Paradox önmagad cáfolod,
(most könnyebb hangra fordítva)
mikor az életre ráfogod,
hogy értelme foghíjas.
Hisz´magad vallod elfogulva,
a természet elött leborúlva,
ami önnöd lényed tovább viszi,
az a szent, vagy nem jól értem
sorok közti szenvedésed?
A véredből lett piciny csoda,
az az evolúció örök ostora,
és míg méltó az ember nevére,
vizzé nem válik a vére...
nem kell félteni, csibészvéremtől már több absztinens vámpír megpusztult, az Öreggel való nézeteltérésem pedig
csak ismét felvilágosított öntelt egoista együgyűségéről amivel nálam eleve rossz lóra tett, mert a respekt az nem
egy nemesi cím, azt ki kell érdemelni...
Részletek boncolgatását nem találom társalkodási témának, ilyenirányú igények kielégítésére javaslom az idevágó
amerikai filmáradat színvonalas termékeit.
Szaggatott előfordulásaim egyszerű materiális okokra vezethetők vissza: eddig csak rövid időkre sikerült
(jótékony tilalmaik ellenére) fehérköpenyes szolgálóimtól megszabadulnom.
(Sajnos az itteni kommunikációs forma nem teszi lehetővé backspace ill. delete használatát, amelyek
elengedhetetlen kellékei kiforratlan termékek korrigálására, így valóban nem szivesen írok itt.)
Különösen aggasztó, hogy nem ír semmit a kaszással való talijáról.
Őszintén szólva, nem követelőzök én, ha nem, akkor ne jöjjenek a részletek, de azért lökhetne valami ilyesmit: "Skacok, az a helyzet, minden ember életében eljön az a pillanat..." etc., etc.
Elmesélem neked azt, hogy mi az ábra
hogy valójában mért jöttél világra
Mi volt annak oka, amiket megtettem
holott, amint látod, minden értelmetlen.
Legelőbb tudnod kell, hogy folyomány vagyok
csak az a készletem, amit reám hagyott
végtelen nagy sora árnynak, felmenőnek
soha meg nem értett, létező erőnek
Így lüktetünk tova mi! lomha gépezet
ezzel fogtalak fel, nézd ezt a két kezet
mire felnöttödben folyton támaszkodtál
S íme, ahogy hallom, erre panaszkodtál
Azért nyújtottuk ki, mint köldök a zsinórt
hogy tompítsuk vele a magányt, és szigort
amely, mint tétel áll - már eredendően!
s az egyedüllét párja - minden felmenőben.
Mindegyikünk félte e váratlan ostort
Mindegyikünk élte egyénenként rossz volt!
Csak remélni mertük, hogy lesz tán még könnyebb
S szemlélni sem tudjuk! ha folyik a könnyed,
Te csak egyet tehetsz, azt hogy felszárítod,
S ha van elég erőd, a bajt elhárítod
bele kell döngölnöd tudásod legjavát
s által nyújtod egykor élted "fix" talaját
egy kiszolgáltatott apró pici lénynek
s utitársa leszel egy széllel a fénynek.
Ezt én így gondolom, s ha hiányommal fájok,
pattanjon szemedről le a sötét hályog
az életünk nem más, pusztán egy jelenség
s nem várható el, hogy értelmét jelentsék.
nem hiszek a szememnek.
keresett valaki? miután eltűnsz hónapokra? persze.
mi van a kaszással? lehet mesélni? szeretem a horrort.
na, lécciii, lécciiii!
:-)
Nyolcadik emelet...
Ismét egy bomlott éj, belül csak egy ablak nyitva,
az ész alig viseli a szemhéj szédülő határát,
unalmas fények merülnek koszos zajfolyókba,
és a várható bizonytalan az ablakkeretbe beül,
mint pók, onnan bogoz tovább kiméletlen.
Magában remeg a távol,
nincs hova vonszolja árnyékát a torony se.
Válik az éj, véres hattyúk vonnak új hátteret,
vadkanagyarak hasítanak itt-ott a sötét szövetbe,
csapzott ludak nyakukban súlyos csillagkövekkel
a hold felé húznak, lázas rőt udvarába holtan lezuhanni.
Mágneses a tér, vonzza a fákat, házakat,
és a bennülőket görbe keresztre feszíti,
letört szárnyakból tart fekete legyezőt
tükörnek gúnyosan elém valami végtag.
A kéz tudja az inak feszülését,
hideg vasra záródva várja a másikat hiába,
szinek némán játszanak hangszálak húrjain,
de az akarat kibújik a törvény rácsain.
Mígnem megszül az ég alja, rongyosra tépve
lángjaitól a megnyugtató álomhajnalnak.
Persze, más volt. Elvi megfontolásaim vannak, hogy nem fikázom az ottani helyet. Ezért csak azt mondom: nem igazán tartom biztonságos helynek. Másrészt olyan környezetben, ahol az az ausztráliai kamionsofőr folyamatosan fellációs és antiszemita vágyálmait tölti ki, nos - bármennyire is arisztokratikusnak hat a véleményem -, ott én nem akarok disznótáp lenni.
Szerintem itt valami megtisztulási folyamatról lehet szó. És kétségtelen, ennek érdekében áldozatokat kell hozni, szükség van bizonyos erőfeszítésekre, félre kell dobni néhány előítéletet, le kell számolni néhány dogmával.
mer az öreg kaszással kis összetüzésem volt, azthitte egy modern lézerkasza minden, nem számolt a kozmikus
kerekpárlánccal a farzsebemböl, igy elkotródott, most csak benéztem mer beképzeltem magamnak hogy keresett valaki.
szomorú sors vár arra,
aki képes és van olyan balga,
hogy ide kiteszi lomha cikornyáját
amivel zavarja olvasói nyáját
összezilálván elmélkedésüket
ezzel kiérdemli kritikus késüket.
Mert nem képes téma, oly mélyen szántani
hogy ne tudna vele a nézőnek ártani,
így a növekedés mindössze számtani
hogy tisztább képet kapjunk, klórba kell mártani
:-)
