E topik témája: Egyedül a Biblia, amely mind az Ó-, mind az Újszövetséget magába foglalja.
Felekezet mentesen csak a Bibliáról, illetve a Bibliában foglaltakról:
- Eredete
- Tartalma
- Értelmezése
- Ige magyarázatok
Kiknek lett nyitva ez a topik?
1. Azoknak, akiket érdekel a Biblia.
2. Azoknak, akiknek őszinte tudásvágyból fakadó kérdéseik vannak a Bibliával kapcsolatban.
3. Azoknak, akik nem megcáfolni akarják mindenáron a Biblia létjogosultságát, hanem tanulni, és épülni szándékoznak általa.
4. Azoknak, akik nem más írások, és nem a teljes Biblia szövegkörnyezetéből kiragadott részek alapján, hanem a Biblia egészét figyelembe véve értelmezik magát a Bibliát.
5. Azoknak, akik hajlandóak saját, de téves nézeteiket józan és logikus érvek hatására hátuk mögé dobni.
6. Azoknak, akik szelíd, egymást tisztelő hangnemben, egymás épülésére meg kívánják osztani a Bibliával kapcsolatos tudásukat. ("Amit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal…" Mt. 7:12)
7. Azoknak, akik a másik embert is embernek tartják...
Jeremiás könyve : 36 fejezet: 1-32, v (1, 3-7, 9-12, 14, 16-19, 21, 25, 27, 29, verse)
IV. JEREMIÁS SZENVEDÉSEI
A könyvtekercs (605–604-ből).1 Jojakimnak, Jozija fiának, Júda királyának 4. esztendejében ezt a szózatot intézte az Úr Jeremiáshoz:
3 Ha Júda háza meghallja azt a sok bajt, amelyet rájuk akarok zúdítani, talán megtér ki-ki a maga gonosz útjáról, és megbocsáthatom gonoszságaikat és vétkeiket. 4 Jeremiás ezért magához hívatta Nerija fiát, Bárukot, aki aztán Jeremiás diktálására mind leírta a könyvtekercsre azokat a szavakat, amelyeket az Úr a prófétához intézett. 4 Jojakimnak, Jozija fiának, Júda királyának 5. esztendejében, a kilencedik hónapban történt, hogy böjtöt hirdettek az Úr színe előtt Jeruzsálem egész népének és mindazoknak, akik Júda városaiból jöttek fel Jeruzsálembe. 5 Akkor Jeremiás megparancsolta Báruknak: „Én börtönben vagyok, nincs rá lehetőségem, hogy elmenjek az Úr templomába, 6 azért menj el te, és olvasd fel a könyvtekercsből az Úr szavait, amelyeket diktálásomra leírtál. Olvasd fel őket az Úr templomában a böjt napján; olvasd fel őket a Júdából valók füle hallatára, akik feljönnek ide a városokból. 7 Hátha eljut könyörgésük az Úr színe elé, és megtér ki-ki a maga gonosz útjáról; mert nagy az a harag és méltatlankodás, amellyel az Úr megfenyegette ezt a népet.”
Teremtés könyve 50. fejezet: 1-26, v (1, 5-11, 14-18, 20, 23, 26, versek)
Jákob temetése. 1 József ráborult atyjára, sírt fölötte és megcsókolta.
5 Atyám esküt vett ki tőlem és azt mondta: »Nézd, nekem meg kell halnom. Temessetek el saját sírboltomban Kánaán földjén, amelyet ott készítettem.« Most tehát fel szeretnénk oda menni, hogy eltemessem atyámat, azután ismét visszatérek.” 6 A fáraó ezt válaszolta: „Menj fel, temesd el atyádat, ahogy megesketett.”
Mit akarsz ezzel KONKRÉTAN mondani nagyságos asszony ?
Nincs semmi mondani valóm.
Csak Jeftével, meg a 1333. s.t.b beszélgettem. Fel gyorsult az idő ebben az évben , ha a dátumot nézem, egy hónap eltérés. Japánban már virágzik a cseresznyefa. Kezd gyorsulni a kerék.
1 Akit sokszor intenek, mégis önfejű marad, rögtön összetörik és nincsen menekvése. 2 Örül a nép, amikor igazak vezetik, ha gonosz kormányoz, sóhajtozik a nép.
4 A király a törvénnyel építi országát, de ha túl sok adót kíván, tönkreteszi.
6 A gonosz ember lépte alatt csapda lapul, az igaz ember megy és örül.
8 Az izgatók zendülésbe viszik a várost, a bölcsek lecsitítják a haragot. 9 Amikor bölcs ember esztelennel vitáz, akkor ez dühöng, nevet és nincsen nyugta.
11 A bolond egész mérgét azonnal kiönti, de a bölcs végül is lecsillapítja.
A Peorral kötött szövetség megszegése és az igaz bölcsesség.
1 És most halld, Izrael, azokat a parancsokat és törvényeket, amelyeknek a megtartására tanítalak, hogy éljetek, és bevonulva elfoglaljátok azt a földet, amelyet az Úr, atyáitok Istene ad nektek. 2 Ahhoz, amit mondok, ne tegyetek hozzá semmit és ne is vegyetek el belőle, hanem tartsátok meg az Úr, a ti Istenetek parancsait, amelyeket adok nektek.
4 Ti ellenben, akik hűségesek maradtatok az Úrhoz, a ti Istenetekhez, mind a mai napig életben vagytok. 5 Nézzétek, parancsokra és törvényekre tanítalak benneteket, ahogyan az Úr, az én Istenem parancsolta nekem, hogy hozzájuk igazodjatok azon a földön, ahova bevonultok, hogy birtokba vegyétek. 6 Tartsátok szem előtt és kövessétek őket! Így tesztek szert bölcsességre és okosságra azoknak a népeknek a szemében, amelyek hallanak ezekről a törvényekről. Azt fogják mondani: „Valóban bölcs és okos nép ez a nagy nemzet!” 7 Mert hát hol van olyan nagy nép, amelyhez istenei oly közel volnának, mint hozzánk az Úr, a mi Istenünk, amikor csak hozzá folyamodunk? 8 És hol van olyan nagy nép, amelyiknek oly tökéletes parancsai és szabályai volnának, mint az az egész törvény, amelyet ma elétek tárok?
1 Kor. 15.19:Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk.
Ésa. 26.19:Megelevenednek halottaid és holttesteim fölkelnek: serkenjetek föl és énekeljetek, a kik a porban lakoztok, mert harmatod az élet harmata, és visszaadja a föld az árnyakat!
Jer. 12.15:És azután, ha majd kigyomlálom őket, ismét könyörülök rajtok, és visszahozom őket, kit-kit az ő örökségébe, és kit-kit az ő földére.
1 Sám. 2.6:Az Úr öl és elevenít, Sírba visz és visszahoz.
Ezék. 37.12-14:Annakokáért prófétálj, és mondjad nékik: Így szól az Úr Isten: Ímé, én megnyitom a ti sírjaitokat és kihozlak titeket sírjaitokból, én népem! s beviszlek titeket Izráel földjére. És megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, mikor megnyitándom sírjaitokat és kihozlak titeket sírjaitokból, én népem! És adom az én lelkemet belétek, hogy megéledjetek, és leteszlek titeket a ti földetekre...
Malak. 4.5:Ímé, én elküldöm néktek Illyést, a prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja.
Mát. 17.12-13:De mondom néktek, hogy Illés immár eljött, és nem ismerék meg őt, hanem azt mívelék vele, a mit akarának. Ezenképen az ember Fiának is szenvednie kell majd ő tőlük. Ekkor megértették a tanítványok, hogy Keresztelő Jánosról szól nékik.
A gonoszok szerencséje 1 Biztos, hogy neked lesz igazad, Uram, ha perelni kezdek veled. Mégis, hadd tegyem föl kérdésemet: Miért szerencsések a gonoszok, s miért élveznek békét a hűtlenek? 2 Elülteted őket, s ők gyökeret vernek, felnőnek és gyümölcsöt hoznak. Közel vagy a szájukhoz, de távol a szívüktől. 3 Engem pedig ismersz, Uram, és belém látsz. Próbára teheted a szívem, hisz a kezedben van. Válogasd ki őket, mint az áldozatra szánt juhokat, és tartsd meg őket az öldöklés napjára!
5 Ha gyalogosokkal futva elfáradsz, hogyan versenyezhetsz majd a lovakkal?
Az Úr panasza elpusztított birtoka miatt 7 Elhagytam házamat, lemondtam örökrészemről. Ellenségei kezére juttattam, amit egykor annyira szerettem.
9 Vajon szép tollazatú madár az én örökségem, hogy a madarak mindenfelől köré gyülekeznek? Rajta! Gyűljetek össze ti is mind, vadállatok, gyertek, hogy felfaljátok! 10 Sok pásztor pusztította szőlőmet, és taposta osztályrészemet. Kietlen pusztasággá tették gyönyörű birtokomat. 11 Gyászba borították, feldúlták; összetiporva hever színem előtt. Teljesen elpusztult az egész ország, és nincs, aki bánkódnék miatta. 12 A puszta minden kopár dombja felől pusztítók érkeztek; [mert az Úr kardja emésztő kard]. Az ország egyik szélétől a másikig nincs békessége egyetlen élőnek sem. 13 Ha búzát vetnek, tövist aratnak; fáradnak, mégsem boldogulnak. Szégyent vallanak aratáskor az Úr rettenetes haragja miatt.
Jeremiás könyve : 37: fejezet: 1-21. v (1, 3-12, 14-16, 19,versek)
Cidkija megkérdezi Jeremiást az 588. évi ostrom idején.
1 Konjah, Jojakim fia után Cidkija, Jozija fia lett a király. Nebukadnezár, Babilon királya tette meg Júda országának királyává.
3 Cidkija elküldte Juchalt, Selemja fiát és Cefanja papot, Maaszeja fiát Jeremiás prófétához, ezzel az üzenettel: „Könyörögj értünk az Úrhoz, a mi Istenünkhöz!” 4 Jeremiás ekkor még szabadon járt-kelt a nép között, mert még nem vetették börtönbe.5 Közben a fáraó serege közeledett Egyiptomból; amikor a Jeruzsálemet ostromló káldeusok ennek hírét vették, elvonultak Jeruzsálem alól. 6 Akkor az Úr ezt a szózatot intézte Jeremiás prófétához: 7 Ezt mondja az Úr, Izrael Istene: Mondjátok meg Júda királyának, aki elküldött titeket, hogy megkérdezzetek: A fáraó serege, amely felvonult, hogy segítséget hozzon nektek, vissza fog térni országába, Egyiptomba. 8 És visszatérnek a káldeusok is, hogy megtámadják ezt a várost; el is foglalják és felgyújtják.
Nehémiás könyve:13:fejezet: 1-31. v (1-18, 21, 23, 26, 29,versek)
Elkülönülés az idegenektől.1 Abban az időben Mózes könyvéből olvastak fel a népnek. Ebben ezt találták megírva: Az ammonita és moábita sohasem léphet be az Isten közösségébe, 2 mert nem fogadta Izrael fiait kenyérrel és vízzel, hanem fölbérelték ellene Bileámot, hogy átkozza meg őket, Istenünk azonban áldásra változtatta az átkot. 3 Amikor a törvényt hallották, kizártak Izraelből minden idegent.
Jeremiás könyve : 29: fejezet: 1-32, v (1-9, 11-13, 15-16, 21-22, 30, verse)
Jeremiás levele a száműzötteknek.1 Ez annak a levélnek a szövege, amelyet Jeremiás próféta Jeruzsálemből küldött a fogságba hurcolt véneknek, papoknak, prófétáknak és az egész népnek; azoknak, akiket Nebukadnezár hurcolt el Jeruzsálemből Babilonba. 2 Ez azután történt, hogy Jechonja király elhagyta Jeruzsálemet az anya királynéval, az udvari tisztségviselőkkel, Júda és Jeruzsálem főembereivel meg a kovácsokkal és az egyéb mesteremberekkel együtt. 3 A levelet Safán fia, Eleáza és Hilkija fia, Gemarja vitte el; Cidkija, Júda királya küldte őket Babilonba Nebukadnezárhoz, Babilon királyához.
Így szólt a levél: 4 Ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene azoknak, akiket Jeruzsálemből Babilonba hurcoltak: 5 „Építsetek házakat és lakjatok bennük; telepítsetek kerteket és egyétek gyümölcsét; 6 vegyetek magatoknak feleséget, hogy fiúk és lányok szülessenek; fiaitokat házasítsátok meg, lányaitokat adjátok férjhez, hogy ők is fiúknak és lányoknak adjanak életet: nektek ugyanis sokasodnotok kell ott, nem pedig kevesbednetek. 7 Munkálkodjatok annak az országnak jólétén, amelybe vittelek benneteket; imádkozzatok érte az Úrhoz, hiszen jóléte a ti jólétetek is.”
1 Aki így él, soha nem lesz gazdag, aki a keveset megveti, az mindent elveszít. 2 Bor és nők tévútra viszik a bölcseket, arcátlanná válik, aki kikezd a rossz nőkkel. 3 Rothadás és férgek veszik birtokukba, s hamar véget vetnek a bősz szenvedélynek.
A pletykázás ellen 4 Könnyelmű, aki túl hamar megbízik, s aki bűnt követ el, az maga ellen vét. 5 Aki örül a gonoszságnak, azt elítélik, 6 de aki a pletykát gyűlöli, elkerüli, ami gonosz. 7 Ne mondd soha tovább, amit más mond neked, akkor neked sem okoz kárt soha senki.
1 Amit parancsolok, azt tartsátok meg pontosan, ne tegyetek hozzá, de ne is vegyetek el belőle semmit.
Álpróféták és álomlátók.2 Ha próféta vagy álomlátó támad körödben, s jelt mutat vagy csodát tesz előtted, 3 és a jel vagy csoda, amelyet mutat, megvalósul, közben azonban azt mondja: kövessünk más isteneket – olyanokat, akiket nem ismersz –, s imádjuk őket!, 4 ne hallgass az ilyen próféta vagy álomlátó szavára. Mert az Úr, a te Istened próbára fog tenni, hogy megtudja: csakugyan szívetek, lelketek mélyéből szeretitek-e az Urat, a ti Isteneteket.
A próféta meghívása 1 „Vigasztaljátok meg népemet, vigasztaljátok meg!” – ezt mondja Istenetek. 2 „Szóljatok Jeruzsálem szívéhez és kiáltsátok oda neki: Véget ért szolgaságának ideje, bocsánatot nyert a gonoszsága, hiszen kétszeresen sújtotta az Úr keze minden bűnéért.” 3 Egy hang kiált: „Készítsetek utat a pusztában az Úrnak, egyengessétek Istenünk ösvényét a sivatagon át. 4 Minden völgyet töltsetek fel, minden hegyet és halmot hordjatok el. Ami egyenetlen, váljék egyenessé, a hegyek ormai legyenek olyanok, akár a völgy. 5 Akkor megnyilvánul majd az Úr dicsősége, és minden ember látni fogja. Igen, az Úr szája mondta ezt így.” 6 Egy hang megparancsolja: „Hirdesd!” Erre megkérdezem: „Mit hirdessek?” „Minden test olyan, mint a fű, és minden szépsége, mint a mező virága.
8 Kiszárad a fű, elhervad a virág, de Istenünk szava örökké megmarad.”
Jövendölés az Isten megjelenéséről 9 Menj föl egy magas hegyre, te, aki jó hírt viszel Sionnak; emeld föl erősen hangodat, te, aki jó hírt viszel Jeruzsálemnek. Emeld fel hangod! Ne félj! És hirdesd Júda városainak: Nézzétek, a ti Istenetek! 10 Íme, Isten, az Úr, eljön hatalommal, karja mindent uralma alá vet. Győzelmének jutalma halad a nyomában, előtte meg a győzelmi jelvények. 11 Mint a pásztor, úgy legelteti nyáját. Karjaira veszi bárányait, az ölében hordozza őket, és nagy gonddal vezeti az anyajuhokat.
Isten csodálatos nagysága 12 Ki mérte meg marokkal a tenger vizét? És arasszal ki mérhetné fel az ég távlatait? A föld porát ki fogta vékába? Ki mérte meg mérlegen a hegyeket, és a dombokat a mérleg serpenyőjén? 13 Ki adott tanácsot az Úr lelkének, és mint tanácsadó, ki látta el útmutatással?
A háború és a harcosok.1 Ha ellenséged ellen harcba indulsz, s lovakat, harci szekereket és magadnál népesebb hadinépet látsz, ne rettenj meg tőlük. Mert veled az Úr, a te Istened, aki kivezetett Egyiptom földjéről. 2 Mielőtt a csata megkezdődnék, lépjen elő a pap, és szóljon a harcosokhoz. 3 Mondja: „Halld, Izrael! Ma harcba szálltok ellenségeitekkel. De ne csüggedjen szívetek!
5 Aztán az írnokok kérdezzék meg a hadinépet: „Ki épített új házat, s nem avatta még fel? Lépjen elő és menjen haza, nehogy elessen a csatában, s más valaki avassa fel. 6 Ki telepített szőlőt, s még nem szedte első termését? Lépjen elő, s menjen haza, nehogy elvesszen az ütközetben, s más valaki szedje le az első fürtöket.
MÓZES ÉNEKE2 Esőként permetezzen tanításom, harmatként hulljon a szavam, mint a zápor a sarjadó fűre, a záporeső a lankadt gyepre.
5 Vétkeztek ellene, akiket hibátlannak alkotott, Gonosz és elvetemült nemzedék! 6 Ezzel fizettek az Úrnak, te ostoba és balga nép? Hát nem atyád és teremtőd? Hűséges Isten, ment minden álnokságtól, létet adott neked és életben tart! 7 Emlékezzél a rég letűnt napokra, vedd fontolóra az esztendőket nemzedékről nemzedékre! Kérdezd meg atyádat, majd elmondja, véneidet, ők majd elbeszélik! 8 Amikor kiadta a Fönséges a népnek örökségét, amikor az emberek fiait különválasztotta, a népeknek határokat az Isten fiainak számához mérten szabott. 9 Mert az Úrnak a népe lett a része, Jákob jutott neki örökségül. 10 A pusztában sajátjává fogadta, a sivatag kietlenségében és éjszakájában. Védőn körülvette, oltalmazta, óvta, mint szeme világát. 11 Mint a sas, amelyik a fészkét védi, ott lebeg a fiókja fölött, kiterjeszti szárnyát, felkapja, tulajdon szárnyán hordozza. 12 Az Úr vezérelte egymaga, idegen isten nem volt vele. 13 Fölvezette az ország magaslataira, a földnek gyümölcseivel táplálta. Mézet szívhatott a sziklából, olajat a kemény kőből. 14 Aztán a tehén teljes teje és a juhtej, meg a bárányok és kosok kövérsége. Básán barmai és bakjai, hozzá a búza java és a szőlő vére, a mámorító ital. 15 Jákob evett a jóllakásig, telt lett Jesurun és kirúgott a hámból. Eltaszította Istenét, aki teremtette, üdvössége szikláját megvetette. 16 Fölkeltették idegenekkel féltékenységét, undoksággal haragra ingerelték. 17 Gonosz szellemeknek áldoztak, nem Istennek, ismeretlen isteneknek, újaknak – akkor bukkantak fel, atyáik nem félték őket. 18 Nem gondoltál többé teremtő szikládra, Istent, aki életet adott neked, elfeledted. 19 Az Úr látta, s fiai, lányai fölkeltette haragjában kimondta, hogy elveti őket. 20 Így szólt: Elrejtem előlük arcomat, hadd lám, mi lesz velük. Mert telve csalárdsággal ez a nemzedék, a fiakban nincsen semmi hűség. 21 Nem létező istennel féltékennyé tettek, kivetnivaló bálványaikkal ingereltek. Nos, én is féltékennyé teszem őket egy nem néppel, Istentelen, pogány hordákkal bőszítem őket. 22 Haragomban lángra lobban a tűz, elhatol az alvilág mélyéig. Elpusztítja a földet és hozamát, megemészti a hegyek alapját.
Teremtés könyve 8. fejezet: 1-22, v (1-5, 8-11, 19, versek)
1 Ekkor Isten megemlékezett Noéról és minden vadállatról, minden háziállatról, ami vele volt a bárkában. Isten szelet támasztott a föld felett, mire a víz apadni kezdett. 2 A mélységek forrásai és az ég csatornái bezárultak: az eső megszűnt esni az égből, 3 és a víz lassan elapadt a földön. 4 Százötven nap elteltével a víz visszahúzódott, s a hetedik hónapban, a hónap 17. napján a bárka megállt az Ararát hegyén. 5 A víz a tizedik hónapig egyre jobban leapadt, s a hónap első napján feltűntek a hegycsúcsok.
3 A jelenés, amit láttam, hasonló volt ahhoz, amelyet akkor láttam, amikor eljött, hogy elpusztítsa a várost, mint az a jelenés, amelyet a Kebár folyónál láttam, és arcra borultam. 4 Az Úr dicsősége bevonult a templomba a kapun át, amely keletre nézett. 5 Ekkor a lélek fölemelt, bevitt a belső udvarba, és lám, a templomot betöltötte az Úr dicsősége.
7 Így szólt hozzám: „Emberfia, ez az én trónom helye, lábam nyomának helye, ahol Izrael fiai között akarok lakni örökké. Nem fogja többé megszentségteleníteni Izrael háza, sem ők, sem királyaik szent nevemet paráznaságukkal, királyaik holttestével, 8 mint amikor küszöbüket az én küszöböm mellé, oszlopaikat az én oszlopaim mellé építették, úgyhogy csak egy fal volt köztem és köztük. Meggyalázták szent nevemet iszonyatos tetteikkel, ezért is semmisítettem meg őket haragomban.
10 Te pedig, emberfia, írd le Izrael házának a templomot, hogy szégyelljék magukat iszonyatos tetteik miatt. Mérjék meg az épületet, 11 és ha szégyellik magukat azokért, amiket tettek, mutasd meg nekik a templomot és berendezését, kijáratait és bejáratait és egész fekvését, ismertesd meg velük egész rendjét és törvényét, és írd le ezeket a szemük láttára, hogy ezeket a törvényeket és rendelkezéseket mind figyelembe vegyék és megtartsák.
Az oltár.15 Maga a tűzhely négy könyök volt, és a tűzhelyről fölfelé négy szarv emelkedett ki.
17 Kiszögellésének hossza tizennégy könyök, szélessége tizennégy könyök volt mind a négy oldalán, és a szegély, amely körülvette, fél könyök volt, alapzatának foglalata pedig egy könyök körös-körül. A lépcsői kelet felé néztek.
1 Ezt mondta nekem az Úr: Még ha Mózes és Sámuel állna is elém, akkor sem szívlelném ezt a népet. Űzd el őket színem elől, el velük! 2 És ha azt kérdik tőled: „Hová menjünk?” – ezt feleld nekik: Ezt mondja az Úr: Akit halálra szántam, az meghal; akit kardélre szántam, kard élén hullik el; akit éhhalálra szántam, éhhalált hal; és akit fogságra szántam, fogságba kerül.
4 Iszonyattá teszem őket a föld minden országa számára Manassze miatt, Hiszkijának, Júda királyának fia miatt, azért, amit Jeruzsálemben végbevitt.
1 Ha jó az asszony, boldog ember a férj, s kétszer annyi lesz napjainak száma. 2 A férjnek öröm a derék asszony: békességben töltheti életét. 3 A jó feleség jó osztályrész: aki féli az Istent, az részesül benne. 4 Szegény-e vagy gazdag? A szíve jókedvű, és mindig vidámság tükröződik arcán. 5 Három dolog van, amitől félek, a negyediktől meg egyenest rettegek: a pletyka a városban és a népcsődületben, meg a rágalmazás rosszabb a halálnál. 6 Bánat a szívnek s gyötrelem a féltékeny asszony, nyelve mindahánynak valóságos csapás.
1 Erre Sámuel fogta az olajosszarut, a fejére öntötte, megcsókolta, és azt mondta: „Ezzel fölkent az Úr örökrésze fejedelmévé. Uralkodj az Úr népe fölött, és szabadítsd ki környező ellenségei kezéből. Ez lesz neked a jel arra, hogy az Úr fölkent örökrésze fejedelmévé:
3 Ha onnét tovább mész és a Táboron a tölgyeshez érsz, ott három emberrel találkozol, akik Isten városa, Bétel felé tartanak majd. Az egyik három kecskegidát visz, a másik három kenyeret és a harmadik egy tömlő bort. 4 Üdvözölnek és odanyújtanak neked két kenyeret – fogadd el a kezükből.
Egy pogány gyászszokás ellen. 1 Az Úr, a ti Istenetek fiai vagytok. Ne vagdaljátok be magatokat, s ne nyiratkozzatok kopaszra halott miatt. 2 Az Úr, a te Istened szent népe vagy. Téged választott ki az Úr minden nép közül a földön arra, hogy az ő tulajdon népe légy.
Tiszta és tisztátalan állatok. 3 Ne egyetek semmiféle utálatosat. 4 Ezek azok az állatok, amelyeket ehettek: szarvasmarha, juh és kecske, 5 szarvas, gazella és dámvad; vadkecske, antilop, nyársas antilop és kőszáli zerge.
12 De ezeket nem fogyaszthatjátok: dögkeselyű, barátkeselyű, szakállas keselyű; 13 sas és különféle kányák; 14 hollófélék, 15 strucc, kuvik és sirály; különféle karvalyfajták; 16 bagoly, fülesbagoly, 17 íbisz, gödény, fehér keselyű, 18 kárókatona; gólya, gémfélék, búbos banka; denevér 19 és bármi szárnyas rovar. Tartsátok tisztátalannak, ne egyetek belőle.
4 Fogadalma egész idején nem szabad semmit sem élveznie abból, ami a szőlőtőn terem, még az éretlen szemeket vagy az indákat sem. 5 Fogadalma egész tartama alatt nem szabad borotvának érnie a fejét, amíg le nem jár az idő, ameddig az Úrnak szentelte magát – legyen szent, s növessze haját hosszúra.6 Azokon a napokon, amelyeknek idejére az Úrnak szentelte magát, nem szabad halotthoz odamennie.
9Ha valaki hirtelenül hal meg mellette, beszennyezi fölszentelt fejét. Azon a napon, amikor újra tiszta lesz, meg kell nyírnia fejét; a hetedik nap kell megnyiratkoznia. 10 A nyolcadik napon pedig vigyen két gerlét vagy két galambfiat a papnak a megnyilatkozás sátorának bejáratához.>>>
nazír (héb. 'elkülönített, fölszentelt'): Istennek szentelt ember az Ószövetségben. - Eredetileg Isten választottja, akinek küldetése teljesítése érdekében bizonyos dolgoktól, pl. bortól (Bír 13,14; Ám 2,11), hajvágástól (1Sám 1,11) tartózkodnia kellett. Sámsont (Bír 13,5.7.14) roppant testi erő jellemezte (16,17.19.28), és a Lélektől indíttatva népe szabadítójaként volt ~ (vö. 15,3). - Később a nazireátus törv-ekkel szabályozott (Szám 6,1-21), intézményes formát öltött; a ~ fogadalmat tett, mely rendszerint csak egy időre kötelezte (vö. 1Mak 3,49; ApCsel 18,18; 21,23 és talán Siral 4,7); a Misna 30 napban határozta meg a szokásos fogadalmi időt. A Szám 6,3-12 szerint a ~nak tartózkodnia kellett a szőlő élvezetétől, halott érintésétől (nehogy tisztátalanná váljon; ha véletlenül mégis halotthoz ért, fogadalmát meg kellett újítania). Amikor a fogadalmi idő lejárt, különféle áldozatokat kellett bemutatnia, és levágott haját el kellett égetnie; az áldozatok költségeit más is átvállalhatta (ApCsel 21,23-26). A ~ bárhol letehette a fogadalmat (18,18), de az áldozat miatt csak Jeruzsálemben, a Tp-ban kaphatott fölmentést. Nők is tehettek ~-fogadalmat (Szám 6,2; ZsidHáb 2,313)
A bölcsesség beszéde.1 A maga dicséretét zengi a bölcsesség, népe közepette dicséri önmagát. 2 Megszólal a Magasságbeli népének körében, és hatalma láttán dicsekedve mondja: 3 „Én a Fölségesnek szájából születtem, s ködként borítottam be az egész földet. 4 Fönt a magasságban volt a lakóhelyem, és a trónusom felhőoszlopon állt. 5 Bejártam egymagam az égi köröket, megjártam a szakadék mélységét. 6 A tenger hullámain és az egész földön, minden nép s nemzet közt uralkodó voltam. 7 Mindannyiuknál a nyugalmat kerestem, és hogy kinek részén üthetném fel sátram.
9 Ősidőktől fogva, a kezdet kezdetén teremtett, és nem pusztulok el soha, mindörökre. 10 Szolgáltam előtte, az ő szent sátrában, majd pedig Sionban kaptam lakóhelyet. 11 Letelepedtem a szeretett városban, amelyet éppenúgy szeretett, mint engem, s Jeruzsálemben van uralmam székhelye.
13 Magasra nőttem, mint Libanon cédrusa, és mint a ciprusok a Hermon-hegységben.
15 Illatos vagyok, mint a fahéj és a balzsam, mint a kiváló mirha, illatot árasztok. Mint a stórax, a galbán, az ónix és a stakté, mint a jó illatú tömjén a sátorban.
19 Jöjjetek hozzám, akik utánam vágyódtok, és teljetek el a gyümölcseimmel.
A bölcsesség és a törvény 29 Gondolatai, mint a tenger végtelenje, tanácsai pedig mélyebbek az óceánnál.
1 Lamuelnek, Massza királyának szavai, amelyekkel az anyja oktatta: 2 Mi van veled, fiam, méhemnek magzata, fogadalmam fia? 3 Erődet ne add az asszonyoknak, sem részedet a királyok megbuktatóinak. 4 Nem illik a királyhoz, Lamuel, nem illik a királyhoz bort inni, sem a fejedelemhez erős italra vágyni. 5 Aki iszik, megfeledkezik a törvényről, és megcsorbítja az elnyomottak jogát. 6 A kétségbeeső kapjon erős italt, és a bort az elkeseredettnek adjátok. 7 Hadd igyék, aztán felejtse nyomorát, és ne gondoljon többé a kínjaira. 8 Nyisd ki a szádat ahelyett, aki néma, a gyámoltalanok ügye védelmében. 9 Nyisd ki a szádat és dönts igazságosan, szerezz érvényt a szegény s elnyomott igazának!
1 A gonosz emberekre ne nézz irigy szemmel, és ne vágyakozz velük együtt lenni! 2 Az ilyenek szíve erőszakot tervez, az ajkuk meg csalárdságot beszél. 3Házat bölcsességgel lehet építeni, és okossággal kell megszilárdítani. 4 A tudás tölti meg a kamrákat minden jóval, ami drága és kívánatos. 5 Hatalmasabb a bölcs, mint az erős, az, aki okos, mint a jól megtermett. 6 Számot vetve indíts háborút, sok tanácsadó viszi sikerre az ügyet.
8 Akinek az esze mindig a gonoszságon jár, azt bajkeverőnek hívják (az emberek). 9 Bűn a balgaságnak gyalázatos tette, s az ember irtózik a gúnyolódótól. 10 Ha elhagyod magad, akkor az erőd gyöngeséggé válik a nélkülözés napján. 11 Mentsd meg, akiket meghalni visznek, hozd vissza, akik úton vannak a halálba!
Jákob útja Egyiptomba.1 Izrael tehát elindult mindenével, amije volt. Beersebába érve áldozatot mutatott be atyja, Izsák Istenének.
3 Azt mondta: „Isten vagyok, atyádnak Istene. Ne félj lemenni Egyiptomba, mert ott nagy néppé teszlek, 4 és magam is lemegyek veled Egyiptomba, majd ismét fölvezetlek ide. József fogja le majd a szemedet!”
6 Magukkal vitték nyájaikat és vagyonukat is, amit Kánaán földjén szereztek. Így értek Egyiptomba: Jákob és vele együtt egész nemzetsége.
