Vitaindítónak vázolom Pál apostol lényegesebb eltéréseit Jézus tanításaihoz viszonyítva.
1. Hit általi önigazulás az igazság megismerése helyett
2. Test és lélek ellenségeskedése a sötétség leleplezése helyett
3. Krisztus váltsághalála vagy Isten megbocsátása
4. A törvény betöltése vagy Jézus tanítása
5. Egyházi elöljárók vezetése vagy Isten Lelkének vezetése
6. Kárhozattól való félelem vagy az Isten szeretete
Részletesebb magyarázatot találtok az alábbi linken:
http://jezusvagypal.andreanum.hu/
Hát te állítottál először bizonyítatlan állításokat.
De mit bizonyítsak neked? Hogy létezett Jézus? Számodra ez nem nyilvánvaló? Vagy hogy a Jakab levél nem Jakabtól van? Vagy hogy az evangéliumok forrásai már jóval az ismert iratok keletkezési ideje előtt már terjedtek? Talán neked kellene ezek ellenkezőjét bizonyítani, számomra ezek triviálisan igaz állítások.
Az nem vitatható előttem, hogy Jézus létezett, az vitatható, hogy mit tanított és mit cselekedett. Hogy tisztelte Mózes törvényeit vagy elvetette a saját tanítása kedvéért. Hogy járt-e a vízen vagy sem.
Jakab levele pedig tudtommal mindenütt elismerten attól a Jakabtól ered, aki az első gyülekezetet vezette Jeruzsálemben, ezt igazolja az a törvény melletti buzgolkodás a levélben, ami ezekre a gyülekezetekre jellemző lehetett és Pál is elvetette a követését.
Galata 3,1. Óh balgatag Galátziabeliek, kicsoda ígézett meg titeket, hogy ne engedelmeskedjetek az igazságnak, kiknek szemei előtt a Jézus Krisztus úgy íratott le, mintha ti köztetek feszíttetett volna meg? 2. Csak azt akarom megtudni tőletek: a törvény cselekedeteiből kaptátok-é a Lelket, avagy a hit hallásából? 3. Ennyire esztelenek vagytok? A mit Lélekben kezdtetek el, most testben fejeznétek be?
Mi nem hihető abban neked, hogy az evangéliumok Pál teológiája előtt keletkeztek? Ez nem azt jelenti, hogy mai formájában pontosan így lettek megírva, hanem tartalmi alapjai már jóval Pál munkásságának kezdete előtt léteztek. Maga Pál hivatkozik rá, amikor kijelenti hogy ezekből a tanításokból vele jeruzsálemiek semmit nem közöltek.
Galata 2,6. A tekintélyesektől pedig, (bárminők valának régen, azzal nem törődöm; Isten nem nézi az embernek személyét: mert velem a tekintélyesek semmit sem közöltek; 7. Sőt ellenkezőleg, mikor látták, hogy én reám van bízva a körülmetéletlenség evangyélioma, mint Péterre a körülmetélésé;
Tehát nyilvánvaló, hogy létezett evangélium, ez az, amit Pál körülmetélés evangéliumának hív, ez az, amit mai formájában mi "evangéliumok" néven nevezünk. Éppen azért található benne Pált cáfoló szövegek, mert Páltól függetlenül jöttek létre, és Pállal ezek nem voltak közölve. Ezért nem hivatkozik lényeges pontokban sose Pál Jézusnak alapigazságaira, valamilyen szólására, vagy tanítására, mert nem ismeri.
És igen, ez a körülmetélés evangéliuma az, ami Jézus életet és tanításait Mózesi törvénytisztelet irányába elferdítette, hogy máig lehessen azon VITATKOZNI, hogy Jézus a törvényt betartani jött-e vagy elvetni.
Mert Pál egyértelműen elveti, helyébe Krisztus törvényét helyezi, amit a hit hallásából szereznek a követői.
És éppen ez az ellentmondás is alátámasztja Jézus létezését, mert Pállal szemben, már ő előtte terjedtek Jézus dolgairól szóló elbeszélések, ha mindezek Pál teológiája után születtek volna, semmiben nem került volna a szerkesztőknek a Megváltó Krisztus áldozatának szükségességét igazolni Jézus beszédeibe és példázataiba való beszövéseken keresztül. Ezzel szemben a Fiú halála nem megváltja a világot, hanem bosszúra indítja az Atyját az evangéliumi példázat szerint:
Lukács 20, 9. És kezdé a népnek e példázatot mondani: Egy ember plántála szőlőt, és kiadá azt munkásoknak, és hosszú időre elutazék.
10. És annak idején elküldé szolgáját a munkásokhoz, hogy adjanak néki a szőlő gyümölcséből; a munkások pedig azt megvervén, üresen bocsáták el.
11. És még másik szolgát is külde; de azok azt is megvervén és meggyalázván, üresen bocsáták el.
12. És még harmadikat is külde; de azok azt is megsebesítvén, kiveték.
13. Monda azért a szőlőnek ura: Mit cselekedjem? Elküldöm az én szerelmes fiamat: talán azt, ha látják, megbecsülik.
14. De mikor azt látták a munkások, tanakodának egymás közt, mondván: Ez az örökös; jertek, öljük meg őt, hogy a miénk legyen az örökség!
15. És kivetvén őt a szőlőből, megölék. Mit cselekszik azért a szőlőnek ura azokkal?
16. Elmegy és elveszti azokat a munkásokat, és a szőlőt másoknak adja.
Itt TAGADJA a példázat, hogy a Fia halálát engesztelésnek vette volna az Atya, és mindenkinek kegyelmet adott volna.
Mt 5:17 „Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem.”
Ez a mondat az, amit Jézus BIZTOS, hogy nem mondott. A szövegkörnyezet Mózes elavultságára utal, és egy elavult rendszert nem betölteni, hanem elvetni kell. A betöltés gondolata későbbi szövegmódosítás eredménye lehet.
Van még ilyen hely az evangéliumokban, ahol Jézus Mózes elvetéséről beszél, de egy beszúrt gondolat elsimítja az elutasítás élét.
Máté 23,2. Mondván: Az írástudók és a farizeusok a Mózes székében ülnek: (Jézus nem ül ott, éppen ezekkel vitatkozik.)
3. Annakokáért a mit parancsolnak néktek, mindazt megtartsátok és megcselekedjétek; de az ő cselekedeteik szerint ne cselekedjetek. Mert ők mondják, de nem cselekszik.
4. Mert ők nehéz és elhordozhatatlan terheket kötöznek egybe, és az emberek vállaira vetik; de ők az ujjokkal sem akarják azokat illetni.
A 4. hely pontosan arról szól, hogy akik Mózest követik, nehéz és elhordozhatatlan terheket raknak az emberek vállaira. Ha a 3. hely Jézus mondata lett volna, akkor pontosan azt mondta volna, hogy az emberek ezeket a nehéz és elhordozhatatlan terheket igenis hordozzák, hiszen az írástudók nem hordozzák, mert csak mondják, de nem teszik.
Szóval ne gondold, hogy Jézus a Mózesi törvények betartását elvárta volna a követőitől, amikor kijelentette:
Mt 11,30 Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű.
A 3. hely egy az egyben beszúrás, mégpedig egy törvénytisztelő szerkesztő kifejezetten teológiai csiszolásának eredményeképp.
A jeruzsálemi (júdeabeli) többnyire zsidó körökben öröklődött Jézus tanításaink némi nyoma. Attól hogy Istvánt és néhányukat megölték, tőlük eredtek és maradtak fenn az evangéliumokban Jézus beszédeinek és tetteinek töredékei. Tehát nem Pál tanítványainak eredményeként, azok a Megváltó Krisztusban hittek, és nem ismerték az eredeti jézusi tanításokat.
Pált sok helyen igyekeznek a szerkesztők a törvény híveként feltüntetni, pont azokat a helyeket citáltad, de azok például az apostolok cselekedeteiből valóak, egyáltalán nem hitelesek, hiszen a szerkesztője ott sem volt az eseménynél, hogy hallotta volna azokat a kijelentéseket. Az Apostolok Cselekedeteinek a szövege igen kritikusan kezelendő mint hitelforrás.
A római levélben szereplő részlet jobban nyomna a latban, hiszen Pál eredetinek feltüntetett levelében szerepel, ha nem mondana ellen Pál egyéb leveleiben található törvényt elvető tanításával.
Rm 9,31 Izráel ellenben, mely az igazság törvényét követte, nem jutott el az igazság törvényére
Rm 10,4 Mert a törvény vége Krisztus minden hívőnek igazságára.
Gal 2,16 Tudván azt, hogy az ember nem igazul meg a törvény cselekedeteiből, hanem a Jézus Krisztusban való hit által, mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hitből és nem a törvény cselekedeteiből; Mivel a törvény cselekedeteiből nem igazul meg egy test sem.
Gal 3,2 Csak azt akarom megtudni tőletek: a törvény cselekedeteiből kaptátok-é a Lelket, avagy a hit hallásából?
Gal 3,5Annakokáért, a ki a Lelket szolgáltatja néktek, és hatalmas dolgokat művel bennetek, a törvény cselekedeteiből, vagy a hit hallásából cselekeszi-é?
A nem hitelesíthető Apostolok Cselekedeteiben is bőven van olyan rész, ahol épen Pál törvényellenessége miatt támadják őt.
Apcsel 18,12. Mikor pedig Gallió volt Akhája tiszttartója, reátámadának a zsidók egyakarattal Pálra, és vivék őt a törvényszék elébe,
13. Mondván: Ez a törvény ellen való istentiszteletre csábítja az embereket.
Apcsel 21,18. Másnap pedig beméne Pál velünk együtt Jakabhoz; és a vének mindnyájan ott valának.
19. És köszöntvén őket, elbeszélé egyenként, a miket az Isten a pogányok között az ő szolgálata által cselekedett.
20. Azok pedig ezt hallván, dicsőíték az Urat; és mondának néki: Látod, atyámfia, mely sok ezeren vannak zsidók, kik hívőkké lettek; és mindnyájan buzognak a törvény mellett:
21. Felőled pedig azt hallották, hogy te mindazokat a zsidókat, kik a pogányok között vannak, Mózestől való elszakadásra tanítod, azt mondván, hogy ne metéljék körül fiaikat, se a zsidó szokások szerint ne járjanak.
Nos a lényeg, hogy Pál a Mózes elvetésével élen jár, és amikor Mózes törvényeit cáfolja Krisztus törvényének betartását helyezi elébe.
Rm 8,2 Mert a Jézus Krisztusban való élet lelkének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől.
Rm 7,25 ...jóllehet én az elmémmel az Isten törvényének (ami Krisztusban való élet), de testemmel a bűn törvényének (ami Mózesnek adatott) szolgálok.
1Kor 9,21 ...nem vagyok Isten törvénye nélkül, hanem Krisztus törvényében való (nem Mózesében!)
Gal 6,2 Egymás terhét hordozzátok, és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét (nem pedig a körülmetélkedéssel).
(Mellékesen a zsidókhoz írt levél NEM Pál írása, tehát nem hivatkozhatsz rá Pál elképzeléseinek igazolásához)
Barnabás evangéliumát nem Barnabás írta, vagy nem az a Barnabás akivel Pál együtt utazgatott a hiteltelen Apostolok Cselekedetei szerint.
"Ők egy teljesen másmilyen Messiást láttattak benne, azt a Messiást, aki megváltja bűneiket."
Kik Ők? Pál tanítványai Megváltót láttak Jézusban nem Messiást. Azért tartom fontosnak megkülönböztetni a kettőt, hiába nevezik azonos szóval, mert a Messiás az a megjövendölt király (felkent) aki megszabadítja Izraelt az elnyomóitól, de Pál NEM ezt a messiást látták Jézusban, hanem a világot a bűntől megszabadító Megváltót. A kettő azért is fontos, mert a világot bűntől megszabadító messiást NEM jövendöltek meg a próféták, különösen nem ugyanabban a személyben, aki egyben meg is szabadítaná Izraelt az elnyomóitól.
"Pál Jézusban egy áldozati bárányt hirdetett, ami tökéletesen megfelelt a mózesi gondolkodásnak, elveknek"
Nos Pál áldozati báránya egyáltalán nem felelt meg a Mózesi áldozati elveknek, ahol szigorúan állat volt meghatározva és pontosan meghatározva, hogy milyen bűnök esetén bárány, milyen bűnök esetén galamb stb. legyen az áldozati állat.
pl:
4Móz 15,27 Hogyha csak egy ember vétkezik tévedésből: áldozzék egy esztendős kecskét bűnért való áldozatul.
Akik tanítottak mind megölték őket: Lásd István, Jakab, Jézus...
"Éppen ez volt a konfliktus lényege is Péterék "kötrülmetélés" evangéliuma és Pál "körülmetéletlenség" evangéliuma között, amiben Pál elveti már a törvényt nem buzog mellette."
Halmozott tévedés! Pál nem elvetette a törvényt, hanem teljes mellszélességgel állt ki mellette:
Csel 24:14 "Erről pedig vallást teszek néked, hogy én [Pál] a szerint az út szerint, melyet felekezetnek mondanak, úgy szolgálok az én atyáim Istenének, mint a ki hiszek mindazokban, a mik a törvényben és a prófétákban meg vannak írva."
(A Csel 9-ben állítólag megtért)
Csel 28:23. Kitűzvén tehát néki egy napot, eljövének hozzá a szállására többen; kiknek nagy bizonyságtétellel szól vala az Istennek országa felől, igyekezvén elhitetni ő velök a Jézus felől való dolgokat, úgy a Mózes törvényéből, mint a prófétákból, reggeltől fogva mind estvéig."
Rm3:31 „A törvényt tehát hiábavalóvá tesszük-é a hit által? Távol legyen! Sőt inkább a törvényt megerősítjük.”
Rm7:12 „Azért ám a törvény szent, és a parancsolat szent és igaz és jó.”
1Kor9:9 „Mert a Mózes törvényében meg van írva:”
1Kor14:21,34 „A törvényben meg van írva:”, „a mint a törvény is mondja.”
Péter (Jézus apostola) a körülmetéletlenséget hirdethette csak.
Pál viszont saját bevallása szerint is a körülmetélés híve volt:
Zsid10:28 „A ki megveti a Mózes törvényét, két vagy három tanubizonyságra irgalom nélkül meghal;"
Gal 5:11. "Én pedig atyámfiai, ha még a körülmetélést hirdetem, miért üldöztetem mégis?"
Pál barátja, Barnabás evangéliumában olvashatjuk:
- A felületes olvasás alkalmával is kiderült, hogy bizony Barnabás keményvonalas Mózes- ill. törvénykövető.
- Már az elején elhatárolódik a keresztényektől (akiket nem nevez meg, de világos az utalás):
„akik a Sátán befolyása alatt voltak, jámborságban élve, a legistentelenebb tanokat prédikálták, Jézust Isten fiának nevezték, elutasítván, hogy a körülmetélést Isten rendelte el, és megengedvén mindenféle tisztátalan húst…” 2. old.
Itt is igazolódik, hogy Barnabás (és Pál) a körülmetélést isteni elrendelésnek (szövetségnek) tartja, és főleg az derül ki, hogy ezt ő(k) hirdetik is! Barnabás állítja, hogy a körülmetélés tagadása istentelen dolog. Jézus tagadta a körülmetélést!
19-20.old B. ev.
„Bizony mondom nektek, egy kutya is jobb a körülmetéletleneknél.”
„És miben hasonlatosak hozzájuk a körülmetéltek? Ezért megy a te szolgád Izrael Istenének nevében, és megöli a tisztátalanokat, akik káromolják az isten szent embereit.”
"Pál is írt a Jeruzsálemi közösségről, ahova nem is egyszer elutazik."
Persze, mert az ő "alkalmazottjuk" volt, s időnként be kellett számolni a munkájáról a közösség és a Vének (Szanhedrin) előtt.
Ennek a jeruzsálemi közösségnek semmi köze sem Jézus apostolaihoz, sem Jézushoz!
"Nem hinném, hogy ez az írás Jakabtól származik."
Teljesen mindegy, az biztos, valaki leírta...
"De Jézus hirdetése volt a dolguk,"
Jézust csak 'mézesmadzagnak' használták, és semmi másra nem tartották érdemesnek, mint a zsidók bűneit elvivő áldozati bárány szerepének, vagy a földtulajdon megszerzését célzó soha létre nem jött Új szövetség zálogának betöltésére.
"Az evangéliumok szerintem jól jelzi a hitüket, Jézusban látták a Messiást,"
Ők egy teljesen másmilyen Messiást láttattak benne, azt a Messiást, aki megváltja bűneiket.Ilyenformán tettüket még számon sem lehet kérni, mint gyilkosságot, hiszen Istennek mutattak be áldozatot... Csak az a baj, hogy Jézust nem a törvényben leírtak szerint áldozták föl! Hanem nemes egyszerűséggel kivégezték. Így az ő áldozatisága, a páli megváltás-tan a gyilkosság elkendőzését szolgálta.
"Pál se Jézust, se a Mózest nem hirdette, Pál a Krisztust hirdette a Megváltót."
Pál Jézusban egy áldozati bárányt hirdetett, ami tökéletesen megfelelt a mózesi gondolkodásnak, elveknek.
Ja, és egyetlen módja volt, hogy a pogányok felé valamelyest elfogadhatóvá tegyék Jézus megölését. Ti. ha valóban létezett Jézus, és valóban fölkenték királlyá, akkor itt egy királygyilkosságról van szó, amit valahogy el kellett tussolni. A zsidóknak nem hiányzott egy Makkabeusok idejét idéző lázadás...
"Ezt ugyebár nem állíthatod, és nem is erről volt szó. Amiről szó van ott, hogy " a tanítványok nyakába oly igát tegyetek, melyet sem a mi atyáink, sem mi el nem hordozhattunk?" ott nem a körülmetélésről, hanem a törvényről van szó,"
A körülmetélésen volt a hangsúly, (a sorrend is erre utal) mely magával hozza a törvény betartását is.
5. "Előállának azonban némely hivők a farizeusok szerzetéből valók közül, mondván, hogy körül kell metélni őket, és megparancsolni, hogy a Mózes törvényét megtartsák"
Erre válaszolt Péter melyben kifejtette, sem az apostolok, sem atyáik (őseik) éppen ezt az igát - a körülmetélést - nem hordozták.
"Nos a törvény betartásával már lehetnek nehézségei a zsidónak, ezért mondhatta Péter, hogy már az atyáik se voltak képesek igazán elhordozni."
Az egy dolog, hogy a zsidók sem tartották be, de itt Péter a saját, nem zsidó atyáira gondolt, akik egyáltalán nem voltak elkötelezettek a törvény felé, ahogyan Jézus sem, meg a tanítványai sem.
Tartsd szem előtt, hogy Jézus és tanítványai (apostolai) annak a Galileának szülöttei, ahol 150 évvel korábban kiirtották a zsidókat...
"Most hiába jössz Baál, Asera, az Ábrahám szövetséggel, vagy a többi "kánaáni vallás" hiedelmeivel ezeknek írd és mond köze nincs az élő Istenhez, az Atyához, akiről Jézus beszél."
Sok választási lehetőség nincs. Vagy Mózes Istene, vagy a kánaániaké...
Mivel János a Mózes előtti időkre - s egyben vallásra - utal (kezdettől fogva) így az utóbbi kiesett, marad a kánaáni Él, akit Te is "élő Isten"-ként említesz, nagyon helyesen, hiszen a Biblia is több helyen így nevezi. Ugye, a neve is azt jelenti, hogy él.
"Fontos, hogy az evangéliumokban felismerhetőek a Jézus istenképét tolmácsoló és azt azt Mózes (vagy a kánaáni vallások) irányába módosítani igyekező szövegeket."
Igen, ez igaz! Viszont Jézus csak a zsidókkal, Mózessel, a törvénnyel, no, meg Jahvéval áll szemben, a kánaáni vallással és istenekkel nem. Ellenkezőleg!
- Az Atya megnevezés csak Él-re vonatkozhat, aki minden istenek atyja. Ő és Aséra nászából származnak a többi istenek, így Baál is, aki nyilván nem lehet Atya (bár az ő kultusza is igen elterjedt volt), hiszen ő csak Fiú lehet...
- Jézus az, aki a Szentlélek néven szereplő Anya (isten) tiszteletét visszaállította.
"Egész biztos, hogy a "törvényt betölteni jöttem" vagy bármilyen ószövetségre hivatkozó utalás nem egyeztethető össze azzal a Jézusi beszédekkel, amelyek miatt végül is a Mózes tanítvényai Jézust halálra adták."
Teljesen egyetértek! Azonban az idézett mondatod koránt sem biztos, hogy Mózes törvényeire vonatkozott, sőt!
Mt 5:17 „Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem.”
A fenti versben azokkal a prófétákkal együtt említi, akiket a héberek, Illés, Jósiás halomra gyilkoltak, vagy üldöztek:
Mt 23:31, 34. "Így hát magatok ellen tesztek bizonyságot, hogy fiai vagytok azoknak, a kik megölték a prófétákat.
Annakokáért ímé prófétákat, bölcseket és írástudókat küldök én hozzátok: és azok közül némelyeket megöltök, és megfeszítetek, másokat azok közül a ti zsinagógáitokban megostoroztok és városról-városra üldöztök."
"Az sem egyeztethető össze Jézus Isten Országáról szóló tanításával, amit éppen az ószövetségből idézel (...akkor beteltünk kenyérrel, és jó dolgunk volt, és semmi rosszat nem láttunk)"
Nem is Jézus tanításaként idéztem, hanem a kánaániak társadalmi helyzetének ecsetelésére.
"Jézus világosságot hirdetett, amit azért nem evéssel, ivással ér el az ember a tanítása szerint, és ez az út nem mutatható ki sem az ószövetségi sem a korábbi egyéb vallásokból."
Halkan jegyzem meg, a korgó gyomor inkább az erőszak, semmint a bölcsesség forrása...
Amúgy Jézus esetében a 'világosság' többértelmű kifejezés:
Itt például a felemelkedés, a jobblét kifejezője:
Mt4:15-17 "Zebulonnak földje és Naftalinak földje, a tenger felé, a Jordánon túl, a pogányok Galileája, A nép, a mely sötétségben ül vala, láta nagy világosságot, és a kik a halálnak földében és árnyékában ülnek vala, azoknak világosság támada."Világos, Jézus a pogányok Messiása, az elnyomott kánaániak reménysége, aki megszabadítja őket - mint fölkent király - a héberek uralmától, visszaállítva Dávid izraeli (és nem héber) királyságát.
Lukácsnál is olvasható ez a várakozás:
Lk 1: 68. „Áldott az Úr, Izráel Istene, [Él] hogy meglátogatta és megváltotta az ő népét,”
71. „Hogy a mi ellenségeinktől megszabadít, és mindazoknak kezéből, a kik minket gyűlölnek;”
A szamáriai asszony is ebben reménykedett:
Jn 4:25-26. "Monda néki az asszony: Tudom, hogy Messiás jő (a ki Krisztusnak mondatik); mikor az eljő, megjelent nékünk mindent.Monda néki Jézus: Én vagyok az, a ki veled beszélek."
Miután Jézus küldetése az elnyomott pogányok (izraeliek) felemelését célozta, így a 'világosság' is inkább a jobbléttel hozható összefüggésbe.
"Sajnálom, hogy a Jézus beszédei nem értelmezhetőek világosan az evangéliumkból, mivel igyekeztek őt a szerkesztők Messiási tulajdonságokkal felruházni, és ezért az ószövetségi szövegekkel összehangolni cselekedeteit és beszédeit."
Ezt én is így látom!
"Ettől függetlenül egy olyan istenkép tanítása vehető ki a beszédeiből, amin keresztül valóban meg lehet találni az élő istent."
A hinni akarónak... De ha ez az 'igaz Isten' történetesen a kánaáni Él, akkor ne kapálóddzon ellene...
" a názáreti Jézust nem ismerte Pál. Mert nem létezett ilyen."
De létezett.
"Az pedig egyáltalán nem igaz, hogy Jakab (az Úr testvére) az ÚSZ-ben neki tulajdonított levelet írta"
De igaz.
"Azt te honnan veszed, hogy az evangélumok nem Pál munkássága után keletkeztek?"
Az evangéliumok Pál tanításától eltérő tartalmából. Pálnak és teológiájának igen kevés köze van az evangéliumi tartalmakhoz.
Hogy lépten nyomon szerepel az evangéliumokban a Krisztus szó, az csak fordításbeli azonosság, egyébként az evangéliumok nem a világot bűneitől való Megváltót hirdetnek, hanem a próféták által ígért Messiást, és ha Pál után keletkeztek volna, igen helyén való lett volna a megváltást alátámasztó szövegek bekerülésének, az igért Messiást alátámasztó szövegek helyett.
" Jézus tanítványai soha nem tanítottak Jeruzsálemben. Hogyan is taníthattak volna, mikor a zsidók üldözték őket."
De tanítottak, vélhetően nem voltak olyan radikálisak Mózessel szemben hogy olyan keményen járjanak el a közösséggel, ahogy Jézussal elbántak. Jézust sem a zsidó vezetés ölte meg, hanem külön procedúrát kellett kivívniuk Pilátusnál, hogy a halálához vezessen. Hogy a közösség fellépése enyhült a Mózes ellenességük, ez kiderül az evangéliumok Mózes irányába történő ferdítéseiből, még az Apostolok Cselekedeteiben is van erre utaló szöveg:
Csel 21,20 Azok pedig ezt hallván, dicsőíték az Urat; és mondának néki: Látod, atyámfia, mely sok ezeren vannak zsidók, kik hívőkké lettek; és mindnyájan buzognak a törvény mellett:
Éppen ez volt a konfliktus lényege is Péterék "kötrülmetélés" evangéliuma és Pál "körülmetéletlenség" evangéliuma között, amiben Pál elveti már a törvényt nem buzog mellette.
Pál is írt a Jeruzsálemi közösségről, ahova nem is egyszer elutazik. Pl. Rm 15,25 Most pedig megyek Jeruzsálembe, szolgálván a szenteknek.
Galata 1,18. Azután három esztendő mulva fölmentem Jeruzsálembe, hogy Pétert meglátogassam, és nála maradtam tizenöt napig. 19. Az apostolok közül pedig mást nem láttam, hanem csak Jakabot, az Úr atyjafiát.
"Ez a Jakab ízig-vérig hithű zsidó volt"
Hogy Jakab ízig vérig zsidó volt, én se vonom kétségbe, éppen ezért vitatkozik levelében Pállal és tartja fontosabbnak a törvény betartását a hitből való cselekedeteknél. Szerintem Hegesippus túloz, de hát ki volt jelen, hogy cáfoljon, vagy igazoljon?
"A Jakab ll. apokalipszisében egészen megdöbbentő dolgokra derül fény"
Nem hinném, hogy ez az írás Jakabtól származik.
"Itt nem Jézus evangéliumának hirdetése a téma, hanem Mózes! Szó sincs arról, hogy Jézus tanainak terjesztése lenne a feladatuk"
De Jézus hirdetése volt a dolguk, ám tényleg elferdültek Mózes törvényeinek a tisztelete felé. Az evangéliumok szerintem jól jelzi a hitüket, Jézusban látták a Messiást, de úgy hogy ők már igazolni is törekedtek azt a próféták jövendölésein keresztül. Jézus pedig nem volt jelent, hogy cáfolhassa.
"És ugye, Pál sem Jézust, hanem Mózes törvényeit hirdette..."
Pál se Jézust, se a Mózest nem hirdette, Pál a Krisztust hirdette a Megváltót. Elismeri Mózes szükségességét, de csakis Krisztusig.
" Péter (az apostol) nem hirdethette a körülmetélést, mert ő maga sem volt körülmetélve"
Ezt ugyebár nem állíthatod, és nem is erről volt szó. Amiről szó van ott, hogy " a tanítványok nyakába oly igát tegyetek, melyet sem a mi atyáink, sem mi el nem hordozhattunk?" ott nem a körülmetélésről, hanem a törvényről van szó, a körülmetélést 8 naposan végezték, így hát az adott volt, nem lehetett vitatkozni azon, hogy hordozása teher vagy se, felvegyük vagy se. A "körülmetélés evangéliuma" az szimbólum arra a törvényre nézve, amely kötelez a körülmetélésre, tehát a törvény betartása is kötelező lesz a körülmetéltnek. Nos a törvény betartásával már lehetnek nehézségei a zsidónak, ezért mondhatta Péter, hogy már az atyáik se voltak képesek igazán elhordozni.
Fontos szerintem külön választani az ószövetség vallását Jézus tanításaitól. Az ószövetség bármilyen szövegezésének nincs köze ahhoz az Istenhez, akit Jézus kezdett tanítani, ami miatt vitatkoznia kellett Mózes és a próféták követőivel. Most hiába jössz Baál, Asera, az Ábrahám szövetséggel, vagy a többi "kánaáni vallás" hiedelmeivel ezeknek írd és mond köze nincs az élő Istenhez, az Atyához, akiről Jézus beszél.
Fontos, hogy az evangéliumokban felismerhetőek a Jézus istenképét tolmácsoló és azt azt Mózes (vagy a kánaáni vallások) irányába módosítani igyekező szövegeket. Egész biztos, hogy a "törvényt betölteni jöttem" vagy bármilyen ószövetségre hivatkozó utalás nem egyeztethető össze azzal a Jézusi beszédekkel, amelyek miatt végül is a Mózes tanítvényai Jézust halálra adták.
Az sem egyeztethető össze Jézus Isten Országáról szóló tanításával, amit éppen az ószövetségből idézel (...akkor beteltünk kenyérrel, és jó dolgunk volt, és semmi rosszat nem láttunk) mivel ez a jóllakottség elégedettsége, nem pedig az igazsággal való megelégítéssel járó békesség.
Jézus világosságot hirdetett, amit azért nem evéssel, ivásssal ér el az ember a tanítása szerint, és ez az út nem mutatható ki sem az ószövetségi sem a korábbi egyéb vallásokból.
Sajnálom, hogy a Jézus beszédei nem értelmezhetőek világosan az evangéliumkból, mivel igyekeztek őt a szerkesztők Messiási tulajdonságokkal felruházni, és ezért az ószövetségi szövegekkel összehangolni cselekedeteit és beszédeit. Ettől függetlenül egy olyan istenkép tanítása vehető ki a beszédeiből, amin keresztül valóban meg lehet találni az élő istent.
"Az hogy Pál nem ismerte Jézus beszédeit, az nem jelenti azt, hogy azok nem terjedtek a Jézus tanítványai által, akik Jeruzsálemben tanítottak,"
Fatális tévedés! Jézus tanítványai soha nem tanítottak Jeruzsálemben. Hogyan is taníthattak volna, mikor a zsidók üldözték őket.
Akik Jeruzsálemben tanítottak, azok nem voltak Jézus tanítványai.
A Biblia három "oszlopos tagot" említ, név szerint Jakab, Simon, János. De ők nem Jézus apostolai, hanem féltestvéreiként vannak föltüntetve, akik ellenségesek Jézussal szemben és nem hisznek neki:
Jn 7:3-5. "Mondának azért néki az ő atyjafiai: Menj el innen, és térj Júdeába, hogy a te tanítványaid is lássák a te dolgaidat, a melyeket cselekszel.
Mert senki sem cselekszik titkon semmit, a ki maga ismeretessé akar lenni. Ha ilyeneket cselekszel, mutasd meg magadat a világnak.
Mert az ő atyjafiai sem hivének benne"
Ez a Jakab ízig-vérig hithű zsidó volt:
Galsi Árpád „Jakab az Úr testvére” c. doktori értekezésének 44. oldalán Hegesippusra hivatkozva írja:
„Egyedül neki engedték meg, hogy belépjen a szentélybe, ugyanis nem gyapjúból, hanem lenvászonból készült ruhát viselt. Egyedül ment be a templomba, és mindig térdre borulva és a nép számára bocsánatért esedezve találták, ezért aztán olyan kemény volt térdén a bőr, mint a tevéé, az örökös térdre borulásoktól, melyekkel Istent imádta és bocsánatért esedezett a nép számára.”
Ez bizony azt jelenti, hogy Jakab valóban "Istenfélő" ember volt, és Jézussal ellentétben igazhitű zsidóként láthatjuk.
A Jakab ll. apokalipszisében egészen megdöbbentő dolgokra derül fény, amire csak gyanakodhattunk eddig:
„Egyszer, amikor elgondolkozva ültem, [Jézus] kinyitotta az ajtót. Őt akit gyűlöltem és üldöztem, eljött hozzám. Így szólt hozzám: ’Légy üdvözölve fivérem, fivérem, légy üdvözölve.’ Amint felemeltem a fejem és rábámultam, anyám ezt mondta: ’Ne ijedj meg fiam, mert „fivéremnek” szólított. Mindkettőtöket ugyanaz a tej táplált. Ezért „anyámnak” szólít engem. Nem idegen számunkra. Ő a féltestvéred.
[…]
Én [Jakab] a papok között voltam és nem fedtem fel semmit a kapcsolatunkról, mivel valamennyien egyhangúan azt mondták nekem: „Gyere, kövezzük meg az Igaz Egyet.""
Ez az történet egészen különös. Jézus és Jakab most találkoztak volna először? Nem ismerték volna egymást? Ha nem ismerték egymást személyesen hogyan lehetséges, hogy ők mégis testvérek?
A gyűlölködés nyilván politikai-vallási nézetkülönbségből fakadt, de akkor miként lehetett később éppen ez a Jakab Jézus egyházának vezetője? Ő is megfordult a damaszkuszi úton?...
Közben ne feledkezzünk meg az idézet végén játszódó eseményről sem, ahol az a kérdés is felmerül, Jakab részese, vagy legalábbis szemtanúja lett volna Jézus meggyilkolásának? Úgy tűnik igen, méghozzá a zsidók jó ismerőse, barátjaként. Ahogyan István megkövezésénél Pál is. Jól összeillettek ők ketten... Zsák a foltját...
Nos, Pál ezzel a Jakabbal (Jézus féltestvérével) tartotta a kapcsolatot:
Gal 1.19. "Az apostolok közül pedig mást nem láttam, hanem csak Jakabot, az Úr atyjafiát.”
A Bibliából az is kiderül, hogy Jakab és egyháza a zsidók jóváhagyásával működött, mi több a Szanhedrin irányítása alatt és zsidók térítésével foglalatoskodott:
Csel 15:13, 19-21. "Miután pedig ők elhallgattak, felele Jakab, mondván: Atyámfiai, férfiak, hallgassatok meg engem!
Azokáért én azt mondom, hogy nem kell háborgatni azokat, kik a pogányok közül térnek meg az Istenhez;
Hanem írjuk meg nékik, hogy tartózkodjanak a bálványok fertelmességeitől, a paráznaságtól, a fúlvaholt állattól és a vértől.
Mert Mózesnek régi nemzedékek óta városonként megvannak a hirdetői, mivelhogy a zsinagógákban minden szombaton olvassák."
Itt nem Jézus evangéliumának hirdetése a téma, hanem Mózes! Szó sincs arról, hogy Jézus tanainak terjesztése lenne a feladatuk, ellenkezőleg, a zsidó hitre való térítésnek vagyunk szem- illetve fültanúi.
És ugye, Pál sem Jézust, hanem Mózes törvényeit hirdette...
"Ez volt az a Jakab féle gyülekezet, akik elhajlottak Jézus útmutatásaitól és a mózesi törvény irányában engedményeket tettek."
Nem elhajlottak, mert soha nem voltak Jézus követői. Ez a Jakab-féle társaság hithű zsidókból állt, akik Mózest hirdették a pogányoknak és prozelitákat verbuváltak közülük.
"Ezért alakult ki a Péter és Pál közötti ellentét is, amiért Péterék a körülmetélés evangéliumát hirdette, Pál pedig a körülmetéletlenségét"
Nos, ez is egy tévedés, Péter (az apostol) nem hirdethette a körülmetélést, mert ő maga sem volt körülmetélve, és nem is volt zsidó hitű:
Csel 15:10. "Most azért mit kísértitek az Istent, hogy a tanítványok nyakába oly igát tegyetek, melyet sem a mi atyáink, sem mi el nem hordozhattunk?" - Mondotta Péter, igazolva, hogy az apostolok nem voltak körülmetélve
Ellenben Pál igen:
fil3:5. "Körülmetéltettem nyolczadnapon, Izráel nemzetségéből, Benjámin törzséből való vagyok, zsidókból való zsidó, törvény tekintetében farizeus,"
Péter nem kedvelte, sőt távol tartotta magát a körülmetéltektől:
Gal 2:11-12. "Mikor pedig Péter Antiókhiába jött, szemtől szembe ellene állottam, mivel panasz volt rá.
Mert mielőtt némelyek oda jöttek Jakabtól, a pogányokkal együtt evett; mikor pedig oda jöttek, félrevonult és elkülönítette magát, félvén a körülmetélkedésből valóktól."
Azt a vallást, amelyet egyrészt a bibliából ismerhetünk meg, s amely másfelől az ugariti szövegekből is - a Bibliával párhuzamosan - kiderül.
Azt a vallást, melyben Él és Aséra a két főisten teremtették a többi isteneket, többek közt Baált is...
Azt a vallást, mely a térségben ilyen-olyan változatban volt általános, s melyre az Anyaisten (Napisten) tisztelete jellemző.
(A teremtéstörténetben Él és Aséra más néven Elohim teremtették az embert is, Ábrahámmal, Jákóbbal Él kötött szövetséget... A honfoglaló héberek nem győzték irtani-kivágni az asérákat, naposzlopokat, Aséra és Baál papjait)
Jézus tanításában egyedi meglátások szerepelnek, például az, hogy Isten Lélek vagy Szellem, közvetítők, papok, írástudók nélkül fel lehet venni a kapcsolatot vele,"
Szerintem ez egyáltalán nem új, mert a kánaáni hit szerint az Isten(ek) mindenütt és mindenben megtalálható(k), s maga az ember is rendelkezik égi-szellemi adottságokkal, ami az Istennő sajátja. Az Újszövben Szentlélek néven szerepel, mint Jézus isteni anyja, aki mindenkiben jelen van...
Ez csak a héber szélsőségesen maszkulin elvű társadalomban volt másképp: Ott az egyedüli, anyagelvű férfiisten volt elfogadott, a korlátlan, megkérdőjelezhetetlen hatalom szimbólumaként.
"A kánaáni népek hite szerint a földet isteni lények, az „él“-ek népesítik be, aki sziklákban, hegyormokon, forrásokban lakoznak. A főisten neve is „Él“ volt,"
"isten országát az emberek testvéri közösségének állítja be, ezek milyen vallásban szerepeltek előtte?"
Nyilván az ősi vallásban, erre számos utalást találunk. Él és Aséra a béke megtestesítői:
Miután az őslakosok számára kötelezővé vált a héber egyistenhit, így panaszkodtak:
Jer 44:17-18. „Hanem csak azt cselekeszszük, a mit mi a mi szánkkal fogadtunk, hogy füstölő áldozatot viszünk az ég királynéjának, és néki italáldozattal áldozunk, miképen cselekedtünk mi és a mi atyáink és a mi királyaink és a mi fejedelmeink Júda városaiban és Jeruzsálemnek utczáin, mert akkor beteltünk kenyérrel, és jó dolgunk volt, és semmi rosszat nem láttunk.”
De a mióta nem áldozunk többé az ég királynéjának füstöléssel, és nem viszünk néki italáldozatot: mindenben szűkölködünk, és fegyver és éhség miatt emésztetünk.
Ézs 2:3-4. "És eljönnek sok népek, mondván: Jertek menjünk fel az Úr hegyére, Jákób Istenének házához, hogy megtanítson minket az Ő útaira, és mi járjunk az Ő ösvényein, mert tanítás Sionból jő, és Jeruzsálemből az Úrnak beszéde;
Ki ítéletet tesz a pogányok között, és bíráskodik sok nép felett; és csinálnak fegyvereikből kapákat,és dárdáikból metszőkéseket, és nép népre kardot nem emel, és hadakozást többé nem tanul."
Jákób Istene Él volt, ehhez kétség sem férhet, így ez az Isten a béke istene. Vesd össze Mózes népirtó, gyűlölködő, bosszúálló Istenével...
Jézus (illetve János) a Mózes előtti időkre hivatkozik, mikor a szeretetről szól:
I. Ján.2:7 Atyámfiai, nem új parancsolatot írok néktek, hanem régi parancsolatot, amely előttetek volt kezdettől fogva; a régi parancsolat az íge, amelyet hallottatok kezdettől fogva.
II.Ján1: 5. „És most kérlek téged, Asszonyom, nem mintha új parancsolatot írnék néked, hanem, a melyet kezdettől fogva vettünk, hogy szeressük egymást!”
6. „És ez a szeretet, hogy járjunk az ő parancsolatai szerint. Ez a parancsolat, a mint kezdettől fogva hallottátok, hogy abban járjatok.”
Nagyon fontos, hogy János a jézusi „Új parancsolatot” réginek, kezdettől fogva valónak tartja.
A kezdettől fogva szókombináció máshol is Mózes előtti időkre utal:
Mt 19:8 [Jézus] Monda nékik: Mózes a ti szívetek keménysége miatt engedte volt meg néktek, hogy feleségeiteket elbocsássátok; de kezdettől fogva nem így volt.
Jézus tanításában egyedi meglátások szerepelnek, például az, hogy Isten Lélek vagy Szellem, közvetítők, papok, írástudók nélkül fel lehet venni a kapcsolatot vele, nem kellenek a kapcsolathoz áldozatok, hanem a belső szobádban is kapcsolatba léphetsz ima útján vele, legfontosabb követendő elvnek a szeretetet állítja istentől eredőnek, a boldogságről úgy tanít, hogy az életben elérhető vagy követhető példaként festi le, isten országát az emberek testvéri közösségének állítja be, ezek milyen vallásban szerepeltek előtte?
Nem állítottam, hogy Pál ismerte Jézus tanításait, maga is bevallja, hogy neki a "tekintélyesek" semmit nem közöltek. Ettől még ismerte őket, találkozott velük, de nem vette át a tanításaikat (Galata 2,6-7).
Az hogy Pál nem ismerte Jézus beszédeit, az nem jelenti azt, hogy azok nem terjedtek a Jézus tanítványai által, akik Jeruzsálemben tanítottak, és zsidóknak. Ez volt az a Jakab féle gyülekezet, akik elhajlottak Jézus útmutatásaitól és a mózesi törvény irányában engedményeket tettek. Ezért látható az evangéliumokban olyan ellentmondásos részek, hogy valahol elvetődik a törvény valahol pedig megőrizni igyekeznek.
Ezért alakult ki a Péter és Pál közötti ellentét is, amiért Péterék a körülmetélés evangéliumát hirdette, Pál pedig a körülmetéletlenségét (Galata 2,7). Lényeges tehát, hogy az evangéliumok NEM Pál munkássága UTÁN keletkeznek, hanem már Pállal párhuzamosan terjednek, Pállal konfliktusos teológiával, és Jézus beszédeitől Mózes irányában elhajolva. Az evenagéliumokból azért is meríthetőek Pál teológiájára nézve cáfolatok, mivel azok Páltól függetlenül keletkeztek és terjedtek.
Ezért van körülmetélés evangéliuma és körülmetéletlenség evangéluma, mert a körülmetélés evangéliuma gyakorlatilag az ismert evangéliumok amelyben javarészt megjövendölt Messiásnak igyekeznek beállítani az írói, és körülmetéletlenség evangéliuma, a Pál levelei, ahol már nem fontos a törvény, ahol már a hit az üdvözítő elem, ahol már Megváltó véresáldozata engesztelés a világ bűneiért.
Ezt igyekszik bírálni a Jakab levele is, amiben Jakab konkrétan a törvény mellett kardozik Pál hitből való megigazulásával szemben.
Márk egyáltalán nem Pál teológiájából merít, hiszen Pál teológiájának cáfolatai is kivehetőek az írásából.
Az pedig hogy a II. századból maradtak fenn írások, korántsem azt jelenti, hogy azok akkor is keletkeztek.
"A lényeg az evangéliumok és Pál közötti eltérés, ami alapvetően a Messiás és a Megváltó közötti felfogásbeli különbségben jelentkezik."
Ez így van, de ennek a háttere az érdekes, a különbség a Messiás és a Megváltó között!
A Messiás lényegét és szerepét a történelmi háttér adja, az évszázadok óta fennálló szembenállás a héberek és az őslakosok között (most nem térek ki az etnikai különbségekre, de valójában erről van szó) mióta a héberek megjelentek Kánaánban, s megvetették lábukat, s végül az izraeli királyság megszűntével hegemóniára tettek szert a térségben mind hatalmi, mind pedig vallási téren.
A Messiás - mint felkent földi király - eljövetele, az izraeli királyság visszaállításának reményét fejezi ki. Jobb létük zálogát látták benne, aki megszabadítja őket a héber uralom alól.
Elegendő csak a Babilonból hazatérőkkel szembeni gyűlöletre, a templomuk építésével szemben támadt ellenállásra gondolni, valamint a Kr.e. 150 évvel történt eseményekre tekinteni, mikor a galileai zsidókat kiirtották, a maradékot Júdeába menekítették.
Jézus és tanítványai e térség szülöttei, Jézus ebben a térségben tanított. - Amennyiben valós személy volt...
Pál Megváltója a mózesi-héber hagyomány szerinti áldozati bárány, aki elviszi a zsidók bűneit, s még négy másik célból is áldozatként szerepel nála. Többek közt a földtulajdonlásról szóló isteni ígéret záloga is, ami ideológiai támasz lenne és legitimmé tenné a héberek honfoglalását, uralmát. Ugyanis a kánaáni mitológia szerint Él Ábrahámnak, Jákóbnak adta a földet, amire a héberek is oly nagyon áhítoztak, de velük nem jött létre ilyen szövetség, csak ígéret szintjén... A földtulajdonlásról szóló hagyomány még Jézus idejében is élénken élt a "pogányok" emlékezetében.
"Az evangéliumok személyének Jézusnak szintén nem kérdéses a létezése, hiszen olyan lényegi ütközés található istenről alkotott képében a korabeli zsidó vallás istenképével, amely megalapozhatja azt a konfliktust, amely végigvonul az evangéliumokon közte és kora írástudói között és végül a halálához vezetett."
Ez is helyes megállapítás, hiszen Jézus az evangéliumokban a "pogányok" Messiásaként lépett színre, szemben állva mind a zsidókkal, (héberekkel) mind Mózessel és törvénnyel, Istenével. Ő (Jézus) a kánaáni vallás híve volt - ha lehet így mondani - amelyben az Atya- és az Anyaisten egyenrangú félként játszottak szerepet.
Én tőled látom egészen másképp. A páli levelek nem ismerik a názáreti Jézust. Nem ismerik. Kit ismernek? A Fiút és a Krisztust. Ez az alavetés amit a páli levelek adnak, gondold át így. Namost ezek előbb születtek, mint az evangéliumok. A Márk szerzője így tud belőlük venni. Az fontos, hogy a II. századból valók, és ezt egy megdöbbentő tény is alátámasztja: az egyházatyáknál nincs utalás sem a kr. előtti levelekre, sem evangéliumokra.
Én másképp látom a dolgot. Pál létezése nem vitatható, ugyanis a leveleinek keletkezése egy személyhez köthető, az írások egy része pedig elemzések alapján is szintén egy főhöz köthetőek. Nem mind. A kereszténység ezeken az írásokon indul meg, nem az evangéliumokon. Az evangéliumok azonban más tészta. Ott nem a véres áldozaton alapuló megváltás a fő szempont, hanem a megígért szabadító Messiás bizonygatása a fő cél. Lehet találni bennük harmonizálási szándékot Pál teológiájával néhányat, de ezeket későbbi kísérletek eredményezhették. A lényeg az evangéliumok és Pál közötti eltérés, ami alapvetően a Messiás és a Megváltó közötti felfogásbeli különbségben jelentkezik.
Ezt tükrözheti a Péter és Pál közötti konfliktus, amely miatt nem engedik meg Pálnak, hogy a véresáldozat teológiáját a zsidók (körülmetéltek) között hirdesse.
Ettől persze Pál cselekedetei és életútja az Apsotolok Cselekedeteiben vitathatóak, például az is kérdéses, hogy a damaszkuszi leírás miért nem szerepel Pál leveleinek megemlékezéseiben küldetését a születéskori elrendeléshez és nem a damaszkuszi látomáshoz köti.
Gal 1,15. De mikor az Istennek tetszett, ki elválasztott engem az én anyám méhétől fogva (és nem a damaszkuszi úttól kezdve, holott az apcselben több helyen is erről van szó)
Az evangéliumok személyének Jézusnak szintén nem kérdéses a létezése, hiszen olyan lényegi ütközés található istenről alkotott képében a korabeli zsidó vallás istenképével, amely megalapozhatja azt a konfliktust, amely végigvonul az evangéliumokon közte és kora írástudói között és végül a halálához vezetett. Nyilván az ő cselekedeteinek leírásában találhatóak vitatható részek, és tanításában is látható egy harmonizálási szándék a próféták alapelveivel és ígéreteivel, de ezek az evangélimokon belüli ütközéshez vezetnek és szét lehet választani őket.
Jézus nézetem szerint nem volt sem a próféták Messiása, sem Pál Megváltója hanem olyan tanító, aki megpróbálta Isten útját igazán tanítani, de mivel nem írta tanítását közvetlenül le, még a szájába adott szavak is vitathatóak.
Márk szinte teljes egészében fikció volt, Jeruzsálem kifosztása után íródott, hogy szimbolikus prózába fagyaszthassa a kereszténység metaforikus üzenetét,
Ha szabályosan akarsz eljárni, akkor csak részleteket idézel, és mindig megadod az eredeti cikk címét és adatait.
Például a netes elérhetőségére mutató linkkel.
Amúgy az előbb berakott link oldalán jobbra a boxban ott van a "How to cite this article" útmutató is, hogy miket illik megadni forrás-azonosításnak, ha használod a cikk részleteit.
Itt most arra utaltam, hogy más publikációját nem szabad "csak úgy" a weboldalunkra vagy blogunkba bekopizni, szerzői jogok is vannak a világon!
Az egy másik kérdés, hogy maga a szerző - vagy az anyaintézménye - kapcsolatban áll egy tudományos publikáció-gyűjtő szervezettel, amelyik vagy ingyen, vagy kutatói hozzáféréssel, vagy előfizetéssel elérhetővé teszi a publikációt a net nagyközönsége számára. Az SciELO South Afrika egy ilyen szervezet lehet, és eléggé jó fej, hogy tök ingyen adja a hozzáférést.
