Jómagam 2 db fiúgyermeket nevelgetek több-kevesebb sikerrel, ezért megnyugtatnálak, attól még nagyon jó anyuka leszel, mert nem olvadozol lépten-nyomon mások gyerekeitől!!! Teljesen más a saját, főleg ha odavagy az apa jelöltért, majd meglátod csodálatos lesz!!!
Itt válaszolok a megane klubban feltett kérdésedre is. Hogyne lenne kutyink, nem is tudnék élni nélkülük! Egy beagle, és egy lengyel alföldi juhász lányunk van. (meg két tengerimalac, a papagájjal most kacérkodom)
Igen, járok rendszeresen. 4 hetente megjelenek, pont azért amit te is mondasz, hogy a rendszeres kontroll meglegyen. A kisebbedésre annyit mondtak csak , hogy kisebb lett, de semmi konkrétum, hogy hány mm-el lett kisebb. Remekül érzem magam, olyannyira, hogy már 2 hónapja újra dolgozom. Teljes mértékig el tudom végezni a napi teendőket.
Na még a bulizáshoz + a tervezéshez : épitettem anyámékhoz 1 házat 2 éve lakunk itt mondván milyen jó lesz ha bulizni akarunk gyerkőc nagyobbacska nagyi vigyáz rá 3 év kihagyás után sokat bulizhatunk . Azon dilemmáztunk kell -e nekünk 2 gyerek közben terhes lett a mama véletlenül és ikreink születtek .Bulik tolódnak valóban nem kell nekünk 2 gyerek nekünk 3 kell :-)
Hát neked nem is inkább R C -nek van akinek egy egész rövid összekapcs elég van akinek sok kell ezek sem rajtunk múlnak / van az a mondás "egy nő két dolog miatt képes bármire :hogy legyen gyereke + azért ,hogy ne /
Aha: ez csak az alapkivitel "ti" ufo-k vagytok egy komolabb hardreset és beindul a hormonátalakitó üzem átalakitja a testet úgy hogy megéljen benne egy ember és a szoftvert átállitja felnevel üzemmódra :-)
Ez két dologtól függ- milen lessz a gyerkőc mentalitása -és hogy te hogyan éled meg az anyaságot itt is főleg de félig biztos hormonok diktálják az ütemet minden csajszi nagyon akarja aztán a legtöbb bekax az elején de az általában elmúlik :-)
Mi is már pont erre gondoltunk Karácsonykor, hogy ha minden jól megy, 2007 karácsonykor már nagy pocakkal állok a fa előtt, 1 év múlva meg már a gyerkőc után rohangálok, hogy ne szakítsa magára a fát :))))
És az normális, hogy más gyerekétől nem esek hanyatt (értsd: nem sírom el magam babakocsi láttán, nem kezdek el gügyögni, sőt: néha sajnálom a kialvatlan szemű anyukákat), ugyanakkor 1000%-ra tudom, hogy imádni fogom a saját gyerekemet???
