Az az átlátszó műanyag tok, amibe a modellt rakják. A bliszter ennek a csomagolástechnikai módnak a neve, ilyenben árulnak egy csomó elektronikai cuccot (pl. fejhallgató, memóriakártya, stb.) is.
Én cinkpestisről még nem hallottam, keveritek az ónnal. A fertőzés, pedig egy metastabil-stabil átalakulási folyamat során megy végbe. Az ón a stabil kristályszerkezetre törexik ezért alakul át metallurgiailag, ha hozzáér a por.
Boldoggá tenne, ha ~80-20% Zn-Al helyett inkább a többi gyártmánynál megszokott ~9x% Al+0x% MgSi stb. ötvözetből dolgoznának a tisztelt gyártók szemét alapanyag helyett. Láttam már évtizedek óta hóban, fagyban, tűző napon álló Al-ötvözeteket (egyébként horganyt is: biztosan sok fejlesztésbe kerül a dcc jelenség előidézése): a felületük nem túl szép, de nem hullanak szét és szerintem kis takarítással restaurálhatók. A lopást nem bírják sajna... Lásd: táblaoszlopok, demszkykarók egyes típusai, ablakpárkányok, tetőszegélyek, csatornák. (A guanó az más kérdés, de gondolom senki nem tartja otthon a modelleit galambsz@r alatt, bár a táblák töve is bírja a kutyatartók támadásait:) Ja, hogy az alumíniumnak 660 fok az olvadáspontja és fel kell csiszolni festés előtt, különben lepattan a zománc... A müanyag- és horganyoxidra meg simán rámázolnak, aztán vagy rajtamarad, vagy pár év múlva lepattogással örvendezteti meg a kedves gyűjtőt. A horganyötvözet ~3-400 fokon már önthető. A könnyeim potyognak a gyártók kínjai miatt, de szerintem senki nem azért fizet ki egy rahedli pénzt, hogy pár év múlva a kukában kössön ki a modell. A gyűjtők szeretnék huzamossabban birtokolni, nézegetni, tologatni, esetleg, ha megszorulnak pénzzé tenni. Akadnak olyan elvetemültek, akik nem átallanak gyermekeiknek szánni a gyűjteményt: -Nézd Pistike, amikor fiatal voltam ilyenek futkároztak az utakon. -Ilyen fémforgács kupacok? -Akkor még nem így néztek ki, de a vastelepen már ebben a formában vannak... -Kidobhatom apu? -De csak a csukott ablakon keresztül.
Genezis: Egy 2010-es évjáratú kamazon figyelhetők meg a vetemedések az alvázon és egy dudor a pikótafülkén. (Remélem nem kevertek be valami szennyet vodka hatása alatt.) A 2009-es és szovjet modelleken, amiknek még öntött ablakelválasztója és telelámpája van még nyoma sincs. Az említett kamazon és egy 2010-es uralon mintha felületi porozitás lenne a festés alatt. Remélem, hogy szimplán a festék ilyen szemcsés (koszos, vagy nem takarították le a felületet) és nem az alapfém porlik. Egyébként a szovjet-2009-2010 felé egyre ócskább a festés és az öntvény minősége. Az öntvény egyre sorjásabb, szálkásabb. A szovjeteknek még kemény, modellautó jellegű a festése, a 2010-es meg néhol inkább pajtaajtó jellegű és hámlik. Ettől függetlenül, ha nem romlik tovább az állaguk egész jó kis modellek. Az alvázak, felnik és abroncsok egész részletesek, a zil131-esük is egész jónak tűnik.
Hori60 a belső vékonyabb alvázmerevítőre próbáld visszapattintani, úgy, hogy kifelé álljon, vagy a külsőre, hogy befelé: típusfüggő. A pótkeréktartón vannak fülek a távolságuk kiképzésük támpontot adhat. Egyébként úgyis le fog jönni:) Ezzel az atmoszférikus urallal biztos jól fogható a DVB-T is:)
A pót kérek nem tőrt le, csak sajnos az Elecon gyártoi ilyen sz...l gondolták ezt ki, hogy a pőtkerék nics rőgzitve, csak felhuzodik az alvázra. Itt vannak a képek, gondolom ebból okosab leszel.
Azt tudom, hogy a '68-as FIAT 850 SC-nk is tükrök nélkül került a vevőhöz, az rakott rá tetszés szerint.
Amúgy tavaly láttam valami útifilmet, amiben volt szovjet tagköztársaságokban is jártak, és az utcaképeken meglepődtem, hogy sok kocsin nem volt baloldalt sem tükör. Jellemzően szovjet gyártmányú autók. Keletre a Englishrussia oldal autói szerint is alacsonyabbak a forgalmi követelmények.
ezt most én is megvettem.kb 20 közül választottam,de nem volt egyszerű,mindek van valami baja:vagy az ablaktörlő kajla,vagy a hátsó lámpa,vagy a hátsó löki.végül olyat választottam amin csak a pocsgumi ferde,mert az talán nem látszik annyira
Itt az én Moszkvicsom amit gyermekkoromban még pedálos autóként lábbal hajtottam és laposelemmel működő világítást is szerkesztett hozzá apukám. Ami a modellek minőségét illeti ma reggel sok újságosnál némán potyogtak a könnyeim. Tetszik, ahogy "ül a hátulja" meg lóg a kipufogódob. A visszapillantót viszont sajnálom róla. Egyébként pofás kis darab.
Az ón érdekessége, hogy kétféle szerkezetet is felvehet: az egyik fémes, a másik nemfémes. A fémes változat 13 oC fölött stabil; alacsonyabb hõmérsékleten gyémántszerkezetû, szürke porrá alakul át. Ha a port felmelegítik, újra ezüstszínû, fémes anyaggá változik. Az alacsony hõmérsékleten tárolt óntárgyakon az "ónpestis" jelei mutatkoznak – a fém felületén szürke foltok jelennek meg, s az anyag néha porrá omlik össze. Az átalakulás –50 oC körül a leggyorsabb. Az ónpestis "fertõzõ" – a "beteg" óndarab 13 oC alatt minden olyan óntárgyat elszennyez, amellyel közvetlenül érintkezik. Ez a nem mindennapi tulajdonság számos furcsa történet forrrása lett. Például 1867–68 nagyon kemény telén a szentpétervári vámházban tárolt óntömbök tavaszra szürke porhalmokká változtak. Az ónnal ötvözött ólom késlelteti az átalakulást. A fennmaradt régi óntárgyak rendszerint ólmot is tartalmaznak.
Az ónpestis az ón allotrópiájának következménye; ha a tetragonális rácsú ónt kb. 13 °C alá hűtjük, rácsszerkezete (nagyon lassan) a gyémántéhoz hasonlóvá válik, ez az ún. szürkeón. A fajtérfogat változása feszültségeket kelt, és a tárgy szétporlik (mint például a középkori templomok ón orgonasípjai). A pestis elnevezés arra utal, hogy az egyik tárgyon megindult folyamat átvihető a másikra. Az ónpestis ötvözéssel küszöbölhető ki.
