A jelenlegi modern fizika több mint 100 éves. Ma már inkább gátja, mint segítője a tudomány fejlődésnek. Szükség van tehát egy új fizikára. De milyen is lesz ez az új fizika? Erre keressük a választ.
Hol maradtak Fritz Zwickly és Vera Rubin mérései a galaxisok peremén mozgó égitestekröl, ami miatt megállapították a fizikusok, hogy az univerzum anyagának csak a 4% - 5% -á ismert anyag a fizikában???????????
Minden lelkiismeret sértés nélkül, meg kell állapítani, a fizikusok meglátása nagyon szelektív módusban van a testek szabadesés kimérésével kapcsolatban!
Hiányoznak az ejtökísérletek, különbözö anyagokkal és legalább 10-5-os mérési pontossággal és 100 m magasságokból.
Ha összeszednék a fizikusok az összes mérési eredményt, kisülne, hogy se Newtonnak, se Einsteinnek nem volt igaza a gravitációval szemben!
Hol vannak innen az ejtökísérletek, amire 92 kémiai elem áll rendelkezésre?
Hol van az én mérési eredményem Brémából 2004. június 21.-éröl, 7 különbözö anyaggal és 110 m -es magasságról?
Hol van a Kepler III.törvény 0.15% -os eltérése?
Hol maradtak Fritz Zwickly és Vera Rubin mérései a galaxisok peremén mozgó égitestekröl, ami miatt megállapították a fizikusok, hogy az univerzum anyagának csak a 4% - 5% -át ismeri anyag a fizikában???????????
Minden lelkisimeret sértés nélkül, meg kell állapítani, a fizikusok meglátása nagyon szelektív módusban van a testek szabadesés kimérésével kapcsolatban!
Hiányoznak az ejtökísérletek, különbözö anyagokkal és legalább 10-5-os pontossággal és 100 m magasságokból.
Nézzük meg az űrállomás mozgását a földön lévő nyugvó, és az űrállomással együtt mozgó megfigyelő szempontjából.
A nyugvó megfigyelő azt látja, hogy az űrállomás a mozgásának irányát folytonosan változtatja. De nem csak a mozgás iránya változik pillanatonként, hanem a gyorsulás iránya is. Most itt két lehetőség van. Az űrállomás "orra" mindig ugyanarra a csillagra néz. Vagy pedig az űrállomás "alja" mindig a Föld felé néz.
A mozgó megfigyelő viszont (az áltrel szerint) úgy gondolja, hogy az űrállomás tömegközéppontja geodetikus egyenesen mozog.
Ezt mintha már tegnap én is melítettem volna, hogy a gibegurba téridőben elgurított golyó (vagy eldobott űrállomás) egyenes pályán mozog (tehát nem sugároz). De azt is hozzátettem, hogy csak a tömegközéppontja mozog pontosan a geodetikus pályán (vagyis az űrállomás padlója és plafonja már nem).
A ti modern fizikátok szerint az űrállomás a téridőben egyenes vonalon halad, és nincs semmiféle gyorsulás. Ha pedig nincs gyorsulás, akkor eltérő gyorsulással sem eshet semmi.
Nem ártani megismerni azt a képtelenséghalmazt, amelyhez olyan mélységes hittel ragaszkodsz.
Olvass utána: orbitális pálya. Olvass utána, miért van súlytalanság az űrállomáson. Itt mindenki nagyon ért a fizikához, nincs pofám itt ilyeneket magyarázni...
Szóval évekig esik lefelé egy sok mindenből összepakolt műhold? Nem valami baromi nagy a gyorsulása. Ebből hogyan lehet gyorsulást számítani? Hogy állapítja meg ez a műhold, hogy mindenféle anyagra egyetemes a szabadesés, mert hogy Gyula ezt vitatja? Félre ne érts, én nem támogatom a Gyulát a szabadesés vitatásában!
A 2016-ban felbocsátott kicsiny műhold fő feladata, hogy a föld felett 710 kilométerrel a légüres térben, valamin a világűrben vizsgálja a szabadesés egyetemlegességét. A műhold azonban eddig nem bukkant olyan tényezőre, amely kétségbe vonná a híres fizikus által száz éve kidolgozott elméletet.
Öcsi!
710km magasságban mi gyorsítja a testeket? A műholdon belül potyognak a dolgok?
Külön felhívom a figyelmedet Niebauer, et al. 1987-es tanulmányára, amit ejtőtoronyban végeztek null-eredménnyel. (Azaz a réz és az urán egyformán esik 10-10 hibahatáron belül.) https://zenodo.org/record/1233860
"A Microscope nevű francia műhold páratlan pontossággal erősítette meg Einstein relativitáselméletét - írja az MTI.
A 2016-ban felbocsátott kicsiny műhold fő feladata, hogy a föld felett 710 kilométerrel a légüres térben, valamin a világűrben vizsgálja a szabadesés egyetemlegességét. A műhold azonban eddig nem bukkant olyan tényezőre, amely kétségbe vonná a híres fizikus által száz éve kidolgozott elméletet.
Einstein a gravitáció és a gyorsulás közötti ekvivalencia elvére építette fel a relativitáselméletét. A Földön az ekvivalenciaelvet 13 tizedes pontossággal tudták igazolni. A Microscope, amelynek a küldetése 2018 végéig tart, ezt akár 15 tizedes pontossággal képes megtenni.
A műhold által gyűjtött adatok 10 százalékának elemzése után a Physical Review Letters című szakfolyóirat hétfőn megjelent számában a kutatók által közzétett cikk szerint a műszernek eddig 14 tizedes pontosságot sikerült elérnie.
A 300 kilogrammos műholdban két különböző összetételű (platina, illetve titán) egymásba helyezett henger formájú tárgy van, a külső behatásoktól teljesen védve. A kísérlet során a gyorsulásmérőkkel a két test egymáshoz viszonyított helyzetét mérik. A kísérlet kezdete óta a Föld körül keringő két tárgy összesen a Föld-Nap távolság felének megfelelő 85 millió kilométert zuhant.
Ha az ekvivalenciaelv igaz, a két tárgy egymáshoz képest nem mozog, mert ugyanazzal a gyorsulással esnek - magyarázta Thibault Damour fizikus, a cikk egyik szerzője. Ha viszont "mozognak", az az ekvivalenciaelv megsértése lenne.
Eddig még ilyet nem tapasztaltak, ami azt jelenti, hogy Einstein elmélete még annál is igazabb, mint gondolták - magyarázta az IHES természettudományi intézet professzora."
Bukta van, atomisztikus fizika, új fizika, meg a többi szánalmas baromság...
"Na most az a kérdés, hogy mindig ott vannak az erővonalak, vagy pedig csak akkor, amikor odateszem a próbatestet?"
Igen, ez a kérdés. Én azt mondom, hogy mindig ott vannak, mindenütt a test körül, de ha nincs másik test a közelben, akkor nincs erőhatás, mert nem tud mire hatni a mező. De mivel az égitestek a valóságban nem magányosak, így gyakorlatilag mindig van valamekkora erőhatás.
A vita további tárgya, hogy az erővonalak mindenütt ott vannak-e a test körül, vagy csak a két testet összekötő "csonka kúpban". Szerintem mindenütt ott vannak.
Külön kérdés, hogy a hatás azonnali-e. Szerintem nem. A hatás sebessége véges, mert a mezőn keresztül közelhatással működik. De a sebességét egyelőre nem tudjuk. Egyesek szerint a gravitációs hatás fénysebességű, mások szerint sokkal gyorsabb.
Én nem látom az okát, hogy miért lenne éppen fénysebességű. Gyula viszont esküszik rá.
A színtöltésnek nincs abszolút töltése, csak relatív. Viszonylagos.
Csak azt "tudjuk" (azaz inkább tudni véljük), hogy két egymáshoz közeli színtöltés mit csinál.
Az egymástól távoli színtöltések esetén jön a hókusz-pókusz a párhuzamos eltolással és a vektorpotenciállal.
Ráadásul még rotációja is lehet a potenciálnak. Nagyon nyakatekert.
(Gyula érti ezt, csak nem hisz benne. A három különböző színtöltésben.)
Na de a két fajta töltés (+/-) esetén ugyanez a gubanc miért nincs meg?
Két egymáshoz közeli pozitív töltés taszítja egymást. De olyat még nem tapasztaltak, hogy a párhuzamos eltolás miatt az egyik pozitív töltés taszajtás helyett vonzotta volna a másik pozitív töltést.
