sikeres magyar mintaültetvény és elszórt házikerti példák bemutatása által. A már létező mintaültetvények bemutatásával szeretnénk egyfajta mintát adni a magyar kertészeti, gyümölcstemesztési szakma kezébe. A jelenlegi helyzet sajnos az, hogy több évtizedes lemaradásban van a szakma ezen gyümölcsfajok meghonosítását illetően, konkrétan sehol nem foglalkoznak a honosítással. Ez köszönhető részben az e növényekkel kapcsolatos makacs fagyérzékenységi hiedelmeknek, valamint Magyarország klímatényezőinek totális félreértelmezésének.
Az eddigi csekély elterjedtség jelentős részben köszönhető a különböző hazai kertészetekből beszerzett megbízhatatlan, rossz minőségű szaporítóanyagnak is. Ez különösen nagy gondokhoz vezethet egy olyan kétlaki növény esetében, mint a kivi, amelynél jelentős számú vevőréteg kizárólag hímnemű növényekhez jut hozzá a nem létező önporzó néven, vagy hamisan, különböző neműekként forgalmazva. Ezért célunk a megbízható beszerzési források felkutatása, a megfelelő tulajdonságú példányok házi, vagy esetleg kertészeti szaporítása, egymás közötti cseréje.
Foglalkozunk még a hagyományos gyümölcsfajok rezisztens fajtáinak szelektálásával, vagy régi, feledésbe ment, de jó és ellenálló fajták újraélesztésével is. Szeretnénk szakmai útmutatást adni olyanoknak is, akik belevágnának új fajokkal, fajtákkal az üzemi méretű termelésbe is. Azt várjuk, hogy a topik leendő résztvevői az itt megszerzett ismeretek aktív terjesztőivé is válnak, felgyorsítva ezek magyarországi meghonosítását.
Ma örömmel konstatáltam, hogy a tótszerdahelyi házfalcostata a kritikus éjszakán fagypont fölött maradt (a faltól legtávolabb lévő részein sem károsodott a legcsekélyebb mértékben sem):
Talán helyes ez a logika, de ha nem, akkor is tapasztalati tény, hogy a mediterrán térség "szubkontinentális" területein téli hidegbetörések alkalmával ritkábban alakulnak ki és kevésbé kritikus hőmérsékletek. mint tél végén/tavasszal az évszakhoz képest kritikusak.
Egy mediterrán ciklon miatt van ott ennyire hideg. Nem változóan felhős, időnként napos idő van, mint nálunk, hanem csapadékos.
Tavasszal pedig az éjszakai minimumok azért tudnak ennyire kritikusak lenni ott is, mert a tengervíz hőmérséklete ilyenkorra van az éves mélypontján. Tehát, ha még most is a szárazföldön -20 fokos fagy kialakulását eredményező hidegelárasztást kéne kompenzálnia, azt relatíve sikeresebben teljesítené a léghőmérsékleti tartomány és a viszonyított vízhőmérsékletnek köszönhetően.
Nincs azonban most olyan sokkal fagypont felett, hogy a negatív tartományba igyekvő léghőmérsékleteket a parti sávtól távolabb eső helyeken markánsan megemelni legyen képes.
Ez az én saját magyarázatom erre az évszakfüggő tipikus jelenségre.
Ennek van egy olyan olvasata is, amelyre az iménti értelmezésem illik. Azaz, hogy a dombokon már az alacsonyabb hőmérséklet miatt havazik/többnyire havazik/nagyobb mennyiségű hó hullik, mint a síkon/völgyben.
Valóban, ellentmondásosnak tűnő módon, a dombok jobban ki vannak téve az ilyen késői havazás veszélyének, mint az alacsonyabban fekvő területek. Szinte hihetetlen, mégis azt erősítik meg a tapasztalatok, hogy egy havazást követő kiderülés esetén a dombok még mindig képesek enyhébb minimumokat produkálni, akár megmaradó hótakaró(!) mellett is, mint a hómentes völgyek. Az igaz, hogy a hó szokott a felületeken perzselést okozni, de teljes elfagyást, jellemzően, nem. Más típusú esetet valósít meg az persze, ha a havazás negatív hőmérsékleten zajlik, olyankor természetesen már a negatív léghőmérséklet következtében fagykárosodás keletkezik.
Az "inkább essen rá" a felhőzetre és a látszatra barátságtalanabb bár ,de kertészeti szempontból benignus fagymentes időjárási helyzetre utalna , szemben a barátságosnak mutatkozó száraz , csillogó égboltú és eredményében malignus fagyos éjjeli radiációs minimumokra.
Ma nem volt fagy (ill. északi oldalon egy félóráig talajjözelben -0,8), megkezdte virágzását az őszibarack és a Jojo szilva is. A cseresznyefáim is készülődnek.
Nem is gondoltam volna, hogy a mézbogyónak rögtön ennyi szép sárga virága lesz.
"Inkább essen rá hogy +1 fokban, mint hogy -2 fokos fagy legyen."
A hónak is van fagyasztó hatása, mivel jégből van és egy nagyon érzékeny növénynél mint a füge, lehet, hogy égési sérüléseket okoz. Hacsak nagyon hamar el nem olvad.
Ilyen késői kihajtás utáni hóesés károkozásáról van tapasztalatotok?
A hóval az gond, hogy az ráesik az inverzióval védett dombokra és az épületektől védett hőszigetekre.
Sőt a dombon valószínűleg tovább marad meg mint a hőszigetben.
Most beszéltem egy imolai (Olaszország) őszibaracktermelővel és érdeklődtem az ottani jelenlegi fenológiai állapotok felől. Nos, az őszibarack sziromhullásban, jelenleg éppen METSZÉS ALATT(!). A fügének most bomlik a rügye, de még a kis levelek nem terültek ki.... Na, akkor most tegyünk igazságot a tavaszodással kapcsolatban!
Mellékesen keddre virradóra a barackosában +0,3 fok volt a minimum. Iklódbördőcénél 1 fokkal jobb, a dombjainknál 1-2 fokkal rosszabb(!).
Ismét tanulságos jelenidejű olasz hőmérsékletek. Különösen érdekes Brindisi, de Palermo se "rossz" így március végén. Ehhez képest a mi északkeletünkön egyenlítői hőmérsékletek vannak.
A káki fagyérzékenysége hasonló a fügééhez ilyen "egérfüles" állapotban. Azon túl, hogy a termés teljes elvesztésével jár egy ilyenkor bekövetkező károsodás, az új hajtások megjelenése csak jóval később alvórügyekből indul.
A csonthéjasok fagyrizikójával összehasonlítva a füge és a káki károsodási esélyeit, megállapítható, hogy a rügyduzzadás előtti állapotban a füge és a káki még akár téli tűréshatár közeli fagyokat is elbír, amikor a csonthéjasok VIRÁGrügyei már károsodhatnak. Ugyanakkor, amíg a csonthéjasok teljes virágzásban is mutatnak bizonyos fagyrezisztenciát, a füge és a káki egérfüles állapot utáni fagytűrése gyakorlatilag nulla.
Miután az utolsó évtizedben számos olyan káresemény történt, amire nemigen volt példa korábban, tartok tőle, hogy egyszer dombon is bekövetkezik a "cukorborsófagyás".
Valóban nem volt olyan dombon, hogy a "cukorborsók" lefagytak volna, viszont láttam ilyet síkon úgy, hogy semmilyen egyéb gyümölcstermő (dió sem) nem károsodott mellette. Ez azt jelenti, hogy legfeljebb -1- -1,5 fok lehetett. A fügének viszont az ágai is megfagytak emiatt és csak nagyon későn hajtott újra a csúcstól jóval távolabb eső ágszakaszon. Innen tudom, hogy ebben a stádiumban egy viszonylag ártalmatlannak tűnő fagy (már ami a fajok többségét illeti) a fügénél végzetes lehet.
Igen, de szerencsére ahol ennyire előre van a füge és a többi növény (domb és hősziget), ott nagyon kicsi az esélye a fagynak az inverziónak és az épületek védelmének köszönhetően.
Ahol télen nem megy -15 alá, ott most nem megy 0 alá. Ez az évek döntő többségére igaz. Bízom benne, hogy most is így lesz.
(Talán nem ismétlődik meg a tavalyi március idén áprilisban. Ha hó esne a kihajtott rügyekre, biztos károsodna.)
Emlékszel egyébként olyan "cukorborsó" szezonra, hogy a "borsó" és a zsenge levelek elfagytak?
A téli magasabb abszolút minimumok mellett a kései és korai fagyok elmaradása (vagyis a tenyészidőszak jelentős meghosszabbodása) teszi ezt a két területet (domb, hősziget) a kertészkedésre legkiválóbbá.
Aki teheti, csak ilyen helyen kezdjen növényekkel foglalkozni, sok bosszúságtól kíméli meg magát.
