Valóban. Szegényednek az emberek, ami a kirostált lomból mifelénk is látszik - holott ez még a kerület "jobb" környékei közé tartozik. (Idén találkoztam először azzal a jelenséggel, hogy emberek fát gyűjtenek. Nem barkácsoláshoz, alapanyagnak, tüzelőnek. Hogy házközponti fűtéses társasházakban ezt hogyan képzelik, fogalmam nincs. Talán a nyaralókban?)
A másik - igaz, ez nem új tünet - az igénytelenség. Elképzelni nem tudom, hogyan tudják ennyi kosszal egy pincében/padláson/lakásban tartani a még használható tárgyaikat.
Szerintem egyre ócskább dolgok kerülnek az utcára, legalább is felénk. Rendszerváltás idején még nem voltam itthon, de hozzáértő ismerősöm remek dolgokat talált lomtalanításkor. Akkoriban még nem szállta meg az utcákat napokra a kisebbség. Nagyon koszos de értékes szőnyeget pl., biedermeier székeket meg ilyesmit. Igaz a szőnyeget ki kellett mosni a székeket pedig felújítani, de ma is díszei a lakásnak. Ma már tényleg csak a szemét kerül az utcára.
Egyszer az Üllői úton egy elég lepusztult bútor- és lomhalom állt a járda mellett. A járókelők válogattak belőle, mire a kapu alól kirohant egy vörös fejű, hasonlóképpen lepusztult látványt nyújtó nő, és kiabálta: -Nem lomtalanítás, költözködés!!
Hát igen. Több polgártárs most áll neki kihordani ezt-azt. (Szőnyeg, világoszöld kredenc, újabb - szétverésre váró - mosdókagyló, hungarocell-táblák, befőttesüvegek.) Nem tudom, miben reménykednek. Másfél órája ment el a gyűjtőkocsi.
Reggel hattól nyolcig darálta az őrlőgép a szemetet az ablakom alatt. Aztán kilenckor hideg verítékben arra ébredtem, hogy elfelejtettem szólni egy kollégának, csináljon meg egy melót vasárnapra. Hát most csinálhatom én. Gyönyörű szombati indulás. :)
Az milyen egy elképesztően jó kiállítás volt. Horn Emil rendezte, isten nyugosztalja. Azzal a tárlattal kezdődött Magyarországon a korszerű történeti muzeológia.
Megjelent e jeles alkalomból egy kötet is: Magyar írók Rákosi Mátyásról (Szépirodalmi Könyvkiadó, 1952.) Meglepő a szerzők - általam kissé megrostált - sora: Zelk, Veres Péter, Örkény, Illés Béla, Rideg Sándor, Háy, Reményi, Illyés, Déry, Devecseri, Darvas, Sőtér, Nagy László, Mesterházi, Cseres, Somlyó György, Benjámin.
A kiállításról szóló kiállítást megnéztük annak idején a Várban, a hajdani Munkásmozgalmi Múzeumban. Amerikai nagybácsim felesége - lányként családostul Veszprém környékéről emigrált a szüleivel Ausztráliába - bőgve nézte végig.
Pedig ismerhetnék a régi mondást: ha egy kupi nem megy, akkor nem a bútorokat kell kicserélni, hanem... (Az rt. vezérkarából nem láttál kiselejtezett példányokat?)
Komolyra fordítva: egyetemisták nem kapják meg hiánytalanul az ösztöndíjukat, pedagógusnapra 3333 forintot kapnak ezek nyomorultak, a kórházak, egyetemek, színházak stb. rendre eladósodnak, erre pedig van pénz?
Globálisan nézve egy házat: amennyi bútor és egyéb bármi bekerül egy év alatt, ugyanannyinak kell kijönnie.
Már nemcsak ócska, régi dolgokat dobnak ki, hanem IKEA-s bútorokat és egyebeket is.
Ma láttam a Rumbach Sebestyén utcában, hogy a Főber irodaházból hordták ki a hibátlan és tiszta irodabútorokat. Ezek a világos, tolóajtós, polcos, egyméteresnél alig magasabb szekrények a rászorulóknak jól jöttek volna, de ők elég messze laknak
Irigyellek. Nálunk egy vidám kalapácsos csapat most épp mindent ripityára tör, ami az útjába kerül és amiben fémet gyanítanak. Tévéket, monitorokat, mosdókagylót, hogy hozzájussanak a lefolyónyílásba ragasztott fémcsőhöz. Boldogan cserélnék veled, hiszen egy félkarú plüssmedve, pár köteg dohos újság vagy egy rothadó mackóalsó azért mégis csendesebb ennél a roppant zajos, törő-zúzó társaságnál... : )
A nagykabátot megmagyarázom: a Kúriában én Néprajzi korában is fázom mindig, fölösleges a ruhatár, kifűthetetlen épület.
Az ünnepség rettenetes. Viszont életemben először gondolkodtam el azon, amit egymilliószor hallottam már. Hogy tizenhat évig ült börtönben. Te jó ég, az egész fiatalságát ott töltötte. A kortársakon sem segített a felismerés, de ez akkor is borzasztó.
Magyarázzátok meg nekem, hogy évtizedeken át hogyan jön elő a házakból évről évre ugyanolyan állagú szemét. Amióta itt lakom, minden lomtalanításkor kidől az épületből a fahulladék, a rothadó újság, a rozzant rekamié, a penészes mackónadrág, a szárítóállvány és a kar nélküli plüssmackó. Év közben hol vannak? Vagy olyankor épp újratermelődnek?
Nem szép tőled, hogy miután elütött nem pattantál fel rögvést és mondtad, hogy óh nem is történt semmi. Ha nem akarja rádkenni, akkor szépen lezárták volna az ügyet.
Diófát halálos vétek tüzelőnek használni!!! Értékes fa bűútorkészitésre. Egy barátom a kivágott diófájából faburkolatot csináltatott a lakása egyik szobájába.
