Az az igazság, hogy nagyon sok okot emlegettünk már az utóbbi években, hogy pontosan mi nem működik a sorozatban, de ha a legvégső pontig eljutunk, akkor a valódi ok borzasztóan egyszerű: rosszul van megírva. Ilyen egyszerű, nem tudnak megírni egy történetet, ami hihető, átélhető, illeszkedik a Star Trek világába, nem tudnak kreatív, egyedi történetet és jó párbeszédeket építeni, nem tudják a természetesség érzetét kelteni, hogy élő-lélegző embereket látunk, akik szimpatikusak a hétköznapjaikban. És sokan azt írják, hogy a régi rajongóknak az a baja, hogy ezzel most már, valami újat csináltak... pedig a valóság épp ennek az ellentéte.
Ezek az írók 0 százalékot kockáztattak, gyakorlatilag fogták az alap, popkultúrában is ismert Trek dolgokat (vulkániak, klingonok, Spock, tribblik, stb.) és ebbe a keretbe helyeztek egy teljesen klisé történtet. Valójában az első két évad is ez, ugyanattól a "betegségtől" szenved, mint annyi mai sorozat: összefüggéstelen, össze-vissza kapkod, a kérdések fele nincs megválaszolva, magyarázatlanul marad a dolgok nagy része, tele van lyukakkal és logikai bukfencekkel. Nem tudják rendesen megírni, ez történik. Valójában még annyi kockázatot sem vállaltak, hogy leadjanak egy régies Star Trek sorozatot: ők egy mai tucat sorozatot akartak, a nem Star Trek rajongóknak. Nem abban tér el ez a régiektől, hogy valami nagy újítás lenne, hanem pont hogy ugyanolyan lett, mint bármely másik sorozat. Nézd meg, sok mai sorozat van, ahol ennyire mesterkéltnek és lélek nélkülinek tűnnek a karakterek.
Kockázat és újítás volt mikor pl. a DS9-ban jött Vic Fontaine, vagy mondjuk egy teljes epizódot a baseball-ról. Ezekre azt mondom, hogy kreatív, szokatlan, bátor húzás. Ez a Discovery ezzel szemben nem újított szinte semmit. Saru képessége pár rész után unalmas lett és meg is szabadultak ettől. Még egy valamire való új fajt sem tudtak összehozni. A klingonok nem azért változtak meg, mert ezzel újítottak rajtuk, nem hanem ezzel "menővé" tették őket az amerikai mai fiatok számára. Nem a kultúrájukon tettek valami kreatív változtatást, újítást mondjuk, hanem csak kemény szörnyekké tették őket, hogy félelmetesek legyenek. Annyira olcsó.
A régi sorozatokban ott voltak azok a karizmatikus és erős főszereplők, Kirk, Spock, Picard, Janeway, Kira, de még az alacsonyabb rangúak között is McCoY, Seven, B'Elanna stb. Nem volt hiány karizmatikusságból, vezéregyéniségekből. Mellettük nem volt baj, szinte természetesnek hatott, hogy a Csillagflotta megjelenő főnökei hivatalnokoknak tűnnek.
De a Discovery éppen az erős, karizmatikus iil. vezéregyéniségek egyéniségek hiányától szenved alapvetően. Nincsenek benne olyan húzó-karakterek, akik miatt a Star Treken felnőtt emberek nézni akarják, várják az újabb epizódokat.
És most, amikor végre megtalálják a 30.századi Csillagflottát, természetesen adódik, hogy behozzanak új karaktereket, például a Csillagflotta akkori főparancsnokát. De akkor legalább ő legyen olyan vezéregyéniség, ami miatt újra beleélnénk magunkat ... ez egy dramaturgiai gólhelyzet.
Saru meg sótlan, jellegtelen, unalmas karakter, aki méltatlan a nagy kapitány-elődökhöz. Persze ilyen maszk mögül nehéz szuggesztíven játszani, de attól még a tettei, mondatai lehetnének erősek, izgalmasak.
És akkor végre megtalálták a Csillagflotta maradékát, amit a vezető admirális testesít meg.
Milyen karakter ez az új admirális? Erős, akire oda kell figyelni?Vezéregyéniség?
Amennyit én láttam belőle, frászt. Ő is sótlan, karizma nélküli.
És meglepődve realizáltam, hogy Saru lett a kapitány. nem csak olyan helyettes, amíg az igaz felépül vagy visszajön a küldetésről.
Szóval a Saru-karakter lenne Kirk, Picard, Janeway utóda. De ennek 1 érdekes mondata nem volt, egy imponáló, felvillanyozó cselekedete vagy gesztusa sem azon részekben, amiket láttam. A helyzetekben szükséges mondatokat, tetteket csinálja, unalmasan, klisékkel, kiszámíthatóan.
Hülyén lóbálja a karjait maga körül, miközben megy. Ennyi a jellegzetessége.
Próbálom jóindulattal nézni a 3. évad részeit, de kilátástalan.
Ilyen párbeszédekből áll például az utolsó rész, amit láttam:
"-Ha lenne idő, megmérgezném a gyerekeit!
- Ha lenne időm, volnának gyerekeim." - a hajóorvos meg a rejtélyes főszereplő között.
Hülye, hatásvadász, logikátlan thriller-akciófilmet csináltak a szeretett Star Trekünkből.
Tengeri sáskák eleszik a bolygó népe elől a kaját és a növényeket. Ezt a konfliktust sikerült kieszelniük az íróknak-producereknek az egész rész témájának. Ugye, milyen eredeti? Bár mintha némely 3000 éves könyvek is tartalmaznának már ilyesmit. De Kurtzmann azokat bizonyára nem olvasta soha, nem tudja hogy nem új ötletről van szó.
Nemrég rákerestem Emily Coutts-ra (Detmer) a neten és találtam egy videot vele, ahol reflektál arra, milyen érzés bekerülni a ST univerzumba. Majdnem végig arról beszél, milyen remek, hogy bekerült ebbe a körbe ahol a diverzitást ünneplik.
Úgy látszik tényleg ez a fő csapásirány. És sajnos meglehetősen szájbarágósan sikerül.
Köszi, így már oké, csak még mindig nem értem, hogy hogy jön ide, ehhez a topikhoz a Star Wars, miért pont azzal hasonlítjuk össze? Azon kívül, hogy mindkettő neve két szóból áll és az első a "Star", semmiben nem hasonlítanak. Még esetleg annyi, hogy az űrben játszódnak, de a Wars csak azért játszódik az űrben, mert ahhoz megfelelő díszletek voltak éppen elérhetők a készítés előtt, egyébként az egy fantasy film, varázslattal, jó és rosszal, fiatal sablon hősökkel, gyakorlatilag mint egy gyerekmese, kevés western-el fűszerezve. A Star Trek pedig rendes sci-fi, felnőtt témákkal, a mi jövőnkről. Egymás 100%-os ellentétei, nincs sok értelme hasonlítgatni. Akkor már mondjuk a "The Expanse" című sorozattal lehetne hasonlítgatni vagy valami rendes sci-fivel.
Az mondjuk igaz, hogy az új "Star Trek", ami Alex Kurtzman kezei közül kerül ki, hasonlítani kezdett, ami nem csoda, mert Kurtzman be is vallotta, hogy ő nem is szereti a Star Treket, ő mindig is Wars fan volt. Ugye milyen jó, hogy ez a csodálatos alkotó határozza meg a Star Trek jövőjét? Azt is nyilatkozta, hogy nem is próbálkozik azzal, hogy konzisztens legyen a sorozata a régi sorozatokkal, idézem "mivel úgysem sikerülne". Hát ha ő csinálja, biztosan nem.....
Akkor már régen baj van, ha egy STAR TREK sorozatban "pörgést", meg "pörgősséget" keresünk. A Star Trek nem pörgős, nem menő, hanem vagy elgondolkodtatónak kéne lennie és egyetemes erkölcsi/ kérdéseket feltenni sci-fi metaforákkal, vagy mondjuk egy komplex, "realisztikus" politikai játszmát kellene bemutatnia, mint a DS9, ha pedig már mindenképpen akció, kaland, akkor pedig elég egyedinek, kreatívnak és az univerzumot az alapanyagot tiszteletben tartva építőnek kellene lennie.
Ki az a Mandó?
A Discovery 3. évada számomra máris problémás amiatt, hogy gyakorlatilag 1000 év alatt alig változott a világ. Komolyan, 1000 év után is még mindig dilítiumot használtak, alig változott az emberek viselkedése, beszéde, tudása, és ami a legrosszabb, a technikai fejlődés mértéke messze alulmúlja azt, amit 1000 után várnál. Egy ön-transzporter meg az a molekuláris átalakító. Ennyi, ennyit fedeztek fel ennyi idő alatt? Még az is lehetséges lett volna, hogy 1000 után az emberek már kezdenek túllépni a testi léten, mint pl. a Transfigurations TNG epizódban a humanoid vagy az Utazó, de Q is ezt sugallata.
A normális szerintem az lenne, ha 1000 év után akármekkora is pusztulás, bizony a megmaradó technológiákat a 23. századi ember még csak nem is ÉRTI. Képzeljünk most el egy embert mondjuk 1270-ból, ha ide utazna az időben. Azt sem értené, hogy hol van, fel sem fogná a világot maga körül.
Az egyetlen okos húzás a vulkán és a romulánok egyesülése volt, ezt elismerem, ilyen súlyos változások kellettek volna minden téren.
