Nem csak ezzel van a baj, hanem alapvetően az a gond, hogyha kijutok, szerintem beleőrülök ^^" úgy értem, elég sok az elektronikus mütyü, meg az ismeretlen cucc... Házasság: nem akarok férjhez menni jó ideig...hogy a férjem eljárjon más lányokhoz, én meg napi 10 percet töltsek vele, nameg azok a reggelik, amikhez hajnalban kell kelni, hogy elkészítsem stb. Valamennyit azért tudok ezekről a dolgokról.... Hidasi Judit könyveiben is eléggé kihangsúlyozottak ezek. Először persze csak én is ösztöndíjjal szeretnék kimenni, meg ott dolgozni-az már annyira mindegy, hogy mit... utána meg, ha nem lehet máshogy, akkor japán programokat szerveznék Mo.-n, valami kultúrális kapcsolattartóként szeretnék dolgozni Persze, a jövő kiismerhetetlen, úgysem tudom még, hogy mi lesz tanulás+kezdeti munka után... olyan, hogy házas élet, meg gyerek, és hogy hol, az még elég messze van, úgyhogy nem is gondolkoztam még ezen. Ha kijutok, úgyis meglátom, milyen az élet ott. :)
Azért nem ennyire vészes a helyzet Japánban, sok a külföldi, a hagyományok is kopnak.
egyáltalán nem sok a külföldi, és ezt az ott élő külföldiek mondják, erre statisztikai adatok állnak rendelkezésre, persze lehet a japiknak az a pár száz gaigin is sok.
nem a hagyományokról beszéltem, hanem a mai, modern társadalmi berendezkedésről. nagyon nem mindegy. a témáról létezik magyar szakirodalom is, és nem éppen pozitív képet festve. azért talán mégse véletlen, hogy ez a nagyon magas életszínvonalat biztosító ország, világelső az öngyilkossági statisztikában.
de igen, reálisan kell látni a dolgokat, különben nagy koppanások érhetik az embert, és erre tudnék szomorú példákat említeni. általánosságban megállapítva, a japán társadalom beteg, a japán emberek betegek, és ennek az okait nem szabad nem látni, vagyis hogy a japán gazdasági csoda és a hangyatársadalom mögött mi áll, mi tartja fent, látszólag bármennyire is tökéletesen működik.
viszont ami a lényeg, hogy J-nak nem kellenek külföldiek, nagyon megnézik kik maradhatnak hosszútávon az országban, ami annyit jelent, hogy minden külföldit folyamatosan, szinte titkoszolgálati módszerekkel figyelnek, attól a perctől kezdve, hogy az országba betette a lábát, magyarul, azt is tudják mikor fingott utoljára. a japán férfiaknak pedig egyszerűen nem érdekük elvenni külföldi nőt, nyílván vannak kivételes esetek, de nem jellemző. persze mindezektől függetlenül, lehet valakinek óriási szerencséje és álmodozni is lehet.
Jajj Harpo ne legyél ennyire földhözragadt. Álmodozni lehet, kell, sőt érdemes is. Azért nem ennyire vészes a helyzet Japánban, sok a külföldi, a hagyományok is kopnak. Amiket te elmondtál lehet hogy nagyrészt jellemző, de nem mindenki él így, és nem mindenhol. Tomoko elmondása szerint egyre többen választják a hagyományos életmód és a nyugattól átvett életmód ötvözését. Nyilván nem az idősebbek, hanem a fiatal generáció. A legjobb példa erre, amikor Tokyo polgármestere nyakkendő nélkül ment dolgozni. Szegény néhányan meg akarták lincselni a hagyományok sárba tiprása miatt, de a többség örült a "kis lazaságnak".
Szóval akármi lehet, tanulni kell japánul, ki lehet menni, és a többi ott kiderül. Ha nem megy, vissza lehet jönni.
Egyébként én sem szívesen élnék ott azt hiszem. Meglehetősen taszítanak a rettenetes társadalmi elvárások. Nem az a fajta vagyok aki ezt bírja, de valakinek nem jelent gondot.
Álmodozni mindenkinek szabad, de azért amellett a valós életet is kell szervezni, tervezni. Az fix, hogy nem megy úgy, hogy 'na holnap kimegyek Japánba, férjhezmegyek (Kyo-hoz... LOL) és örökre ottmaradok, a többi meg részletkérdés'. Persze viccesen ezt én is szoktam mondani. Amúgy meg férjezmenni nem akarok, tehát már itt bukott a dolog. Minap a barátom is megerősítette, hogy a japán férfiak többnyire szülői nyomás miatt, nem vehetnek el külföldi nőket, még ha esetleg egy-két kergebirka szeretne is ilyet cselekedni. Viszont az tény, hogy sok japán nő kel el amcsi vagy (feltehetőleg gazdag) európai pasiknak. Valahogy így mondta Oolong, hogy 'a legjobb az európai ház, kínai szakács, japán feleség'. Teccikérteni.
Szarügy.
Nagyon szar.
Ezvan.
Azért próbálkozni lehet. :) Abba még senki nem halt bele. Vagy csak nem tudunk róla. :) Kitudja kit kaszbolnak le a kósza nindzsák. :D Najó késő van, és holnap még japó nyelvórám is lesz. Asszem elmegyek aludni. :) Oyasumi. Ja, és előtte még berakok egy nagyon fantasztikusos képet a barátomról. Tiszta filmsztár itt a képen, ezt már megállapítottuk az itteniekkel. :D LOL
szerintem valami reálisabb célt válasszál, mert ez elég irreális. Japánban nagyon kevés külföldi él (köztudottan nacionalisták és nem kedvelik az idegeneket), ha valaki kint dolgozik pl. többnyire ösztöndíjjal, max. 5-6 év, után hazaküldik, nincs kecmec. nincs szükségük gaijin-okra, viszont a zseniket nagyon megbecsülik, őket igyekszenek minél tovább ott tartani. szóval nagyon vigyáznak arra, hogy minél kevesebb külföldi maradjon náluk. a másik lehetőség, a férjhezmenés, ami megint irreális vágyálom, az ő értékrendjük szerint nem tud ott élni egy nyugati ember, ezt tudják is, ezért nem is házasodnak idegenekkel, meg egyébként is minek. kicsit utána kellene nézned, hogyan élnek J-ban a nők, a mai napig nem egyenrangúak a férfiakkal, többségük nem is dolgozik, csak a férfi, aki viszont alig találkozik a feleségével, kb. heti pár órát, így nem is ismerik egymást a házastársak. nem véletlenül a legtöbb a válás a nyugdíjkorhatár elérése után, akkor derül ki igazán kivel is laktak együtt évtizedekig. persze a férfinak fenn áll a lehetőség, hogy bármikor bárkit megkaphat valamilyen legális szexuális szolgáltatás keretein belül, erre komoly intézménrendszer épült ki, de a legszebb mikor a főnökök kerítik a beosztottjaiknak a térdzoknis, rövid szoknyás középiskolás lányokat (és ez nem vicc!). szóval a valóság egész más, mint ahogy általában az elvakult és tájékozatlan nyugati japán fanok képzelik, akik mind J-ban szeretnének élni és férjhez menni. teljesen más a társadalmi berendezkedés, ami egyrészt elég hierarchikus, másrészt homlokegyenest másak a szabályok, és Japán még mindig egy nagyon zárt világ. azzal, hogy valaki megtanulja a nyelvüket, még kevés ahhoz, hogy J-ban éljen. de ha valaki nagyon ki szeretne menni egy időre, akkor többnyire csak ösztöndíjjal lehet és érdemes.
az én rokonom (sógórnőm) szintén ösztöndíjjal került ki 3 éve, most újabb 3 évre kapott, ő kutatómunkát végez, fizikus. már nagyon klasszul megszokott mindent, szívesen kint is maradna (akár örökre), mert nagyon elismerik a munkáját és sokkal szabadabban és hastékonyabban tud kint dolgozni, mint bárhol másutt a világon (dolgozott már több nyugati országban is). amit itt J-ban megkap, sehol máshol nem kapta meg. ő ezért maradna, de férjhez menni nem akar japánhoz, pedig kizárólag férfiak között dolgozik, tehát választék lenne. abban az esetben le kéne mondania a hivatásáról és a japán nők unalmas életét élni, hát ezt végképp nem szeretné. e miatt fog valszeg mégis hazajönni, mert családról lemondani nem akar. persze az sem biztos, hogy végleg kint maradhatna, csak még tovább valameddig, amíg támogatják a kint létét (az övét támogatják, ami nagyon ritka dolog, de ez azzal függ össze, hogy nagyon nagy koponya (lány létére).
voltam, de pont ez tetszett legkevésbé. Mizoguchi-nak ennél sokkal jobb filmjei is vannak, ment is ezekből egy pár itt, pl. az Oyu kisasszony. sajnos a Kurosawa filmet nem láttam, állítólag zseniális volt. nálam a klasszikusok közül Ozu és Kurosawa a két kedvenc, Imamura Shohei nem jön be, minden filmjén 'bealudtam' eddig.
Nekem meg pont az a célom, hogy Japánban éljek...csakhát anya nem örül ennek, emrt mi lesz akkor vele... Nade előbb meg kellene tanulni a nyelvet ^^""" meg valahogy ki is kell jutni oda...
Én csak a Keresztre feszített szerelmeseken voltam-sajnos a sulihoz eléggé meg vagyok kötve tanulás szempontjából,így csak egyre jutottam ki- úgyhogy lehet, hogy láttuk egymást, ha azon is voltál :))))
Oolong a megérkezéskor csak az anyukáját hívta fel. A testvérével beszéltem tegnapelőtt, ő mondta el, amit Sárkány már leírt. Persze aznap nem aludtak rögtön, előbb elmentek "felderíteni" a várost. Hiába na, én sem bírnám ki, hogy rögtön aludjak! Még ha gyufákkal kéne felpeckelnem a szemhéjaim az álmosságtól, akkor sem. :)) Ha minden igaz, ma újra jelentkezik a családnak. Ha megtudok valamit, akkor leadom a drótot.
Már csak 2 nap és ANIMECON!!! Megy az izgulás. Már csak 1-2 apró simítás van a jelmezen. Odavagyok. Ha nem vagy egy nagy animefan, akkor is izgalmas lehet ez az egész. Persze azért főként azok mennek oda, akiket ez érdekel. :) Lesz mangavásár, attól tartok, hogy megint csak max. 1 könyvre lesz pénzem. *zokog*
Jó ilyenekkel foglalatoskodni. Nekem sajna nem sok mindenem van, nem volt egy rokonom se kint, se ismerősöm. Most Oolong van ott :-) a mázlista. De kaptam egy
igazi kimonót, meg beszereztem a vásárban porcelánokat, azokat szoktam babusgatni.
Ahh de jó nektek ottan. Jó lenne bizniszelni az alapítvánnyal hogy vidékre is hozzanak valamit. Tavaly volt ugyan japán filmnapok, meg japán filmklub is 2 éve, de azon kívül szinte semmi. Ja meg két színházi előadás, amiket a város legkisebb színháztermébe raktak, ám annyian voltak, hogy a lépcső is tele volt. Pedig igény volna rá.. ugye így szokták mondani.
pont tegnap rendezgettem a Japánból kapott ajándékaimat, és oly jó érzés mindig megtenni, csodálatos a harmónia-és szépérzékük és az ízlésviláguk, olyan szépségesen be volt csomagolva minden, hogy az utolsó csomagolópapírtól, a szatyrokon át a blokkig, mindent megőrzök. kaptam két originált kokeshi babát (egy kicsit és egy nagyot), ezeket csak Sendai-ban készítik, de még a szakéból is maradt egy kevés, ami egy festett mázas kerámia edényben tanyázik, szalmazsinórral átkötve. a cd-kről és dvdk-ről nem is beszélek, csodásosak azok is.
klasszikus filmek mentek a legnagyobb rendezőktől (Ozu, Kurosawa, Mizoguchi, Imamura Shohei). jó filmeket válogattak ki, nekem mindegyik tetszett amit láttam, de főleg Ozu némafilmje. Ozu-t és filmjeit amúgy is imádom. az Alapítványnak új igazgatója lett, egy fiatal nő, ő mondott bevezetőt, stb. ezen kívűl is kéthetente japán filmvetítések mennek december végéig, úgyhogy itt most zajlik az élet.
Én megpróbálok kimenni.Bár bevallom fogalmam sincs mi az az animecon.-(gondolom kult.rendezvény az animefanoknak )- de szeretnék Veletek "élőben" is találkozni!:-))
nem. nem vagyok egy nagy anime rajongó, jó tudom, sokminden más is lesz, de nekem ezek már nem újak. én a Japán Alapítvánnyal vagyok kapcsolatban, az ő programjaikra szoktam menni, mint pl. most a japán filmhétre, aminek ma lesz vége.
gondolom oolong azért nem jelentkezett mikor megérkezett Tokióba, mert 12 órás repülőút után nincs az az ember aki ki ne feküdne a fáradtágtól, iszonyú kényelmetlen az utazás, ráadásul teljes napszakváltás áll fent. az első napjuk átalvással telt el, az tuti.
