Hadd ne fejtsem ki, milyen apró különbség volt a bajnok és későbbi BL-döntős Sampdoria oda-visszavágós megszorítása és a tét nélküli meccs az EL-ből és (jó eséllyel)a bajnokságból is kieső genovaiak legyőzése között, vagy a mostani bolgár, szlovák, svéd topcsapatok elleni párharcok és mondjuk a Honvédnál maradva 89-ben a jugoszláv (nem szerb vagy horvát vagy bosnyák) bajnok kiverése vagy a Fradi Real elleni döntetlenje, az Anderlecht kiverése, vagy a Newcastle legyőzése között. Attól tartok, hogy nem érdemes erről beszélgetni, mert ha szerinted a klubcsapataink olyan erőt képviselnek, mint a 90-es években, akkor nincs értelme a további diskurzusnak.
Igen, az erőnlét, a tempó nyilván sokat javult. Csak ez kicsit olyan, mint mikor nagyanyámnak kell elmagyaráznom, hogy attól, hogy a háború romjaihoz képest a kommunizmus alatt fejlődött az ország, az nem azt jelenti, hogy az klassz dolog volt, mert ha egy picit nugatabbra tekint, akkor láthatja, hogy mások, hasonló romokból a többszörösét építették fel. Tehát érdemlegesen fejlődésről beszélni csak a környezet viszonylatában lehetséges, ilyen szempontból pedig tetemes lett a lemaradásunk.
De mesélhetsz arról, hogy hol vannak most a magyar bajnokságban az épkézláb magyar csatárok (mint a 90-es évekből pl. Vincze Pilu, Horváth Feri, Fodor Imi), vagy a légiósok között - Szalait is beleértve - hol vannak Kiprich vagy Kovács Kálmán hatékonyságú csatáraink.
Dienes egy rövid győri, ill. tatabányai kitérőt kivéve Pécsen játszott, viszont nem gondolom, hogy kimagaslott a védelemből. Viszont mindig megbízhatóan hozta a jó átlagot. "Emberfogásra" kiváló volt. Palaczky több poszton volt bevethető mint Dienes, talán jobb futballista is volt nála, viszont neki teljesen betett a 91-es olaszországi mérkőzés. Persze ettől még Pécshez ezen játékosokat társíthatod, viszont ha nekem azt mondják pécsi foci, akkor Bodnár, Róth, Dárdai, Toma, Bódog, Márton, Megyeri, Lovász jutnak egyből az eszembe. Ezek közül talán Megyerit kivéve, mindegyik röhögve lenne ma válogatott. Ej ha lenne egy Tománk, Bódogunk, Mártonunk a védelemben. Főleg utóbbi nagy kedvencem, nálam ő a valaha látott legjobb pécsi védő.
maribor szegyenlos, ezert engem kert meg, hogy irjam be a neveben a kovetkezoket:
Igen, regen sokkal jobb volt!
Bajnok lett a Real Madrid, Bukszegi, es Polonkai varazsoltak a Megyeri uton, Roland Praj bravurjait csodalhattuk, es akkoriban meg Magdi anyusnak sem kellett kiserteni, hogy lathassam a BariKozt-ben.
Sic transit gloria mundi... nezhetem a ValoVilagot, meg Sitku Illest, en TENYLEG rosszabbul elek, mint negy eve.
Ne felejtsük el sípmestereinket sem, akik már akkor is magas színvonalon tevékenykedtek.
Hartman meleltt momentán Piller ugrik be, Bay, és a Nyíregyházán közutálatnak örvendő Kurmai. Persze a kameruni rém, Vágner és Puhl is fújtak a kilencvenes évek elején.
Drobni volt az ügyeletes piros-lap begyűjtő az NYVSC-ben. Mihelyst letelt az eltiltása, azonnal beszedett még egyet.
Egyébként akkor edzősködött -Nyíregyen- emlékeim szerint utoljára Burcsa Győző (92/93-as szezon). ebben lehet, hogy tévedek. Tudja valaki, mi lett vele később?
Azért egy ilyen név könnyen beleég az ember emlékezetébe. A PMFC-ről pl mindig Dienes és Palaczky, a Diósgyőrről pedig Bém, Szvisztun és Kiser jut az eszembe. De fogalmam sincs, miért.
1991 november 23-án Hartmann sportárs fújta azt a meccset, amelyen a Siófok a Fradit fogadta. Utóbbi csapat a méltán népszerű Deszatnikot és Szenest is soraiban tudta.
A hazaiak így álltak fel: bíró-keszeg, zare, Olajos, Wolf -Máriási, fodor (Kámán), Meksz, Dúró -Gregor (Kirchmayer), Fisher.
